Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-04-15 / 15. szám
vA ci hírlap 3 Az elégtétel. A Pesímegyé Vác és Környéke c. lap legutóbbi számában ily cim alatt megjelent piszkolódásra kénytelen vagyok újból a nyilvánosság elé lépni. Helyezkedhetnék ugyan én is arra a sokkal kényelmesebb álláspontra, melyet nevezett lap velem szemben igyekszik elfoglalni, többek között igy írván: „ ... olyan ember, a kinek a kijelentését még annyiba sem veszem, hogy számon kérjem a törvény elölt kije" leütésének bebizonyítását.“ De négy esztendő alatt volt alkalmam megtanulni, hogy az ő nyelvükön igy eirkalmazott kijelentés magyarra fordítva azt jelenti, hogy Kohn Mór úrnak, úgyis mint az említett lap felelős szerkesztőjének, úgyis mint kiadó laptulajdonosának, borsódzik a háta még annak a gondolatától is, hogy a törvény elé álljon, mert meg van róla győződve, hogy másodszor nem ő kerülne el onnét szárazon, hanem bebizonyosodnék: hogy Kohn Mór úrnak és pereputtyának sem szellemi, sem erkölcsi kvalifikációja nincs arra, hogy a közvélemény reprezentálására tolhassa fel magát; hogy Kohn Mór űr lapja nem különb a legutolsó zsivány revolverénél, a mellyel egyrészt állandó rettegésben kívánja tartani az embereket, hogy valahogyan bele ne merjenek pislantani titkos iizelmeibe; másrészt űzhesse vele kisded zsarolásait. Bebizonyosodnék, hogy Kohn Mór úr, az igazság és emberbaráti szeretet önzetlen bajnoka, az éhező nép hatalmas pártfogója nem más, mint közönséges árdrágító, egy kalap alatt a háborús konjunktúrák többi hiénáival, a ki ellen folyik az eljárás, mert a sirkővésnök és nyomdász úrnak hervadhatatlan érdemei vannak a — ne nevessenek kérem! — magyar borkereskedelem, jobban mondva a borárak föllenditése körül. Bebizonyosodnék, hogy Kohn Mór úr nem más, mint egy minden tisztességes szervezeten kívül álló, közönséges analfabéta zugnyomdász, a kire már nagyon ráférne, ha az ügyészség egy kissé érdeklődnék a nyomdatermékei iránt s beletekintene néhány évre visszamenőleg is a törvény által előirt kimutatásokba, könyvekbe s meggyőződnék, hogy fedik-e annak adatai a valóságot. Ahogyan én Kohn A'lór urat ismerem, félek attól, hogy még ezek után se tart érdemesnek arra, hogy a törvény előtt vegyen el ént étel f magának a felsorolt rágalmakért. En jobb véleménnyel vagyok felőle, mint ő én felőlem ; épen ezért az említett piszkolódások miatt felelősségre vonom az illetékes sajtóbiróság előtt s remélem, hálás lesz érte, hogy alkalmat nyújtok az igazának bizonyítására. Hadd tisztázódjék az a bizonyos „köpönyegforgaíás“ dolga is, a mely a maga valóságában másképen fest, mint a hogyan azt Kóhn Mór úr feltüntetni igyekszik. Hiszen jól emlékezhetik Kohn Mór úr, hogy a mikor még az ő lapját képviseltem a városi közgyűléseken s dr. Zádor polgármester megvonta tőlem a helyet azon kijelentéssel, hogy Kohn Mór lapja revolverlap; mint kívántam nagy naivsággal, hogy ezért elégtételt kell vennünk. Kohn Mór úr hímezett, hámozott, közben múlt az idő s dr. Zádor a közgyűlés előtt mégegyszer kijelentette, hogy Kohn Mór lapjának zsaroló szándékai vannak. Erre már határozottan követeltem, hogy az ügy a bíróság előtt íisztázfassék, mert én zsaroló lap szolgálatában nem állhatok. Erre Kohn Mór úr beleugrott a neki annyira hideg vizbe s a tényleg zseniális ügyvédjének köszönheti, hogy dr. Zádor bizonyitása csak anynyira sikerült, hogy meg sem büntették őt, viszont a Kohn Mór becsületén esett sérelem kapott egy halvány kis flastromot. A legutóbbi időkben azután olyan dolgok adták elő magukat, a melyek kétségtelen bizonyítékokat szolgáltattak a kezembe arra nézve, hogy Kohn Mór úr lapja mint zsarolt úton, útfélen; mint akarta a legönzellenebbül elárulni eddig hangoztatott nagyhangú eiveit; mint akart megrágalmazni engem, hogy visszafurakodjék a már világosan látó munkapárt kegyeibe. Hogyha én ezek után elrúgtam magamtól a szenynek és piszoknak ekkora áradatát, hogy ez köpönyegforgatás-e, annak a megítélését a közönség etikai és esztétikai ízlésére bízom. Kellemetlen volt mindezeknek a felhozása, elsősorban nekem, de mit tegyen az ember azokkal szemben, a kik arra is képesek, hogy a szakítás után távollétemben tolvaj módjára belopóznak a lakásomba és fel turkálják az irataimat, levelezéseimet, hogy adatokat gyűjtsenek maguknak. Náluk ez már igy szokás. Hogyha valakit veszett kutya támad meg, ugyebár, lebunkózza, ha van a kezében dorong. Ha Kohn Mórék négy év alatt nem tanulták meg, hogy vannak olyan emberek is, a kik nem hagyják megtorlaílanul a bántalmakat, hát mostan majd megtanulják. S ezzel a magam részéről lezárom a személyem körül felkavart hírlapi polemizálást, inert nincs kedvem továbbra is lealázni magamat annyira, hogy egy újabban léprement tollforgató jóvoltából oroszlánbőrbe bujt szamár nyomdászlegényekkel és kőfaragókkal mérjem össze a toliamat. Kökény László. Katonai előléptetés. A király Koch Aurél váci születésű technikust, a cs. és kir. 44. gyalogezred npf. zászlósát (az olasz harctéren) hadnaggyá léptette elő. Halálozás. Hubacsek József hentes-mester, az Ipartársulat alelnöke Vácon husvét vasárnapján hosszas betegség után 52 éves korában elhúnyf. A megboldogultat nagy részvét mellett temették el kedden az alsóvárosi sirkeríben a rk. egyház szertartásai szerint. A székesegyházi karnagyságért. Azt hittük volna, hogy a háborús idők alatt nem is fog akadni pályázó az Érti Gábor székesegyházi karnagy és városi kántor megüresedett állására, pedig most szerdán négyen is voltak a kik a káptalan előtt bemutatták ének- és orgonálási készültségüket. Az eddigi pályázók közölt váci egy sincs, mind a négyen idegenek és pedig névszeriní: Pfeiffer Jenő, Rubovszky István, Kmosskó István (a váci hadirokkant-házhoz beosztott ellenőr) és Buzna Tivadar. Hogy ki legyen az új székesegyházi karnagy, az iránt a káptalan még nem döntött. A váci „Hangya“ szövetkezet ma délután fél négy óraker tartja alakuló közgyűlését a városháza nagytermében. A „Hangya“ központ részérői Meskó Pál igazgató lesz jelen a közgyűlésen. A közgyűlés sikeressége érdekében szükséges, hogy lehetőleg minden üzletrészes jelen legyen. A ki rnég sem mehetne el, az ügy érdekében cselekszik, ha képviseletére egy más üzletrészest hatalmaz meg. Az egyesült kaszünó-kös* könyvtára megnyílt. Könyvtári óra minden csütörtökön délután fél hattól fél hétig van. A kaszinó könyvtárosa kéri mindazokat, a kiknél még kaszinói könyv kinn van, hogy azt a könyvtári óra alatt, esetleg máskor is, a kaszinóba behozni, vagy beküldeni szíveskedjenek. Az iskolamulasztó inasok nem szabadulnak fel. A kultuszminiszter a tanfelügyelőségek útján felhívja az iparos- és kereskedőtanonc iskolák igazgatóságait, hogy azok jóindulatúlag értesítsék az iparosokat és kereskedőket, hogy sem az iparhatóság, sem az ipartestület nem szabadit fel ezentúl sem kereskedő, sem iparostanoncokat ipariskolai bizonyítvány nélkül. A kereskedők és iparosok tehát jól felfogott érdekükben küldjék tenoncaikal az iskolába, mert a mulasztók az év végén osztályzatot nem kapnak s ebből kifolyólag számukra bizonyítvány sem állítható ki és szabadulásuknál kellemetlenségek lesznek. A hegyek ura (Rübezahl) Ismeri mindenki a Rübezahll. A hegyek és erdők zordon kedvességül, vaskoslréfájú királya ő. A németek e legkedvesebb mesealakját hatalmas erővel és kedvességgel ábrázolja Paúl Wegener, kinek a filmművészet történetében jelentős szerep jutott. Az ő interpretálásában valami újat kapunk, a min megérezzük a tündérmese himporál. Rübezahl szerelmes lesz egy kis bohó tündérbe, a ki a tündérek és hegyi törpék világából az emberek közé jutót! és beleszeretett egy sápadt földi ifjúba. De Rübezáhl utána megy, meghódítja és elviszi magával újra a hegyek közé. Nem lehet leírni azt a sok kedvességet, bűbájt és frappáns trükköt, a mi ezt a filmet a kinematográfia egyik legbecsesebb ékévé teszi, Az Állandó mozgó mutatja be ezt a csodás filmregét csütörtökön, április 19-én. A szezon legkiválóbb amerikai újdonságát A gár- I distát pedig vasárnap, április 22-én. Honoré Balsac ezen regényében a film kettős főszerepét a kedvelt Róbert Warnick alakítja, ftagyfrafikos äff — Eüagytrafikos off. A nóorádmegyei újságokban olvassuk, hogy Balassagyarmaton a Felsenburgdinasztia, mely miként Vácon a' Hufnagelcsalád, évtizedeken át bérelte a nagylőzsdét, lemondott annak bérletéről. A balassagyarmati pénzügyigazgatóság a gyarmati nagytrafik bérletét most László Fülöp váci nagyíőzsdésre ruházta. Nyilttér. í IMIIlilllillMHIIllillllllllllll11'i ■mi Köszönetnyilvánítás. Istenben boldogult, szeretett jó férjem, illetve édesatyánk halálakor oly sokan voltak, kik a mérhetlen nagy csapás fölött érzett mélységes fájdalmunkon jóleső részvétükkel enyhíteni iparkodtak, hogy külön-külön ezt nekik nem tudjuk megköszönni. Ez úton mondunk tehát őszinte köszönetét a temetésen való megjelenésükért és szives részvétükért a megboldogult kartársainak,az Ipartársulatnak, az Ipartestületnek, számtalan rokonunknak és az elhunyt jóbarátainak, ismerőseinek. Kelt Vácon, 1917. április hó 12-én. Özv. Hubacsek Józsefné és családja. Köszönetnyilvánítás. Ezen az úton fejezem ki hálás köszönetéinél mindazoknak a jó rokonoknak és ismerősöknek, kik szeretett férjemet betegsége alatt meglátogatták és később temetésén megjelenésükkel fájdalmunkat enyhíteni óhajtották. Nem feledkezhetemmegjiogyhálát ne mondjak a kisváci iparos- Asztaltársaságnak, melynek tagjai oly nagy számban vettek részt az utolsó tisztségadáson és ezzel is megmutatták tiszteletüket szeretett halottunk iránt. Még egyszer hálás köszönet mindnyájuknak! Vácon, 1917. április 12. Simonek Jánosné szül. Szalay Erzsébet.
