Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-04-15 / 15. szám

vA ci hírlap 3 Az elégtétel. A Pesímegyé Vác és Környéke c. lap legutóbbi számában ily cim alatt megje­lent piszkolódásra kénytelen vagyok újból a nyilvánosság elé lépni. Helyezkedhetnék ugyan én is arra a sokkal kényelmesebb álláspontra, melyet nevezett lap velem szemben igyekszik elfoglalni, többek kö­zött igy írván: „ ... olyan ember, a kinek a kijelentését még annyiba sem veszem, hogy számon kérjem a törvény elölt kije" leütésének bebizonyítását.“ De négy esz­tendő alatt volt alkalmam megtanulni, hogy az ő nyelvükön igy eirkalmazott kijelentés magyarra fordítva azt jelenti, hogy Kohn Mór úrnak, úgyis mint az említett lap fe­lelős szerkesztőjének, úgyis mint kiadó laptulajdonosának, borsódzik a háta még annak a gondolatától is, hogy a törvény elé álljon, mert meg van róla győződve, hogy másodszor nem ő kerülne el onnét szárazon, hanem bebizonyosodnék: hogy Kohn Mór úrnak és pereputtyának sem szellemi, sem erkölcsi kvalifikációja nincs arra, hogy a közvélemény reprezen­­tálására tolhassa fel magát; hogy Kohn Mór űr lapja nem különb a legutolsó zsivány revolverénél, a mellyel egyrészt állandó rettegésben kívánja tar­tani az embereket, hogy valahogyan bele ne merjenek pislantani titkos iizelmeibe; másrészt űzhesse vele kisded zsarolásait. Bebizonyosodnék, hogy Kohn Mór úr, az igazság és emberbaráti szeretet önzetlen bajnoka, az éhező nép hatalmas pártfo­gója nem más, mint közönséges árdrágító, egy kalap alatt a háborús konjunktúrák többi hiénáival, a ki ellen folyik az eljárás, mert a sirkővésnök és nyomdász úrnak hervadhatatlan érdemei vannak a — ne nevessenek kérem! — magyar borkeres­kedelem, jobban mondva a borárak föllen­­ditése körül. Bebizonyosodnék, hogy Kohn Mór úr nem más, mint egy minden tisztességes szervezeten kívül álló, közönséges analfa­béta zugnyomdász, a kire már nagyon rá­férne, ha az ügyészség egy kissé érdek­lődnék a nyomdatermékei iránt s belete­kintene néhány évre visszamenőleg is a törvény által előirt kimutatásokba, köny­vekbe s meggyőződnék, hogy fedik-e an­nak adatai a valóságot. Ahogyan én Kohn A'lór urat ismerem, félek attól, hogy még ezek után se tart ér­demesnek arra, hogy a törvény előtt ve­gyen el ént étel f magának a felsorolt rágal­makért. En jobb véleménnyel vagyok fe­lőle, mint ő én felőlem ; épen ezért az em­lített piszkolódások miatt felelősségre vo­nom az illetékes sajtóbiróság előtt s remé­lem, hálás lesz érte, hogy alkalmat nyújtok az igazának bizonyítására. Hadd tisztázódjék az a bizonyos „köpö­­nyegforgaíás“ dolga is, a mely a maga va­lóságában másképen fest, mint a hogyan azt Kóhn Mór úr feltüntetni igyekszik. Hi­szen jól emlékezhetik Kohn Mór úr, hogy a mikor még az ő lapját képviseltem a városi közgyűléseken s dr. Zádor polgár­­mester megvonta tőlem a helyet azon ki­jelentéssel, hogy Kohn Mór lapja revolver­lap; mint kívántam nagy naivsággal, hogy ezért elégtételt kell vennünk. Kohn Mór úr hímezett, hámozott, közben múlt az idő s dr. Zádor a közgyűlés előtt mégegyszer kijelentette, hogy Kohn Mór lapjának zsa­roló szándékai vannak. Erre már határo­zottan követeltem, hogy az ügy a bíróság előtt íisztázfassék, mert én zsaroló lap szolgálatában nem állhatok. Erre Kohn Mór úr beleugrott a neki annyira hideg vizbe s a tényleg zseniális ügyvédjének köszön­heti, hogy dr. Zádor bizonyitása csak any­­nyira sikerült, hogy meg sem büntették őt, viszont a Kohn Mór becsületén esett sé­relem kapott egy halvány kis flastromot. A legutóbbi időkben azután olyan dol­gok adták elő magukat, a melyek kétség­telen bizonyítékokat szolgáltattak a ke­zembe arra nézve, hogy Kohn Mór úr lapja mint zsarolt úton, útfélen; mint akarta a legönzellenebbül elárulni eddig hangozta­tott nagyhangú eiveit; mint akart megrá­galmazni engem, hogy visszafurakodjék a már világosan látó munkapárt kegyeibe. Hogyha én ezek után elrúgtam magamtól a szenynek és piszoknak ekkora áradatát, hogy ez köpönyegforgatás-e, annak a meg­ítélését a közönség etikai és esztétikai íz­lésére bízom. Kellemetlen volt mindezeknek a felho­zása, elsősorban nekem, de mit tegyen az ember azokkal szemben, a kik arra is ké­pesek, hogy a szakítás után távollétemben tolvaj módjára belopóznak a lakásomba és fel turkálják az irataimat, levelezéseimet, hogy adatokat gyűjtsenek maguknak. Ná­luk ez már igy szokás. Hogyha valakit ve­szett kutya támad meg, ugyebár, lebun­­kózza, ha van a kezében dorong. Ha Kohn Mórék négy év alatt nem tanulták meg, hogy vannak olyan emberek is, a kik nem hagyják megtorlaílanul a bántalmakat, hát mostan majd megtanulják. S ezzel a magam részéről lezárom a személyem körül felkavart hírlapi polemi­zálást, inert nincs kedvem továbbra is le­alázni magamat annyira, hogy egy újabban léprement tollforgató jóvoltából oroszlán­bőrbe bujt szamár nyomdászlegényekkel és kőfaragókkal mérjem össze a toliamat. Kökény László. Katonai előléptetés. A király Koch Aurél váci születésű tech­nikust, a cs. és kir. 44. gyalogezred npf. zászlósát (az olasz harctéren) hadnaggyá léptette elő. Halálozás. Hubacsek József hentes-mester, az Ipar­társulat alelnöke Vácon husvét vasárnap­ján hosszas betegség után 52 éves korá­ban elhúnyf. A megboldogultat nagy részvét mellett temették el kedden az alsóvárosi sirkeríben a rk. egyház szertartásai szerint. A székesegyházi karnagyságért. Azt hittük volna, hogy a háborús idők alatt nem is fog akadni pályázó az Érti Gábor székesegyházi karnagy és városi kántor megüresedett állására, pedig most szerdán négyen is voltak a kik a káptalan előtt bemutatták ének- és orgonálási ké­szültségüket. Az eddigi pályázók közölt váci egy sincs, mind a négyen idegenek és pedig névszeriní: Pfeiffer Jenő, Ru­­bovszky István, Kmosskó István (a váci hadirokkant-házhoz beosztott ellenőr) és Buzna Tivadar. Hogy ki legyen az új szé­kesegyházi karnagy, az iránt a káptalan még nem döntött. A váci „Hangya“ szövetkezet ma délután fél négy óraker tartja alakuló közgyűlését a városháza nagytermében. A „Hangya“ központ részérői Meskó Pál igazgató lesz jelen a közgyűlésen. A köz­gyűlés sikeressége érdekében szükséges, hogy lehetőleg minden üzletrészes jelen legyen. A ki rnég sem mehetne el, az ügy érdekében cselekszik, ha képviseletére egy más üzletrészest hatalmaz meg. Az egyesült kaszünó-kös* könyvtára megnyílt. Könyvtári óra minden csütörtökön délután fél hattól fél hétig van. A kaszinó könyvtárosa kéri mindazokat, a kiknél még kaszinói könyv kinn van, hogy azt a könyvtári óra alatt, esetleg máskor is, a kaszinóba behozni, vagy beküldeni szíveskedjenek. Az iskolamulasztó inasok nem szabadulnak fel. A kultuszminiszter a tanfelügyelőségek útján felhívja az iparos- és kereskedőtanonc iskolák igazgatóságait, hogy azok jóindu­­latúlag értesítsék az iparosokat és keres­kedőket, hogy sem az iparhatóság, sem az ipartestület nem szabadit fel ezentúl sem kereskedő, sem iparostanoncokat iparis­kolai bizonyítvány nélkül. A kereskedők és iparosok tehát jól felfogott érdekükben küldjék tenoncaikal az iskolába, mert a mulasztók az év végén osztályzatot nem kapnak s ebből kifolyólag számukra bizo­nyítvány sem állítható ki és szabadulásuk­nál kellemetlenségek lesznek. A hegyek ura (Rübezahl) Ismeri mindenki a Rübezahll. A hegyek és erdők zordon kedvességül, vaskoslréfájú királya ő. A németek e legkedvesebb mese­alakját hatalmas erővel és kedvességgel ábrázolja Paúl Wegener, kinek a filmmű­vészet történetében jelentős szerep jutott. Az ő interpretálásában valami újat kapunk, a min megérezzük a tündérmese himporál. Rübezahl szerelmes lesz egy kis bohó tündérbe, a ki a tündérek és hegyi törpék világából az emberek közé jutót! és bele­szeretett egy sápadt földi ifjúba. De Rübe­­záhl utána megy, meghódítja és elviszi magával újra a hegyek közé. Nem lehet leírni azt a sok kedvességet, bűbájt és frappáns trükköt, a mi ezt a filmet a kine­matográfia egyik legbecsesebb ékévé teszi, Az Állandó mozgó mutatja be ezt a csodás filmregét csütörtökön, április 19-én. A sze­zon legkiválóbb amerikai újdonságát A gár- I distát pedig vasárnap, április 22-én. Honoré Balsac ezen regényében a film kettős fő­szerepét a kedvelt Róbert Warnick alakítja, ftagyfrafikos äff — Eüagytrafikos off. A nóorádmegyei újságokban olvassuk, hogy Balassagyarmaton a Felsenburg­­dinasztia, mely miként Vácon a' Hufnagel­­család, évtizedeken át bérelte a nagylőzs­­dét, lemondott annak bérletéről. A balassa­gyarmati pénzügyigazgatóság a gyarmati nagytrafik bérletét most László Fülöp váci nagyíőzsdésre ruházta. Nyilttér. í IMIIlilllillMHIIllillllllllllll11'i ■mi Köszönetnyilvánítás. Istenben boldogult, szeretett jó fér­jem, illetve édesatyánk halálakor oly sokan voltak, kik a mérhetlen nagy csapás fölött érzett mélységes fájdal­munkon jóleső részvétükkel enyhíteni iparkodtak, hogy külön-külön ezt nekik nem tudjuk megköszönni. Ez úton mondunk tehát őszinte köszönetét a temetésen való megjelenésükért és szives részvétükért a megboldogult kartársainak,az Ipartársulatnak, az Ipar­­testületnek, számtalan rokonunknak és az elhunyt jóbarátainak, ismerőseinek. Kelt Vácon, 1917. április hó 12-én. Özv. Hubacsek Józsefné és családja. Köszönetnyilvánítás. Ezen az úton fejezem ki hálás kö­szönetéinél mindazoknak a jó roko­noknak és ismerősöknek, kik szeretett férjemet betegsége alatt meglátogatták és később temetésén megjelenésükkel fájdalmunkat enyhíteni óhajtották. Nem feledkezhetemmegjiogyhálát ne mond­jak a kisváci iparos- Asztaltársaság­nak, melynek tagjai oly nagy számban vettek részt az utolsó tisztségadáson és ezzel is megmutatták tiszteletüket szeretett halottunk iránt. Még egyszer hálás köszönet mindnyájuknak! Vácon, 1917. április 12. Simonek Jánosné szül. Szalay Erzsébet.

Next

/
Thumbnails
Contents