Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-04-08 / 14. szám
2 Matzenauer Ferenc meghalt. Ifjan, szép jövőjének kezdetén, szinte váratlanul ragadta el a kérlelhetetlen halál feleségének, családjának, barátainak és tisztelőinek köréből Matzenauer Ferenc váci kir. büntetőintézeti fogalmazót, Matzenauer Oszkár preláíus-kanonok leslvéröccsél. Az elmúlt év őszén még egészségesen ment le apósa látogatására Paksra, a hol agyvérzés érte. Majd hazajött s itt megismétlődött betegsége, melyből aztán fel sem gyógyult többé. Időn ki nt kissé javult az állapota, fel is kelt, sétált, de a múlt hó végén ismét súlyosbodott a baja, úgy hogy hozzátartozói a beteg kívánságára levitték őt előbb a Kétly-, majd a Moravcsik-klinikára, a hol aztán hétfőn délelőtt békelűréssel viselt szenvedés és a szentségek ájtatos felvétele után életének 34-ik, boldog házasságának 2-ik esztendejében jobblélre szenderüif. A megboldogult kedvelt, szimpatikus tagja volt a váci társas életnek, a ki csak megismerte a kellemes modorú, csupa szív ifjút., mindenki megszerette, igy számtalan igaz barátot szerzett magának. Hiva-’ tálában kötelességtudó, kiváló munkaerő, tiszlviseiötársai becsiiiést, alárendeltjei, a fegyőrök és a fegyencek is humánusságáérl szerették. Mint muzsikális család szülötte, mindig kedvelte a zenét, énekel, a ezeknek ő maga is kiváló művelője volt, atyja halála után ő lett a nagyszombati rk. egyház karnagya, a Váci Dalegyesület pedig szintén értékes, szeretve tisztelt, dalostestvéri vezetőt talált benne, ki Ulrich Károly karnagy betegsége után (az ő temetésén dirigálta utoljára a szivéhez nőtt Dalárdát) ismét összehozta és szerepeltette ezt a régi, kedvelt egyesületet. A székesegyházban a nagyobb ünnepek alkalmával mindig Matzenauer Ferenc vezette a kart, melyen mindannyiszor megérzetí a szakértő dirigens kiválósága. Mint társadalmi ember nemcsak az ének- és zene világában munkálkodott, de résztvett majdnem minden váci egyesület életében is, igy a Váci Kaszinó Körnek hosszabb ideig pénztárosa volt s a Váci Önkéntes Tüzoltótestületnek szakaszparancsnoka. Az oly korán jobb hazába költözött ifjú temetése igaz és mély részvét mellett ment végbe csütörtökön délután 5 órakor a szt. Rókus-kápolnából. Végtisztességén megjelent nagyszámú rokonságán, tisztelőin, barátain kívül a város egész úri társadalma, a fegyintézet teljes tisztikara, az önkéntes tűzoltóság s a Váci Dalegyesiilel, mely megboldogult karnagyától két szép gyászénekkel búcsúzott el. Ny. b. 1 Baráth János már nem gjostaszállitő. Hosszú ideig, 26 éven keresztül volt Baráth János a váct m. kir. posta szállítója, a ki szerződésszerűleg, híven és becsületesen vitte a váci posta szállítói tisztét. Ő adta a kincstárnak a posta-kocsisokat, lovakat, kocsikat még abban az időben is, a mikor kocsi-posta járt Rétságra. Baráth János most április elsejével lemondott posta-szállítói tisztéről s a postaigazgatóság e naptól kezdve Hochfelder Mátyás váci lakossal kötött szerződést a váci posta szállítására. Baráth Jánosnak elődje, rpint postaszállitó Várföldi Elek volt, a későbbi m. kir. postafőtiszt. VA C I HÍRLAP Váci katonák levele. A következő levelet kaptuk a harctérről: Kell levelünk április 1-én, tisztelt Szerkesztő űr, kérem tudassa a Váci Hírlap utján kedves szüléinkkel, hogy egészségesei-; vagyunk és hála Istennek nincs semmi bajunk. Mi mindennap írunk levelet nekik, de ők azt Írják, hogy egyetlen egy sorunkat sem kapják meg, ezért kedves újságunkhoz fordulunk már, hogy vigasztalja meg őket. Legyenek nyugodtak, most a front mögött egy kis faluban tartalékban vagyunk, otthonias, jó a hangulatunk, panaszra nincs okunk. Vezetőink véleménye szerint már miránk a fronton nem is lesz szükség, mert béke lesz. Boldog húsvéti ünnepeket! Kovács Ferenc, Dora Sándor, Oroszki Ferenc, Szedetik Ferenc és Havan Ferenc váci fiúk a 6. közös gyalogezred 4/28 menelszázadában. Zöldségkonzervgyár a váci járásban. A váci főszoigabiróságnál Ivánka Pál főszolgabíró elnöklésével április 5-én tiszti értekezlet volt, melyen Magyar Kázmár ny. földmivesiskolai. tanfelügyelő hatásos beszédet tartott a járásban létesítendő zöldségkonzervgyár ügyében. Tartalmas beszédében kimutatta, hogy mennyire gazdaságos egy ilyen konzervgyár létesítése a mai már annyira megdrágult fuvar mellett. Kimutatta, hogy milyen nagy percent zöldség kim éltetnék meg a szállítási nehézségek folytán beálló rothadástól. Lelkes szavakkal buzdította a járás vezető jegyzőit, hogy ösztökéljék a lakosságot a kertészkedésre, mire különösen most olyan nagy . szükség van. Ígéretet tett, hogy lehetőleg még e hónapban Foton, járásunk egyik kiváló zöldségtermelő helyén személyesen fog szólni a gazdákhoz. Halálozás. Dr. Nagy Ármin nyug. járási orvos, Pestvármegye tb. főorvosa 66 éves korában Vácon vasárnap délután 3 órakor terjedő hűdés következtében meghalt. Az elhúnyl régi, kedvelt orvosa volt a váciaknak is, a ki csendes modorával, lelkiismeretes, fáradhatatlan munkásságával a belgyógyászat és [gyermekgyógyítás körül igen sok pácienst vonzott maga köré. Dr. Nagy Ármin, vagy a hogy a városban és a járásban még jobban ismerték, „Grósz bácsi" évek óta betegeskedett s oivosi prakszist a gyermektelen, szép vagyonú orvos már nem is folytatott. Halálát özvegye, fivére és nagyszámú tisztelője gyászolja. A megboldogultat kedden délután nagy részvét mellett temette Pollák Fülöp főrabbi. Uj muszkák jöttek. Hétfőn reggelre 23 újabb orosz hadifogoly munkást küldtek Vác városának a csóli hadifogoly-láborbó), majd kedden reggel ismét jött 10 muszka a sopronnyéki fogolytáborból. A két új szállítmánnyal együtt most Vác városában 48 orosz és egy szerb hadifogoly van, a kiknek legtöbbje kisgazdáknál van kiadva mezőgazdasági munkára. Levél az orosz fogságból. Kievből január 8-iki dátummal a következő levelet kaptuk : Igen tisztelt szerkesztő úr! Tudatom önnel, hogy orosz fogságba kerültem. Vácról velem vannak Teli József és Szilágyi Kálmán. Remelhetőleg nemsokára láthatjuk Vácot! Szívből üdvözli önt és az összes kedves váci ismerősöket Neumann Mór hadifogoly. halálának tizedik évfordulója. Két lustrum telt már el, hogy Freysinger Lajos dr. városunk kiváló szülötte földi pályáját befejezte. Kimagasló alakja már a múlté, de nem a feledésé. A mull ködéből csak most bontakozik ki előttünk teljes erejében az ő szellemi nagysága és tiszta fényben ragyog áldott emléke. Elvesztése miatt még ma is sajog a szivünk és csak az a felemelő tudat vigasztal, hogy" azok közé tartozott, a kiknek elhunyta után nem arra az ükre gondolunk, melyet maguk után hagynak, hanem arra, melyet születésükkel betöltőitek. (B. Eötvös József). O vele kezdődik városunk ujabbkori fejlődésének szebb reményekkel biztató korszaka. Városunk közéletének valóságos vezérféríia volt. Bámulatos tudással, páratlan hozzáértéssel és soha nem szűnő munkakedvvel irányította a város ügyeit és saját dolgait elhanyagoló önfeláldozással, fiúi hűséggel szolgálta egy emberöltőn át. Istenadta férfiú volt: a Gondviselés épen akkor küldte, a mikor az ő vezető szellemére volt szüksége a városnak, hogy megtegye a fejlődéséhez megkíván első lépést. Kezdetlegesek voltak a viszonyok, melyek közt fellépett, a feladat is új volt és sokféle akadályba ütköző, de ő teítrekész elhatározással fogott hozzá és álhatatos következetességgel dolgozott a megvalósításán. Egész lelkében összeforrva buzgón vett részt a munkában, melyet páratlan tapintattal jórészt egymaga irányított. Az embert és alkotásait nem a szerint kell megítélni, hogy milyen hatást gyakorolt, sem a szerint, hogy milyen hatást tulajdonítunk mi neki. Végezze kiki a maga munkáját, gyümölcse nem az ő gondja! — mondja a szellemes Carlyl. Ám Freysinger puritán egyénisége és közéleti működése mindenkép megbirja a kritikát, sőt épen alkotásainak hatásából és eredményeiből állapíthatjuk meg, hogy nagy ember volt. Az idők távolán megtisztítva látjuk az embereket s eseményeket. Ekkor már a magunk benyomásaitól mentesen, a maguk valóságában ismerjük meg őket. Ekkor ' szabad kutatnunk, hogy milyen vonzó erőt gyakorolt a nagy férfiú embertársaira és ekkor lehet keresnünk, hogy milyen hatással volt korára és annak intézményeire. Ekkor már láthatjuk, hogy mennyire vitte előbbre a köz érdekét és vizsgálhatjuk emberi értékét. Eme vizsgálódásunk alapján Freysinger Lajos nemes munkában eltöltött élete maradandó nagyságában domborodik ki előttünk és kétséget kizáró módon megállapítható, hogy városunknak nem csupán díszpolgára, hanem valóságos dísze volt. Szellemének magas röptével, példátlanul kiterjedt látókörével és áldásos tevékenységével eltörülhetetlen nyomokat hagyott hátra városunk haladásának útján és nevének ércnél maradandóbb emléket állított Vác történetében. Becsüljük is meg áldott emlékét egész érdeme szerint és ne hagyjuk . elhomályosodni, hanem akarjuk, hogy ez az ő fényes emléke fáklyaként világítson és a város büszkesége maradjon mindenkor! Dr. Trag or Ignác. Freysinger Lajos dr.
