Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-01-14 / 2. szám
Harmincegyedül évfolyam 2. azá ;i. Vác 1917. január 14 Előfizetési árak: helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre’7 K. Egyes szám <■# 20 fillér Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség ős kiadóhivatal: üróf Csáky Károly-út 4. Nyiltter so a egy korona. sz, (íparudvar.) Telefon-szám 17. A múzeumegyesület {y Közgyűlése. x A Váci Muzeum Egyesület 1916-ban. / Dr. Kisparti János titkár jelentése. S Felolvasta a január 6-án tartott közgyűlésen. Hagyományos szokásához híven Vizkereszt napján lartolta a muzeum egyesület évi rendes közgyűléséi a városháza nagy termében. Díszes, nagy közönség jött öszsze, hogy a közgyűlés keretében, elhunyt királyunk, I. Ferenc József emléke iránt lerója kegyelete adóját, másrészt, hogy kimutassa a városnnkban csendben, de szép eredménnyel működő kulluregyesület munkássága iránt való érdeklődéséi, figyélmét. Dr. Tragor Ignác elnök rövid, tartalmas beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Viszszapillantást tett az elmúlt év gyászos emlékeire, e melyek közölt egyesületünk az adóit viszonyokhoz képest az anyaggyűjtés, rendezgetés munkáját végezte. A harctereken dühöngő gyűlölet, vérszomj az eddiginél is jobban megbecsüliette velünk az otthont, a munkát, a mely egyedül bizlosilhatja nyugalmunkat, bélvés fejlődésünket. Ennek a munkának a jegyében folyt eddig az egyesület éjele s fog folyni ezután is. A lelkessen fogadott elnöki megnyitó után dr. Hör) Péter városi tiszti orvos mondott magas szárnyalású emlékbeszédet I. Ferenc Józsefről. Nagy vonásokban ismertelte a nagy időkben betöltött nagy király történeti szerepét, találóan mutatót! rá alkotmánpos érzületére és igazság-szeretetére. Beszéde végén megkapóan jellemezte a nagy uralkodóban az embert, a vallásos, minden csapást béketűréssel, példaszerűen elviselő erős lelkű embert. A szép emlékbeszéd nagy hatással volt a közönségre, a mely hálás szeretettel ünnepelte a kitűnő szónokot. Dr. Kisparti János titkár olvasta fel ezután id. Farkasfalvi Imrének, az egyesület érdemes, buzgó tagjának egy régebben irt cikkét I. Ferenc Józsefnek 1857. május 20-án tett váci látogatásáról. Az eleven, színes leírás, a mely lapunk legközelebbi számában fog megjelenni, nagyon leiszett a közönségnek. Jeszenszky Imre pénztáros az egyesület vagyoni állapotáról íeü jelentése; végűi dr. Kisparti János titkári feienlését olvasta fel, a melyet egész terjedelmében közlünk. A mélyenjáró, gondos jelentést a közgyűlés helyesléssel velte ludomásul. Az ünnepi közgyűlésről emelkedelt szellemű kultur ünnep emlékével távozóit a hallgatóság. Halálozás. Szerdán hajnalban meghalt Vácon Drágffy Petronella 71 éves korában. Az elhunyt édes anyja volt a váci kerület egykori országgyűlési képviselőjének, néhai Drágffy Sándornak, Tisztelt közgyűlés! Valahányszor közgyűlési tart egy történeti társaság, mindanyiszor mintegy mérleget állítanak fel arról, hogy mennyivel járult hozzá a társaság munkáss_ága a múltak emlékeinek kegyeletes megőrzéséhez, felkutatásához; megállapítják az emberiség emlékekben fennmaradt élményeinek értékét, az idők árjában megmerevedett akarások, törekvései? irányát, annak helyes vagy nem helyes vollát. A történ éli társaságok évi beszámolóinak, megállapításainak fontos volla mindig az, hogy a múlt alapján iparkodott megállapítani művelődésünk jövő fejlődésének irányál. A világháború forgataga kivetette állandónál? hitt helyzetéből a kultúrfejlődés útjelzőjét. Eddig egyetlen és legbiztosabb kiinduló pontunk a mull volt, abba kellett magunkat beleélnünk, hogy jelenünket megértsük, hogy a jövőt előkészítsük; eddig a történelmet képzeletben csináltuk utána a múltnak; ma a történelmet éljük, ma közvetlen tanúi, résztvevői vagyunk annak, a mit eddig elképzelni sem tudtunk; ma közvetlen élményekből tudjuk azt, hogy mit jelent történeti idő. Régebben, ha egy kor nevezetes voltát akartuk kiemelni, azt mondottul? róla: nagy idők, történeti napok, hónapok voltak. Ebbe a kifejezésbe értettük bele mindazt a nagy fényt, azt a sölét, ijesztő árnyal, mindaz! a vakiló ragyogást, azt a könyfacsaró nyomorúságot, mindaz!, a mi szent, azt a mi átok, a mi mázsás súllyal nehezedett lelkünkre, a mi elfogulttá lelte agyunkat, megdobogtatta szivünket, a mit csak ritkán éltünk át képzeletben, a mit belevontunk ebbe a kifejezésbe: történeti idői?. Most nem a magára szuggerált, hanem valóságos élmények alapján a jelenből érijük meg igazán a múltat; a múlt értékelését nem szürke teóriák, hanem a valóságból felfogott és helyesnek érzett mérték szerint tudjuk elvégezni. A jelen tunulságai alapján revízió alá kerülnek eddigi történeti értékeink s a megváliozott módszer s ennek alapján a megváltozó értékel? lesznek az igazi értékek, a helyes kultúrtörekvések igazi útjelzői. Az eddig úgy a harctér, mint az itthoni élet megfigyeléséből, tapasztalataiból leszűrt tanulságok azt mutatják, hogy az igazi kulturáltság egyetlen biztos bázisa az erkölcsi tudat mélysége. A halált megvető bátorsáy, a leírhatatlan nélkülözésekkel, fáradalmakkal megküzdő elszántság, kitartás, az életnek eszményekért, másokért való odadobása az egoizmuson diadalmaskodó mélységes erkölcsi érzésből fakadhat csal?. A parancs, a vasfegyelem gépekké tenné az embereket, de nem hősökké: a hős igazi nagysága, glóriája abból származik, hogy a parancsot nem gépiesen teljesiii, hanem egész lélekkel s U-ljesiti akkor, mikor az ő legfőbb java, élete forog kockán. A vad önzés legyőzése az ő legszebb erkölcsisége s ebből fakad nagysága, dicsősége. Az itthoni élet rendezettsége a körülmények, viszonyok megértése, a demagógiának való fel nem ülés, a „másokkal együtt másokért“ áfértése s az a szerint való eljárás is épen úgy csak az erkölcsi tudatból származhalik, mint a harctéri hős hős volla. Vastag kéreg az egoizmus, csak folytonos kísérletezéssel, munkával törhető át, de át két! törni azoknak, a kik kuitúrmunkára vállalkoztak, hogy utat nyissanak az emberi lélek nemesebb megnyilvánulásainak, első sorban erkölcsi érzésének. Az erkölcsiség elmélyítésének egyik leghatásosabb módja a történeti tudatfej ltszíése. Ez a történeti ludat az, a mely közvetlen élmények alapján alakul most ki bennünk. A történeti-társaságok feladata, hogy mindent megfigyeljenek, összegyűjtsenek, amik maradandókká teszik elröppenő élményeinket; hogy kegyelettel szedjék össze azokat az emlékeket, a melyek felmutatása, a melyekre való gondolás eszmélfefő lesz mindenkire kor és rangkülönbség nélkül. Egyesületünk megértette az idők szavát és zajtalanul bár, de minden tehetségével beállt abba a munkába, a mely művelődésünket a jelen tanulságaiból szerzett értékelés alapján van hivatva tovább fejleszteni. Gyűjtjük az anyagot egy olyan munkához, a meiyben a világháborúnak városunkat érdeklő minden mozzanatát megírjuk; gyűjtjük mindazon harctéri emlékeket, a melyekhez váciak sorsa, váciak dicsősége fűződik. A múzeum az elmúlt év folyamán jő részt zárva volt. Az uj tárgyak közbeiktatása folyton újabb- és újabb rendezést igényel, amelyet dr. Tragor Ignác elnök alapvető munkája s a leiró lajtstrom alapján végez a múzeumőr. Ha rendes látogatási órák nem is voltak, a városban megfordult érdeklődők, tudósok, művészek átutazó katonák, a brassói menekültek több ízben megtekintették gyüjteményünkef.Múzeumunk a múlt esztendőben főleg ajándékozás útján gyarapodott. Ajándékba kaplunk: a Magyar Tudományos Akadémia különböző kiadványaiból 1 kötetet és 5 füzetet; dr. Rajnik Béla „Az Ausztriától való gazdasági különválás nyomán várható alakulások“ cimü muukájából 1 kőiét; Sztripszky j-pador: Ukraina
