Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-11-18 / 46. szám
ttarmincegyedih évfolyam 46 szám. Vác, 1917. november 18. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy evre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és Dercsényi laptulajdonos: Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csaky Károly-út 4’. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora egy korona. Telefon-szam 17 Ki az uzsorás? 'Ausztria parlamentjében nap-nap után élesebbnél-élesebb kifakadások hangzanak el Magyarország ellen. Nem beszélünk most a pimaszkodó csehekröl, a kik a szájukkal akarnak Magyarország területéből hódítani, miután a harci babérok helyett a hadifogság, vagy a „hinterland“ kényelmes j helyein töltötték el a világháború véres j napjait, de nem lehet szó nélkül hagyni a j német osztrákoknak folytonosan hangzó vádjait, hogy Alagyarország kiuzsorázza j Ausztriát. Olyan vád ez, a melyet az élet, a piac minden adatával meg tudunk cáfolni. Noha magunknak se volt bőségesen ennivalónk, hisz a>: utóbbi évek rossz termései közismertek, mégis — a saját rovásunkra is — gondoskodtunk és gondoskodunk Ausztriáról. A hadsereg ellátására évenkint mindé- | nekelőtt 1825000 métermázsa húst, 45000 métermázsa zsírt, 180000 métermázsa lisztet. 5500000 métermázsa kenyeret és három millió 500000 métermázsa főzeléket szolgáltatunk. Ezenkívül Magyarország élelmezi egész Boszniát és Hercegovinát és igen kritikus időben vállalta a fronton a német hadsereg élelmezését is. Ausztria polgári lakosságának élelmezésére havonkint 6000 szarvasmarhát, 12000 sertést és körülbelül 90 és fél vaggon szalonnát és kolbászárut szállítunk és ezenkívül legutóbb külön juttatunk' Ausztriának 30000 szarvasmarhát. Az általános drágaságot épen az idézte elő nálunk is, hogy a had sereg szabadon és annyit vásárolhat, a mennyit akar, nem is szólva arról, hogy az osztrák polgári szükséglet ellátására hivatott közegek a maximális árakat nálunk rendszeresen túllépik és ezzel' nemcsak az árul vonják el a belföldi fogyasztás elől, hanem az árakat is drágítják. AAegállapifhatjuk azonban azt is, hogy ii ig nálunk, a békeidőbeli árakkal szemben a búza 88, a. rozs 150, a zab 180, a tengeri 133, a finom liszt 300, a zsir 468 százalékkal drágult, addig az Ausztriából behozott legfontosabb iparcikkek közül az ásvány kenőolaj 1400, a gépszijbőr 400, a férfiruha 600, a cérnaorsó 3700, a pamutszövet 1200 és a papíráruk 450 százalékkal drágábbak, mint békeidőben. Ha tehát panasznak helye van, az Magyarország részéről sokkal megokoltabb, min! Ausztria részérő’. Ha uzsoráról beszélhet valaki akkor mi magyarok beszélhetünk róla, mert az, a mit velünk Ausztria csinált és csinál ma is, a legenyhébben jellemezve is csak uzsorának mondható. A legbosszantóbb pedig az egészben az, hogy Ausztria a nyersanyagot tőlünk veszi potom pénzért s a féldolgozott iparcikket méregdrágán adja vissza. A terheket mi viseljük, de a hasznot a sógor húzza. A jövőben azonban meg kell változnia ennek a- viszonynak. Afegoszljuk kenyerünket, húsúnkat az osztrákkal, de rá kell kényszeritenünk, hogy ő is ossza meg velünk a ruháját, szenét, szerszámját stb. Ha ehhez hozzájárul az osztrák, nem lesz oka a panaszra. Ha nem, egye meg a szenét, papirosát. Alajd meglátjuk, melyikünk bírja lovább. Harctéri kitüntetések. A király az ellenség elölt tanúsított bálor és vitéz magatartásul! elismeréséül Prónay Sándor m. kir. honv. huszár alezredesnek, aki régebben a váci huszároknál volt főhadnagy, a Hí. őszi. Lipólrendet a hadiékilménnyel és kardokkal, ifj. Forgó Kálmán cs. és kir. 14. huszárezredbeli tart. hadnagynak pedig negyedik harctéri kitüntetésképpen a román fronton az ezüst signum laudist a kardokkal adományozta. — Föl öt les parancsnoksága Viola István m. ki*, l.honv. gVaI. eiredbeli tart. tizedest, Takács Ferenc eilianyvilágitási főgépész fiát, ötödizben tüntette ki, ezidőszerint a Monte San Gabrielen teljesíteti bátor és vitéz magatartásáért az ezüst vitézségi éremmel. Állatorvosi áthelyezés. A ni. kir. honvédelmi miniszter ragályi Halászy Sándpr honv. nfk. állatorvost, a ki eddig a harciéren teljesített katonai szolgálatot, most a váci honv. lókórháihoz helyezte át. Az uj kanonok beáktatója. Az egyház történetében kevés példa lehet arra, hogy egy kanonok hívei marasztalására lemondjon állásáról. Ezt tette Varázséji Béla dr. újpesti prépost-plébános, ki váci kanonokká történt kineveztetése után Újpest kérésére megmaradt hívei plébánosának. Utódjául Terlanday Rudolf esperes-plebánost nevezte ki a király grófpüspökünk előterjesztésére s az uj kanonokot, ki egyúttal alsóvárosi plébános is lesz, csütörtökön iktatta be a székesegyházban Schmidt János prelátus állásába. A volt főispán katona. Gróf Ráday Gedeon Peslvármegye voll főispánja, mint szolgálaton kivüli hadnagy, bevonult a cs. és kir. 7. huszárezredhez. Megyebizottsági tagválasztás lesz. Dr. Galcsek György halálával Vác város I. kerületében megüresedett a pestvármegyei törvényhatósági tagság, melyre választást fog kiírni a vármegye. A választói lajslromot már elkészitéíte a város s az megtekinthető a hivatalos órák alatt nov. 19-től 8 napon keresztül dr. Göndör Sándor főjegyző irodájában. Az 1. kerületbeli választók azok, akik a Szentjános utca és Bálhori utca által határolt városrészben (beleértve a püspöki palotát, hajóállomást, Deákvárt) laknak és az 1914. évi országgyűlési képviselő választói lajslromban voltak felvéve. ELADTÁK a sportegylet csónakházát. A valamikor oly vig napokai látót! sporlegyesüleli csónakba utolsó óráil tölti a váci Dunán. Ma még olí pihen a két pontonra épített úszóház csendesen, elhagyottan, lelakatolt ajtóival, de csak rövid ideig, mert gazdát cserélt. Mindenki tudja, mi volt, csak pár évvel ezelőtt is, a Váci Sportegyesület, mily szé! dülelesen emelkedett a vidéki evezős egyletei! fölé s milyen hatalmas neve, elismert, jó hire volt az összes fővárosi evezős klubbok elölt. AAikor először látták a váciak a korzó elölt a csinos külsejű úszóházat, mellette a virágos lerraszt s azon kerti asztalokat, székeket, heverőket, a házból kijönni edzelí ifjakat fehér evezős dreszekben, a mikor könnyedén hozták kifelé a karcsú, hosszú angol hajókat és azokat siklani kilenc ifjúval mint a nyíl, mindenki a sportegyesülefrő«! beszéli s vitte a viz szerte az országba Vác neyét, a váci evezősöl! jóhirét. A versenyeket egymásután nyerték, a túrázásokban sorra lefőzték a társegyleteket s az Esztergomból, Komáromból, Győrből, Pozsonyból, Bécsből való leevezések már nem is voltak olyan nagy események. Hangos, látogatott volt a csónakda mindennap. Ha az előkelő fővárosi klubbok evezősei, vagya vidék regatfislái, eseileg osztrák, vagy bajor ruderok egy nap nem kötöttel! ki a váci csónakházban, az már feltűnő volt. Nem egy országos evezősierseny a mi Dunánkon zajlóit le és a helybeli, a vidéki és fővárosi noiabilitások százai voltak vendégei a váci csónakháznak. Avagy a kedélyes halászlé, molnár-csusza, kecskeméti paprikás, nyárson sült vacsorázások zekével, lánccal egybekötve, de is vig órákat szerzett a lányos családoknak. És ma csendes minden, a háború tönkre tette a társas életet, megbénította a váci Sportegyésiilelet. Négy éven keresztül minden nyáron felhozták a csönakházat téli kikötőjéből, de bizony az zárva maradt a vizen, nem kereste fel soha senki, az evezős ifjak vagy elestek, vagy fogságba kerültek, vagy kint küzdenek a harctereken. Bizony az utolsó időkben már a hajléktalan csavargók éjjeli menedékhelye lett a csónakház. Ahnt az egyesület egyik aleinöke, Jelinek Ágoston gondozla a V. S. E. vágyónál. Ő hozatta fel s vitette le évről-évre az úszó-házat, ö javíttatta, ha elkorhadt valamely része, vagy ha közbenközben elsülyedt és pedig a legtöbbször a sajátjából, mert tagdíjakat nem igen fizettek még a tehetősebb, itthon maradt, idősebb tagok sem. Az egyesület adóssága évről-évre csak szaporodott s már a kamatokat sem bírta fizetni Jelinek alelnök úgy, hogy már igazán a teljes anyagi rom,
