Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-09-30 / 39. szám

váci hírlap 3 az előadások silányságai, annak a publi­kumnak, mely egyébb szórakozás hiányá­ban kénytelen Miklóssy kasszájába rakni garasait, hogy néhány órái esfénkinl bosz­­szankodjék. Reméljük, hogy a direktor iparkodni fog ezeken a belső bajokon segíteni addig, mig színházlátogató közönségünk távolmaradá­sával észre nem véteti vele, hogy Vácon nem mindig lehet a publikummal elhitetni, hogy a vaskarika fából van! Bánffy Gyula. Mütárlat Vácon. Feleki László és Barloss Ernő, a váro­sunkban működő Miklóssy-társulat tagjai ma, vasárnap nyitják meg képkiállitásukat a volt Széchényi-kávéház helyiségében. A kiállításra kerülő festmények a legnevesebb nVagyar festőművészek ecsetje alól kerül­tek ki s igy városunk műpártoló közönsé­gének alkalmat nyújtanak a kiállító színé­szek, hogy a magyar festőművészét eredeti alkotásaiban gyönyörködhessenek. A tárlat egész nap nyitva lesz, be.léptidij szemé­lyenként 40 fillér, mely összeget teljes egészében a váci vöröskereszt-kórház ja­vára fordítják. A kiállított képek eladók. Hir az orosz fogságból. Zachar József 32-es gyalogos, a ki Prze­­myslben eselt orosz hadifogságba, értesíti Erzsébet-u. 6. szám alatt lakó özvegy any­ját, hogy tudassa az alábbi váci íogolylár­­sainak hozzátartozón, hogy úgy ő, mint váci földiéi: Brunner Antal, Gábor József, Bolka József és Zelhán Alajos, életben van­nak, mindnyájan egészségesek és az ázsiai TsJiardschuj fogolytáborban vele együtt vannak. A levelet 1917. július 6-án adta postára. Orosz fogságban. y Petrasovits Endre, a 30. honv. gy. e. ön­kéntese 1916. szeptemberében adott utol­jára életjell magáról, most arról értesíti szüleit, hogy orosz fogságban van Zadubán Ferenc váci bajtársával, ép és egészséges. Petrasovits — mint tábori lapján Írja — azon búsult fogságában, hogy idehaza már régen elsiratták, mert több mint liz hónap óta nem hallott hirt hozzátartozóiról. íme, újabb vigasztalás azok számára, akik hosszabb idő óla nem kapnak értesítést szeretteikről. ^ v Az internáltak a közvetítőben. A külső honvédhuszár laktanyának im­máron három éves lakói, az internáltak új elhelyezést kapnak városunkban, meri ahogy a honvéd kerékpárosok osztaga útnak indul a frontra, — mert már menet­készek — rögtön azok helyébe mennek, a fegyintézet közvetítőjébe. Kettős a cél a lakáscserélésnél, mert azt akarják, hogy a katonaság együtt legyen mind a laktanyá­ban, az internáltak száma pedig, akik nen* kintlakók, oly csekély már — minte'gy 160 — hogy azok kényelmesen elférnek a közvetítőben is, ahol tiszta, egészséges lakást kapnak s a felügyeletet is jobban lehet felettük gyakorolni. Természetesen az internáltak őrkülönitménye is velük megy a kőkapu melletti intézetbe, Így voll ez tervbe véve, de mivel a kerékpáros osztag frontra küldése még nem történt meg, az internáltakat most csütörtökön mégis fel­pakolták s kisérték fel a közvetítőbe, ahol azonban helyet egyelőre nem kaptak, mert az illetékes minisztériumtól még mindig nem jött meg az engedély, hogy a fegy­intézet közvetítő helyiségeit elfoglalhassák. Amig ez el nem dől, addig vissza kellett menniök a kaszárnyába. Sikkasztó adótiszt. Mintegy két éve van a váci kir. adóhiva­talnál alkalmazva Franciscy Lajos kir. adó­tiszt. Kisvárdáról helyezték Vácra, s itt hi­vatali főnöke meg volt vele elégedve, mert jó-dolgos, nagy munkabírású s alkalmaz­kodó ember volt. Bár a XI. fizetési osz­tályba tartozott s bár egy vagyontalan özv: asszony volt a felesége, akinek 6 gyermeké van, soha sem panaszkodott a megélhetés nehézségeiről, sőt a mai rettenetes drága világban feltűnően jól élt. A férj állandóan elegánsan öltözött, 1000 koronás lakást bérelt, drága szivarokat szívott, lóverse­nyezett, a színháznak, kávéháznak állandó látogatója volt. kártyázott, a piacon — épp úgy mint békében — meglette rendes be­vásárlásait. sőt mint egy jómódú ember, nagyobb, gondos bevásárlásokat is-eszkö-~' zölt, nehogy megszoruljon, egyik, vagy másik élelmicikkben, háztartási szükség­letben. Amikor föltűnt a hivatali főnőkének és társainak, hogy mikép lehet mindezeket havi 113 korona fizetésből megtenni, Fran­ciscy Lajos azzal állt elő, hogy feleségé­nek van Budapesten egy ötemeletes ház­része s onnan van a még luxus-dolgokra is fedezete. L'gy beszélgetés közben muto­gatta is az ötemeletes ház fényképéi. Gya­núsnak tehát nem tartották ezek után a vékonypénzű kishivaíalnok e költekezését. A múlt héten egy pestújhelyi ember jóit be a váci kir. adóhivatalba, s panaszkodott, hogy miért táblázták be tartozását az in­gatlanára, holott ö ezt kifizette. Utána néz­tek a dolognak, de akkor Franciscy ki­vágta magát, hogy a háború okozta túl­zsúfolt munkája közben tévedés történt az ügy körül. Jöttek aztán mások is, más­honnan is, s mind ilyen panaszokkal álltak elő. Zádory Lajos adótárnok ekkor már rosszat sejtett, mert több hasonló eset for­dult elő. Átvizsgálta a könyveket s azt ta­pasztalta, hogy Franciscy adótiszt a fő­könyvben a felek tartozásához odaírta, hogy az összeg egészben vagy részben kifizet­tetett, de az tényleg nem történt meg s a bevételezési kézi naplóba sem vezette be a befizetéseket, szóval Franciscy megha­misította a könyveket. A tárnok a múlt héten kérdőre vonta Franciscyt, de ő taga­dott. Zádory ekkor már tudta, hogy a hi­vatalnoka kijárt a községekbe, ahol a köz­vetlen adóifizeíő felektől az adójukat, a végrehajtást szenvedőktől pedig a tartozá­sukat ö maga, önkényüleg, szabályellene­sen átvette, de azokat nem fizette be a pénztárba, hanem jogtalanul elsajátította. Zádory Lajos e héten — amikor már több esetre rájött — elővette Franciscyt, hogy miért járt kint az egyes községekben a feleknél, mire a megtévelyedett ember azzal felelt, hogy élelmicikkeket szerzett be. de azokat a neveket, ahol ő járt s aki­ket Zádory ő előtte említett, nem akarta ismerni, A tárnok látva a bűnös adótiszt zavaros viselkedését, konok tagadását, je­lentést tett az esetről a pestvidéki kir. pénzügyigazgatóságnál, a honnan a rovan­­csoló sürgős kiküldetését kérte. Mivel a vizsgáló még mindig nem érkezett meg, az ádólárnok jegyzőkönyvet veit fel az eddigi gyanúsnak bizonyult esetekről s Franciscy tagadó vallomásáról. • Szerdán reggel aztán a sikkasztó adó­­tiszt megtörtén jött be hivatalába (előtte való este még a színházban voll, ahol talán éppen a hasonló tárgyú Baccarat-ot nézte végig) s jelentette hivatalfönökének, hogy egész éjjel nem tudott aludni, sokat töp­rengett magában s jelentkezni akar a kir. ügyészségnél. Franciscy Lajos le is ment feleségével Budapestre, hogy önként jeleni-] kezzék az ügyészségnél. A hivatalos vizs­gálat természetesen csak ezek után indult volna meg, hogy milyen nagy az az összeg, amivel Franciscy megkárosította az államot. Eddig, amit Zádory Lajos adótárnok meg­állapított, több mint 10.000 korona. Csütörtökön a váci rendőrségtől telefonon érdeklődlek az ügyészségnél, hogy vájjon Franciscy adótiszt jeléntkezett-e ottan le­tartóztatása végett? Az ügyészség vissza­­telefonált, hogy nem. Ugyanaznap este aztán a sikk; sztó visszajött Budapestről Vácra, megjelent az adóhivatalban, ahol aztán a váci rendőrség a bűnös saját kí­vánságára is letartóztatta őt s bekísérte a városházára. Az éjjelt itt töltötte Franciscy, majd pénteken reggel.Kállo rendőrkapitány kihallgatta,^amikor beismerte bűnösségét s beváltotta, hogy 13 — 15 ezer korona az az összeg, amit elsikkasztott. Egy polgári ruhás rendőr pénteken a déli vonattal kí­sérte be az ügyészséghez. A megtévelyedett adótiszt, aki' különben, a társadalomban mindig nagy erkölcsbiró­­nak s purifikálornak tüntette fel magát, de mint az eset mutatja, nem volt más, mint közönséges sikkasztó, aki hogy szerény fizetése mellett úri passzióit kielégíthesse, ilyenre adta magát. jó. családból való, nyitravármegyei származású ember. Hat mostoha gyermeke, kik között már felnőt­tek is vannak, mindenesetre a legsajná­­lalraméltóbbak. Nyilttér. Nyilatkozat. Fodor Mihály bankhivatalnok szeptember 24-én a váci kir. járásbíróságnál a rajtam elkövetett sérelmekért személyesen bocsá­natot kért. Vácon, 1917. szept. 27. Schneller Albert. Köszönetnyilvánítás. Istenben boldogult, szeretett hiive­­sem elhunytakor kifejezett részvétek­ért s a temetésen való szivéé megje­lenésért ez úton mondok őszinte és hálás köszönetét az irántam és csalá­dom iránt részvéttel érzett tisztelőim és jó barátaimnak. Vácon, 1917. szept. 24. id. György Mihály. Köszönetnyilvánítás. Ezúttal mondok köszönetét a M. Á. V. váci tisztviselőkarának és személyzeté­nek s mindazoknak, kik felejthetetlen jó bátyám elhunyta alkalmából óriási I fájdalmamat enyhíteni óhajtották. Vácz, 1917. évi szeptember 28-án. a , Lengyel Etus. Tanulóleány fizetéssel felvétetik a Pestvidéki Nyomdában Vácon, Gróf Csáky Károly-út 4. sz. alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents