Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-07-22 / 29. szám

Marmincegyedih évfolyam 29 izáai Vác 1917. julius 22. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelemiR szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy evre 14 K. félévre 7 K. Egyes szám ara 20 fillér. Feielös szerkesztő és laptuiajdonos: Dercsényl Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér soa egy korona. Telefon-szaru P. Július 17. Nem sokan, de a megszokofl formában, nagyrészt ugyanazon jelenlévőkkel, a kik évente el nem mulasztják e szent napot, ünnepeltük meg az idén is az 1849. július 17-ki, váci csata évfordulóját. A borús időben még sölétebb kis Hét­­kápolnában reggeli 7 órakor énekes gyász­misét mondott hagyományok szerint az alsóvárosi rk. plébániáról Takács Mihály karkáplán s a szentmise végén az elhúnyt szabadsághősök 1 el k i ü d véért szép imád­ságot rebegett az ájtatos közönséggel együtt. A kápolnából a honvédszoborhoz vonultak át az ünneplők, a hol a Himnusz elénekiése után Melha Endre polgári fiú­iskolái igazgató mondotta el az alábbi szépen és tetszetősen megkonstruált s kedves egyszerűséggel előadót! beszédéi: Igen tisztelt Uraim! A váci csala évfordulója ismételten el­hozott ide, a nekünk szent helyre, hogy kifejezzük mélységes hálánkat, szeretet­teljes kegyeletünket azok iránt az itt nyugvó hősök iránt, kik a legfényesebb, legra­gyogóbb gondolatért, az egyenlőség, a test­vériség és a szabadság pillérein felépült teljesen függellen AAagyarországért hullaj­­tolíák meleg, piros vérüket 68 esztendővel ezelőtt. De igen tisztelt Uraim, nemcsak a hála, a kegyelet voltak azok az érzések, a me­lyek bennünket idehoztak. Eljöttünk, mert elevenen él bennünk az a tudat, az a való­ság, hogy a mely népnek nincs múltja, és ha van, de azt nem ápolja, annak a nép­nek nincs jövője. A százesztendős tölgynek, hogy fennma­radhasson szüksége van az életet adó anyaföldre. Anyaföldre, melybe gyökereit mélyen beiebocsájtván szívja fel belőle a mindennapi táplálékát. De nemcsak azért van szüksége a tölgynek az anyaföldre, hogy belőle táplálkozzék, hanem azérl is, hogy mikor beborul az ég s feje felelt a nagy orkán száguld, legyen mibe mélyen lebocsájtolt gyökereivel megkapaszkodni. Ami igen tisztelt Uraim a százados tölgy­nek az anyaföld, az nekünk magyaroknak, nemzetünk fényes, ragyogó múltúnk. Ha azt akarjuk, erős szivvel, erős. akarattal, hogy édes hazánknak legyen szép, fényes, nagy jövője, akkor állandóan fenn kell tartanunk a kapcsolatot a múlttal, szeret­nünk, ápolnunk kell azt. Bel0!e szívván mélyen lebocsájíoít gyökerekkel a minden­napi táplálékot és mikor jönnek,-mint a hogy itt vannak a megpróbáltatások, a szenvedések, a gyötrelmek napjai, belőle meritve ihletet, erői, bizodalmát sziklaszi­­lárdan állunk ki minden veszedelmet. Igen tisztelt Uraim. Azok a hős magyar honvédek, a kik ilt nyugosszák közel hét évtizedes álmukat, feláldozták mindenüket, az életüket egy drága és szent eszmekör­ért, a független, az önálló Magyarországért, azért a Magyarországért, melyben megelé­gedés. boldogság, népjólét, polgári jogok­ban egyenlőség,- gondolalkifejezésben sza­badság van. Ebben a vonatkozásban e sir­­domb számunkra egy felkiálló jel, egy ujj­­mutatás, egy programm, meri a miért az ö és még az a sok drága magyar vér folyt, az még ma nincs meg. Még ma is hiányos, nem kiépített az igazán független, az igazán önálló AAagyaror szag alkot­mánya. És ide kapcsolódik a harmadik ok, a miért ma július 17-én elzarándokoltunk a váci csata elesett hőseinek sírjához s ez a ía­­nuságtétel. Tanuságtételére jöttünk, mert azok a célok, ideálok, a melyekért fegy­vert ragadott hét évtizeddel a magyar, máig is megvannak, elevenen élnek bennünk s nem nyugszunk addig, mig minden pok­lokon át, ha kell a hét évtizeddel ezeiőlt elejtett fegyver felragadásával is, de meg­valósítjuk azokat. Hős magyar honvédek, kik itt alusszá­­tok csendes álmotokat, aludjatok. Ei magyar, áll Buda még. Szent féltékenységgel őrkö­dünk, hogy ránk hagyott szent örökségtek el ne sikkadjon! A közelben gyakorlatozó honvédek gép­puskáinak kattogása s az orosz hadifogoly munkások kasza-csengése közepette hang­zóit fel a Szózat éneke, mely befejezője volt a kedves kis ünnepségnek s a mely ha nem is volt olyan nagyarányú, olyan impozánsan fényes, mint a milyen illenék az elhúnyt 4P-as félistenek világraszóló telteihez, de mindenesetre azok szivében, a kik őszintén részt veitek, volt olyan ben­sőséges, hogy lerótták vele köteles hálá­­jukát a hősök iránt. Ä miniszterelnök a váciakhoz. A váci választókerület függetlenségi ér­zésű polgársága és munkássága íudvale­­levőleg a vasárnap (ariolt népgyűlésükből kifolyólag táviratilag üdvözölték grófEszíer­­-TiázyMóricz miniszterelnököt. A miniszter­elnök a következő napon az alábbi távi­ratot iníézíe a váci választó-kerület polgár­ságához: „Szives üdvözlésüket úgy a ma­gam, mini minisztertársaim nevében hálá­san köszönöm és melegen viszonzom. Eszíeriiázy s. k.“ ^lirtisiferek köszöneté, A vasárnapi népgyűlés üdvözlő táviratára Sáfár Béla függetlenségi pártelnökhöz a következő levél, illetve távirat érkezett: „Igen tisztelt Elnök Ur! Dr. Preszly Elemér képviselőtársam beszámolója alkalmából küldött távirati szives üdvözlését köszönöm, fogadja és tolmácsolja kérem párthiveim elölt is hálás köszönetemet. Őszinte tisztelettel vagyok kész hive: Appanyi Albert gróf.“ A másik, távirat igy szól: „Köszönöm a szives üdvözlést: Vázsonyi Vilmos.“ Marosi nyaralók a vád piacon. A piaci mizériákat regulázó rendeletek­nek se szeri, se száma; de a rendeletek rendszertelen alkalmazása a legtöbbször azt eredményezi, hogy eltűnik egy-egy cikk a piacról s igy ebben az amúgy is nincs­telen világban ezzel is csak a szerencsét­len, kiuzsorázoíí fogyasztó rövidül meg. A mi piacunkat legújabban egy speciá­lis veszedelem is fenyegeti. Igen komoly és aggaszjó veszedelem, a melyre nyoma­tékosan kívánjuk felhívni a rendőrhatóság figyelmét. A környékbeli falvak nyaraló­közönsége tömegesen lepi el a váci pia­cot és vásárolja meg a váciak orra elől, minden alku nélkül, sokszor „ráígérve“, azt a kevés árut is, a mi van. Ezt már iga­zán nem vagyunk kötelesek tűrni. A nya­raló közönséget annak idején hangsúlyo­zottan figyelmeztették, hogy élelmi szük­ségleteit állandó tartózkodási helyén sze­rezze be, ahol módja is van beszerezni. S több mint valószínű, hogy él is ezzel a móddal ; amit máshol vásárol, az a mai szűk viszonyok között megengedhető szük­ségletén felül van s igy azzal megkárosítja a közönséget. A kofák és termelők részéről tapasztal­ható számtalan visszaélés mellett még an­nak is ki vagyunk téve, hogy pesti had­­seregszáliitónék a szájunkból is kilopják azt a kevés falatot, melyet a váci piac ké­pes nyújtani. Ezt meg lehet akadályozni és meg is kell akadályozni; még pedig minél nagyobb eréllyel. Közhírré kell tenni, hogy azt az élelmi­cikket, melyet a váci piacra hoztak, senki nem viheti el ebből a városból. Azután csak egyszer kétszer kell elkobozni a pályaudvaron a kicsempészendő árut s majd leszokik a nyaraló közönség a váci kirán­dulásairól. Mert ha másképen nem tud jó­lakni, csak a más kárán, akkor ezekben a nehéz időkben ne menjen nyaralni! Fölspásii installáció. Pestvármegye törvényhatósága kedden délelőtt ti órakor fogja installálni a vár­megye székhazában dr. báji Patay Tibor nagybirtokost, Peslvármegye ujonan kine­vezett főispánját. Érettségi viszgáSatok. A váczi kegyesrendi főgimnáziumban a szeptember havi érettségi vizsgálatok az idén kivételesen minden intézetben külön tatnak meg a vallás- és közoktatásügyi minisztérium külön megbízottjának elnök­lete alatt; a váczi főgimnáziumban az írás­beli éretlségi vizsgálatok szepí. hó 10., 11. teljes szóbeli és 12-én, az érettségi vizs­gálatok pedig szeph 13-án tárlatnak; a javító éretlségi vizsgálatok szepl. 10 én lesznek, a vizsgálatok mindenkor d. e. 8 órakor kezdődnek. — A főgimn. igazgatóság.

Next

/
Thumbnails
Contents