Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-10-22 / 43. szám

vA c! hírlap

a római nők, mint nagynevű őseihez méltó, igaz magyar asszony, könnyei közi rebegte :

— Nagy áldozatot hoztunk a hazának. Egyik legdrágább kincsem veszett el, de meg kellett lenni. Isten,adj erőt elviselni. Dolgozni, jól tenni szegényekért, árvákért, ez legyen célunk immár.

És hány és hány magyar anya siratja igy naponta legdrágább kincsét. És egyre- egyre hull a drága, szent magyar vér. És nincs vég ebben a vége láthatatlan vezze- delemben.

Én pedig gondolok régi, kedves őszi délutánokra. A mikor Pistinek az ősökről meséltem, a kikhez ime ő olyan méltó lett. Ő, a ki a hazát védelmezni dicsőnek tartotta, lobogó lelkesedéssel, a haza védelmében esett el, most én mondom mélységes bánattal, a mit ő mondott József bátyjáról : Milyen kitűnő ember vált volna belőle, ha ilyen korán meg nem ássák a sírját... De a legszebb katona-sors érte. Ifjan, boldogan, szeretve, soha el nem apadó anyai könnyektől siratva, a hazáért áldozta nemes ifjú életét, a mit úgy imádott. Bajtársai tisztelete, feljebbvalói nagyrabecsülése, az utókor hálája kisérte babérral övezett sírjába. Heute rotli — morgen todí... (v. s )

Sziigihási hét*

Miklósy társulatát mindjobban kedvelik, dicsérik és látogatják városunkban, de mégis érdemlik színészeink, mert csak a héten is minden estén tudásuknak legjavát iparkodtak bemutatni s az igazgató a legújabb válogatott darabokkal kedveskedett hálás közönségének. Általában véve minden előadáson elég szép számú publikuma volt a színháznak, vasárnap este pedig a Császárnéban s a hét utolján, a Mágnás Miska előadásain zsúfolva volt a nézőtér. A vidéki színtársulatok naplójában Vác mindig a fekete lapon szerepelt, ide csak akkor jöttek színészek, ha máshol már nem volt helyük s bizony megváltjuk őszintén, hogy Vácon a legtöbbször itt kellett hagyniok szegényeknek még a kellékeiket is adósságban. Ennek azonban a váci közönség csak annyiból volt oka, hogy Pest közelsége miatt igen kényes ízlése van, inkább maguk az itt járt színészek tehettek róla, hogy oly rosszul ment nekik, meri a legtöbbször ők maguk csapnivalóan rossz színészek, igazi vidéki ripacsok voltak. Hogy van Vácon szinpáríoló közönség, hogy megbecsülik itten a jó művészeket, ezt megmutatta az elmúlt hét publikuma. Miklósynak jó társulata van, de a közönségére sem lehet panasza. Az előtt is, régebben is, jó társulatnak mindig jól ment Vácon. A múlt heti előadásokon ismét csak a legszebb, legjobb, legügyesebb tehetségeket tapasztaltuk különösen Kovács Terus, Szabó Mili, Medgyesi Emi, Fáskerti Maca, Ágotái, Baríos, Feleki s a két Miklósy szerepeiben. A kisebb szereplők közt is a legtöbben jók voltak, sőt némelyek igen jók. Apró hibák, botlások, kisebb ügyetlenkedések persze akadtak itt-ott most is, de alapos, főbenjáró bűnöket nem követtek el a tettesek a jó Ízlés ellen.

Halátozás.

Vác városának több mint 20 évi szolgálata után, hivatásának lelkiismeretes és pontos teljesítése közben váratlanul érte a halál Kovácsik Jánost, a budapesti-úti alsó vám kezelőjét. Vasárnap reggel, a város

legforgalmasabb országos vásárjának reggelén Vs 6 órakor a vám szobájában lehelte ki lelkét, amikor egyik' kezében a vámcédulák, a másikban a beszedett pénzek voltak. A 67 éves, szorgalmas városi alkalmazottat hétfőn temették el nagy részvét mellett.

a ho<rswád SísseSi kósplíázBeak.

Fuchs Antalné Berkenye 20 tojás, Kánya János tizedes 100 tojás, Nagy Lajos föld- mives i k. burgonya2csomó kukorica, Ivánka Pálné 1 kosár őszibarack. Az erdélyi meneküllek részére a honvéd hadi kórházba küldött adományok: Csákányi Marx János v. b. t. í. sztepember 24-től 30-ig naponta 30 liter, összesen 210 liter tej, Nagy Lajos földmives Halköz 4. 4 liter bab, 4 korona készpénz.

Oüigylkosság.

Balogh Sándor 50 éves, ref. vallású, ny. székesfővárosi államrendőrí szombaton reggelre a rokonai az Árpád utca 104. számú házban levő lakásán az asztal mellett ülve, halva találták. Mellette a főidőn egy revolver, a meghalt ember homlokán lőtt seb, Balogh Sándor öngyilkos lett. Az asztalon levelek voltak, melyekben elbúcsúzott hozzátartozóitól s egy levelet hagyott Sáfár Béla ref. lelkésznek, a hol többek között kuszáit Írásáért mentegeti magát, de „miként az ő élete .kialvóban van, úgy gyertyája is fogytán volt már“. Balogh Sándor öngyilkossága előtt való napokban meglátogatta fóti testvérét, attól el is búcsúzott, de váci lakásán nem szólt hozzátartozóinak s azok nem is vették észre a lövést. Beteges ember volt, felesége halála és a nehéz megélhetés is bántotta s ezek miatt lett öngyilkos.

A sseirkessstö fáwoüéte niatla sszer-» készítéséit felelős? BORBÉLY 1ST VAN.

Anyakönyvi kivonat.

1916. szeptember hóban.

Születtek:

Sáray Károiy asztalos fia Károly r. k. —, Kosa János hengermalmi raktáros fia Vilmos r. k. —, Glinszki Salamon bádogos (orosz internált) fia Géza izr. —, Drajkó János pékmester leánya Rozália r. k. —, Mojzes János szerszámkészítő fia Lajos r. k. •- , Csacsani István hengermalmi munkás leánya Mária r. k. —, Fö- vényes Ferenc földmives leánya Anna r. k. —, Ferencsik Lajos fegyint. szabó munkavezető leánya Piroska r. k. —, La- zarevics Aíhanáz nyomdász (szerb internált) fia Milán g. kath. —, Peczenka József püspöki portás fia Kornél r. k. —, Kaján József asztalos munkavezető fia Zoltán ref. —, Biró Ferenc gazdasági te- henes ikrei Erzsébet és Verona r. k. —, Bodonyi László földmives fia László r. k. —, Belovics János máv. mozdonyfüíő fia ! János r. k. —, Ledermayer Ferenc ács fia László r. k. —, Kovács István máv. vonatfékező fia Gyula r. k. —, Schwarcz Ignác rövidárus fia Dezső izr. —, Csurgai Alajos máv. kalauz leánya Ilona r. k. —, Patrik Lajos asztalos leánya Ilona r. k. —, Argai János máv. állomásfelvigyázó leánya Sarolta r. k. —.

Meghaltak:

Burda Károly 10 éves, r. k. (Dunába fu- ladás) —, Merényi Gizella 3 hónapos, r. k. (bélhurut) —, özv. Sztelmann Kázmérné, Feifer Anna 100 éves, r. k. (elaggulás) —, Szlojadinovits Illio szabó segéd (szerb intémáit) 22 éves, g. kel. (tüdővész) —, Kalácska Julianna 3 hónapos, r. k. (bélhurut) —, Sajti Julianna 14 hónapos, r. k. (bélhurut) —, Dörling Ede máv. kocsilakatos, 43 éves, ág. h. ev. (sercegő üszők) —, Csáki Anna 3 éves, r. k. (agyhártya- lob) —, Kubisch József 16 hónapos, r. k. (bélhurut) Balázs András zenész, 80 éves, r. k. (féloldali bénulás) —, Náfrán Mária 4 hónapos, r. k. (bélhurut) —, Keller Julianna 2 éves, r. k. (bélhurut) —, Ketler Verona 18 hónapos, r. k. (hörgöcs- lob) —, Vincze Borbála 6 hónapos, r. k. (bélhuruí) —-, Ulrich Károly nyug. székes- egyházi karnagy 48 éves, r. k. (gerincagylob), —, Ilkei Julianna 4 éves, unitárius (veselob) —, Herfert Géza főgimn. tanuló, 16 éves, r. k. (hasi hagymáz) —, Germán Róza 9 hónapos, r. k. (bélhurut) —, Maréba Julianna 6 hónapos, r. k. (bélhurut) —, Csizmarik Anna 67 éves, r. k. (lüdő- gümőkór) —, Frittmann Gáspár gépügynök (fegyenc), 54 éves, r. k. (önakasztás) —, Tóth Ilona 1 hőnapos, r. k. (bélhurut) —, özv. Lukács Mihályné, Homolva Johanna koldusasszony, 70 éves, r. k. (aggkor) —, Strikberger József 21 hónapos, izr. (tüdőlob) —, özv. Kurdi Jánosné, Korpás Erzsébet 82 éves, r. k. (aggkor) —, Péter András 5 hónapos, r. k. (hörgöcslob) —, Kollár István 2 éves, r. k. (torokgyík) —, Kovács Gyula 2 éves, r. k. (veleszületett gyengeség) —.

Házasságot kötöttek:

Brhiik Mihály (özv.) cipész r. k. és Nell Mária r. k. —, Köntös Imre m. kir. posía- és íávirda szolga ref, és Neipel Anna ref. —, Világi Kálmán szövőgyári munkás r. k. és Paior Julianna r. k. —, Herczeg Márton (özv.) kőműves r. k. és Bander Anna r. k. —, Horoviíz Jenő helyettes rabbi izr. és Silberstein Hani izr. —, Puszkarczyk Lajos lemezgyári előmunkás r. k. és Buch- wald Mária r. k. —, Still András ács r. k. és Bartányi Kornélia ág. h. ev. —, Kristófon Ede máv. áll. felv. gyak. ág. h. ev. és Schoffer Erzsébet r. k. —.

____________a

Ny i Ittér.

iCösz©raet9iy,iiwám,tás.

Szeretett jó apánk, Kovács József elhunyta alkalmából a jóleső, meleg részvétnek annyi szép jelével találkoztunk ismerősök és jóbarátok részéről, hogy csak ez úton tudjuk kifejezni mindnyájuknak hálánkat és köszöne- íünket.

Vác, 1916. október 14.

Gyászoló gyermekei.

&@szöre@tei]^ili?ár£Ítá5.

Mindazoknak, kik istenben boldogult jó férjem, illetve szeretett édes atyánk temetésén megjelentek s mérhetetlen nagy fájdalmunkon ez által is enyhíteni iparkodtak, különösen pedig Vác város nagyrabecsült tisztikarának, a jóleső részvétükért ez úton mondunk őszinte köszönetét.

Vácon, 1916. október 18.

özv. Kovácsik Jánosné és családja.