Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-07-30 / 31. szám

MarmincadiK évfolyam 31 szám Vác 1916. július 30. VÁCI HÍRLAP PolitiKaí lap, megjeleniK szerdán es vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos- Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám A kik gabonát vásárolnak. A mindennapi kenyérről való gondosko­dás, a minden eshetőséggel szemben való biztosítás meglehetős széles körben meg­mozgatta az embereket, tömegesen jelent­keznek vásárlási igazolványokért. A leg­ideálisabb állapot az volna, ha mindenki vásárolhatna; a meglevő rendelkezések keretei között azonban még azok sem vá­sárolhatnak mindnyájan, a kiknek erre pénzük van. Házi szükségletre gabonát csak a város területén szabad vásárolni. Tudjuk, hogy például búza nem terem Vác határában annyi, a mennyi az egész lakosságnak elég volna, ami termelt, annak is csak egy ré­sze marad a váciaknak. A város az alis­pán útján már régen kérte az engedélyt a kormánytól, hogy a váciak a vármegye búzatermelő községeiben is vásárolhassa­nak; az engedély még nem érkezett meg, de a legnagyobb valószínűség szei-mt meg lesz. Vásárolni egyes feleknek október 15 ig szabad, tehát még van bőségesen idő arra, hogy az engedély megérkezése után másutt is vásárolhassunk. A kinek a részére már kiállították az igazolványt, de vásárolni nem tudóit s erre nincs is kilá­tása, az minél előbb, de legkésőbb szep­tember 15-ig vigye vissza a vásárlási iga­zolványt, hogy a hatóságilag ellátandók jegyzékébe felvehető legyen. A kik egyál­talán nem vásárolnák, azoknak július 31-ig jelentkezniük kell a városházán, hogy aug. 15-től kezdve utalványt kapjanak. A saját gazdasági szükségletre való vá­sárlás látszólag könnyebben történhetik. A rendeletek szerint ugyanis gazdasági szük­ségletre rozsot, kétszerest, kölest, árpát, zabot az egész ország területén vásárol­hat közvetlenül a termelőtől. Tekintve azt, hogy a vasúti vonalak nagyon igénybe vannak véve, a tengelyen való szállítás sokba kerül, mindenki helyben keresi azt a mennyiséget a nevezett terményekből, a mennyire szüksége van. Saját gazdasági szükségletre azonban öt métermázsánál kevesebb mennyiségről igazolványt nem szabad kiállítani. Ez a rendelkezés nagyon is megakasztja a helyben való vásárlást. A kinek kisebb mennyiségre van szüksége, arról a törvényhatóság gondoskodik, az közvetlenül a termelőtől nem vásárolhat; a kinek megfelelő állatállománya van, az egy tételben öt métermázsa terményt csak ritka esetben kap. A rendelet célja az, hogy ne aprózódjék fel a termés, igy a Hadi Termény is könnyebben láthatja el első sorban a hadsereget, a törvényhatóság is inkább tudja beszerezni azt a mennyisé­get, a melyből a kisebb mennyiséget igénylő közönséget elláthatja. A vásárlás korlátozása mellett is sokan megszerezhetik egész évi szükségletüket; tekintve, hogy az uj termés kezdetén terv­szerű intézkedések szabályozzák termés felhasználását, a nem vásáró közönség is nyugodt lehet, hogy ellátása zavartalanul fog megtörténni. Kinevezés. A m. kir. földmivelésügyi miniszter a gazdasági műszaki hivatal felmérési sze­mélyzetének tiszti létszámában Brenner Marion kataszterifőmérnököt kataszteri fel­ügyelővé nevezte ki. Orvos választás. A váchartyáni körorvosi állást kedden délután töltötték be egyhangú választással. Pályázó is csak egy volt, dr. Aurada Alfréd, ki négy éve belyeítesitett Vácharlyánbari s most, hogy megszerezte diplomáját, őt vá­lasztották meg rendes körorvossá, a köz­ségek teljes megelégedésére. Dr. Aurada Alfréd jelenleg katonai szolgálatot teljesít s a mig be van vonulva, a váchartyáni körben dr. Hasenfeld Zsiga veresegyházi körorvos fogja őt helyettesíteni. A választás vezetője Ivánka Pál főszolgabíró volt. Gajáry Márta a budai Színkörben. A budai Színkörnek újdonsága, Ráskai Ferenc három felvonásos társadalmi szín­műve, „A hivatalnok leány“ e hét szerdá­ján kerül bemutatóba. A szereposztás már megtörtént s ilt találjuk P. Gajáry Márta asszony nevét, ki Erzsi szerepét játsza. Az újdonság iránt az érdeklődés oly nagy, hogy már a csütörtöki és pénteki előadásra is tömegesen veszik a jegyeket. Szent Anna napja. Szerdán szent Anna napján volt a pia­risták templombúcsúja, melyet az idén is a hagyományos módon ültek meg a ke­gyesrendiek. Délelőlt ünnepélyes szt. mise volt, melyet Schandl Miklós házfőnök tar­tott s mely után Rassovszky Kálmán tanár ünnepi szent beszédet mondott a szépszámú ájlatos híveknek. Délután körmenet indult a Hétkápolnához. A váci vöröskereszt kórház javára kiadott király himnuszt újólag a következők váltották meg, illetve fizették felül: S. Balás Gyuláné 5 K, Vöröskereszt Hadikórház Pöstyén P50 K, Sárvári vörös- kereszt fiókegylet 450 K, Országos kaszinó 150 K, Geduly Lajos 1‘50 K, Trencséntep- lici fürdőigazgatóság 3 K. Halálozás, Rosenbach Ferenc, néhai József kir. hercegnek gazdatisztje, majd évtizedek óta Rétságon postamester s a nógrádmegyei törvényhatósági bizottságnak volt tagja, hosszú szenvedés után 96 éves korában meghalt. Dr. Rosenbach Emil nyug. tiszti­ügyész a megboldogultban testvérét gyá­szolja. A váci rokkantak javára a vöröskereszt kórházban rendezett jótékony estélyre utólag felülfizettek: dr. Forgó Kálmán 10 K-t, Blau Miksa 5 K-t. Ne igiQtalaiRodiuih. Két ember leült kártyázni. Az egyik folyton nyert, a másik mindig veszített. A vesztes fél végre is megunván a szerencsének ezt az egyoldalú részrehajlását, lecsapta a kártyát, felállt s igy szólt: Nem játszom tovább. És minden .rzékenyebb veszteség nélkül távozott onnan, hol nem terem szá­mára babér. Más két egyén is kártyázott. Ezeknél már a szerencse istenasszonya nem adta minden szerelmét kedvelnének, hanem közbe-közbe kacéran rámosolygott a má­sikra is. Ez lett veszte a boldogtalannak. Mert a néha megnyert játszma szüntelenül szította játékszenvedélyét s a csábítástól elvakulva nem törődött vele, hogy minden egyes nyereség tizszeres-huzszoros bukást von maga után. így kergette őt a hazug mosolyú szerencse fejjel neki a falnak. Ha ennek a reánkszakadt világfelfordu­lásnak minden egyes — jelentékenyebb, jelentéktelenebb — mozzanatát tisztán csak magasabbrendű erkölcsi erők irányítanák s befolyásolnák, akkor — azt hisszük — győztes katonáink már rég«n visszatérhet­tek volna békés otthonukba. Akkor ellen­feleink már régen belátták volna, hogy céltalanul folytatják véres játékukat, dőre reménységgel fogyasztják életerejüket, hiába áldozzák fel valami el nem érhető déli­bábért fiaikat, vagyonukat, nemzeti becsü­letüket. Az egész földkerekségnek szerencsét­lensége, de az antantosoké elsősorban, hogy ebbe a vérfagyasztó drámába s a cselekmény folyásába időközönkint — de mindig epizódszerűen — bizonyos másod­rangú erők is beleavatkoznak. A Szerencse hellyel-közel felülteli szekerére ellensége­inket is, bizalmat önt a csüggedtekbe, bá­torságot a bátortalanokba, vakmerőséget a gyávákba, finom ujjával odamulat az igére! földjére s a tömeg ingerlő vággyal eltelve, lihegve rohan, hogy elérje. Ám a tömeg csak későn veszi észre, hogy li- dércfény után szaladt, hogy a szerencse cserbenhagyta, hogy csak mókázott, kacér­kodott, incselkedett vele, hogy annál biz­tosabban tönkretegye. így csábilotta el a Szerencse istenasz- szony az orosz óriást tavaly egészen a mi szent Kárpátainkig, hogy ott zúzza össze fejét, igy mosolyog rá ma is szemének hamis, de ellenállhatatlan tekintetével. Mo­solya megfosztja eszétől a cár érzéki örö­mökre szomjas vezérkarát, megfeledkeznek a kárpáti temetőkről, a gorlicei napok borzalmairól, hatalmas orosz várak és erőségek kapitulációjáról és a — ha kell — Moszkváig való fejvesztett szaladásról, nekik minden áron offenziva kell. Valóban nagy igazság van abban, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents