Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-07-23 / 30. szám
váci hírlap 3 Eredeti magyar hangszerek. (Tanulmány.) Irta : SÁGH JÓZSEF. II. A lantol, mely idegen, átvett hangszer volt, a beköltöző magyarok már használták, a kik közül a zenészek egyik osztályát lantosoknak, igriczeknek nevezték. A lant igen elterjedt s könnyen kezelhető hangszer volt, melyei dalok kíséretéhez használtak s igy az énekesek nagyon megkedvelték. A lant húros hangszer volt, mely eleintén 10 —12, vagy 10—16, de későbben csak 5-6 húrra szorítkozott. Ezen hangszert, az úgynevezett vándor lantosok vagy ölben tartották, vagy a nyakba akasztva használták és pengetve kisérték a dalokat, vagy egyes szavalmányokat, sőt egyes krónikás részletek elbeszélésénél is igénybe vették. Tinódi Sebestyént is lanital a kezében ábrázolják. Galevi szerint Mátyás udvarában sok lantos deák volt, a kik magyar történeti énekeket zengedeztek, a pengetés hangszer mellett. Ezen húros hangszert, állítólag a szászok hozták be hazánkba; de tény az, hogy ezen hangszert már a szászok előtt is jóval korábban ismerték a magyarok. Hihetőleg a húnok tanulták el Európától a lant használatát s igy szállt a magyarokra, a kik aztán élénken alkalmazásba hozták; az is lehet, hogy a kelet római birodalomból került elő ezen hangszer a magyar harcosok kezeibe. Történelmi tény azonban az:, hogy a lant a magyaroknak egyik legbecsesebb hangszere volt és, hogy dalnokaik legszívesebben ezen kisérték dalaikat, melyekkel szórakoztatták és dicsőítették a fejedelmeke és vezéreket. Későbben a cigányok, a kik már hegedűkkel és cimbalmokkal kezdtek játszani, kiszorították a lantot, sőt száműzték azt, miután áíhatottabban tudták ezen hangszereket kezelni. Az úgynevezett guitáre (gitár) valószínűleg a lantból vette eredetét, mely énekek kíséretéhez még manapságban is, különösen külföldön divó hangszer. Hozzánk Ausztriából került át a guitáre, a hol az úgynevezett „Schraml“ zenésztársaságoknak még manapság is egyik kedvelt hangszere. Ezen „Schraml“ társaságok annyira meghódították pl. a bécsieket, hogy szinte lázba mentek át hallgatói, különösen akkor, ha jó énekeseik voltak, a kik az aktuális epizódokat szőtték bele, egyébként trágár dalaikba. Ezen „Schraml“ társaságok aztán át-átvándoroltak hozzánk is, ahol a németajkúak szinte duhajkodva fogták őket körül. Innen maradtak meg nálunk a gitárok, melyeket manapság is megtalálhatunk majd minden hangszerkészítő üzletben. Régi hangszereink között nagy szerepet játszik még a duda, mely primitiv szerkezeténél fogva pásztornéptől eredhetett s a hangszerek között talán a legszerényebb állást foglalja el. A duda Európa minden ős népe előtt ismeretes és a franciák, meg szlávok máig is kedvelik. Régi történeteink gyakran emlegetik a dudát és pásztorok különösen a felvidéken ma is használják. Történelmünk beszéli, hogy pl. Apaffynak ( a duda volt a legkedvesebb hangszere és nem ritkán ebéd után lassú tempóra, a duda hangjaira szeretett láncolni. 1812-ben az Eszlerházy gyalogezred to- borzó csapatjánál alkalmazott cigánybandában egy igen ügyes dudás is játszott, a ki annyira kiművelte magát ezen hangszeren, hogy művészileg kezelte és azon évben fellépett az úgynevezett „Rondellá“- ban is, a hol magyar szinésztársaság a „Fajankó“ című magyar cantálét adta elő. Ugyancsak ő dudált 1815-ben azon ünnepélyen is, melyet József nádor rendezett a Margil-szigeten. A vigadó (redout) megnyi tása első éveiben mindig egy keringő-féle | darabot játszott különös hangszerén, hogy | a közönség valami kuriózumban is gyönyörködhessék. Azonban egyhangú, monoton és nehéz- j kés volta miatt nem küzdhette fel magát a j többi hangszerek közé és legfeljebb csak I a pásztorok és a tót falusiaknak maradt I meg kedvenc hangszerül. L A magyar rhythmust, éppen az említett hiányai miatt nem adta vissza tökéletesen és azért is a magyar ember nem rajongott i érte sohasem. Származásra nézve igazi, eredeti magyar hangszer csak a tárogató. Gróf Fáy István ugyan azt állítja, hogy a magyar zenét leg- jobban adják vissza a húros hangszerek. | Manapság alig gyönyörködhetnék valaki ; olyan zenében, minőről Kisfaludy Sándor emlékszik: „Harsogtak a tárogatók, a hegedűk zengének, szólt a duda, tapsolt a tánc, a sarkantyúk pengének.“ Pedig három század előtt ilyen elemekből állott a magyar banda. Ötvenegy ház lesz. Úgy volt, hogy a Pestvármegyei Rokkantház lakói 25 melléképületben fognak elhelyezést nyerni, a mikor a rokkantház megnyílik. Gróf Ráday Gedeon főispánunk felesége azonban annyira vitte kitartó és dicséretes agitációjával az ügyet, hogy ma már oly nagy összbget gyűjtött a nemes célra, hogy nem 25, hanem 51 ház felépítésére van fedezet s igy ha átalakul majd a honvédhadikórház rokkantházzá, 51 családi ház veszi körül a volt Kobrakot, melyekben legkevesebb 60—80 rokkant katona családja nyer elhelyezést. Hozzászámítva ezekhez még a meglévő munkáshá- zal^at, egész kis külön városrész lesz a Kobrák telepen. A signum laudis. Egy eldugott kis faluban a nemzete? asszonyhoz éppenakkorállit be'egy parasztasszony, mikor az könnyes szemmel olvas egy levelet.-- Már mér tetszik megint sírni? — kérdi a néne, — hiszen az úrfi irt, látom. Az ifiúr az ügyvédné fia. Szintén ügyvéd már, de jelenleg tüzérfőhadnagy. — Nem tudok rágondolni sirás nélkül! Felesége, három gyermeke maradt itthon. Most a kórházból ir — mondja még mindig könnyezve az ügyvédné. — Azt írja, a sebe szépen begyógyult és most a kórházban megkapta a signum laudist. A néne elszomorkodik egy pillanatra. De aztán kiderült az arca : Hm, az baj! de csak kerüljön egyszer haza, az öreg doktor majd kigyógyitja abból is. A fémtárgyak beszolgáltatásáról. A sok különböző rendelet miatt a lakosság ma teljes bizonytalanságban van, hogy mikor, hol, hogyan és mely háztartási fémtárgyakat kell beszolgáltatnia. Nap-nap után járnak a városházán az emberek és kérdezősködnek a fémtárgyak rekvirálásáról. Felvilágosításul közöljük tehát, hogy: A háztartási fémtárgyakat beszedő bizottság, melynek elnöke Sáfár Béla ref. lelkész, a napokban fog kiadni egy hirdetményt (falragasz és dobszó által teszik közhírré), melyben meg lesz állapítva, hogy a városházán hol és mely napokon fogja beszedni a bizottság a fémeket’ Be kell szolgáltatni minden egyes háztartási fémtárgyat, a melyet a hirdetmény felsorol. A bizottság egyes nélkülözhetetlen tárgy beszolgáltatása alól felmentést adhat, de csak bizonyos időre, mig azt mással — például vé. tel útján — be nem szerezheti, illetve nem pótolhatja. Ha valakinek kételye támad, hogy be adja-e, vagy ne valamely háztartási fémtárgyát, inkább kérdezze meg a bizottságtól, minthogy be nem adja azt, mert akkor esetleg megbüntetik. A behozott fémtárgyakat a bizottság szakértője megbecsüli s az érte járó összeget az állam kifizeti. Senki a háztartási fémtárgyát el ne titkolja, el ne dugja, mert a törvény kérlelhetlen szigorral jár el ezekkel szemben s 2 hónapig terjedhető elzárásra és 600 K pénzbüntetésre Ítéli. Lapunk zárta" kor értesülünk, hogy a fémbeszedő bizottság július 31., aug. 1., 2. és 3-án délután 2—5-ig fog összeülni a városházán (földszint, jobbra) s ekkor kell behordani a háztartási fémtárgyakat. Aug. 4. és 5-én a bizottság a súlyuknál fogva be nem szál litható fémtárgyak megbecsülésére a házakhoz fog kimenni, miért is ezeket előre kell bejelenteni a bizottságnál az előző napokon. Megcsinálják a Kobrak-aluljárót. A héten két királyi főmérnök és a vármegye részéről br. Rudnyánszky vm. aljegyző jártak városunkban, hogy a már annyiszor és oly veszedelmesen elöntött Kobrák aluljáró vízlevezető csatornájának megjavítása iránt intézkedjenek. Úgy tudjuk, hogy most már a legkomolyabban hozzá látnak illetékes helyen, hogy többé a hegyi viz meg ne akadjon az aluljáró alatt s nagy záporok idején is használható legyen az aluljáró. A „Vasárnapi Újság“ július 16-iki száma a háborús felvételeknek ismét pompás sorozatát közli a harctérre küldött munkatársaitól Balogh Rudolftól, és Jelfy Gyulától, kik mellett az amatőrök is gazdagították e szám illusztrációs tartalmát. Szövegrészében Havas Alisz nagy feltűnést keltett új regényének a „Szent Borbála képének“ és Walter Bloem „Az elvesztett haza“ című regénye fordításának folytatását közli. Benedek János hazafias költeménye a magyar tanítókról, Szollősi Zsig- mond tárcája s a rendes heti rovatok: a háború napjai, Irodalom és művészet, Sakkjáték, Halálozás stb. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt kor., „Világ- krónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utca 4. sz.). Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. S zives figyelmébe ajánljuk a Pestvidéki Nyomda könyvkötészetét Vácon.
