Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-05-28 / 22. szám
HarmincadiK évfolyam 22 szám, Vác 1916. május 28. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán es vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos! Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.)] Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 43ÖÜ3SEÍ ÉS VÁC. A legújabb kor egyik legnagyobb hadvezére, a magyar Napoleon örökre lehunyta buzavirágkék szemét. Tulajdonkép 66 év óta halott volt már. A tudatlanság és rosszindulat halottja. A nemzet zöme kivetette szivéből, pedig egész igaztalanul. A konvencionális hazugságoknak egyik legborzasztóbbja a Görgei hazaárulásáról költött vád. Eszébe jut valakinek egy eszme, odadobja a nagy tömeg közé. A tömeg, mely Ítélet nélkül kap a tetszetős jelszavakon, nagy mohósággal veszi és magáévá teszi. Hány ostoba jelszó után szaladunk igy! Belerögződik a köztudatba. Senki se keresi, senki se kutatja: helyes-e, igaz-e? Nap-nap után mondogatjuk például, a mikor mentegetjük magunkat: a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Ha csak egy kicsit is gondolkodnánk, nem mondanánk. Hiszen magunk ellen beszélünk: négy láb elé több akadály gördül, mint kettő elé! Nem kisebb ember, mint Kossuth hajós illette Görgeit először a hazaárulás iszonyú vádjával. Kossuth az 1849. augusztus 15-én kelt viddini levelében mondja ki a jelszót, hogy szegény, szerencsétlen hazánkat nem az ellenség túlnyomó ereje igázta le, hanem árulás rakta le fegyvereit. A viddini levél Kossuth nevével bejárta a világot, de Kossuth csak húsz év múlva jelentette ki, hogy a levél hamisítvány. Utolsó szabadságharcunk diadalmas hadvezére ettől kezdve hazaáruló volt. Minden cselekménye, legragyogóbb hadi tényei e vád jegyében folyiak le. Itt Vácon is több Ízben adta el a hazát! Megbízható tanuk egész serege vallja. Hazaárulás a váci kiáltvány, az április 10-iki győzedelmes váci ütközet, a Julius 15-iki nagy váci csata és Vácon kiadott minden katonai intézkedése. Emlékezzünk csak a paradicsom-utcai hírhedt árulókőre. Milyen hazafias borzalommal haladtunk el mellette évtizedeken át. Itt adta el Görgei a hazát. Itt árulta el a muszkának a honvédsereg haditervét. Részletekben és egészben — en gros et en detaille — árulta a hazát, mint a hogy a gondos kereskedő rőf, vagy vég számra méri a posztót. Mikor városunknak a szabadságharc történetére vonatkozó emlékeit gyűjtögettem, a történetiró kötelességével jártam utána ezeknek az adatoknak és igy első sorban épen az Árulókő igaz története érdekelt. Ez az epizód is olyan nevetséges jelentéktelenséggé sűlyedt, mint a többi más. Mikor a nagy kő tulajdonosát, néhai Bartos bátyánkat fölkerestem, azt a fölvi- lágositást adta, hogy az édes atyjától úgy hallotta, hogy Görgei julius 16-án azon a kövön ült és onnét adta ki a másnapra vonatkozó parancsait. A következő napon azonban e parancsokkal ellentétben nem ők verték a muszkát, hanem a muszka üldözte a honvédeket. Ez a katonai tanácskozás tényleg megtörténhetett, — íudtunk- kal azonban nem a Paradicsom-utca sarkán, hanem a 164. számú őrház mellett folyt le, — a visszavonulás pedig másnap tényleg megtörtént, mert Görgei megtudta, hogy az orosz sereg zömével áll szemben és fáradt csapatai a megsemmisülés veszélye nélkül nem ütközhetett volna meg a túlnyomó ellenséges erővel. A nép fantáziája úgy színezte ki a dolgot, hogy Görgei ott állott a kövön, kigombolta a kabátját és a csörögi hegyen táborozó oroszok leolvasok távcső segélyével a haditerveket. Mosolyoghatnánk az ilyenen, ha nem volna olyan végtelenül szomorú. Kor!átólt- toltság, rosszindulat, hazafiatlunság, kegyetlenség és sok más csak emberi szívből fakadható gonosz indulat kell az ilyenhez. Ez pedig meg van jókora adagban a legtöbb műveletlen és félművelt embertársunkban. E jogos kiíakadás után lássuk, hogyan irta be Görgei tábornok a nevét Vác történetébe ? Mikor 1848. őszén fegyelmezetlen honvédéit rendes katonasággá gyúrta, szabályos csatározásokkal hátrált Pest felé, mert Windischgrätz túlnyomó erejével nem mérkőzhetett. A haditanács határozatából Vácra kellett jönnie. Itt újra szervezte a feldunai hadtestet és hogy a tisztjei szét ne szaladjanak, kiáltványt bocsátott ki. A császári seregben szolgált tisztek ugyanis el akurták hagyni a zászlót, mert a december 2-iki törvénytelen trónváltozás után azt hitték, hogy esküjüket szegik és a felség- árulás bűnébe esnek, ha tovább is harcolnak. A váci kiáltvány lényege az volt, hogy a feldunai hadtest hű marad esküjéhez. Igaz, hogy e kijelentés alapján tisztjeinek legnagyobb része megmaradt, de ezáltal magára zúdította a honvédelmi bizottság és a kormány fejének, Kossuthnak a haragját. A két nagy férfiú egymás iránt való félíékenykedése és vetélkedése ez időtől kezdődik, igy helyezkedik egymással szembe Vác és Debrecen; itt a legális álláspont: karddal a kézben kiegyezni a Habs- burg-házzal, Debrecenben a forradalom és detronizácio. Görgei Vácrol a bányavárosoknak tartott szüntelen harcok közt, melyekben igen nagy személyes bátorságot tanúsított, február elején a Szepességbe jutott és a bra- nyiszkói szoros bevétele után utat nyitott seregének a felső Tisza felé. A diadalmas tavaszi hadjárat egyik fénylő pontja az április 10-iki váci ütközet volt. Götz eleste és a város bevétele után Görgei ismét az üresen álló püspöki palotába hált meg. Itt adta ki egyik legszebb szózatát vitéz honvédéihez: „Örömmel, büszkeséggel nézek bátor szemetekbe, csodálattal szemléltem kitörésieket a háború nehézségeiben s ki , nem mondható dicsérettel hajlok meg vi- íézségtek előtt, mely nagy őseitekre méltó teltekkel a magyar nemzetet örök időkre felmagasztalandja és titeket a világ legbátrabb seregei közt első sorba teend.“ Az orosz beavatkozás megpecsételte a magyar szabadságharc sorsát. Komáromot elhagyva Vácon át keresi az összeköttetést a déli hadsereggel, de július 15-én az oroszt már itt találja. Meg is veri elővédjüket. 80 halott és 120 sebesült volta veszteségük és vissza kellett húzódniok a csörögi hegyig. Görgei maga is tevékeny részt vett az ütközet kimenetelében. Noha a váci csatában kapott fejsebe miatt súlyos beteg volt, mégis nyeregbe ült és ő maga járt elől a legnagyobb golyózáporban és kartács tűz között. Mindenütt bátorított és buzdított. Ez az ütközet volt az utolsó, a j melyben a magyar fegyverek győzelmet I arattak. 1 Mikor másnap erőszakolt kémszemlék alapján megtudta, hogy Paszkjevics főserege áll előtte, nehogy seregét a teljes megsemmisülésnek tegye ki, a 164. számú vasúti őrház mellett haditanácsot tart tábornokaival és elhatározzák, hogy az éj leple alatt kisiklanak a túlnyomó erő elől. A feldunai hadtest az üldöző orosz elől tényleg eltűnik a szakali deciében és csak Zsolnánál, Miskolc mellett bukkan elő. Ezt a sztratégiai mestermüvet külföldi katonai iskolákban is tanítják. A visszavonulás elé azonban akadály gördült, a büki hid előtt összetorlódtak a kocsik. Az utóvédnek nagy küzdelme volt az üldözőkkel. Görgei személyesen vezette a hídon az átvonulást. Bíboros tábornoki egyenruhájában ült a lován és teljes hidegvérrel rendezgette a sivitó golyózáporban a csapatok átvonulását. Vörös zekéje kitűnő célpont volt az ellenségnek. Ahnden golyó azt kereste. Fagyos nyugalommal állt a halomszámra fekvő honvédek hullái között és mégis sértetlen maradt. Ez a személyes bátorsága döntő befolyással volt arra, hogy emberei a hidat szétrombolják és igy visszatartsák az üldöző ellenséget. Ez és ilyen volt Görgei minden hazaárulása, mert ellenségei ráfogták, hogy kereste a halált. Most a mikor a buta vádaskodás végre elhallgat a ravatalán, illő, hogy kegyelettel, elismeréssel és hálával áldozzunk az ő nagy emlékének és mi váciak különösen emlékezzünk reá nagyrabecsüléssel, szeretettel és hazafias büszkeséggel, mert az ő nevével együtt a mi városunk nevét is aranybetűkkel és elmoshaílanul beleírta az örök történelembe. Tragor Ignác dr. A szerkesztő távolléte alatta szerkesztésért felelős; BORBÉLY ISTVÁN.
