Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-05-07 / 19. szám
2 magyarrá építjük az elpusztult falvakat, hogy gyermekei még a késői unokákban is arról meséljenek, hogy milyen csodás a magyar hála és szeretet. Magyar ovodák és iskolák támadnak a ruthén és tót falvakban és magyar imával fogja megköszönni a föld szegény népe a kegyelmes Istennek, hogy a magyarság szivét feléje fordította és hogy őt a magyarság szivére zárta. Mindnyájunk közös szent munkája az, hogy igy történjék, A szív szeretetével és a gondolkodás bölcsességével lehet ezt elérni. A szeretet és gondolkodás vezet ahhoz, hogy pénz és pénz szükséges ehhez a munkához. A Kárpátokban elveszelt kedveseinek és szivének állít emléket, a ki a Kárpátok népét segíti. Ha azok a vármegyék, városok és társadalom, melyeket me kiméit a háború, engedelmeskednek az ész és szív szavának, a Kárpátok elpusztult vidéke szebb, jobb és magyar lesz! A mikor mi áldozatot hozunk, filléreinkkel támogatjuk a jótékonysági mozgalmakat, talán meg is vonunk valamit, küzdünk a háború okozta élet nehézségeivel, nélkülözünk . . . tevékeny hazaszeretetről teszünk bizonyságot. Halhatatlan hőseink iránti hálánkat úgy iparkodunk némiképpen leróni, hogy semmiféle áldozattól vissza nem riadunk, a mit e nehéz napokban a haza szent ügye megkíván tőlünk. Áldozatos lélekkel odaállunk a felebaráti szeretet gyakorlásába, hogy küzdő hőseink, hálra- maradl özvegyeik, árváik, családjaik sorsán enyhítsünk. Egynek érezzük magunkat velük s midőn ők karddal kezükben rettenthetetlen bátorsággal védik a hazát, mi szivünk mélyéből fakadó jó cselekedetekkel, a felebaráti szeretet balzsamával iparkodunk gyógyítani a háború ütötte sebeket. Bármennyire is akarjuk azonban hálánkat leróni, semmiféle áldozatunk föl nem ér azzal, melyet ők értünk hoztak. Ők a felebaráti szerétetef hősi fokban gyakorolják, midőn életüket áldozzák föl, vérük hullásával, életük föláldozásával bizonyítják hazánk és irántunk való nagy szeretetüket. Ne legyen hát a mi szeretetünknek sem halára 1 A mit oly nagy buzgósággal kezdtünk és folytattunk a háború kitörése óta : a sebesültek ápolásában, az özvegyek és árvák gondozásában, a hadbavonultak családjainak gyámolitásában, az anyagi eszközöknek a haza részére való készséges nyújtásában, abban nem szabad ellankadnunk, még kevésbbé kimerülnünk ! Az ellenség fokozódó támadásával nő hőseink bátorsága! Növekedjék a mi áldozatkészségünk is és ha azt fogjuk majd hinni, hogy már mindent megtettünk, a mi csak hatalmunkban állott, ismerjük be, hogy még akkor sem mérhetjük össze áldozatainkat, az ő áldozatukkal! A mikor emberfeletti áldozatokat hoznak hőseink, mikor emberfeletti erőmegfeszitéssel járja át az egész társadalmat, akkor azok sem maradhatnak el az áldozatos nagylelkűségben, a kik sokat vesztetlek, sokat szenvedtek, kiknek ajkáról tudatlanul is el-el röppen a keserű szó, mely kérdés is, panasz is : Miért és minek mindez Uram ? Járja át fájdalmunkat, gyászunkat is az Isten szelleme! Mi nem gubbaszthatunk zárt kripták kapuinál ; a megtört, zúgolódó lélek nem stilszerű síremlék hősök hamvai felett! Mi • VÁCI HÍRLAP nem hajtogathatjuk egyre, hogy mennyit vesztettünk, mikor azok, a kiket elvesztettünk, életet nem vesztettek, de nagylelkűen odaadták! Ne legyen szomorúságunk önző, mely csak a maga vigaszát keresi. Hiszen a szeretet nem önző, az nem keresi a magáét, nem gondol magára, hanem másra, arra, a kit szeret. A küzdelem még folyik: nehéz, kemény, elszánt, de dicsőséges és reményre, diadalra jogosító küzdelem. Olyan háborúban vagyunk, a melyben nem lesz könnyű a győzelem, De ha a magyar nemzet továbbra is kifejti azt az erőt, melyet eddig kifejtett, továbbra is érvényesíti azokat a hadi erényeket, melyeket eddig érvényesített, tovább is szívesen áldoz a haza oltárára, ha el nem veszíti jogosult bizalmát önmagában, ha kitart az igaz ügy melletti küzdelemben a megérdemelt siker el nem marad. A történelem pragmatikáját a Gondviselés tartja a kezében; csak ő adhatja meg a békét, világ nem! A békét Istentől várjuk, a ki eszközül használja az embereket az ő kifürkészhetetlen utain. Csak Ő legyen velünk! Hogyis mondta csak Vilmos császár? „Az az erősebb, a kivel az Isten van!“ És mi rendületlenül bízunk abban, hogy velünk van és ezért mi vagyunk az erősebbek s az Ő segítségével meghozzuk a győzelmes békét magunknak s megadjuk a világnak! Ha ilyen hivő, bizó lelkületűnk lesz, ez méltó hőseinkhez és áldozatukhoz. így fogjuk majd összehozni a küzdelmes pálmaágat a békesség olajágával, a pálma lesz zászlónk, de oiajág lesz a koszorúnk Váci tudós az Akadémián. A múlt héten voltak a Magyar Tudományos Akadémián a tagválasztások. A tudományos munkásság legszebb elismerése az, ha valakit az Akadémia tagjai közé választanak. Ez a meglisztelés érte a múlt héten dr. Kornis Gyula pozsonyi egyetemi tanárt, városunk szülöttét. Dr. Kornis (Krémer) Gyula néhai Kré- mer Gyula városi tiszti orvos fia már mint a helybeli elemi iskola és gimnázium tanulója is feltűnt vas szorgalmával, éles eszével. Mint piarista növendék, Kecskeméten fejezte be középiskoláit. A kecskeméti piarista gimnáziumban rendszeresített irodalmi pályázatokon olyan nagy sikerrel vett részt, mint VIII. oszt. tanuló, a milyenre addig nem volt példa. A budapesti tudomány egyetemen végezte főiskolai tanulmányait; minden vizsgálatot és szigorlatot kitüntetéssel telt le. Már egyetemi hallgató korában jelentős tudományos munkásságot fejtett ki. Az egyetem elvégzése után a rend budapesti gimnáziumában lett tanár; igen széles körű és értékes filozófiai és pedagógiai munkásságot fejtett ki, minek legfényesebb bizonyítéka az, hogy egész fiatalon, huszonkilenc éves korában lett pozsonyi egyetemi tanár, előzőleg a budapesti egyetemen magántanár. Tudományának legméltóbb elismerését most kapta meg akadémiai taggá történt megválasztásában. Dr. Kornis Gyula városánk iránt állandó figyelemmel, érdeklődéssel viseltetik. Éven ként többször felkeresi; a váci főgimnázium tanulóinak jutalmazásához szép összegekkel szokott hozzájárulni; különösen érdekli a múzeumegyesület tevékenysége, általában a város kulturális élete. Kitüntetésében bennünket, váciakat is ért megtiszte- lés, a mit őszinte örömmel jegyzünk fel. Előléptetések a Máv.-nál. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter május 1-vel váci ismerőseink közül a következő vasutasokat léptette elő: A VI. fiz. oszt. 2. fokozatából a VI. 1 be Sulyok Imre főellenőrt, a Ví. 3.-ból a VI. 2-be Lányi Ignác főellenőrt, a VII. 2-ből a VII. 1-be Réti Lajos mérnököt és dr. Vidra Gergely s. titkárt, a Vili. 3-ból a VIII. 2-be Végh Artur hivatalnokot és dr. Csongor Gergely fogalmazót, a IX. 1-ből a VIII. 3-ba Lengyel Lajos hivatalnokot, a IX. 2-ből a IX. 1-be Ligeti Béla hivatalnokot és a IX. 3-ból a IX. 2-be Ocsvay Zsolt hivatalnokot. Királyi kitüntetések. A király a háború idején teljesitett kitűnő szoigálatai elismeréséül a Ludovika- Akadémiába beosztott Üveges Imre őrnagy gazdászati tisztnek (Vácon volt százados gazd. tiszt) a signum laudis-t, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül gróf D'Orsay Aladár és Percei Miklós m. kir. 1. honv. huszár ezredbeli tényleges főhadnagyoknak(Vácon voltak ekvitá- ciós tisztek) továbbá Kruttschnitt Lajos cs. és kir. utász századosnak a hadiékitmé- nyes 3. oszt. kát. érdemkeresztet adományozta. A váci jótékony nőegylet kisdedóvodája f. hó 4. napján megünnepelte elnöknőjének, dr. Freysinger Lajosodnak névnapját. Bájosan és megkapó kedvességgel árasztották el a kicsinyek szeretetükkel az ünnepeltet és Kökény — Érti alkalmi darabját ennivaló edvesség- gel adták elő. Előléptetés. A magyar képviselőház elnöke Zeller Árpád képviselőházi irodaigazgatót, ki jelenleg mint honv. nfk. hadnagy teljesít katonai szolgálatot a IX. fizetési osztály 1. fokozatából a VIII. 3-ba léptette elő. Reaktiválás. A király a háború tartamára dr. Oberländer József rangjáról lemondott hadnagyot népfelkelő hadnaggyá nevezte ki. Királyi kitüntetés a harctéren. A király Baros István budapesti -állami kir. kath. főgimnáziumi tanárnak, m. kir. honv. nfk. főhadnagynak, Baros Antal fiának, ki Vácon végezte középiskoláit, az északi harctéren az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartása elismeréséül a signum laudis-t adományozta. Szent Flórián ünnepe. A tűzoltóknak, kéményseprőknek és a kályhásoknak védszentje szent Flórián, a kinek ünnepén, csütörtökön délelőtt a fehérek templomában a váci önkéntes tűzoltó testület lelkésze, Kardoss Ágoston tb. esperes, énekes misét mondott, melyen jelenvoltak a tűzoltótestület tagjai, a helybeli kéményseprők és kályhások. Az Isten tisztelet után a tűzolíó-őrtanyán az ünneplők tízóraira jöttek össze. Megint osztják a rézgálicot. A vármegye alispánja a héten megküldte a váci szőlőtulajdonosok által bejelentett rézgálicszükséglet második részletét, melyet holnap és holnapután délután fognak kimérni a városháza udvarán. Úgy tudjuk» hogy a megrendelők teljes kielégítést fognak nyerni, mert újabban Budapesten két rézgálicgyár is létesült s ezek mndegyike az államnak gyártja a kékkövet.
