Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-12-31 / 53. szám
f'armincadih évfolyam 53 szá m Vác 1916. december 31 VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleníK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér so a egy korona. Telefon-szám 17. A királynál és a királynénál. (Preszly Elemér óvsz. képviselőnk tudvalevőleg mint a hitlevél bizottság tagja a budai várban háromszor volt az uj királyi pár előtt. Megkérdeztük mondjon el néhány intim vonatkozású dolgot Károlyról és Zitáról. Képviselőnk a következőket volt szives tudósitőnknak elmondani:) 27-én esle Va 6 órakor hajtattunk fel a királyi várba s testőrök sorfala között jutottunk be a trónterembe, a ho! ő felsége az országgyűlés küldöttségét fogadta. A vakitó fényű teremben gyönyörűen érvényesült a sok szép diszmagyar ruha, csillogtak az ékszerek. Első percre feltűnik, hogy nincs semmi feszesség, mindenki oda áll, a hova akar s kedélyes beszélgetés között várja a társaság a király érkezését. Hat órakor hármat kopogtat pálcájával Nepalek mester, az ajtók feltárulnak s kíséretével bevonul a király. Egyik arcképe sem élethű. Közelről szemlélve igen kellemes benyomást tesz az emberre arcának szelíd lágysága .s örökké mosolygó, derült tekintete. A fiatalság életkedve sugárzik szeméből, egész lényéből, mely még a hercegprímás komoly beszéde alatt is több Ízben mosolygásra készteti. Egyszer csak észre vesszük, hogy a király nyugtalankodva tekinget jobbra-balra: nincs itt a válasz, amit a hercegprímás beszédére fel kell olvasnia. Halk morajlás fut végig a termen, a főudvarmester kiszalad a kéziratért, a hercegprímás beszéde befejezéséhez közeledik, Hazay honvédelmi miniszter is kisiet, hogy a kéziratot sürgesse, de még mindig nem hozzák azt. Tisza megsúgja a hercegprímásnak,hogy lassan beszéljen, a király mosolyog, mosolyog és éljenez az egész küldöttség. Meg is jegyzi halkan Wlanics Gyula : milyen jó, hogy a hercegprímás valamikor ellenzéki képviselő korában részt veti az obsírukcióban. A mit egy 48-as honatya azzal egészít ki, hogy jó volt ellenzékieket is beválasztani a küldöttségbe, mert azok értik a módját, hogy kell éljenzéssel az időt kihúzni. Ez az epizód oly meleggé és derűssé tette a terem levegőjét, hogy senki sem érezte a szertartás szigorú korlátáit. Végre előkerült a kézirat, a hercegprímás befejezi beszédét, a király feláll s belekezd a válasz felolvasásába. Az első szók idegenül hangzanak a „megelégedéssel“ szót némeíesen ejti ki, később magyarossá válik kiejtése. A cerkle alatt örömmel hallottuk, hogy egészen jól beszél* magyarul. Például Csíkszeredát hibátlanul ejtette ki. A cerklénél szívélyesen beszélgetett a miniszterelnök által neki bemutatott urakkal s ha egy-egy ismerősre akadt, örömmel hengsúlyozta, hogy „mi már ismerjük egymást“. Zichy Aladár gróf volt az utolsó megszólított s utána a király zajos éljenzés között távozott a teremből. Az éljeneket jobbra-balra hajlongva mosolygó arccal köszönte meg azt a benyomást keltve,hogy a meleg ünneplést jószivvel fogadta. A király távozása után több termen keresztül jutottunk az úgynevezett rózsaterembe, a hol a királyné fogadta a küldöttséget. Félkörben elhelyezkedve mindenki feszüL ten várja, mikor nyílik meg az ajtó, mikor jön a királyné. Nem várunk sokáig, szétnyílnak az ajtószárnyak s mesébe illő ruhában egy fejedelmi nő lép be: a magyar királyné. A látvány egy pillanatra mindenkit némává tett, de azután elemi erővel zúg az éljen, a mely meg nem szűnik, mig csak a hercegprímás beszélni nem kezd. A meleg ünneplés szemmellálhatóan jól esik a királynénak s kedves zavartsággal köszöni azt meg. Királynénk határozottan szép asszony. Szebb, mint arcképein. Egyik képe.sem élethű. Kicsiny arcában az üde fiatalság bája ömlik el. Termete karcsú, sudár, kivágott ruhájából hófehér, telt válla tűnik elő. Igen kedves jelenet volt, a mikor a hercegprímás beszéde közben egy kis szünetet tartott s a királyné a felhangzott éljenekből arra következtetett, hogy már a beszédnek vége van, belekezdett mondókájába. De csak egy szót ejtett ki s mikor látta, hogy a hercegprímás még beszélni akar, ijedten zárta be száját a matató ujjával. A rövid választ kedvesen, folyékonyan mondta el a királyné s bár kiejtése idegenszerű volt, az elhangzott szavak melegsége négy lelkesedést váltott ki. Nem is csillapodott le az éljenzés, mig csak a termek be nem záródtak. 28-án az országgyűlést testületileg fogadta a király. Festői kép volt, a mikor a verőfényes, mondhatnám tavaszi időben a parlament pompás főlépcsőjéről a diszruhás főrendek és képviselők kocsijukba szálltak. Ha ezt a felvonulást egy idegen ember látta, azt kellett gondolnia, úogy valami mesebeli országban jár, mely telve van kinccsel, arannyal, ékszerrel. Mintha nem is a legöldöklőbb háború 30-ik hónapjában volnánk. A nyomorúság, éhség hörgő szava nem hallatszott el idáig---- Alig értünk fel a várba, a trónteremben kedves meglepetés várt reánk. A trónnal szemközljevő páholyban megjelent a királyné a kis trónörökössel. Zajos éljenzés fogadta őket s a kis trónörökös gyermekded örömmel kíváncsiskodott édesanyjánál a szeme elé tárult szokatlan látványról s tapsolt kezével, mikor édes atyja a szertartás komor formái között a trónon helyét etfoglalta. A királyi szavak ismét lelkesedést váltottak ki. Hisz nemzet és király egymást megértéséről, együttműködéséről beszélt az uralkodó, a mely vállvetett munkáralsten áldását kérte. Elfogultság, túlzás nélkül az volt mindenkinek a meggyőződése, hogy nemzetünk a legszebb reményekkel tekinthet az uj király uralkodása elé, mert úgy Károly király, mint hitvese jólelkű, jószivű emberek, kiket talán, mert nem készültek uralkodásra, nem köt le egy elfogult nevelés a maga előítéleteivé!. Fiatalságuk, élnivágyásuk, világnézetüket derűssé teszi. Szivük még nyitva van minden nemes- nes, minden jónak befogadására. Bárcsak a jövőben mindig olyan tanácsadók öveznék a királyi párt, a kikben erő és bátorság lakozik, hogy az uralkodót e nemzet minden kielégítetlen vágyáról őszintén felvilágosítsák, a nemzetnek a külső és belső béke áldásait megszereznék s a háború borzalmainak megszüntetésével az egyetértő békés munka lehetőségét megteremtenék. Újévi üdvözleteiket megváltották« A Vác városi szemérmes szegények javára újévi üdvözleteiket eddig a következők váltották meg: Rohlik János 50 K, dr. Lencsó Ferenc, Miltényi Aurél, dr. Zádor János és neje, Latkóczy Pál, dr. Forgó Kálmán, N. N, 10 — 10 K, Haraszti Ernő, Krenedifs Ferenc, Fóti Gyula, Oltó József, Meiszner Rudolf, dr. Kisparti János, Kovács Sándor, dr. Göndör Sándor, dr. Morlin Zsiga, Stamb rger Rezső 5—5 K, Hevér István, Váró Károly, Schneller Albert 4—4 K, ifj. György Mihály, Nikitits Sándor, Bajkó Vilmos, Dercsényi Dezső, Ádám Emma, Gölhier Húgó 3—3 K, Jánosdeák Márton, Boday Aurél, Sáfár Béla, Gurszky Rezsó, Borbély István, Susitzky Ignác, Klein Zsiga, Sternberg H. 2—2 koronával. Harctéri kitüntetés. A király az ellenség előtt teljesített eredményes működése elismeréséül Hübsch Kálmán npf. mérnök-hadnagynak a signum laudist újólag és a III. osztályú katonai érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján adományozta. Eme legújabb kitüntetésekkel Hübschl Kálmán váci mérnöknek már négy harctéri kitüntetése van. Lepey Emil utóda. Lepey Emil karkáplánt, sekrestyeigazgatót a megyés főpásztor tudvalevőleg sán- dorfalvai plébánossá nevezte ki a paíró- nus, őrgróf Pallavicini Sándor javaslatára. Lepey utódja Pichler István kiskundorozs mai káplán lesz, ki valószínűleg átveszi a Váczi Közlöny szerkesztését is.
