Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-11-19 / 47. szám

VÁCI HÍRLAP 3 Végzetes baleset a villamos telepen. Lesz-e nappali áram? Kikapcsolják a nagyfogyasztókat! Ma, mikor se petróleum, se gyertya nincs a városban, mikor mindinkább megyünk bele a (élbe, a sölélségbe, olyan végzetes baleset történt a villamos telepen, mely nagy veszedelemmel fenyegeti úgy a város világítását, mint a motorárammal dolgozó, immár szépen felszaporodott ipartelepeket. Mielőtt szólnánk a következményekről, röviden be kell számolnunk a villamos vi­lágításunk mai állapotáról. Éppen tiz esztendeje, hogy egy csendes őszi estén először gyulladt ki Vác utcáin és lakásaiban a villamos lámpa. A Ganz- épitette két hatalmas gőzgép fejlesztette az áramot s akkor még ott tartottunk, hogy Verőce, Nagymaros, esetleg Szentendre villamos árammal való ellátásáról beszél-, tünk, mert oly kevés volt a fogyasztó. A petróleum világításról azonban mind töb­ben mondottak le, a villamos világiiást mind többen vezettették be s a megnyitás után két esztendőre már nemhogy a szom­szédos községek kiszolgálásáról nem be­széltek, hanem arról, hogy immár e két gőzgép annyira túl van terhelve, hogyha csak az egyiken is baj történik, az egész város sötétségben marad (Most elárulhat­juk, hogy akkor elővigyázatosságból a régi leszerelt utcai lámpákat a város nem adta el, hanem kéznél tartotta minden eshető­ségre készen). Nehogy talán egy szép napon bekövet­kezzék a villamos telep csődje, (mert bgy géptörés esetén áram nélkül maradiunk volna) a polgármester előterjesztést tett a közgyűlésnek egy harmadik garnitúra be­szerzésére. Ebben az időben már fénye­sen kiállották a próbát a Diesel-motorok, tehát nem a harmadik gőzgépet állították be, hanem a nyersmotorhajtásra berende­zett Diesel-gépet. Hasznát látta a város. Először is mert igen sokat takarítottak meg a szénen, másodszor mert a nyersolajat, mely a gép hajtásához szükséges, sokkal olcsóbban és nagyobb mennyiségben sze­rezhettek be úgy, hogy a zavartalan üzem­menetet biztosíthatták. (És a mi fő, min­den eshetőségre készen volt egy tartalék­gépünk.) Egészben 110 ezer koronába ke­rült a Diesel-motor és a mellett, hogy ol­csóbb volt, mint a gőzgép, most, a háború idején különösen hasznos befektetésnek bizonyult. Említettük, hogy nyersolaj ter­melte ebben a villamos áramot s a kőszén igy mellékes volt a váci telepen. Mig a többi városok az országban a szénhiány miatt egymás után szüntették be a nappali áramot, addig a váci villamos mű zavarta­lanul szolgálta ki rendelőit egészen no­vember 8-ikáig. Ekkor történt az a baleset, melynek ki­hatását — sajnos — hosszú ideig fogjuk érezni az áramszolgáltatásban. A Diesel-motor, mely 1910 óta szakadat­lanul fut és termeli az áramot telepünkön, volt „szolgálatban“ a végzetes éjszakán is. Pont éjfél volt, mikor iszonyú roppanás zavarta meg a munkát: a motor dugatlyú- rúdja összetört és összetörte a gépezet nagy részét. A városban — mert éjjel volt — mit sem tudtak az áram megszakadá­sáról, rögtön fűtötték a gőzgépeket s azóta a két régi gép végzi hűségeién az áram­szolgáltatást. A Diesel-motor ma úgyszólván romjai­ban hever. Ez magában is elég baj, mert j a szakértők becslése szerint a mai munka­árak mellett kijavítása közel százezer ko­ronába kerül, de még nagyobb baj, hogy ez, a legoptimistább számítás szerint is, csak hat hónap alatt történhetik meg és akkon már tavasz lesz, világos lesz, az áramra nem lesz oly nagy szükség, mint télen. De mi lesz a télen ? Hát a télen nagyon rossz helyzetben le­szünk. A telepet bérlő Ganz féle villamos társaságnak a városhoz intézett átiratából idézünk: Be kellett fogni mind a két gőz­gépet az üzembe, ha ezeknek csak az egyikén is havaria történik, a régi vesze­delem újul fel és a város sötétben marad. Most a téli estéken, a peiróleummizéria közepén! De nem is kell, hogy törjön va­lami a gőzgépeken, elég, ha a mai nehéz szállítási viszonyok közt a szén nem ér­kezik meg. Naponta a két gőzgép nem ke­vesebb, mint 15000 kg. szenet eszik meg, tehát naponta 14—15 Ionná waggon szénre van szüksépe. A telepen van ugyan 6—8 napra való szén, de a hófúvások idején ki garantálja, hogy naponta befut az egy wag­gon szén és rövid hét alatt nem fogy el a tartalék ? A széninség és a baleset megelőzése miatt gondoskodni kellett az üzemvezető­ségnek, hogy a'zavarokat lehetőleg meg­előzze. Már is sole iparos üzem nagy ká­rára délelőtt kilenc órától délután három óráig az áramtermelést teljesen megszün­tette a Ganz. Egyben még azt is megtil­totta, hogy a motortulajdonosok az esti órákban dolgozhassanak. Ez azonban nem elég baj, a mit fejünkre zúdiíott. Arról be­szél a Ganz, hogy az utcai világítást kor­látozni fogja. Kevesebb lámpát fog égeí- tetni amúgy is sötét utcáinkon. No meg, hogy egy kicsit srófoljon: hát kijelenti, hogy a nagyobb fogyasztóknál (vendéglők­ben, Uávéházakban. magánosoknál) lámpá­kat fog kikapcsolni pl. >a hol 8—10 láng ég, 4—5 lámpát. És tetejébe: szaladjon a város szén után, mert ha szén nem lesz, világítás sem lesz ! Gyönyörű kilátások villamos világításunk évtizedes fordulóján!- Mikor éppen arról beszélhettünk volna a legközelebbi köz­gyűlésen, hogy megváltsa-e a város a vil­lamos telepet, vagy továbbra is a Ganz kezében hagyja, miután ez a joga most, a tizedik év végén éledt fel a szerződés alapján. Szerintünk ez a nagyon kellemet­len baleset épen azok véleményét erősiti, a kik azt követelik, hogy vegye ki a város a Ganz kezéből a villamos művet, legyen teljesen övé ennek jövedelme. Megbízható, jó tisztikara és műszaki személyzete van most a villamos műnek, legyenek Vác vá­ros alkalmazottai, gazdájuknak, Vácnak fognak dolgozni és nem egy nekünk telje­sen idegen részvénytársaságnak, melynek viselkedésével tiz év alatt tökéletesen be­teltünk ! Végül még arról is szóljunk, hogy a mai baleset miatt ki fizessen ? A mint a hatal­mas kalamitás megtörtént, a pénzügyi bi­zottság ott volt a helyszínén. Néztek, vizs­gáltak és kimondották, hogy a város — nem fizet. A Ganz a bérlő, neki kell a za­vartalan üzemről gondoskodni. A Ganz azt mondja, hogy igaz, én vagyok az üzem­bérlő, de a telep nem az enyém, a gépet sem én szállítottam. A Nicholson-gyár pe­dig nem is fütyül a balesetre. Ő gyártotta, átadta, nem ő kente, kezelte a gépet, mi köze hozzá?! Százezer korona nem re­mélt kiadás, csinos kis meglepetés, majd a bíróság dönti el, hogy ki fizessen. Addig a polgármester a liszt, cukor és mi más mellé felvette programjába a szén dolgát is Már biztosították arról, hogy a máv. fog a váci villamos telepnek szenei szállí­tani Hacsak a katonaság a máv. jóindula­tát nem húzza keresztül. Mert most min­den a katonáéiból függ, Egyelőre remény­kedjünk, hogy a katonai parancsnokság nem hagyja Vácot sötétben! * A váci villamoslelep bérlőjétől, a Ganz- féle villamossági részvénytársaságtól azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a nappali áram­nak mai korlátozása csak időleges. Egész bizonyosra veszik, hogy a legközelebbi hetekben kellő mennyiségű szenet kapnak és a teljes nappali üzemet ismételten fel­vehetik. Arról szó sincs, hogy a nappali áramot teljesen beszüntessékk. Katonai előléptetések és kitüntetések. A király 1916. nov. elsejével gömöri Havas Gábor m. kir. honv. huszár őrnagyot alez­redessé, dr. Schűrger József 2-od oszt. honv főtorzsorvost 1-ső oszt. fölörzsorvossá Schandi Géza m. kir. honv. huszár száza dost őrnaggyá, gömöri Havas Péter közös­hadseregbeli századost őrnaggyá, Lövészy György m. kir. honv. nfk. főorvost ezredor- vossá, Tiba Béla honv. gazdászati főhad­nagyot századossá, dr. Donovitz Tibor fő- hadnagy-hadbizót százados-hadbíróvá. Krak- ker Béla honv. hadnagyot főhadnaggyá, dr. Oberländer József nfk. hadnagyot főhad­naggyá, Szabó Miklós honv. tüzér hadna­gyot főhadnaggyá, Lukács Béla m. kir. honv. gazdászati hadnagyot főhadnaggyá, Rázmán Ferenc m. kir. honv. tüzér zász­lóst hadnaggyá és Tarnay Sándor m. kir. honv. huszár állaíorvos-hadapródot zász­lóssá léptette elő. A király az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz magatartásuk elis­meréseid Bauer Mihály m. kir. honv. nfk főhadnagynak a signum laudist, Szabó Miklós honv. tüzér főhadnagynak pedig a hadidisziíményes III. oszt. katonai érdem­keresztet adományozta. A Reitter-gyár katonai felügyelet alatt. Reitter Ödön kocsigyárát, mely békében is javarészt a hadseregnek készített ko­csikat, épp úgy mint a Hirmann-féle gyá­rat, a hadvezelőség katonai felügyelet alá helyezte, illetve kimondta a gyárra, hogy mivel az a hadseregnek dolgozik, munkásai katonai fegyelem alá tartoznak s a fel­ügyeletet felettük Kállay Ubul cs. és kir. huszár-főhadnagy, a váci vöröskereszt kór­ház katonai parancsnoka gyakorolja. A régi, jóhirnevű kocsigyárnak természetesen továbbra is Reitter Ödön a tulajdonosa. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az Országos Közoktatási Tanács tagjává több tudományos tanférfiú között 1916, okt. 1-től újabb őt évre dr. Hénap Tamást, a magyar kegyes-tanitórend tartományi főnökét is kinevezte.

Next

/
Thumbnails
Contents