Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-10-29 / 44. szám

váci hírlap Felmentették a márianoszi^ai jegyzőt. A napokban tárgyalta az ipolysági kir. törvényszék öt tagból álló büntető tanácsa Martinovich István kir. törvényszéki elnök elnöklése mellett az első büntető ügyet gyorsított bűnvádi eljárás szerint. Gulyás István nyugalmazott márianosztrai körjegy­zőt a kir. ügyész megvesztegetés vétségével és azzal vádolt, hogy hivatalánál fogva tel­jesített cselekményeiért —egyes körletébe tartozó lakók katonai szabadságolásáért vagy felmentéséért, — továbbá hadisegélyek kieszközléseért s végül fogyasztási adók és élelmezési engedélyek megszerzéséért — ajándékot, vagy jutalmat kért vagy el­fogadott. A kir. törvényszék Gulyás jegyzőt a vád alá tett cselekmények alól felmentette, mert vádlott egyes cselekményeiben egyál­talán nem látott bűncselekményt fenforogni, másrészt mivel nem látta igazolva, hogy vádlott a terhére rótt megvesztegetéseket elkövette volna s végül azért, mivel egyes cselekményeiben csupán fegyelmi vétséget és nem büntető cselekményt észlelt. Az ítéletben a vádlott megnyugodott, de a kir. ügyész semmiségi panaszt jelentett be. Az új posfaSsélyegek. Rövidesen új bélyegeket fog a postai tarifareform életbe léptetni. Természetes, hogy az új postai tarifák folytán új bélye­geket fog a posta kibocsátani, melynél az lesz a vezető gondolat, hogy lehetőleg mi­nél kevesebb összetételben legyenek al­kalmazhatók az új viteldijak lerovására. Ezt a szempontot most figyelembe véve, a posta 2, 3, 5, 6, 10, 15, 20, 25, 50, 70 és 80 filléres, 1 koronás és 2 koronás bélyege­ket fog kibocsátani; ezenfelül a nyomtat­ványokra sürgősségi bélyeg kerül forga­lomba, mely elütő kivitelben készül, hogy a sürgős nyomtatványokat a kezelésnél könnyen kiválaszthassák a nem sürgős nyomtatványok közül. Minthogy a posta- igazgatóságnak a régi bélyegekből még meglehetős készlete van, egyrészt a papir- hiány, másrészt a takarékosság szempont­jából egyelőre a mig a készlet tart, az ed­digi bélyegek forgalomban maradnak és megfelelő összetételben az új viteldijak lerovására felhasználtatnak. Az új tarifák életbelépésével egyidejűleg az egyszerű levelek bérmentesítésére új 15 filléres pos­tabélyeg kerül forgalomba, mely a pályá­zaton első dijat nyert, arató képet fogja ábrázolni. Az új tarifával kapcsolatosan szükséges 70—80 fillér értékű bélyegeket is bocsátanak forgalomba, de egyelőre a régi bélyegek rajzával. A jelenlegi készle­tek elfogytával, a mely körülbelül negyedév múlva várható, a sorozat többi bélyegét új kivitelben és új rajzban fogják forgalomba bocsátani. Elitélték a város kertészét. Horváth Sándor Vác város kertésze volt. Alig néhány esztendeig viselte gondját a városi kerttelepnek, mikor visszaéléseknek jöttek a nyomára és Horváth a polgármes­ternek bejelentette lemondását. Minthogy vagyoni felelőségről volt szó, a lemondás a közgyűlés elé is került, a hol megálla­pították, hogy néhány száz korona a hiány, a mi a hűtlen kertész kezén elveszett, de mert egy részét Horváth megtérítette, a városi képviselők kimondották, hogy nem kívánják megbüntetését. A pestvidéki tör­vényszéken hűtlen kezelésért a napokban vonták felelősségre Horváth Sándort s ki­hallgatták Hiepsch váro-.i munkafelügyelőt Mokos Jánost és feleségéi, Abrahám Já­nosáét, Paróczy Jánosnét, Rácz Mihályt, Komcsik Mihályt és még több váci tanul, a kik azt vallották, hogy 7—8 váci családnál dolgoztatott velük a kertész, ki azután ezektől is felvette a napszámot, de egyút­tal a város terhére is felszámította úgy, hogy körülbelül 1200 korona kárt okozott Vác városának. A törvényszék Horváthot négy hónapi fogságbiinleíésre és egy évi hivatalvesztésre ítélte. Enyhítő körülmény­nek tudta be Horváth büntetlen előéletét, hogy családos ember s hogy a város kára részben megtérült s a képviselőtestület nem kívánta hűtlen alkalmazottjának meg­büntetését. A kir. ügyész a büntetést ke- veslette, ezért felebbezelt. A székelj góbé Vácon. A székelyt olyannak ismertük, aki nyíl­egyenes feleletet soha sem tud adni. A sok „instálom“-ban elvész a tartalom s egy órai beszélgetés után sem tudod meg, amit tudni akarsz. Mi hozzánk is sok szé­kely szakadt, Írják össze majd minden héten ruhára, pénzbeli segítségre, mi másra de többet a nevüknél, meg a „csóré“ gye­rekek neveinél nem igen lehet megtudni tőlük. Főleg azt nem, hogy vagyonuk van-e. Ezt íiz közül kilenc eltagadja. Pedig ezt akarják tudni tőlük. Egyik összeíró azon­ban túljárt furfangos eszükön. Bemegy hozzájuk s arra a kérdésre, van-e a csa­ládnak vagyona, a stereotip válasz az volt, hogy nincs nekünk semmink, insláljuk! — Hát akkor jól van, legalább nem kell az államnak gondolni magukkal — mondja az összeíró. Csend. Félve megszólal néhány pillanat múlva az asszony: — Hogyan tetszik gondolni, instálom? — Csak úgy, hogy ha se házuk, se föld­jük, akkor az államnak sem kell felépitetni a házukat, ha az oláh felgyújtotta, a ter­mést se kell megfizetni, ha az oláh elvitte, meg mi más. Úr Isten áldja magukat! — Instálom! (és fogják a ruháját) lenne münekünk egy kis házacskánk. — No lássák! — Osztán, instálom hét holdon künn maradt a kukorica is. — No jó, hát beírjam! ? — Tessék csak beirni, hogy még egy házacskánk is lenne ha fel nem perzselte a gaz oláh. Már megy az összeíró más családhoz és az ajtón át hallja: — Mama én most menjek és bejelentem a kilenc disznócskát is, ami otthon ma­radt . . . Ezutánsem lesz cigaretta és szivar». Illetékes helyről vettük a következő soro­kat : A katonaság óriási szükséglete az oka első sorban a nagy dohányhiánynak. Ezzel megmondtuk azt is, hogy mig a vi­lágháború tart, kevés remény van arra, hogy e bajokon segíteni lehessen. Do­hánygyáraink teljes üzemmel dolgoznak és a termelt mennyiség semmiben nem ma­radt mögötte az 1914-es békés év produk­ciójának. Három és fél milliárd cigarettát, hatszáz millió darab szivart gyártottak a magyarországi gyárak 1913-ban, ugyan­annyi lesz a gyártás az idén is, mert mig 1913-ban dohánytermelésünk 200000 mé­termázsa volt, most már fokozták 260000 métermázsára. Tavaly már ennyi termésünk volt. Mindenfélekép megpróbálkozunk a dohányinségen segíteni; a hollandi és ke­leti dohánypiacokkal összeköttetésekbe léptünk. Az idén különben is szükségünk lesz a külföldi dohányra, mert a dohány­földeknek csakóOszázalékát tudtuk bevetni, a termés ugyan jó közepesnek Ígérkezett, de épen a törés idején beállott nagy szá­razság erősen rontott a terméseredményen. Igaz, hogy magánosok, főkép kávéházak nagy készletet gyűjtöttek össze, de mint­hogy a kávéházakban és vendéglőkben be­tiltották a cigaretta és szivarárusiíásf, ezek beszüntetik majd a nagy vásárlást és ez talán némi enyhülést idéz elő a dohányin- ségben. Us áSmerceEtüli. Vasárnap déltájban egy katona ruhába öltözött ember jelent meg a polgármester­nél a hivatalában és mint erdélyi menekült segélyt, közellátási és lakást követelt. A polgármester dr. Galcsek prelátushoz uta­sította a menekültet, ki fel is kereste őt lakásán, de ott olyan követelődzőén visel­kedett s annyira méltatlankodott a miért a prelálus kérdezgette őt össze-vissza a na- cionáléjáról s a mikor a közétkezésnél már ismét meglátta dr. Galcsek kanonokot, hogy az figyeli őt és gyanúsnak találja, el­kezdett gorombáskodni, úgy hogy a pre- látus kénytelen volt a detektív figyelmébe ajánlani az erdélyi menekült katonát. A de­tektív aztán el is csípte Barcsay Elemér urat, a kiről kiderült, hogy notórius zseb­metsző, csaló, országosan körözött rovott múltú ember, a ki első látásra már gyanús volt a detektív előtt s ki is sült róla, hogy a rendőrségi fekete könyvnek egész hasá­bos leírású delikvense. A rendőrkapitány megindította ellene az eljárást s Vácról örök Időkre kitiltotta az álmenekültet. A szerkesztő táwolléte alatta szer­kesztésért felelős; BORBÉLY ISTVÁN. Nyilttér. Keserű hangok az édességről. Az alsóváros végén, a Mező-utcában lakom. Van egy asszony cselédem, a férje harctéren van. Ez az asszony olyan beteg lett, hogy orvost kellett hívni. Dr. Lencsó Ferenc több napi kezelése után már javu­lóban van, de még étkezését receptre kapja. Az orvos teát rendelt neki. Néhány napig, ameddig volt otthon cukrom, nem volt akadály, a tea-recept elkészítésében. Egy napon azonban arra ébredtem, hogy én a receptet nem tudom elkészíteni, a betegnek pedig nincs tápláléka. Gondoltam egy meré­szet: elmentem a Széchényi-utcába Schmidl nevű fűszereshez, merta fuvarozóktól meg­tudtam, hogy egy waggon cukorkészlete érkezett, és szépen kértem, hogy nem a magam, de a beteg asszonyra való tekin­tettel adjon egy félfont cukrot. Ez a Schmidl rámkiabált, hogy jöjjek másnap. Jó. Más­nap ismét sürgettem a cukrot, mert már 34 órája, hogy az a beteg asszony egy korty teához, az ő egyedüli táplálékához nem jutott. Schmidl ismét elutasít, miközben a falusi asszonyok tojás ellenében cukorral megrakva hagyják el az üzletet. Ideje volna ha a hatóság is tudomást szerezne az ilyen Schmidlik-ről és elejét venné a cukor körül naponkint tapasztalható üzérkedéseknek. Vác, 1916. október 25. .Schönfeld Gyula termén y keres ked ő. S zives figyelmébe ajánljuk a Pestvidéki Nyomda könyvkötészetét Vácon

Next

/
Thumbnails
Contents