Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-10-29 / 44. szám
váci hírlap Felmentették a márianoszi^ai jegyzőt. A napokban tárgyalta az ipolysági kir. törvényszék öt tagból álló büntető tanácsa Martinovich István kir. törvényszéki elnök elnöklése mellett az első büntető ügyet gyorsított bűnvádi eljárás szerint. Gulyás István nyugalmazott márianosztrai körjegyzőt a kir. ügyész megvesztegetés vétségével és azzal vádolt, hogy hivatalánál fogva teljesített cselekményeiért —egyes körletébe tartozó lakók katonai szabadságolásáért vagy felmentéséért, — továbbá hadisegélyek kieszközléseért s végül fogyasztási adók és élelmezési engedélyek megszerzéséért — ajándékot, vagy jutalmat kért vagy elfogadott. A kir. törvényszék Gulyás jegyzőt a vád alá tett cselekmények alól felmentette, mert vádlott egyes cselekményeiben egyáltalán nem látott bűncselekményt fenforogni, másrészt mivel nem látta igazolva, hogy vádlott a terhére rótt megvesztegetéseket elkövette volna s végül azért, mivel egyes cselekményeiben csupán fegyelmi vétséget és nem büntető cselekményt észlelt. Az ítéletben a vádlott megnyugodott, de a kir. ügyész semmiségi panaszt jelentett be. Az új posfaSsélyegek. Rövidesen új bélyegeket fog a postai tarifareform életbe léptetni. Természetes, hogy az új postai tarifák folytán új bélyegeket fog a posta kibocsátani, melynél az lesz a vezető gondolat, hogy lehetőleg minél kevesebb összetételben legyenek alkalmazhatók az új viteldijak lerovására. Ezt a szempontot most figyelembe véve, a posta 2, 3, 5, 6, 10, 15, 20, 25, 50, 70 és 80 filléres, 1 koronás és 2 koronás bélyegeket fog kibocsátani; ezenfelül a nyomtatványokra sürgősségi bélyeg kerül forgalomba, mely elütő kivitelben készül, hogy a sürgős nyomtatványokat a kezelésnél könnyen kiválaszthassák a nem sürgős nyomtatványok közül. Minthogy a posta- igazgatóságnak a régi bélyegekből még meglehetős készlete van, egyrészt a papir- hiány, másrészt a takarékosság szempontjából egyelőre a mig a készlet tart, az eddigi bélyegek forgalomban maradnak és megfelelő összetételben az új viteldijak lerovására felhasználtatnak. Az új tarifák életbelépésével egyidejűleg az egyszerű levelek bérmentesítésére új 15 filléres postabélyeg kerül forgalomba, mely a pályázaton első dijat nyert, arató képet fogja ábrázolni. Az új tarifával kapcsolatosan szükséges 70—80 fillér értékű bélyegeket is bocsátanak forgalomba, de egyelőre a régi bélyegek rajzával. A jelenlegi készletek elfogytával, a mely körülbelül negyedév múlva várható, a sorozat többi bélyegét új kivitelben és új rajzban fogják forgalomba bocsátani. Elitélték a város kertészét. Horváth Sándor Vác város kertésze volt. Alig néhány esztendeig viselte gondját a városi kerttelepnek, mikor visszaéléseknek jöttek a nyomára és Horváth a polgármesternek bejelentette lemondását. Minthogy vagyoni felelőségről volt szó, a lemondás a közgyűlés elé is került, a hol megállapították, hogy néhány száz korona a hiány, a mi a hűtlen kertész kezén elveszett, de mert egy részét Horváth megtérítette, a városi képviselők kimondották, hogy nem kívánják megbüntetését. A pestvidéki törvényszéken hűtlen kezelésért a napokban vonták felelősségre Horváth Sándort s kihallgatták Hiepsch váro-.i munkafelügyelőt Mokos Jánost és feleségéi, Abrahám Jánosáét, Paróczy Jánosnét, Rácz Mihályt, Komcsik Mihályt és még több váci tanul, a kik azt vallották, hogy 7—8 váci családnál dolgoztatott velük a kertész, ki azután ezektől is felvette a napszámot, de egyúttal a város terhére is felszámította úgy, hogy körülbelül 1200 korona kárt okozott Vác városának. A törvényszék Horváthot négy hónapi fogságbiinleíésre és egy évi hivatalvesztésre ítélte. Enyhítő körülménynek tudta be Horváth büntetlen előéletét, hogy családos ember s hogy a város kára részben megtérült s a képviselőtestület nem kívánta hűtlen alkalmazottjának megbüntetését. A kir. ügyész a büntetést ke- veslette, ezért felebbezelt. A székelj góbé Vácon. A székelyt olyannak ismertük, aki nyílegyenes feleletet soha sem tud adni. A sok „instálom“-ban elvész a tartalom s egy órai beszélgetés után sem tudod meg, amit tudni akarsz. Mi hozzánk is sok székely szakadt, Írják össze majd minden héten ruhára, pénzbeli segítségre, mi másra de többet a nevüknél, meg a „csóré“ gyerekek neveinél nem igen lehet megtudni tőlük. Főleg azt nem, hogy vagyonuk van-e. Ezt íiz közül kilenc eltagadja. Pedig ezt akarják tudni tőlük. Egyik összeíró azonban túljárt furfangos eszükön. Bemegy hozzájuk s arra a kérdésre, van-e a családnak vagyona, a stereotip válasz az volt, hogy nincs nekünk semmink, insláljuk! — Hát akkor jól van, legalább nem kell az államnak gondolni magukkal — mondja az összeíró. Csend. Félve megszólal néhány pillanat múlva az asszony: — Hogyan tetszik gondolni, instálom? — Csak úgy, hogy ha se házuk, se földjük, akkor az államnak sem kell felépitetni a házukat, ha az oláh felgyújtotta, a termést se kell megfizetni, ha az oláh elvitte, meg mi más. Úr Isten áldja magukat! — Instálom! (és fogják a ruháját) lenne münekünk egy kis házacskánk. — No lássák! — Osztán, instálom hét holdon künn maradt a kukorica is. — No jó, hát beírjam! ? — Tessék csak beirni, hogy még egy házacskánk is lenne ha fel nem perzselte a gaz oláh. Már megy az összeíró más családhoz és az ajtón át hallja: — Mama én most menjek és bejelentem a kilenc disznócskát is, ami otthon maradt . . . Ezutánsem lesz cigaretta és szivar». Illetékes helyről vettük a következő sorokat : A katonaság óriási szükséglete az oka első sorban a nagy dohányhiánynak. Ezzel megmondtuk azt is, hogy mig a világháború tart, kevés remény van arra, hogy e bajokon segíteni lehessen. Dohánygyáraink teljes üzemmel dolgoznak és a termelt mennyiség semmiben nem maradt mögötte az 1914-es békés év produkciójának. Három és fél milliárd cigarettát, hatszáz millió darab szivart gyártottak a magyarországi gyárak 1913-ban, ugyanannyi lesz a gyártás az idén is, mert mig 1913-ban dohánytermelésünk 200000 métermázsa volt, most már fokozták 260000 métermázsára. Tavaly már ennyi termésünk volt. Mindenfélekép megpróbálkozunk a dohányinségen segíteni; a hollandi és keleti dohánypiacokkal összeköttetésekbe léptünk. Az idén különben is szükségünk lesz a külföldi dohányra, mert a dohányföldeknek csakóOszázalékát tudtuk bevetni, a termés ugyan jó közepesnek Ígérkezett, de épen a törés idején beállott nagy szárazság erősen rontott a terméseredményen. Igaz, hogy magánosok, főkép kávéházak nagy készletet gyűjtöttek össze, de minthogy a kávéházakban és vendéglőkben betiltották a cigaretta és szivarárusiíásf, ezek beszüntetik majd a nagy vásárlást és ez talán némi enyhülést idéz elő a dohányin- ségben. Us áSmerceEtüli. Vasárnap déltájban egy katona ruhába öltözött ember jelent meg a polgármesternél a hivatalában és mint erdélyi menekült segélyt, közellátási és lakást követelt. A polgármester dr. Galcsek prelátushoz utasította a menekültet, ki fel is kereste őt lakásán, de ott olyan követelődzőén viselkedett s annyira méltatlankodott a miért a prelálus kérdezgette őt össze-vissza a na- cionáléjáról s a mikor a közétkezésnél már ismét meglátta dr. Galcsek kanonokot, hogy az figyeli őt és gyanúsnak találja, elkezdett gorombáskodni, úgy hogy a pre- látus kénytelen volt a detektív figyelmébe ajánlani az erdélyi menekült katonát. A detektív aztán el is csípte Barcsay Elemér urat, a kiről kiderült, hogy notórius zsebmetsző, csaló, országosan körözött rovott múltú ember, a ki első látásra már gyanús volt a detektív előtt s ki is sült róla, hogy a rendőrségi fekete könyvnek egész hasábos leírású delikvense. A rendőrkapitány megindította ellene az eljárást s Vácról örök Időkre kitiltotta az álmenekültet. A szerkesztő táwolléte alatta szerkesztésért felelős; BORBÉLY ISTVÁN. Nyilttér. Keserű hangok az édességről. Az alsóváros végén, a Mező-utcában lakom. Van egy asszony cselédem, a férje harctéren van. Ez az asszony olyan beteg lett, hogy orvost kellett hívni. Dr. Lencsó Ferenc több napi kezelése után már javulóban van, de még étkezését receptre kapja. Az orvos teát rendelt neki. Néhány napig, ameddig volt otthon cukrom, nem volt akadály, a tea-recept elkészítésében. Egy napon azonban arra ébredtem, hogy én a receptet nem tudom elkészíteni, a betegnek pedig nincs tápláléka. Gondoltam egy merészet: elmentem a Széchényi-utcába Schmidl nevű fűszereshez, merta fuvarozóktól megtudtam, hogy egy waggon cukorkészlete érkezett, és szépen kértem, hogy nem a magam, de a beteg asszonyra való tekintettel adjon egy félfont cukrot. Ez a Schmidl rámkiabált, hogy jöjjek másnap. Jó. Másnap ismét sürgettem a cukrot, mert már 34 órája, hogy az a beteg asszony egy korty teához, az ő egyedüli táplálékához nem jutott. Schmidl ismét elutasít, miközben a falusi asszonyok tojás ellenében cukorral megrakva hagyják el az üzletet. Ideje volna ha a hatóság is tudomást szerezne az ilyen Schmidlik-ről és elejét venné a cukor körül naponkint tapasztalható üzérkedéseknek. Vác, 1916. október 25. .Schönfeld Gyula termén y keres ked ő. S zives figyelmébe ajánljuk a Pestvidéki Nyomda könyvkötészetét Vácon