Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-10-15 / 42. szám

váci hírlap A városi tanács a püspöknél. Az örökimádási kápolnája teljesen elké­szült és tegnap mutatták be a városi tanács tagjainak. Ezután a polgármester vezetése alatt a tanácstagok a grófpüspökhöz men­tek és köszönetét mondottak neki, hogy a várost a gyönyörű templommal megaján­dékozta és az ájfatos hívek lelkiépülésére felajánlotta. Adomány az erdélyieknek. Zádory Lajos váci kir. adólárnoktól liz koronát kaptunk az erdélyi menekültek segítő céljaira. Az adományt a városházi gyűjtő bizottsághoz juttattuk. Kinevezés. A király dr. Tónay Dezső I. oszt. főtörzs- orvost, ki éveken át volt a váci huszárez­red orvosa, a háború alatt pedig a nyitrai és molnosi tartalékkórház parancsnoka volt, a kassai honvédkerület egészségügyi főnökévé nevezte ki. Szinészek a Kúrián. Csütörtökön kezdette meg előadásait Miklóssy Gábor színtársulata, melyet előbbi vendégszerepléseiből jól ismerünk. Már a mult esztendei is anyagilag jól sikerült, az idei még kedvezőbb auspiciumok közt in­dult: pénz van bőven, éjjeli szinházvona- lunk pedig nincs, igy tehát a budapesti színházak egy évi termése mind újdonság nálunk. Meg is látszott a három előadáson: a közönség félig mindig megtölti a Kúria nagy termét, szives, kacag, mulat és nem válogatós, mint a békés időkben. Nyikorgó szinpaddeszkák, szegényes díszletek, kicsi kis személyzet és mi más már nem bánija a t. publikumot. És tényleg, ha nem nagy igényekkel iparkodnak a Kúria felé, egy- egy estét elég kellemesen lehet a népes teremben eltölteni. Mint a múltban, most is erősebb gárda a férfiszereplők Miklóssy társaságában. Ágotái Ferenc a vidéki szín­házak régi erőssége, régen kedvence a váciaknak, igen jó, diszkét művészt ismer­tünk meg Feleky Lászlóban. Bartoss Ernő titkár szép hangú énekes, olyan Király Ernő féle, annak hibáival is, hogy elsősorban [ magának tetszik legjobban a játéka, hangja. Miklóssy és testvére régi ambiciózus sziné­szek. Gyárfás Ödönről tudjuk, hogy régi jó színész, de itt nálunk eddig szerephez nem jutott. A hölgy Jí közt messze kima­gaslik Miklóssy Aladárné,_ a kit mindig szívesen látunk a lámpák előtt. Szereti a közönségünk. Medgyessy Erzsi primadonna ! érzékies, szép hanggal bir, de hát jobb első énekesnők is jártak már Vácon. A többi erőkről még nem lehetett más véleményt elhozni mint azt, hogy nagyon jói tenné a direktor, ha néhány tehetséget felléptetne. Közel van Budapest és tudtunkkal a színész­nőket nem sorozták, tehát van belőlük elég. Nem is bánná meg a színigazgató, a kinek úgy látszik, oly szép pártfogás­ban lesz része, aminőben még Vácon egyszer sem s elvégre egy jó szinésznő- gárda még növelhetné a bevételeket. Vaskeresztes váci fiú. Az orosz harctérről jött egy értesítés, hogy a német II. hadsereg parancsnokság Ferenczy Zoltán cs. és kir. távirásznak, Ferenczy János polgártársunk 24 éves, nőtlen vaskereskedő fiának, ki már két ízben volt kitüntetve, példás haditevékeny- ségeért a német vaskeresztet adományozta. A kitüntetés német okmányát Hindenburg irta alá, a mit a fiú most hazaküldött aty­jának. Tolvaj lettem. (Melják.) Isten látja az én lelkem ! Én nem tudom, mi lett velem i A másét soh’se bántottam, a mi rend volt, megtartottam. Ha egy ember rongyos, kopott, valahol egy cipót lopott, megsajnáltam, mert éhezett, de láttam azt is, hogy vétkezett. Egyszer aztán biz’ úgy fordult, az én gyomrom is megmozdult. Okát is megmondom menten, másfél napig mitsem ettem. Mert hogy nem szoktam én ehhez, oda szóltam dineremhez, de nehogy lássa pirulásom, eloltottam a lámpásom. Józsi fiam! szóltam csendben, most, hogy lenn jöttünk a völgyben, ott, a hol a rozzant ház volt, egy tyúk is ott kotkodácsolt. S Józsi szógám, mert nagy kópé, nem hiába székely góbé, megértette a szólásom, máris túl volt bokron, árkon. Nem vagyok én biz’ francia, vasárnap se vót, csak szerda, Józsi mégis gondoskodott, fazekunkban tyúk Totyogott. Azóta, ha gyomrunk kordult, a sorsunk meg rosszra fordult, nem kinzott lelkifurdalás, akadt tyúkon kívül sok más. Isten látja az én lelkem, én nem tudom, mi lett velem. A mi rend volt, megtartottam, a másét soh’se bántottam. De ha egyszer haza térek, (én már most is attól félek) megmarad e jó szokásunk s lesz egy új foglalkozásunk! Csordák. (Belgrád.) Három csorda halad a szerb országúton, fáradtan, csoszogva fagyos, rögös úton. Az egyik a rongyos, züllött fogolycsorda ép most kanyarodik föl egy magas dombra. 3 Alatta székhelye büszke hazájának, könnyes regét mesél az est homályának. A másik meg szürke, vadonat ruhában, görnyedező háttal megy déli irányban. Azt sem tudja hova, azt sem tudja merre? Egyet tud csak bizton: El a vesztőhelyre! A harmadik csorda, a sok csákó, cselő, az is csak masíroz, mint a másik kettő. Mily boldog is vagy te, te igazi csorda ! Te csak mégysz, mendegélsz, azt sem tudod, hova. Te csak mégysz, mendegélsz máma úgy, mint holnap, mily boldog is vagy te, nem gyötör gondolat! Haraszti Ernő. fennek haza a snenekiiStek. Erdély gyors megtisztitása legulálatosabb ellenségünktől főleg nálunk lakó menekül­tekben látható örömei keltett. Másfél hó­napi itt tartózkodás után erős a remányük, hogy hamarosan haza jutnak. Tényleg, már kezdenek haza szállingózni. A városházán napról napra kapnak sürgönyt, hogy ma ezt, holnap azt a községbelieket értesítsék, szabad az út hazafelé! Tudvalevő, hogy vasutas családok igen nagy számban van­nak Vácon, ezek is mennek. Tövisre viszik őket s innen osztják el, mégis csak. köze­lebb vannak otthonukhoz a határról. Nagy a valószinüség, hogy egy-két hét alatt az ezer főnyi menekültből 4—5 száz marad itt. Ezek is epedve várják az értesítést, mikor mehetnek az édes, fájdalmas ott­honba ! A város zsirja és a váci állami tisztviselők. A napokban a váci állami tisztviselők körének egy küldöttsége kereste fel Zá­dory Lajos m. kir. adótárnok elnök veze­tése alatt Zádor János dr. polgármestert és köszönetét mondott neki, hogy a lakos­ság nagy részének olcsóbb zsírt tudott szerezni. Kérte, hogy a Vácon lakó állami tisztviselőknek is juttasson belőle. A mai állapotok mellett — mondották — ez ki van zárva. Igen sok tisztviselő a nehéz vi­szonyok közt nem tud cselédet tartani, ha pedig feleségeik odaállanak a türelmetle­nül várakozó tömegbe, a városi bolt elé, sok inzultust kell eltürniök. Pedig a há­ború nemcsak a legszegényebb népet, de főleg csupán a fizetéséből élő tisztviselő­ket sújtotta legerősebben. Azt kérték a polgármestertől, hogy vagy egy bizonyos részt adjon ki az egyesületnek a városi sertésekből, hogy az állami tisztviselők közt kimérhessék, vagy pedig az első na­pon kizárólag a váci szegényebb néposz­tály részére legyen a városi boltban ki­mérés és másnap a tisztviselők családjai részére mérjenek zsírt. A polgármester megígérte, hogy módot fog keresni, mi­szerint a váci állami tisztviselők méltá­nyos kérését teljesíthesse. Vágány vezet a kapagyárba. Bódenlósz József a Kobrák melleit levő gyárát megnyitni szándékozik. Engedélyt kért, hogy a vasúti állomásból egy mellék­vágányt vezethessen be a gyárba. Az en­gedélyt megkapta, az uj iparvágány köz­igazgatási bejárása most szerdán lesz. igazolvány keil tengeri vásárlásra. Ismeretes, hogy a kormány az 1916. évi tengeritermést zár alá vette épen úgy, mint a gabonatermést. A termelő az 1916. évi tengeri terméséből szabadon csak ak­kora mennyiséggel rendelkezik, a mennyi saját házi és gazdasági szükségletére ele­gendő; ezenkívül íovábbeladásra hizlalhat is tengeri készletével, de ha négynél több sertést akar ilyen célra hizlalni, ezt csak alispáni engedéllyel leheti; az igy kihizlalt sertéseket köteles közfogyasztásra áten­gedni. A termelő felesleges tengeri kész­letét csak a Hadi Terménynek adhatja el, vagy olyanoknak, a kik a polgármestertől illetve íőszolgabirótól kiállított vásárlási igazolványt tudnak felmutatni. Olyan ten­geri, a mely sem emberi táplálásra, sem állati takarmányozásra nem használható, csakis a Hadi Terménynek adható el. A mennyiben sem a H. T.-nek, sem a vásár­lási igazolvánnyal vásárló közönségnek nem adja el a termelő készletét, tartozik ezt megőrizni és gondozni úgy, hogy az emberi táplálkozásra alkalmas állapotban megmaradjon. AMnden, a jelen kormányrendelet előtt kelt s a folyó évi tengeri termésre vonat­kozó szerződés, a mennyiben eddig telje­sítve nincs, hatályát veszti. A rendelet sze­rint a földművelésügyi miniszter elrendel­heti egyes törvényhatóságok területén a rekvirálásí. Ez több törvényhatóság terüle­tén meg is történt, Pestvármegye területére azonban nicsen kimondva a tengeri rekvi- rálása. Az, a ki maga nem termelő, vagy ha termelő is, de termése nem fedezi saját házi és gazdasági szükségletét, vásárlási igazolvány alapján közvetlenül a termelő­től szerezheti be szükségletét. A ki a sa­ját szükségletét meghaladó sertést hizlal, az alispáni engedélylyel szerezheti csak meg a hizlaláshoz szükséges tengeri meny- nyiséget. Az ilyen hizlalók hatósági iga­zolványt mellékelve kérvényüket a polgár- mesterhez adják be. Hizlaláson kívül más ipari célra tengerit nem lehet termelőtől vásárolni. Fontos rendelkezése a kormányrendelet­nek az, a mely szerint a jelen rendelet hatályba lépte előtt a folyó évi termésből vásárolt és átvett tengerikészletét a vásárló 15 nap alatt köteles a polgármesternek be­jelenteni s a szükséges adatok közlésévé.

Next

/
Thumbnails
Contents