Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-09-10 / 37. szám
Marmincadift évfolyam 37. szám. Vác 1916. szeptember 10. :V Előfizetési árak: helyben egy evre 12 K, felévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. F elelős szerkesztő és Dercsényi laptulajdonos: Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (lparndvar.) Nyilttér sara 60 fillér. Telefon-szám 17. 998 erdélyi menekült Vácon. Jönnek, egyre jönnek. A vasúton majd minden nap leakasztanak egy-két vag- gont: ezek is itt maradnak. A többi megy tovább, idegenbe, várva, remélve sokat az óhaza világhíres vendégszeretetétől. A vasúti állomáson, mint a mozgósítás idején (hej, de régen volt) most ismét sokan — úgy szólván — künn laknak, várják, lesik a menekülő vonatokat. De változtak az idők (mondjuk, hogy az emberek nem) és nincs a kiváncsiak seregében lelkesedés, csak a szánalom, de még sincs a kezükben egy falat kenyér, cigaretta, miegymás vigasztaló. Azok a szegények pedig idegenül, fáradtan néznek a kocsikból és fásultan várják, mikor mennek tovább, tovább. Oly jól esik olvasni, hogy az alföldi vasúti állomásokon szalonnát, kenyeret, gyümölcsöt vásárol a publikum és osztja nekik szüntelenül. Nálunk ilyen lehetetlen? A kíváncsiságot is meg lehetne adóztatni és most az egyszer kevés érdeklődőnek lehetne kitérni előle ! Forduljunk el ettől a szomorú képtől és adjunk számot, mi történt az elmúlt héten, a megérkezésük óta a mi szegény testvéreinkkel. A háború nagyon megedzette az idegeket. Nehéz volt elgondolni, hogy jöjjön valami újabb, a mi megmozgatja a lelkeket a Hőfer-jeientéseken kívül. És jött. Egész őszintén meg kell vallani, hogy a hatóság egymagában gyöngének bizonyult volna az óriási munkában, ha a lelkeket meg nem kapja az erdélyi magyarok végtelenül szomorú menekülése. Hála Istennek, mindenki minden munkára kapható volt, önként jelentkeztek és senkinek sem volt a reá bizott feladat kicsi, vagy nehéz. Mint jellemzőt felemlítjük, hogy még a mai napig sem kapott a város hivatalos helyről értesítést, hogy menekülteket kell befogadnia és mégis úgy lesz, hogy talán ezen a héten az ezernél több erdélyi magyar a nehéz körülmények közt csendes megnyugvást talál öreg városunkban és elapadnak talán a könnyek árja, mely patakként omlott. Alig jött meg az első menekült vonat, már valahogy a nagy előkészületlenség- ben kezdett a terv kialakulni ellátásukra, mikor itt volt az uj menekült vonat és megtelitette nemcsak a kőkapu melletti iskolát, de az alsóvárosi kaszárnya hatalmas lovardáját és még sok, rögtönösen felfedezett üres helyiséget. Amint látjuk, a következő helyes terv alakult ki a hatósággal karöltve fáradhatatlanul munkáló bizottságban: fedél alá juttatni akár hol is és akár hogyan is a menekülőket, a kik a meg nem szokott kocsikban oly sokat szenvedtek, azután, de rögtönösen ellátásukról gondoskodni, végül pedig mikor mindez a nagy munka megvan, lehetőleg minden családot külön elhelyezni egy ideiglenes otthonban és végül megoldani a kifogás nélkül való étkezés kérdését. Az első kettőről a gondoskodás azonnal megtörtént: a felsővárosi iskola, a vöröskereszt, a fegyintézet közvetitője befogadta őket, a hadikórház, a vöröskereszt, a fegyintézet és az Andreánszky- kórház adja nekik a betevőfalatot. Most folyik a lakásokban való elhelyezés és a végleges élelmezés rendezése, a munka- i közvetítő felállítása, a menekülő családok | részére egy patronázs-féle szervezése, a j mely uj otthonukban sorra látogatja őket í és lehetőleg minden kívánságukat teljesiti, a fürdés, tisztálkodás dolgában való intézkedés, a menekült 17—55 évesek sorozása, a vasutas menekültek visszaszállítása ruhák gyűjtése és kiosztása és még sok kisebb, de mindig munkát adó intézkedés végrehajtása. Nekünk úgy tűnik fel, hogy a menekültek első ijedtségükből feleszmélve igen sokan arra gondolnak, hogy mihelyt lehetséges — mennek Vácról. Mindegyiknek van rokona, testvére, anyja, apja a nem veszélyeztetett területeken és ha ott gondtalanabbal, a mai viszonyok között mondhatjuk bátran és őszintén: a hatósági ellátásból menekülve élhet, hogyne iparkodnék szabadului. Egyelőre azonban csak a vasutasok távozhatnak el városunkból, a többiek, mig a nyugodt rendet nem teremtik meg, maradni kénytelenek. Tegnap, szombaton estére már annyira jutottak, hogy a családokat elhelyezhették lakásokban és a felsővárosi iskola, valamint a lovarda kiürült. Most az állandó élelmezés kérdésének megoldását intézik el valószinűleg úgy, hogy a három kórház még a héten ad nekik kosztot, a következő héttől kezdve pedig mozgó konyhán főznek a menekülteknek és minthogy j Kisvác legvégétől az alsóváros utolsó I házáig mindenütt laknak, a mozgókonyhák több alkalmas helyen fogják az ételeket kiszolgálni. Holnaptól kezdve a fegyházból nem kapnak élelmezést a menekültek, mert a három kórházban központos$ották a főzést. A bizottság rendkívül nagy hálával emlékezik meg Gedeon Emil fegyintézeti igazgatóról, ki nem várt felsőbb utasítást, i hanem a közvetítő intézet bútorozott szobáit átengedte, ágyakat adott és a fegy- ház konyháját is rendelkezésre adta. Az ő hathatós támogatása és a három: (hadi, vöröskereszt és Andreánszky) kórházak igazán önfeláldozó munkája nélkül a szegény erdélyiek talán a legnagyobb szenvedéseknek lettek volna kitéve ! Hétfőn alakul meg a hölgybizottság, mely sorra fogja járni a lakásokat és az ott elhelyezett családokat minden kívánságukról megkérdezi, hogy illetékes helyen azokat teljesíthessék is. Ezernél több menekülő érkezett a két vonattal Vácra, közel száz vasutast, kiknek itt maradt családja közt Bodó üzletvezető-helyettes több ezer koronát osztott szét az állomáson, visszavittek Kolozsvárra s igy ma a városban 998 menekült lakik, a kikről a hatóság tud és ellátására szorul. Lehet közel kétszázra tenni azok számát, a kik különböző vonatokon jöttek Vácra, de önmaguk gondoskodnak házuk népéről. Coppony Traugott brassói képviselő a napokban meglátogatta a Vácra menekült erdélyieket s úgy a hatóságnak, mint a bizottságnak az összes erdélyi képviselők nevében hálás köszönetét mondott azért a lelkes és buzgó munkáért, melylyel menekülő testvéreink rettenetes helyzetén segítenek. Jól esik látni, hogy a menekültek is hálásak a napról-napra javuló helyzetükért. Bepillantást nyertünk abba a műhelybe, a hol váci sorsuk dolgát intézik. Vajha minden városban annyi jóindulattal és törődéssel lennének irántuk, mint Vácon! A polgármester itthon. Dr. Zádor János polgármester családjával Gleichenbergből két napi utazás után hazaérkezett és hétfőn átveszi hivatalát dr. Göndör Sándor polgármester-helyettestől. iCirál^i kitüntetés. A király Molnár Gusztáv honvédszázadosnak, Molnár Péter máv. főellenőr fiának a háború idején teljesített kitűnő szolgálatának elismeréséül a signum laudisí adományozta. — A király Nitsch Artur váci karkáplánt, a Váczi Közlöny szerkesztőjét, mint a m. kir. nyitrai 14. honvédgyalogezred tábori lelkészét, az ellenség előtt tanúsított bátor és önfeláldozó magatartása elismeréséül a signum laudis-sal tüntette ki. A 21 hónap óta harctéren levő r. k. tábori lelkésznek ez már a harmadik háborús kitüntetése. Először megkapta a vörös- kereszt II. oszt. díszjelvényét, aztán a lel- készi érdemkeresztet s most a lelkészeknek csak ritkán jutó vitézségi érem szalagján lévő signum laudist. Orosz fogságban. Az egyik helyi lap téves információ alapján megírta, hogv báró Guretzky Artúr 19 éves, cs. és kir. 32. gy. ezredbeli hadapród az orosz fronton hősi halált halt. Jóleső- leg konstatáljuk, hogy hős katonánk életben van s csak annyi baj érte, hogy orosz fogságba került.
