Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-01-30 / 5. szám
Harmincadik, évfolyam 5 szám. Vác 1916. január 30. VÁCI HÍRLAP Poliíitíai lap, meiy eleműi sserdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 Egyes szám ár» 12 fillér. Mélyen lisztéit Főszolgabíró Űr! Járása hazafias lakosaihoz intézett szeretetteljes levele és a V. J. K. E. közgyűlésén tartott két beszéde visszhangot fog kiváltani minden oldalról, de különösen a tanítóság köréből. Amit ott elmondott, az már többé nem beszéd, hanem szózat, egy gondos szerető szív szózata, buzdítása, lelkesítése ahhoz a családhoz, mely büszkén vallhalja magát az ország első járásának. Szózat az, melyben a zokogó árva éppen úgy újra hallja csendülni hős atyja vigasztaló hangját, mint az aggódó, bánatos hitves messze küzdő férjének türelemre, kitartásra buzdító szerető szavát. De lelkesít is, mely egyformán szólt a a hadbavonult közel és távollevőkhöz, mint a társadalom otthon dolgozó tagjaihoz. Növeli a hatását a kivívott sikerek legutóbbi örvendetes eredménye. Mintha már pirkadna, mintha már feslene a nyomasztó sötétség! Az a felvillant pici kis fény, bármennyire kicsi is, a tapogatódzó utasnak elég jel kivezető útjához! . . . A jó tanítókról mondott beszéde messze túl szárnyalja a járás határait. Azoknak, akik közlegényi sorban teljesítjük kötelességünket, mily jól esik tudnunk, hogy a társadalom méltányolja helyzetünket. Az igaz, hogy amikor eltávoztunk hazulról, egyrészt otthon hagytuk szivünket, hogy hitveseink, gyermekeink legalább szeretetünk selyem kendőjével száriígaíhassák könnyeiket, addig másrészről magunkkal vittük a nép fiai iránt érzett bizalomteljes ragaszkodásunkat és innen van az, hogy amikor elegyedtünk közöttük, itt-ott tanit- ványainkra akadva, ritka tisztelettel csüngtek a rangnélküli póttartalékoson. Főbíró Ur szavai igazságát, hogy a tanító még a lövészárokban is tovább folytatja szép hivatását: „a katonák oktatását, lelkűk ébrentartását, szellemük ápolását dallal, verssel, szép »zöval“, mi sem bizonyítja jobban, mint a 32-sek 4 századának az az érdekes vállalkozása, hogy a legutóbbi menettel harmoniumot vittek ki a frontra. Az árát (140 K.) rövid biztatásunkra a legénység adta össze lénung- fizetéskor, szerény zsoldjából. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy mit gondol majd a muszka, ha csöndes téli este a szomszéd árokból harmonium kiséret mellett csendül fel, örök fohászunk az egek Urához; „Isten áldd meg a magyart!“ Majd utánna : ,,iít élned és meghalnod kell!“ Ez a pár ütem az ágyúk bömbölése Felelős szerkesztő ós laptulajdonos: Dercsényi Dezső. N mellett megmagyarázza az újra toborzott millióknak, hogy a gépfegyverekkel bizfat- gatott véreik miért nem tudtak átjönni a Kárpátokon ! Híreink vannak arról, hogy a hadbavonult helyi szolgálatos tanítók, sőt tan- felügyelők vonatbiztositó őrségeken rendeztek be iskolát és szabad óráikban lelkes buzgalommal tanítják a környékbeli gyermekeket. Mélyen tisztelt Főbíró Űr! Ön kirendelt őrségén, irodájának négy fala között már békében szervezett iskolát, megalakította a Járási Közm. Egyesületet, melynek gyűlésein hatalmas munkabírása, fáradhatatlan munkássága, ritka idealismusa példájával nemcsak nevel, hanem gazdag szellemi kincseivel oktat is! Feltálalja lelki világának érett gyümölcseit, hogy az új és dúsabb virágzásnak, új és gazdagabb gyümölcsérésnek legyen előidézője. így lett Ön a V. J.K. E. iskolájának mestere és ez által járásának első tanítója! Mi, tanítók büszkék vagyunk arra, hogy nemzetneveiő munkánk berkeiben együtt dolgozhatunk! S hogy Főbíró Ur mennyire megbecsüli munkatársait, bizonyítja a V. J. K. E. valamennyi közgyűlése. Sőt még a világháború közepette is talál módot a jutalmak kieszközlésére. De bizonyítja azt nagyhatású beszédének minden sora. S amikor kegye- leíes szavakban emlékezik meg hős baj- társunkról és Isten oltalmába kéri a hadban levő „derék tanítókat“, lehetetlen, hogy szivünk vissza ne sugározza a szeretetek lehetetlen, hogy munkás életére ne kérjük a jó Isten áldását azok helyett is, akik messze-távo! nem is sejtik, hogy övéik szerelő gondossága mellett, egy szív sze- reíetével több aggódás kiséri lépteiket! Hazafias üdvözlettel : Bajnok Géza. H©si foalálh Egy fiatal váci törekvő iparosról szomorú hirt hozott bánatos családjának a vörös kereszt tudakozódó irodájának postája. Cserny István cs. és kir. vasúti ez- redi munkásosztagbeli póttartalékos — a levél szerint — 1915. ápr. 17-én Przemysl- ben a 3-ik számú helyőrségi kórházban meghall s az ottani központi temetőben el- temeítetetf. A hazáért hősi halált halt katona tehát a levél szerint még akkor szenvedett volna ki, a mikor a várban oroszok tanyáztak, de dacára a pontosan megirt adatoknak, az még nem tekinthető hivatalos értesítésnek. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (iparudvar.) r sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Liceum-est. A szerdai liceum-est egyike volt e ciklus legelőkelőbb estéinek. A Kúria nagy termét zsúfolásig töltötte meg az érdeklődő közönség, hogy az ismert nevű szereplők közérdeklődést keltő előadásait meghallgassa. Az első előadást dr. Kisparti János pairista tanár tartotta a nevelés nem változó elveiről. Szólt a nevelés művészi felfogásáról, arról, hogy annak mindvégig egységesnek, lói átgondoltnak kell lenni. Ez az egységes nevelés folytonos tevékenység; a nevelés külső módjáról szóló fejtegetései eredményeképen megállapította, hogy a legjobb neveiőeszköz a munka. Előadása továbbá részben a nevelés egyéni voltát fejtegette, mely szerint a nevelésnek az egyénhez kell simulni s egyben a szociális nevelés elméleti tévedéseit bírálta. A nevelésnek és oktatásnak a tartalmát a kuliura adja. Tartalmi szempontból a nevelés irányát minden változástól függetlenül a kuiturértékek határozzák meg. A tartalmas, elmélyedést kívánó előadást szeretettel fogadta a hálás közönség. A második előadó dr. Angyal Pál egyeiemi lanar von. t\ rokkant ügyet ismertette s szólt azokról a teendőkről, amelyek már most is, de főképen a háború után várnak a társadalomra. Dr. Angyal Pál a patronázs mozgalomnak egyik leglelkesebb és legképzettebb vezére; fejtegetéseiben abból indult ki, hogy amint minden ember élvezi a társadalmi közönség rá nézve hasznos előnyeit, ebből kifolyólag kötelességei is vannak ezzel szemben. A társadalomnak önmagát kell erősíteni, a gyöngülést ellensúlyozni. Kötelessége ez éppen u rokkantakkal szemben. A rokkantak a közönségért, a hazáért adták oda épségüket, nagyon is megtették kötelességüket a társadalom iránt, amely ezáltal kötelezve van irányukban, hogy segítségükre legyen. A rokkantak ügyét nem intézheti el maga az állam. Ki kell venni a részét a társadalomnak e munkából nemcsak adakozással, hanem munkaalkalmak keresésével, a rokkantakat foglalkoztató iskolák támogatásával, azok lelki ügyeinek gondozásával. Dr. Angyal Pál az apostol lelkesedésével, a tudós alaposságával, igazán lélekből beszélt s hogy a lelkekhez is szólt, azt mutatta az a meleg ünneplés, amelyben ®l előadása végén a közönség részesítette. Kitüntetés a harctéren. John Rezső cs. és kir. 31. gy. ezredbeli nfk. zászlósnak az ellenség előtt tanúsított vitézsége és bátorsága elismeréseid a ktrály az ezüst vitézségi érmet adományozta.
