Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-05-12 / 37. szám

2 VÁCI HÍRLAP Népsegitő akció Foton. Tisza István gróf miniszterelnök a minap a képviselőházban a háború teremtette helyzetről lett kijelentésében a legteljesebb elismeréssel adózott a magyar társadalom­nak, a mely a háborús helyzetből reá- háramló sokirányú, a háború sikerét lénye­gesen befolyásoló morális kötelezettségé­nek oly mértékben tett eleget s teherbíró képességének oly nem várt tanujelét adta, hogy —- valljuk meg őszintén — szerve­zetlen, össze nem forrott, ki nem alakult társadalmunktól nem reméltük. A legtelje­sebb hála és elismerés illeti meg ezért azokat, akik egyéniségük súlyának, szervező talentumukkal, fáradhatatlan tevékenységük­kel és önzetlenségükkel társadalmunk munkásságát oly sikeresen irányították, hogy hazánknak a socialis térre nehezedő óriási feladatok megoldásában a hasonlít­hatatlanul gazdagabb, kulturáltabb és tár­sadalmilag szervezettebb Ausztria, valamint hatalmas szövetségesünk, a német biroda­lom iiy irányú tevékenysége mellett épen- séggel nincs oka szégyenkezni. Vác város és a váci járás közönsége a legteljesebb mértékben kivette részét a tár­sadalomra nehezedő nagy és nehéz fela­datok megoldásában. A háború szülte Ín­ség áldozatkész enyhítésén kívül sok be­cses intézmény, sok áldásos eszme fakadt ki a háború által teremtett kényszerhelyzet­ből, amelyek későbbre is a remélt és várt béke éveiben is maradandó életre vannak hivatva a népnevelés, a népgondozás já­rásunkban eddig is különös gondokat kul- tivált mezején. A vidékünkön folyó nép­segitő akció egy nagyarányú, talán keve­sektől ismert részletét akarjuk itt főbb vo­násaiban bemutatni, amelyet Fól nagyasz- szonya: gróf Károlyi Lászlóné, születeti Apponyi Franciska grófnő lankadatlan ki­tartással, kiváló sociális érzékkel s költ­séget és fáradtságot nem kiméivé valódi önfeláldozással folytat. Ennek a tervszerű, céltudatos akciónak, mely falusi népünk legégetőbb szükségleteit elégíti ki, leg­elhanyagoltabb érdekeit karolja fel, egyes alkotásai hazánkban jóformán egyedülállók, úttörők s úgy mint a nép segítő gondozá­sának, felvilágosításának becses és mély be­látással megválasztott eszközei, amelyek egyúttal kiválójay alkalmasak jó magyar népünk socialisztikus hajlandóságainak le­küzdésére, minden tekintetben érdemesek a megismerésre, a szélesebb körök érdek­lődésének felkeltésére. A mezei munka elvégzése most, mikor a férfiak szine-java a harctéren van, leg­nagyobb részt az asszonyok vállára nehe­zedik. Népünk szivesen dolgozik ; munka­időben henyélni még az sem szeret, aki­nek módja van hozzá. Azonban ennek a mostani speciális körülményeink köze­pette annyira fontos asszonymunkának ke­rékkötője az anya gondozására szoruló csecsemők nehéz gondja. Nem lehet ugya­nis csodálkoznunk egyik nagy nemzeti csa­pásunkon, a gyermek halandóságon, ha munkaidőben látjuk a néha több kilomé­terre gyalogoló munkásasszonyt hátán cse­csemőjével, egyik kezében még járni alig tudó kicsinyével, a másikban ásóval, kapá­val. A bélhurut, a napszurás, a baleset ezekből a gyermekekből, akiket az élet nehéz gondja az ő életszükségleteiknek ilyen meg nem felelő körülmények közé sodor, népesítik be a falusi temetők kicsiny sirdombjait. A csecsemő-halandóság csökkentését, az asszonynép munkaerejének fokozását szol­gálja Foton a Károiyi grófnő által létesített csecsemő-otthon. A mintaszerűen, ragyogó tisztasággal be­rendezett, orvosi felügyelet alatt álló ott­honban 70 gyermek számára van hely a hat hónapostól a három éves korig. Már reggel 4 órakor az állami gyermek-men- helvről való, képzett gondozónők s dajkáló leányok szerető kezei veszik át a munkába siető édes anya kebeléről annak legdrá­gább kincsét s gondozzák este 9-ig, 10-ig ellátják ruhával, élelemmel. A felügyeletet a község intelligens hölgyei végzik élükön a grófnővel. Csak aki ellátogat abba a kedves, meleg otthonba s látja a dajkája karján játszadozó tiszta, egyformán öltöz­tetett apróságokat, látja a parányi, hófehér vaságyakban békésen álmodó angyal arco­kat, csak annak lehet fogalma arról, hogy mit jelent faluhelyen a csecsemő-otthon. És az egész napi gondozás, ellátás, ruha belekerül a szegényebbnek 20, a gazda­gabbnak 35—50 fillérjébe. Nemcsak a nép múló gondját van hivatva eloszlatni ez ne­mes, gyönyörű intézmény, hanem meg­tanítja népünket a csecsemők észszerű gondozására, táplálására és az egészség- ügyi követelmények végtelenül fontos vol­tára. A tapasztalás mutatja, hogy úgy a város­ban, mint a faluban a közélelmezés terén szükségszerűltg felmerült nehézségeket, a drágaságot azok érzik meg legjobban, akiknek saját termelésük nincs s napi keresetükből élnek. Károlyi grófné Foton 7ó ilyen szegény, földnélküli család megél­hetését biztosította azáltal, hogy a fóti hi­res szép parkban, amelynek százados fák lombsátora alatt kanyargó útjain valamikor halhatatlan emlékű királynénk Erzsébet sokszor végig lovagolt, 10759 m2 területet engedeti át nekik megmunkálásra teljesen ingyen, ingyen kapták a vetőmagot is. A burgonyatermés fele és minden más ter- mesztmény egészben az övék. Hogy mi­csoda kincset jelent a mai viszonyok kö­zött egy darab termőföld azoknak a kis családoknak, akiknek se földjük, se vető­magjuk, se pénzük nincs, felesleges bő­vebben fejtegetni. Január óta a fóti kastélyban rendes hi­vatalos órákat tartó iroda működik a grófnő személyes vezetése alatt, ahol ügyes-bajos dolgában mindenki kap tanácsot, útbaiga­zítást. Munkakörét főleg a sebesültek és foglyok hollétének kikutatása, a hadba- vonultak és családjaik közti levelezés köz­vetítése képezi. Eddigelé 25 községből 1278 egyén ügyében jártak el, 185 sebe­sült és fogoly katona hollétét kutatták ki s a messze idegenből 30 sebesültet sikerült hosszú utánjárás után az újpesti Károlyi- kórházba elhozni. Ha egy fogoly hollétét sikerült felkutatni, a legelső dolog, hogy magyar olvasnivalót küldenek neki. Az elaggottak és a szegény betegek gon­dozása egyik külön, gyönyörű fejezetét ké­pezi Károlyi grófné emberszerető szivének és mindenre kiterjedő gondoskodásainak Ezeket családjának tagjaival buzgón láto­gatja, az uradalmi orvos által hetenként kétszer ingyenes orvosi kezelésben része­síti, a kastély konyhájáról élelmezi. A be­teg- és gyermekágyas nőket betegségük egész tartama alatt ágy- és fehérneművel látja el. Ezek a Foton folyó emberbaráti és soci­ális tevékenységnek főbb fejezetei. Gróf Károlyi Lászlóné mindenütt ott van, ahol tanácsra, útbaigazításra, betegek gondozá­sára szükség van. Boldog ha alkalma nyí­lik könyet letörölni, bánatot enyhíteni. A mai nehéz viszonyok között felemelő, vi­gasztaló s követésre méltó jelenség az, ha látjuk, hogy egy fenkölt gondolkozásu, ki­meríthetetlen szivjóságu mágnásasszony elhagyja azt a fényes, elzárt világot, ame­lyet a vagyon és a rang számára kijelöl­tek s leereszkedik a föld egyszerű népé­hez, nemzetünk kincsesbányájához, hogy azt felemelje, az élet nehéz harcára szer­vezze, erkölcsi erejét fentartani segítse. Mert nemzetünk sorsa a csatatereken dől el talán véglegesen. De viszont győzni csak abban az esetben bírunk, ha a csatatere­ken küzdő és vérző hőseink leikéről le- veszük a nehéz gondot azáltal, hogy az iífhonhagyoítak minden jogos érdekét sze­retettel felkaroljuk s népünket hitében, bi­zalmában, áldozatkészségében minden le­hető módon erősítjük. BCstürstetések a harctéren. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül balassagyar­mati Bainíner Ernő 9. huszérezredbeli őr­nagynak, Schandl Géza, Lipcsey Márton és Elek Emil 1. honvédhuszárezredbeli szá­zadosoknak a legfelsőbb elismerést (sig- num laudis) adományozta. ICöziekedlik a déli § eméSyvonat, de csak vasárnapi és ünnepen. A régi jó menetrendben volt egy vona­tunk, melynek népszerűségét mi sem illusz­trálta jobban, mint az, hogy már Vácon majdnem zsúfolásig megtelt. Ez volt a déli személyvonat Budapest felé, melyet az a nyári hadimenetrendbe a máv., nem tudni mi okból, nem vett fel. Úgy látszik azon­ban, hogy a legjobb utón vagyunk ahhoz, hogy mégis járatni fogják, mert a máv. már kísérletezik vele. Elrendelte ugyanis pótlólag, hogy a 134 és 137 számú személy- vonatok bevezettessenek egyelőre vasár­nap és ünnepnapon. A 134. számú vonat Budapestről reggel 8 ó 45 perckor indúl, Vácra 9 ó 46 p érkezik és Nagymarosig megy. Innen délben mint 137 sz. személy- vonat indul vissza, Vácon 12 óra 17 p.-kor áll meg és Budapestre 1 ó 20 p érkezik. Ha a vonat kellő kihasználását tapasztalják, úgy nemcsak vasárnap, de hétköznapokon is járatni fogják. Egyszerre születtek, egyszerre haltak meg. Nagy boldogság érte még 1913 szeptember 29-én Prohászka István közismert bölér- ünkeí, amikor a gólya néni Prohászka bácsi 56 éve dacára két egészséges kis leánynyal látogatta meg háza táját. Iluska és Annuska szépen nevelkedtek, de most vasárnap estére egyszerre rosszul lett midkét kis lányka a amint szép rendben és egymásután jöttek a világra, ép úgy be­tartották most is az elköltözés időpontját és előbb Iluska, majd alig egy órára rá Annuska is — természetesen mindketten pontosan 19 hónapos korukban — szép csendesen meghaltak. Nagy a szomorúság mostan Prohászka bácsi házánál, mert a két szép kis iker hiányát aligha tudja ínár pótolni.

Next

/
Thumbnails
Contents