Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-05-09 / 36. szám

2 VA Cl HÍRLAP tőle feleségének levél Beresowka város­ból s azt írja kis családja örömére, hogy egészséges és már tiz levelet küldött, de egyre sem kapott választ. Ezt a levelét is még március 20-án adta fel. ßz Mi éf vite: május 22-én. A közoktatásügyi miniszternek igen ér­dekes rendelete jelent meg a napokban. Kimondja, hogy azok a középiskolák, mely­ben a tanév elején a háborús viszonyok miatt két hónapnál nem volt több szünet, május 22-én a tanévet befejezhetik. Ez a rendelkezés áll a váci iskolákra is, ezért érdeklődtünk a helyzetről. Schandl Miklós, a főgimnázium igazgatója igy nyilat­kozott : — A diáksereg ez évben, bizonyos, hogy nem tudott tanulmányaiban annyira előre­haladni, mint más években. Mégis gazda­sági szempontokból a tanévet helyes ko­rábban befejezni. A középiskolák városok­ban vannak, a melyeknek most a háborús viszonyok közt való élelmezése ha nem éppen nehéz, de láthatóan drága. Ha a tanulók nagy része visszamegy a falukra, (hiszen jó részük vidéki és falusi gyer­mek) ott künn nem érzik meg a nehéz helyzetet, de viszont egy olyan város is mint Vác, élelmezés tekintetében felszaba­dul vagy háromszáz fogyasztótól. Mi is be­fejezzük a tanévet május 22-én, addig ipar­kodunk növendékeinkkel pótoltatni a szor­galmi időben, a mi még hiányzik. A Te Deum valószínűleg julius elején lesz. A főgimnázium igazgatósága a követ­kező tájékoztatót adta ki az idei tanév be­fejezéséről : A vallás- és közoktatásügyi minisztéri­umnak 44618—1915. sz. a. k. rendelele ér­telmében a tanév május 22-én befejezendő és ezt megelőzőleg az osztályvizsgálatok megtartandók, minélfogva a helybeli fő­gimnáziumban a rendes előadások május 12-én befejeztetnek, 14. és 15-én lesznek a hittani vizsgálatok, 17—22-ig vizsgálatok a többi tantárgyakból, május 26-án a magán­tanulók írásbeli, 27-én szóbeli vizsgálatai, május 30-án „Te Deum“, utána a bizonyít­ványok kiosztása, az Értesítők később meg­határozandó időben fognak kiosztatni. Az írásbeli érettségi vizsgálatok május 17. 18. és 19-én, a szóbeliek pedig junius 4. és 5-én lesznek. A miniszteri rendelkezésnek úgy a pol­gári fiú-, mint a leányiskolákban is meg fognak felelni. A megyés főpásztor már elrendelte, hogy mindkét polgári iskolá­ban még a májis hónap folyamán az év­záró vizsgákat megtartsák. Előléptetések a katonaságnál. A király május elsejével a m. kir. hon véd huszárságnál Mocsáry István, Virányi Ferenc, Wittenberg, György alezredeseket, kik hosszabb ideig szolgáltak a váci 6-os huszároknál mint kapitányok, ezredessé, roskoványi Roskoványi Dezső őrnagyot alezredessé, Rády József, Tőkésy János, Skublics Mihály, Karácson Pál, Ember Pál, pasonyi Elek Emil főhadnagyokat százado­sokká, kisjeszenei Jeszenszky Imre had­nagyot főhadnagygyá, a m. kir. honvéd gyalogságnál Regele Károly főhadnagyot századossá, a tartalékban Szungyi Gábor és Krauze Kornél hadnagyokat főhadna­gyokká, az első számú tábori ágyusezred- nél Fodor Lajos önk. őrmesteri gazdászati tiszthelyettessé, a m. kir. csendőrségnél kossuthi és udvardi Kossuth Kálmán had­nagyot főhadnagygyá léptette elő. Simák József — pályázik. Normális időkben semmi különöset nem találna abban még a kákán csomót kereső sem, hogyha egy tisztviselő betölti hivatá­sát, újra várja egyhangú megválasztását a tisztujitáskor. Most azonban mégis érdekes lesz felemlíteni, hogy a kedden tartandó városi íiszíujiíáson lesz egy olyan válasz­tás is, melyről az illető tisztviselő aligha tud valamit. Simák József városi adó­ellenőr tudvalevőleg a háború kitörésekor bevonult katonának és a szerbiai vissza­vonuláskor decemberben hadifogságba ke­rült. Azóta szerb fogságban él, nagyon ke­veset tudnak róla, úgy látszik, a szerb annalfabéták nem szeretik, hogyha a hadi­foglyaik leveleznek. Mégis most, hogy az alispán a X. fizetési osztályba sorozott és még 540 korona lakbérrel dotált adóelle­nőri állásra meghirdette a pályázatot, Si­mák József pályázati kérvénye annak rendje, módja szerint beérkezett a polgár- mesterhez. Senki sem fogja kérdezni, hogy a szerb hadifogolyhoz ki juttatta el az alis­pán pályázati felhívását, hogyan került át a határon a pályázati kérvény — Simák József egyhangúlag meg lesz választva. Ez a legkevesebb, a mivel tartozunk egy katonánknak, a ki békés időkben melléke­sen még jó tisztviselő is. Az álmélkodást csak nála fogjuk tapasztalni, mikor haza­kerül a hadifogságból és meg fogja hallani, hogy tudtán kívül ismét hat évre tisztvise­lője lett Vác városának. Katona-halál,, Távirat jött a héten a városhazára, mely hírül adta, hogy Budapesten a Zita-kórház- ban május 5-én meghalt Dora János váci születésű m. kir. honvéd népfelkelő. Az elhalt honvéd januárban vonult be, nős ember volt, itthon szövőgyári munkás. Tüdővész ölte meg. Fagy a homoki szőlőkben. Az alsó tagokon levő szőlőbirtokosokat az idén ismét meglátogatta a fagy. Csütör­tök éjszaka két fokos hideg volt, mely sok helyen gyönyörűen hajtó szőlőt lepörkölte. A meteorológusok továbbra is hűvös éjsza­kákat jósolnak. A fagyosszentek körül levő napokban tehát remeghetnek a gazdák. Hír egy przemysli katonánkról. Molnár Géza váci szabómester, ki több váci társával Przemyslben az oroszok ke­zébe került, táviratot küldött feleségének, hogy Merw városba internálták. Ez a város a Kaspi-íó mellett van. Arról nem küldött értesítést, hogy a váciak vele vannak-e. 108.000 korona az új hadikölcsönre. Az új magyar hadikölcsönre még meg sem jelentek az aláírási felhívások, már is történnek jegyzések. Örömmel jelentjük, hogy miként az első jegyzésnél, úgy most is kiveszi Vác jelentős részét: A magyar Bank helybeli fiókjánál egyedül a tegnapi nap folyamán az új hadikölcsönre 108,000 koronát jegyeztek. Ki akar kispap lenni ? A Váci egyházmegye ez idén tekin­tettel a korai tanévzárásra — már kihir­dette, hogy növendékpapokat vesz fel. A felvétel július 2-án lesz a püspöki palotá­ban, ahol azok az ifjak jelentkezhetnek, kik a hatodik, hetedik és nyolcadik gim­náziumi osztályt legalább is jó eredmény­nyel végezték. LEVELEK fí HARCTÉRRŐL. * Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket szivesked- ienek nekünk közlés végett átengedni. Május elseje a 32-es bakáknál. Egy váci származású zászlós, Roller Ár­min irta ezeket az érdekes sorokat haza : .. . Mikor megérkeztünk és dekkung- jainkba feküdtünk, olyan tüzelést kezdet­tek az oroszok, hogy csak úgy rengett belé a föld. Az orosz ágyú éjfélig szólt és mi lett az eredmény? Egy halottunk és három sebesültünk volt. Én valamivel hátrább fe­küdtem, mint a zászlóaljparancsnokunk, mert a telefont kezeltem. Közbe, közbe ér­deklődtünk egymás egészségi állapota fe­lől. Bajunk, hála Istennek, nemtörtént, csak Gyuri legényemnek lőttek bele (orniszterébe és abban egy üveg konyak áldozatul esett az orosz golyónak. Azóta vigasztalhatatlan a szegény gyerek, ha nincs rá szükségem, fegyverrel a kezében les ki a lyukon, mert- minden áron vissza akar fizetni a tönkre ment konyakért. Másnap az oroszoktól átjött hozzánk egy parlamentér. Tizenkét órás szünetért kö- nyörgött, mert két hónapja, hogy nem tud­ták eltemetni halottaikat és képzelhető, mily rettenetes bűz lehet lövészárkaik előtt. A kérés elment az Armeoberkommandóhoz s a válasz este nyolc órára meg is jött: nincs fegyverszünet. (Ez viszonzás volt a múlt beliért: akkor mi kértünk és ők nem adták meg.) A választ ezredesünk vitte meg. Két tiszttel, hornisíával ment a front közepére, generalmarsoí fúvatolt, mire az oroszok hasonló ceremónia mellett szintén előre jöttek és megkapták kérésükre a fe­leletet. Nem feküdtünk le, mert tudtuk, hogy a muszka ezért boszút akar állni. Úgy is volt. Hajnali két órakor iszonyú tüzet bo­csátott ránk. Ágyú, gépfegyver, kézibomba — minden szólt, de hála Istennek, jól ki­épített födözékeinkben, parányi kárt sem tudtak okozni, csak megint elpazaroltak (ma már ritkán teszik!) nehéz ezreket érő munició-tömegeí. Rémes éjszaka volt, — éppen május elseje reggelén. A gyö­nyörű napfelkelte a Kárpátokban, a mada­rak csicsergése, (az erdő dalosait nem tudja elűzni véglegesen sem a srapnel, sem a gránát!) a zöldelő erdő mégis fel­vidítottak. Mondottuk egymásnak mi váciak, hogy otthon most bizonyára, a régi jó szo­kás szerint, utcáról utcára jár a cigány és köszönt boldog május elsejét. Nekünk is köszöntöttek — igaz. A ré­mes éjszaka nem vette el a 32-es baka jókedvét, dalolva díszítették fel födözéke- inket és május-fát is állítottak. Persze reg­gel, mikor már erősen világos volt, le kel­lett szedni a szép május-fákat, nehogy cé­lul szolgáljon az ellenségnek. Ép akkor jöttek meg a 44-es „rosszseb“ bakák és Hindenburg magyar ezrede, egyik jobbra másik balra tőlünk ment dekkungjába. Most azután a jó kedv tetőfokra hágott és bát­ran, lelkesen nézünk a néhány nap múlva kezdődő „Angriff“ felé. (Azóta már be is következett.) Az oroszok tőlünk mintegy 2—300 lépés­nyire vannak, ők a hegy tetején, mi az oldal­ban. A köztünk levő terepet sűrű fák és a hullák ezrei töltik be. Az oroszok előtt

Next

/
Thumbnails
Contents