Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-05-09 / 36. szám
HuszonKilencediK évfolyam 36. szám. Vác, 1915. május 9. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17 Az utolsó 48-as honvéd. Kovách Ernőt eltemettük. Nagy idők nagy tanúja, Vác utolsó 48-as honvédje Isten veled! Nagy időkben születtél, nagy időkben térsz vissza a Hadak Urához! Akkor egymásután majd az összes nemzetek fegyvert fogtak a jogért, a szabadságért, most majd egész Európa lángtengerben, vérfürdőben úszik. Közben pedig te is kardot rántottál a magyar szabadságért, az. ősi alkotmányért. Honvéd valá). A legjobb, a legszebb, a legdicsőbb, amit halandóról elmondhatni. Akkor is, ma is. Mert most sincs dicsőbb a honvéd névnél. De igen, még egy lehet: a magyar honvéd. S te még ennél is nevezetesebb : 48-as magyar honvéd voltál. Mint ilyen egyedül éltél már közöttünk. Utolsó valál e hősök közül. S ezért még fájdalmasabb, hogy elköltöztél; Te, az élő történelem, a hősök hőse, legragyogóbb korszakunk vitéz harcosa! Elköltöztél a jobb hazába. El a végső diadal elöl. Amelyet akkor nem adott meg diadalmas csaták dacára sem a magyarok Istene. Neked most sem adta meg. Csak annyit láthattál még meg, hogy ma is honvéd a honvéd. Méltó az őseihez, méltó hozzád, hozzátok! S neked ez elég, téged ez megnyugtat, csendes békés lesz bizton a pihenésed. Mert a magyar, dicső honvéd, a magyar huszár vörös ördög! — A babér, a diadal, a győzelem nem maradhat el. Ha élted nem is, a halhatatlan lelked látni fogja ezt. S akkor elmondhatod te is, amit mi már régen s most is mondunk: Nem hiába éltél! Lehullott egy csillag . . . kimúlt egy élet... ragyogó csillag volt . . . hallhatatlan a lelke . .. amely most tündöklőén, tüzesen, fényt szórva megy, száll, föl, fölfelé a Hadak útján... megtérni őseihez... Isten veled! Vác apraja-nagyja kívánja neked: Nagy idők nagy tanúja, városunk utolsó 48-as honvédje Isten veled! Harcos valál, megérdemlőd : Béke immár békés, nekünk szent hamvaidra!! —gyi* A megdicsőült'szabadsághős érdes életét a következőkben vázoljuk : Zalamegyében, Türjén született 1825 szept. 12-én katonai családból. Anyja Rákóczi Julianna volt, apja, Kovách Vendel részt vett a francia háborúban. A kis Kovách-fiú akkor került ki először a szülei házból, mikor Belovárra ment katonai iskolába. Ebből az iskolából, mint a növendékek közt a legelső, ment át mérnöki csapathoz. 1845-ben erős illyr-mozgalmak voltak a délvidéken. Főleg a szlovén tartományokban egy trialisztikus térkép került forgalomba, melyen hazánkat már szétdarabolva mutatták be a mozgalom vezetői. Zalamegye alispánja egy ilyen térképet szerzett és a végzett kadetet megkérte, hogy sürgősen másolja le, hogy bűnjelképen felterjeszthesse a kormányhoz. Kovách Ernő a megbízatásnak gyorsan és pontosan eleget tett, hálából viszonzásul Zalavármegye felajánlotta neki a magyar nemes testőrségnél levő alapitványos helyét. így került az udvarhoz a daliás, szép férfi, akit 1846-ban már gárdahadnagynak nevezett ki még V. Ferdinánd. Az udvari életről sok érdekes feljegyzése van emlékirataiban. És látta a szabadság ébredését Bécsben. Lángolt a lelke, hogy hazakerülhessen. Harmincadmagával kérte a testőrségtől való elbocsátását, de ezt természetesen megtagadták, mire engedély nélkül megszökött társaival és a legelső magyar csapathoz csatlakozott. Kovách Ernő csakhamar főhadnagy lett a magyar szabadságért küzdő seregben s főleg a déli hadműveleteknél nagy szolgálatokat tett. Nem kevesebb, mint tizenkét csatában vett részt, ott volt Arad ostrománál is. Mészáros hadügyminiszter rövid egy év alatt a főhadnagyot századossá, majd őrnagygyá nevezte ki. 1849 tavaszán egy éjjeli támadás alkalmával elfogták és Budapestre hozták, ahol a hires Neugebaudebe zárták. Nemsokára ugyanott ítéletet mondott fölötte a katonai bíróság, mely úgy szólt, hogy a volt katonatiszt és szökevény kötéláltali halállal végzendő ki. Ezt a kegyetlen Ítéletet a császár megváltoztatta 16 évi súlyos várfogságra, melyből 7 évet és 6 hónapot Aradon ki is töltött, azután kegyelmet kapott. Fogsága után a volt műszaki tiszt mérnök lett és Vácra jött. Itt tagosításokat végzett, majd Peitler Antal püspök az uradalom mérnökének nevezte ki. Vácon ismerkedett meg a honszereíetéről hires Roskoványi Boldizsár, a néhai nyitrai püspök testvér- öccsének és jószágkormányzójának leányával, Augusztával, kit nőül vett és zavartalan^ legboldogabb 57 évet éltek együtt. 1867-ben, a kiegyezés után állították fel a m. kir. honvédséget. A szabadsághőst felszólította a kormány, hogy őrnagyi ranggal lépjen be a honvédségbe. De ő inkább állami hivatalba vágyakozott és kinevezték fegyházigazgatónak. 1868-tól 1870-ig Lipót- várt, 1870-től 1874-ig Vácon, 1874-től 1885-ig Illaván, majd ismét Vácon volt igazgató és 1890-ben ment nyugdíjba. Emberszereíetéről, humánus érzéséről volt hires nehéz állásában is. A hetvenes években vállalkozók élelmezték a fegyenceket, akik a rossz kenyér miatt nyílt lázadásban törtek ki. A fegyencek feldühödve romboltak, pusztítottak, ő sétapálcával kezében közéjük ment és lecsendesitette a lázadókat. Nyugdíjazása után az iparbanknak lett vezérigazgatója, 1910-től pedig annak eL nőké. Öreg napjait családi körében töltötte boldog, nyugodt megelégedésben. Végnapjai csendesek voltak. Alig egy hétig betegeskedett, május 5-én éjjel féltizenkét órakor szerelő hitvese karjai közt lehelte ki nemes lelkét. Csütörtökön szentelték be koporsóját és örökre búcsút véve otthonától, hült tetemeit kivitték a Rókus-kápolnába. Innen történt temetése pénteken délután. A városban levő katonaság, az orsz. fegyintézet, a testületek és hivatalok nemcsak Vácról, de Budapestről is képviseltették magukat a végtisztes- ségadáson. Megható volt látni, hogy a koporsó után egy tiszt vezetése alatt két negyvennyolcas hős haladt. Künn a temetőben Pothorányi József apátkanonok beszentelte utoljára a koporsót, a katonai kürtös a diszjelet fújta és a történelem nagy alakjának porhüvelyét átadták a sötét, csendes kriptaüregnek. Kövessük a jó példát! Helc Ferenc nyug. táblabiró és neje tiz koronát juttatott hozzánk a vak katonák segélyezésére. Nyitrai Ede nyug. máv. főellenőr és neje tiz koronát küldött szerkesztőségünkbe a váci vöröskeresztegyesület részére. Mindkét adományt rendeltetési helyükre juttattuk. Hol vannak az elfogott huszártiszteink ? Bentze György népfelkelő hadnagy Írja Vácon lakó rokonainak, hogy Krasnojarks városból Nischny-Uhdynsk (Szibéria) városba vitték a hadifoglyokat. Jó társaságba került, mert együtt van uj helyén Meiszner Gyula, Wessely Aurél, Hirsch György huszár főhadnagyokkal, kik mindannyian egészségesek. Kilenc hónap után adott életjelt magáról. Zemanovich János váci iparos a 15. népfelkelő gyalogezredhez vonult be a mozgósítás elején. Szeptemberben irt utoljára a feleségének, a ki azóta hirt nem hallott róla. Kis családja meggyászolta már a hős katonát, a ki kilenc hónap után most adott életjelí magáról. A napokban a szibériai Tobolsk tartomány Libetkova városából irt haza, hogy egészséges, de sebesülten jutott orosz fogságba. Érdekes, hogy Zemanovich olyan levelezőlapon irt, mely teljesen nyomtatott betűvel volt tele, csupán a város nevét Írhatta bele. Eddig ilyen levelezőlapokat Vácon nem láttunk, csak az angolok használták. Korpás Gyula 32-ik gyalogezredbeli katonáról sem tudtak szülei szeptember óta. Most a napokban levelet irt Irkutzkból, hogy sebesülten orosz fogságba került, de már gyógyulófélben van. Balkovics Sándor váci földműves első mozgósításkor vonult be a 32-esekhez. November elejéig részt vett a szerb és galíciai hadjáratban, majd Varsó alatt orosz fogságba került. Azóta nem irt. Ma jött
