Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-04-28 / 33. szám

VÁCI HÍRLAP fl KEQVELME5 Uf^ HAJLONG. Változatosság okáért szombaton a spa­nyol nagykövet ő kegyelmessége látogatott el városunkba. Nincs kezünk között hivata­los naptár, melyből az igen tiszteletreméltó hatalmasság képviselőjének valószínűleg igen hosszú nevét kiírhatnék, de viszont erre az apró hiúságlegyezgetésre ő sem reflektál, miután csak pont most fedezte fel „a gyilkos puszták és villogó gulyások“ hazájában ősi városunkat abból az alka­lomból, hogy itt pihennek az orosz és szerb internáltak, a kiknek érdekeinek védelmére kormánya vállalkozott. Az amerikai követ a francia és angol in­ternáltakat védi, ő már a hét közepén le­adta látogatását, őt követte a büszke spa­nyolok képviselője, egy nagyon elegáns, kedves úr, a ki mint az alábbiakból kide­rül, tökéletes diplomata annak minden jel­lemző külsőségével. Kálló kapitány még szombat délelőtt ki­hirdette a kaszárnyában, a városban künn lakó és a városháza udvarára összecsődi- tett szerbeknek és oroszoknak a nagy ese­ményt, a mi láthatólag nem leple meg a díszes társaságot. Ellenben annál zajosabb ellenmondást kelteit közöttük a rendőrka­pitány ama felhívása, hogy a kegyelmes úr délután érkezik, tehát mindenki itt legyen, de jól kimosakodva (!) és tiszíeségesen öltözködve (!) (Az a Svengali-szerb, a ki ékes hazai nyelven tolmácsolta ezt nekik, ismervén honfitársait, gúnyos kacagással beszélt erről.) A kegyelmes úr jött. Először bemutatták neki a rendőrkapitányt. Mélyen meghajolt előtte. Aztán a polgármestert. Detto. Kísé­retében volt egy spanyol ezredes és egy osztrák-magyar konzul, ki eddig Orosz­országban működött. Őket kisérte Jekkel- falusy miniszíertanácsos, a belügyminisz­tériumban az összes internáltak ügyeinek előadója, a ki e szép hazába internált szerbek és oroszok természetét már úgy ismeri, mint pl. a váci ember a koronasarki taligásokét. Először a kaszárnyába ment. Az uj hadnagy, a ki oly gyönyörű rendet terem­tett a polgárőrség után, katonás sorrend­ben állította fel az orosz és szerb haza­fiakat, kiknek legtöbbje tudvalevőleg — katonaszökevény. Ő exeilenciája nemcsak megemeliníetíe kalapját, de mélyen meghajolt a vegyes társaság előtt. (Ugyan mekkora meghajlás jár, teszem, a külügyminiszternek?) Miután illendően bemutatkozott, felhívták a társa­ságot, hogy mindenki adja elő panaszát. Hát tolakodott a sok orosz és szerb. Az orosz, a nagy bendőjű, mind a koszt ellen panaszkodott. Hogy roppant kevés, hogy heíenkiní csak (!) ötször kapnak húst, meg ilyen mást. A szerb meg játszotta a gaz­dag állam önérzetes polgárát. Hogy van.az, hogy a ki nem katonaköteles, az kap a szerb kormány által küldött pénzből, a ki­nek pedig katonáskodnia kellene, egy pá­rát sem kap ? (Majd bolond lesz Petár megszorult kormánya, hogy a soha haza nem térő katonaszökevényeit is támogassa!) Az eredmény ? Nos az eredmény az volt, hogy ő excellenciája a spanyol nagykövet kijelentette teljes őszinteséggel mindenki előtt, hogy a váci kaszárnyában tapasztalt rendnél tökéletesebbet sehol sem ’talált. Azután mellékesen megjegyezhetjük azt is, hogy a kaszárnya inlernáltjai ezentúl csak (!) négyszer egy héten fognak kapni hús- eledelk A mi nagyon helyes, mert eltekintve attól, hogy a város polgárainak fillérjeiből, meg az állam által adott napi 64 fillérből tartozik őket eltartani, kérdjük, hány csa­lád van Vácon, a ki a mai nehéz körülmé­nyek közt hetenkint négyszer jut hús­ételhez. Mentek a városházára. Az udvar már zsibongott. A kis tanácsteremben foglalt helyet a kegyelmes úr díszes kíséretével: jöhetnek a panaszosok. Jöttek is. A koszt, mert most azokról volt szó, kik a város­ban laknak, tehát önállóan keresik a ke­nyerüket, nem került szóba. Ő excellen­ciája felkelt ülő helyéről és mélyen meg­hajolt a gárda előtt. Végtelenül figyelmes előzékeny volt, mintha Európa sorsa éppen a váci városháza fehér tanácstermében dőlne el. Egy arcizma sem mozdult a ten­ger panaszra, de viszont meghallgatott mindenkit, mintha saját fiának legsúlyosabb sérelmeit mérlegelné. Panasz volt sok, de sokan, szerbek és oroszok (úgyse mennek soha többé haza, olyan jó a sorsuk Vácon) csak megmutat­ták magukat (mert igy rendelték), de bi­zony nem kívánkoztak a türelmesen is ke­gyelmes úr elé. Mint minden eseménynek^ Vácon, úgy ennek is sok ráérő hallgató szemtanúja volt. Egyik nem elégedett meg a csendes szemlélő szerepével, hanem bátorságot vett és a miniszteri tanácsoshoz szólt: — Méltóságos ur, egy szót, egy panaszt nem jegyeztek fel, hát az lehet? — Édes barátom! — pirította le az in­ternáltak hívatlan védőjét Jekkelfalusy mi­niszteri tanácsos — a mi fiaink ott künn a lövészárokban ezer szenvedést tűrnek el, életüket áldozzák, ezek ötször kapnak húst, meleg hajlékuk van, hát még jegyez­zünk is ? Ő excellenciája a diplomata érdeklődő, hideg arcával meghajolt — vége volt a ne­vezetes váci látogatásnak, melyből eddig látható eredmény a nagyon dicsért rend és hogy az internáltak ezentúl öt nap helyett négyszer kapnak húst. Áldani fogják a kegyelmes urat! Lakaíy Vilmos hadbavonult barátunkhoz. Kedves Pajtás ! Öreg harcos barátom, Írásodat hetek óta nem látom. Mi az oka? Kifáradtál, bajod van? Szivem mindig veled ott a táborban, veled van a táborban. Elhiszem, hogy nagy a munkád, sok a bú, amely reád nehezedik, jó fiú ; hogy mig küzdve nincs nappalod-éjjeled, addig itt a sok hálátlan elfeled, szívtelenül elfeled . . . Pedig értünk szenveded te most ott át srapnell gránát haláltontó bősz poklát . . . Hogyne fájna, hogyne rágná lelkedet, hogy pár sort sem szentelnek már teneked, nem írnak már teneked ! De hát látod, ez a sorsunk mindenütt: A sok „barát“ a szivünkön sebet üt. Minél több van, annál több csak a sebünk . . . Nem fáj nekik, ha szenvedünk, véreziink, hogyha vérziink, szenvedünk, . . Gondold meg csak, ez a rendes emberi: rovásra vesz, a jótettet feledi. Nézd csak, ember, Krisztust és a keresztfát ! Mennyi jót tett! És rámondták a halált, kimondták rá a halált. Azért pajtás, öreg harcos barátom, nyugodjál meg; és mint az ár a gáton, omoljon át nagyobb lelked ezeken, hisz a mártirkorona már fejeden, ott ragyog a fejeden . . . dr. Uumyánszky Zoltán. Királyi kitüntetés. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartása elismeré­séül inámi Bolgár Géza 29. honvédgyalog- ezredbeli századosnak a hadidiszitményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adomá­nyozta. A kitüntetett százados váci szár­mazású, szőlőbirtokos, ma is sok családdal van rokonságban. A rendőrség próbasütést rendez. Kálló Antal rendőrkapitány meghagyta a pékeknek és kenyérárusitóknak, hogy a hadi kenyeret 46 fillérhél drágábban nem adhatják. Ismeretes, hogy a pékek az alis­pánhoz, majd a rendőrkapitányhoz fordul­tak, hogy rendezzen próbasütést, a mely­ből ki fog derülni, miszerint ezen az áron a kenyérelárusitók nem nyernek. A próba­sütés tegnap délután ment végbe Kohn Adolf Konstantin-téri sütödéjében. Olyan lisztet használtak hozzá a hengermalom­ból, melyben 20 százalék rozs, 20 száza­lék árpa és 60 százalék kukorica volt. En­nek a lisztnek 53 K Ü l fillér az ára 100 kilonkint. A próbasülés 50 kilogramból tör­tént s megállapittatott, hogy ebből a meny- nyiségből 58 darab 130 dekagrammos tészta került a kemencébe, melyből állító­lag 58 drb. egy kilos kenyér lesz a ki­sütés és lehűlés után. A péknek a 50 kiló­ból készült tésztára és sütésre 26 K 46 fillér önköltsége merült fel a munkadijat nem számítva. Miután a kész kenyér csak csak ma, kihűlt állapotban lesz súlyra le­mérve, ez a mérés állapítja meg, vájjon a pékeknek joga van-e a 46 filléres árnak felemelését kérni a hatóságtól. ECifünteieft huszas* törzsőrmester. A hadseregfőparancsnokság Holop Imre törzsőrmesternek az első honvédhuszár­ezred váci osztályánál az ellenség előtt való bátor viselkedésének jutalmazásául a nagy ezüst vitézségi érdemrendet ado­mányozta. A rekvirált burgonya maximálás ára. A m. kir. minisztérium április hó 20-án kiadott rendelete értelmében a burgonya is a rekvirált élelmicikkek közé soroztatott és annak ára az esetben, ha a burgonya­készlet az országos gazdasági bizottság részére rekviráltatott, maximálisan 11 kor., métermázsánkénti árban állapitatott meg, amelybe bele van értve a rakodó állomás­hoz való szállítás költsége is. A városban ma 12—14 korona a burgonya ára. Meghalt egy szerb internált. Fogynak az internáltaink. Sok elmegy munka után nézni, néha-néha halnak is. Hétfőn a városi kórházban halt meg egy szerb földmives, Alanovics Vladimir 28 éves, nős, görög keleti vallású. Az internált tüdővészben pusztult el s tegnap temette Putics Arzén fegyintézet! gör. kel. lel­kész. On károsodik hogy hanem hirdettet: hogy van eladó háza, telke, hogy van kiadó lakása, szobája, hogy van eladó bútora, hogy eladó a szalmája, trágyája, hogy eladó a gabonája, hogy van eladó bora, káposztája aVád Hirlap szerez vevőt, bérlőt, lakást, bú­tort, ruhát és minden szükségest. Hirdessen a Váci Hírlapban.

Next

/
Thumbnails
Contents