Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-04-14 / 29. szám
v A c i hírlap Lé\?ELEK f\ HARCTÉRRŐL * Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket szivesked- ienek nekünk közlés végett átengedni. A mi oroszunK, Hetek óta állottunk harcban az oroszszal. Hadállásunk egy tizenkét kilométeres hosszú orosz falu előtt elhúzódó domblánc oldalán volt. A dombtetőn, — alig 600 800 lépésnyire tőlünk —, az oroszok iövészárkai húzódtak. A lakóitól elhagyott falu háromnegyedrészét mi uraltuk, a többi része megmaradt az orosznak. A domb oldalában pompás födözékeket készítettünk magunknak, melyeket teljes kényelemmel rendeztünk be a lakatlan és még meglévő házak bútoraival. A falu házait ugyanis már nagyobb részt elpusztították az orosz gránátok, miket naponként százával okádott gyilkos ágyúiból a falura. A megmaradt házak gerendáit pedig mi hordtuk szét s használtuk tüzelőül a „dekkung“-ban. Hetek óta a föld alatt laktunk. A födözékbő! kibújni életveszélyes volt, mert szakadatlanul fütyült fejünk felett a golyó. Sok szegény bajtársunk vesziíeííe életét akkor, mikor a födözékből kilépett. Haiottaink eiíemeíésére gondolni sem lehetett. Ott feküdtek szegények mellettünk temetetlenül négy egész héten ál, amig csak az orosz meg nem ugrott előlünk. S mindezek dacára pompásan éreztük magunkat e helyen, mert ellátásunk — a körülményekhez képest — kitűnő volt. Napjában ugyanis csak egyszer kaphattunk főtt ételt az éj leple alatt, de kenyerünk, kávé- és hús konzervánk mindig volt elegendő. Kávéfőzés, krumplisütés a legkedvesebb napi foglalkozásaink közé tartozott. Hátha még teát is ihattunk, ez volt élvezeteink legnagyobbika. Egy zimánkós téli estén váratlan meglepetés ért bennünket. Vacsoránkon, jobban mondva egy tál ételből álló estebédünkön túl voltunk már. Beburkolóztunk hát takaróinkba, rágyújtottunk pipáinkra és a födözékben lobogó tűz fényinél ábrándoztunk a kényelmes, puha, meleg otthonról, mit gvermekgyügyögés, asszonynevetés tesz vonzóvá, kellemessé, tökéletessé. Most éreztük csak igazán, hogy mit is jelent az ember számára az asszony s a meleg otthon. Képzeletében mindegyikünk otthon ült a meleg szobában s látta szerető hitvesét, gyermekeit, kiket lelke forró szere- teíével boldogan kapcsolt leikéhez. Óh mily tökéletes Isteni alkotás is az emberi lélek! Szárnyai vannak, melyek felemelik a piszkos göröngyről és elröpitik oda, ahová vágyik. Ott azután színes, meleg képeket rajzol maga elé, mik örömet, megnyugvást teremtenek benne s boldogsággal töltik el a keblet. Hiszen az egész élet nem más, mint egy álom. S ki szépen szépeket tud álmodni, szépen éli életét. Ezért lehetséges az, hogy a harcoló katona, ki szenved, nélkülöz s ki fölött ezer halál leselkedik, boldog is tud lenni. Mi is azok voltunk ott a iövészárokban, mikor volt annyi nyugalmunk, hogy szeretteink között járhattunk képzeletben s magunk elé rajzolhattuk az újralátás boldog pillanatát. Oh tökéletlen materialisták, kik mindenben csak az anyagot látjátok, sajnállak titeket! Azt hiszitek, mert hogy megtagadjátok az Isteni, tökéletesebbek vagytok nálunknál, kik hiszünk benne. Pedig én úgy látom, hogy nem tudtok szabadulni a puszta rögtől s ezért leláncolt rabokként lelki rabságban sínylődtök. Gyertek csak ide hozzám a lövészárokba s ha van kit szeretnetek, nekem fogtok igazat adni. így ábrándoztunk a lövészárokban. Álmainkból egy nagy zuhanás ébresztett fel. Felocsúdunk: ember poítant közibénk. Szemügyre vesszük : orosz katona. Hamarjában azt hittük, hogy az éj leple alatt az orosz váratlanul megtámadott minket. Fegyvereink után nyúltunk s lőni akartunk. — Kérlek titeket, tegyétek le azokat a gyilkos szerszámokat — szólt az orosz katona —, mert ártatlan vagyok, nincs rossz szándékom, eltévedtem. S azzal két nagy kondérf rántott be a födözékbe, melyekből párolgó tea illata ütötte meg orrunkat. Majd odatette elibénk s szeretettel kínált belőle minket. Lecsatoltuk borjúinkról sajkáinkat s nagy élvezettel szürcsöl- tük a melegítő italt. Az orosz bajtárs is velünk tartott s közben elbeszélte hozzánk- jutása történetét. Leküldték — úgymond — a rajvonal- bó! a faluba, hogy a konyháktól, melyek ott vannak a falu túlsó végén, hozzam fel a teát. Én a parancsot híven teljesítettem s a vak sötétségben s a gyilkos golyózáporban a faluba vezető völgyön leosontam a faluba egyenesen a konyhákhoz. Ott kezembe nyomták ezt a két fazekat, hogy a bennük lévő teát vigyem fei bajíársaim- hoz és osszam szét közöttük. Szivszo- rongva indultam vissza, mert a golyók rettenetesen fütyültek a fejem körül. Fejemet a vállaim közé húztam s így mentem a sötét éjszakában íödözékeink irányában. Ha sűrűbb golyózáport éreztem, lebuktam a földre. így jutottam el nagy nehezen a födözékeiíekhez. Azt hittem, hogy otthon vagyok s csak mikor megpillantottalak titeket, vettem észre, hogy más házba tévedtem. Egy völgygyei odébb mentem, mint kellett volna. — No sebaj pajtás! már ha itt vagy közöttünk, erezd jó! magadat nálunk! így bátorítottuk őt s megkínáltuk cigarettáinkból. Az orosz szemünk nézéséből, szavaink melegéből megérezte, hogy biztonságban van közöttünk. Feloldódott a nyelve s majdnem két óra hosszat eltársalgott velünk. Elbucsuzáskor megígérte, hogy másnap újra megvendégel saját otthonunkban jó orosz teájukkal. Úgy is lett. — Sajnos, hogy harmadnap már nem folytathattuk a kedélyes teázásokat, mert az orosz sereg reggelre elmenekült előlünk s azzal kellett tartani a mi orosz pajtásunknak is. Záhorszky Árpád. Hány gazdag emiberiínk %sran? Azt mondják, hogy a szegénységet és a köhögést nem lehet eltitkolni. A gazdagról nincs ilyen jó, találó mondás, mert ha talál is néha Néró császár mondása, azért mindig nincs igaza, mert bizony sokszor van a pénznek is szaga. Most azonban, úgy látszik, eltűnt a pénz, mert a vagyonnal csak akkor szokás kérkedni, mikor nem kell belőle adni, de amint adni kell, mindjárt ott van a rettenetes sopánkodás az ajkon és ilyenkor van igaza ezen óhajnak. Adj Uram annak, aki dicsekszik és 3 végy el attól, aki panaszkodik. Utána jártunk a 20 ezer koronás jövedelem ügyének, ezt ugyanis az állam külön megadóztatja, de sajnos, azt a választ kaptuk,hogy helyben csak 3 úr jelentette ezt be, de azzal vigasztaltak bennünket, hogy többen (?) közvetlen a pénzügyigazgatóságnál jelentették azt be. Igazán kiváncsiak vagyunk, hogy kik azok a többen. A világért sem irigység támasztja ezen vágyunkat, hanem azt szeretnénk tudni, hogy kik nem jelentették azt be. Hői WesseSy áuréi ? Bentze György népfölkelő hadnagy, kit, mint megírtuk, az oroszok Galíciában foglyul ejtettek, hosszabb levelet küldött nővérének, Solty Gusztáváénak. Bentze hadnagyot Novogeorszkba internálták, a mely város már egészen Kina határán van. Onnan írja, hogy jó dolguk van, olcsó az élet és nagy szabadságot élveznek. Sok a magyar tiszt, a kik természetesen összetartanak, de minden jó helyzetük dacára nagyon vágynak haza, mert mit sem tutinak a háborúról. A hadifogoly tisztek közt van Wessely Aurél huszárfőhadnagy is, kit hosz- szabb ideig elveszettnek hittek huszárezredünknél. ¥áe — éretáfeláss. A Pesti Napló tegnapi számában cikket közöl „Mibői élünk?“ cim alatt. Kifogásolja, hogy a munkabérek kicsinyek és ezzel kapcsolatosan Váccal foglalkozik, midőn igy ir: Hogy pedig az aggodalmam jogos és megokolt, világosan bizonyítja az a peree- densüi szolgáló határozat, a melyet Vác város mezőgazdasági bizottsága a miniszteri rendelet megjelenése után tartott gyűlésén hozott és amelylyel a közerő gyanánt kirendelt munkások munkaidejét és bérét a következő — érctáblára illő módon állapította meg: „Március és április hónápokban a munkaidő reggel 6-tól ette 6-ig. Május, junius, julius és augusztus hónapokban reggel 5- íől este 7-ig. — Napszámbérek: Férfinapszám: márciusban 2 korona; áprilisban 2 korona 20 fillér: májusban 2 korona 60 fillér; júniusban 3 korona; julius és augusztus hónapokban 3 korona 60 fillér. — A női és fiatalabb gyermekek munkabére 2 korona 40 fillér maximum és 80 fillér minimum között változik.“ A földtulajdonosok őrülhetnek, hogy a kormány olcsó munkást biztosított földjük megművelésére, a melynek termését horribilis haszonnal adhatják el. Darát és korpát csakigazoiván^al leihet szállítani. A múlt számban közöltük, hogy^gabona- neműeknel. és lisztnek valamely helyről vasúton, vagy hajón, vagy gépkocsin? való elszállitsához igazolvány szükséges,amelyet Vácon a polpárruester ad ki. A miniszter f. hó 4-én kiadott rendelete értelmében nemcsak a fent elősorolt gabonák és termények, hanem a dara és korpa is szállítási igazolvány kötelezettség alatt áll. Ezentúl tehát egyik helyről a másikra ilyen cikkeket csakis szállítási igazolvány előzetes beszerzése után lehet szállítani. A Váci Hírlap kézbesítése körül gyakran hangzanak fel panaszok.^Kiadóhivaíalunk csak az esetben tudja ezeket orvosolni, ha akár telefon, akár levelezőlapon azt minden egyes eset* ben bejelentik t. előfizetőink.
