Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-03-07 / 19. szám
9 VÁCI HÍRLAP LEVELEK El HARCTÉRRŐL. * Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket szivesked- ienek nekünk közlés végett átengedni. * A orosz forradalmárok munkája. Egy váci fiú, ki északi harctéren küzd. küldötte az alább közölt felhivást, a melyet az orosz forradalmárok terjesztenek az orosz katonák közt. Az egész röpirat cirill betűkkel van szedve s a másik oldalán, hogy a valódi tartalmát némileg leplezni tudják, három fénykép van az orosz vöröskereszt kórházaiból. Ezt a felhivást majdnem minden orosz fogoly katonánál megtalálták. Szívesen közöljük, mert tudtunkkal egy napilapunkban sem jelent még meg. * Katonák! Az orosz hadvezetőség küldött titeket a háborúba, annak parancsára történik minden. Ezren, tízezren, százezren pusztultatok már el, szintúgy tízezren, százezren tértetek haza, mint örökös nyomorékok; mig tik háborúztok, addig odahaza feleségeitek, gyermekeitek elpusztulnak, éheznek. Kell nektek a háború ? Hiányt erezne az orosz nemzet háború nélkül is? Nektek bebeszélik, hogy az osztrákok és németek reánk törtek, ez csak kitalálás és kifogás, a kormány és a hadvezetőség kitalálása. Az orosz kormány attól félt, hogy az orosz nemzet erős lesz s a szabadságát ki fogja küzdeni, ilyen módon szándékozik titeket gyöngíteni, hogy elnyomatás- tok hosszú időre biztosítva legyen. Hazugság az, hogy nekünk Galicia és Konstantinápoly feltétlenül kell s kell még Törökország egy része. Érdemes-e nektek mindezekért véreteket ontani, hogy a kormányt megerősítsétek, a mely ezzel is biztosítani tudja elnyomatásakat. Az orosz nemzet a nélkül is elég erős, elég nagy, nem kell nekünk új, hódított föld, új, hódított nemzet! Hanem szabadság kell minekünk, a parasztság felszabadítása, hogy az igazságban tudjanak élni s nem az elnyomatásban. A németek és az osztrákok nem akarnak elvenni tőlünk semmit, nekünk ezután is, mint ezelőtt jó szomszédjaink maradtak volna. Az egész háború felkeverése és kezdése nem másnak a műve, mint az orosz kormányé. Gondoljátok meg, hogy eddig is országtokban mily nehéz viszonyok között éltetek, azt hiszitek, hogy jobb volna helyzetetek, ha megnyernénk a háborút ? Annál szegényebbek lennétek feltétlen, de az orosz parasztságnak az elnyomatása is biztosítva lenne hosszú időkre. Még az a szerencsénk, hogy biztos a háború elvesztése nekünk, mert a német és osztrák hadsereg jobban van felszerelve és jobb a vezetőség s mindenben gazdagabb nálunk. Ne higyjeíek az újságoknak, mert a mit azok írnak, az a hadvezetőség felsőbb parancsára történik. A való az, hogy fél millió embert vesztettünk holtakban, fél millió embert sebesültekben és foglyokban, az összes ágyúink fele már az „ellenség“ kezében van, ily módon már a többi vérontásnak nincsen semmi értelme. Azért katonák, a népekkel együtt fordítjátok fegyereitekel a kormány és a hadvezetőség ellen, az tinektek a valódi ellenségetek. Azt kell nektek legyőzni, ha azt legyőztétek, akkor lesz a parasztság felszabadítva, akkor lesz Oroszországban jólét nemcsak a gazdagoknak, hanem a parasztoknak is. S ha már tovább akarjátok véreteket ontani, ontsátok a szabadságért, mert meggyőztelek benneteket, hogy a kormány által közietek terjesztett ellenséges hírek nem egyebek, mint hazugság. Még egyszer felkérlek benneteket, hogy fordítsátok fegyvereiteket a korm ny és a vezetőség ellen, a mi biztos győzelemre fog vezetni és az orosz nemzet boldogsága örökre biztosítva lesz ! Pusztítsuk el azt a véreskezű önuralmat, hogy felszabaduljon az egész orosz nemzet az iga alól s éljen tovább boldogan az orosz földön! Mennyi liszt vaus ¥ócöíi 1 Ez a kérdés érdekli a város lakosságát a mai időkben, midőn a város gazdasági bizottsága minden lakásba ellátogatott kiküldöttei által és összeírta részint a bemondás, részint pedig meggyőződés alapján a liszíkészleíet, hogy a hatóság részére tájékoztatást adjon arra az időre, mikor igazán elérkezik a lakosságnak hatóság által való lisztellátása. Ez az idő el is érkezett és a polgármester letiltotta hengermalom lisztkészleíét, az összeírok serege pedig 2—3 nap alatt a kijelölt utcákat bejárták, az egész város lisztkészleíét felvették. Alkalmunk van az ország minden nagyobb városának újságjával érintkezni, azokat olvasni és konstatálhatjuk, hogy ilyen alapos munka kevés helyen folyt, mert legtöbb helyen a „lesz, mert valamikép lenni kel!“ kényelmes álláspontjára helyezkedtek, a miből nem egészen következik, hogy sok városban a lakosság kap is lisztet. Nálunk gondoltak rá, a gyomor kérdését a legkomolyabb kérdéssé tették, de most már a hatóságtól várunk is mindent, miután az összeírás megtörtént. Az ezrekre menő számlálólapok együtt vannak és feldolgozásra várnak. Ez is megtörténik egykét nap alatt, Galcsek György dr. felajánlotta a kispapokaí a száraz munkára. Végleges eredményről ma nem beszélhetünk, de a számláló lapok áttekintéséből konstatálhatjuk, hogy a jó és jobb módú váci családok éléskamrájából nem hiányzik a liszt és a jó és jobb módú családok némelyikénél nincs ebbői a legfoniosabb élelmicikkből, annak csak az az oka, hogy a háborút nem gondolták ilyen hosszú terjedelműnek és a későn megbánt gondoskodást elmulasztották. Vácon az igazság az, hogy a lakosság kétharmadának nincs lisztkészlete, de körülbelül normális időkben is kiloszámra veszi a lisztjét. Szerdai számunkban valószínűleg e legfontosabb kérdésben, a számláló lapok feldolgozása után, érdekesebb részleteket közölhetünk olvasóinkkal és tanulságos konzekvenciákat kap a város hatósága, mely liszttel fog ellátni bennünket. BCinevezések. A m. kir. közoktatásügyi miniszter Baros István budapesti II. kerületi, Kucsera Rezső fogarasi és Néder Gyula aranyosmaróti főgimnáziumi helyettes tanárokat a IX. fiz. osztály 2. fokozatába rendes tanárokká nevezte ki. Az előléptetett tanárok Vácon végezték iskoláikat, Halálozások. Liptó-rózsahegyi Rózsahegyi István nyug. máv. főellenör Budapesten 62 éves korában meghalt. Az elhunytban Rózsahegyi Gyula apátkanonok testvérét gyászolja. Ricsovics János élete 60-ik évében hosz- szú szenvedés után elhunyt. Ricsovics néhány év előtt került Erdélyből Vácra és a káptalani sörház bérlője lett. Keze alatt a vendéglő nem tudott fellendülni, sok pénzét elköltötte, mig túladhatott rajta. Ezután visszavonulva csendesen élt kis családjával. Wáííozás egy újságnál. A kormány helybeli lapjánál, Pestmegye Vác és Környékénél változás állott be. Ságh József felelős és főszerkesztő visszalépett. Miért, a lap nem ad róla értesítést. Ezentúl az eddigi kiadó: Kohn Mór lesz a felelős és főszerkesztő és a lapot Kökény László, a fiatal irógeneráció e tehetséges tagja fogja Írni. Hősi halál. Valdvogel Gyula honvédszázados a harctéren szerzett betegségében, miután Budapesten megoperálták, meghalt. Földi maradványait Esztergomba szállították és a családi sírboltba tették örök nyugalomra. Az elhunytban Demjén Lajos könyvkereskedő sógorát gyászolja. A.z ipaa*b*isiik egy éve. Jövő vasárnap tartja a váci ipar- és kereskedelmi Hitelintézet közgyűlését s ez alkalomból lapunkat is felkérte, hogy mérlegszámláját a nyilvánossággal megismertessük. (A zárójelben levő adatok a múlt évi eredményt mutatják.) Az Iparbanknak vannak 292,452 koronát érő ingatlanai (287,440 K,) 79,032 K, értékpapírja (48,028 K,) váltótárcájában 623,620 K értékű váltója (659,313 K,) folyó számlán 72,282 K, (39,349 K,) szerepel, jelzálogkölcsönökben 279,595 koronája (295,734 K,) fekszik. Takarékbetét az intézetnél 1,010,516 koronára (1,025,809 K,) rúg, tartalékalapja 99,363 K, (92,536 K,) viszleszámilolt váltók értéke 50,569 K. A nyereség 15,253 K 50 fillér (24,217 K 89 fillér.) Ifj ápolónői tanfolyam. A Váci Hírlapban vetette fel egy lelkes vidéki leány azt a gondolatot, hogy uj betegápolónői tanfolyamot rendezzenek. Neumann Adolf dr. helyettes városi orvost kérték fel az előadások tartására s a jelentkezés a tanfolyamra megkezdődött. Mint értesülünk, az uj betegápoló tanfolyam hallgatóinak száma oly nagy, a mennyit nem is vártak. A tanfolyam holnap, hétfőn kezdődik a siketnémaintézet dísztermében és egy hónapig tart. A duraakesz-aäagi vasúti szes*encséfSenség áldozata. Múlt hét csütörtökén este egy tehervonat Dunakeszi-Alagon nekiment a csonkavágányt elzáró baknak és az őrbódét is megrongálta. A vonatot vezető Végh János mozdonyvezető a kisiklott mozdony alá került, a honnan összezúzott lábakkal tudták órák múltával kimenteni. Budapestre a Rókusba vitték, de ott a súlyos vérveszteség következtében meghalt. Holttestének felboncolását rendelte el a vizsgálóbíró s miután ez a boncolás késett, a temetést csak szerdán végezhették. Vácról is sokan adták meg a végtisztességet a vasúti szerencsétlenség áldozatának, ki váci lakos volt és villamos vasutunknál teljesített éveken ál szolgálatot.
