Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-02-17 / 14. szám

VÁCI HÍRLAP 3 LÉVELEK ä HARCTÉRRŐL. * Kéi'ünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveteiket szivesked- ienek nekünk közlés végett átengedni. « Bergman Mihály dr. tüzérhadnagy, ki az északi harctéren küzd s kitől nemrégiben közöltünk egy érdekes harctéri levelet, ja­nuár 27-iki kelettel Írja a következőket: . . , Január 27. . . . Már rég elhatároztam, hogy irok egy részletes levelet a mi frontunkon levő hadi eseményekről, de sajnos, oly nagy volt az elfoglaltságom, hogy eddig legjobb igyeke­zetem mellett sem jutottam hozzá. A nagy hidegek miatt jól beástuk ma­gunkat a földbe, ugyanígy az ellenség is. Nem is képzeled micsoda építő művészek lettünk itt a háborúban. Az ágyúk annyira be vannak ásva, hogy csak a csövük lát­szik ki. Mi pedig mögöttük és alattuk a legkülönfélébb lyukakat vágtuk ki. Amellett oly szépen kiszélesítjük őket, hogyha hosszabb ideig maradunk egy és ugyan­azon tüzelő állásban, annyi mindenféle le­hetetlen és ötletes építkezési terveket fo­ganatosítunk, hogy a lyukakból nagy föld­alatti szobák lesznek. A falba olyan dívá­nyokat faragunk ki, mely nappal szék, éj­jel» ágy. Ha még tovább maradunk, még szellözíetőt, füst lyukat, sőt ablakot és lép­csőket is csinálunk. A berendezésben leg­főbb lukszus a szalma. Ti tán nem is tud­játok, hogy mi az a friss szalma? A leg­jobb tapéta a falakra, a legjobb csizma- tisztító, iócsutakoló, emberdörzsölő, mint fekvőhely, mint takaró, mint tüzelő anyag, íróasztal, szék, ágy, szélfogó stb. Természetesen fent az ágyúknál mindig vannak inspekciósak. Éjjel rendesen csend van, sőt mostanában nappal is alig-alig van tüzelés, csak olyankor, ha valaki kidugja a fejét a fedezékből. Bent a fedezékben pedig elég vig élet van. Sokat kártyázunk, de hiszen mit is csinálnánk havi 315 K fizetéssel, mikor mindenünk megvan ? Hogy honnan kerülnek elő ezek a magyar kártya-paklik, azt senki sem tudja, de tény az, hogy mint a fegyver-muníciót, mindenki magánál hordja. Sőt már előkerült néhány lopott hegedű is és ugyanannyi katona­cigány. Azt hiszem, a cigányok közt még egyetlen egy sem sebesült meg az egész háborúban. Pedig nem lehet őket talán gyá­váknak nevezni, hanem nagyon ügyesek és a legjobb kémek. Rövid idő alatt itt minden cigány megtanult németül, oroszul lengyelül. Most, hogy egy kissé kényelmesebbek a percek, rettentően unják magukat az em­bereink. Persze, ilyenkor a legképtelenebb ötletek és tervek születnek. Múltkor pél­dául egy fiatal tüzérhadnagyunk női ruhába öltözve ment át az orosz táborba. Rájöttünk arra is, hogyha valaki éjjel a hómezőkön fehér lepedővel borítja be magát, járhat, kelhet s nem lesz látható. Ezt felhasználva a bakák folyton átmászkálnak az orosz tá­borba (éjjel fehér lepedőben) ott széjjel néznek, a mit lehet ellopnak, sőt múltkor az is előfordult, hogy egy magányos ház előtt lefegyvereztek egy aivó orosz őrt, a legnagyobb csendben behatoltak a szo­bába s olt még 11 orosz előőrsökön, sze­rencsésen visszatértek sáncainkba. Mikor a foglyokat kihallgattuk reggel, akkor sült csak ki, hogy az a ház egy orosz baka­ezredes éjjeli szállásául szolgált s a fog­lyok az ö őrségére voltak. Ha a mieink a másik szobába benyitottak volna, hát még az ezredest is elfoghatták volna. Az oroszok előőrseiket éjjel mindig visszavonják. így aztán megtörtént múlt éj­jel, hogy nagy robajjal megostromoltunk egy erdőt, azután sült ki, hogy abban egyet­len egy orosz katona sincs. T . .. városa igen csúnyán néz ki. A nyu­gati oldalán levő magaslatokon a mi ágyú­ink vannak, a keletieken az oroszoké. Kö­röskörül katonaság, a városban azonban egy sincs, csak gondolják a hrdviselö fe­lek, hogy vannak s igy közösen addig lőt­tük a várost, míg most igazán teljesen ro­mokban hever, csupán éjjel járnak be mindkét fél patrulljai és elhordanak onnan mindent, a mit csak lehet. Mint hallom, Bukovina felé német csapa­tokat is küldtek, még pedig sokat, igy re- ! mélhetjük, hogy sikerülni fog Przemyslt felmenteni. Meglátogatott bennünket a trónörökössel együtt Frigyes főherceg is. A harctéri helyzetről az a véleményünk, hogy inkább sohasem kötni békét mint most; hanem jöjjenek mielőbb a regruták, lehető­leg március, áprilisban, akkor aztán jól neki megyünk az orosznak. Hiába sáncolja el magát még drótkerítésekkel is, utoljára is úgy megfogjuk nyúzni, hogy legalább 100 évig békében lehetünk tőle. Remény­iem még nincsenek Magyarországon béke­hangulatok? Csak még most ne kössenek békét, mert 3—4 hó múlva igen előnyös békét diktálhatunk. Most mehetnék haza pár napi szabad­ságra, de nem megyek, mert kérdés, visz- szakerülhetnék e ezredemhez, meg aztán rosszabb volna megint belejönni az itteni megszokott életmódomban. Pl. ha egyszer otthon fűtött szobában ágyban feküdnék, milyen furcsa lenne ebbe a most igazán kitűnő, szalmával bőven bélelt remek sán­cokba befeküdni. Tegnap nagyobb számú lándzsás kozá­kot fogtunk el. A lándzsa, mint fegyver, amilyen mutatós, olyan keveset ér. A kozák lovas jobb oldali kengyel vasán van egy tartó, ebbe beleállitja a lándzsát és jobb karját a lándzsa -szíjába karolva, egyenesen tartja ég felé, a hegyével és úgy lovagol. Ha támadni akar, akkor vízszintes helyzet­be fekteti, persze jobb oldali kengyelvasát is (melynek tartójában a lándzsa alsó vé­ge van) jobb lábával hátra felfelé emeli és erősen neki lovagol ellenfelének, a lándzsa hegyét az ellenfél melle, hasa tájéka felé tartva. Ha most a fegyver hegyével eléri ellenfelét, akkor még a jobb lábán levő kengyel vassal is taszít egy nagyot úgy, hogy ha galoppban rohan, három embert is át tud szúrni egyszerre. Igen ám, csakhogy ezt csak Szentpéter­vár utcáin, ahol védtelen tömegbe, vagy pláne zsidókba rohan bele, lehet jól al­kalmazni. Itt a harctéren csak a megíutamodók hátát tudja alaposan keresztül szúrni, mert (ezt már mindenki tudja) csak egyszerűen félre kell ugrani az utjából, de csak az utolsó pillanatban s a kozákot le lehet rán­tani a lováról. Ha lovon vagyunk, van en­nél sokkal jobb módszerünk : kinyújtott kar­dal várni a hosszú lándzsát és amint a hegye közel ér, karddal rávágni oldalról s I akkor a legvadabb kaukázusi kozák feje is olyan védtelenül kerül a kardunkra, mint a maszületett bárányé. Huszáraink ebben oly mesterek már, hogy oda se köpnek, ha ilyen akármilyen nagyobb számú „lándzsás“ kozák patrult látnak. Az én kardom is a multkorában tönkre ment, most egy elesett hászár kardjával járok Jó nehéz ! Most hallom, hogy Jaslóban feladott csomagomat a muszkák elfogták. Most ők járnak majd nyáron a szép fehér tenisz­nadrágjaimban, hogy a f. e. meg őket. Egyébként it csend van. Farkasszemet nézve állunk, s aránylag jóval kevesebb ágyúlövést teszünk, mint azelőtt. Ez olyan vihar előtti csend. Csak hadd jöjjön a vi­har, mi nem félünk tőle 1 A megregulázott váci piac. Rendőrkapitányunk is észre vette, hogy piacunkon az élelmiszerek árai ijesztő mér­tékben mennek felfelé. Egyelőre semmi más intézkedést nem tartott szükségesnek, mint azt, hogy kiadta újra a régi rendelkezését: a közvetítő kereskedők csak kilenc órán túl vásárolhatnak, ellenkező esetben ilyen és olyan pénzbírság következik. Ezt mind­járt a keddi piacon kidobolták és a pub­likum vegyes érzésekkel fogadta a hirdetsét. Mert hát Igaza is van. Hathatós, erélyes intézkedést kérünk végre a jogtalan drágí­tok, az élelmiszer-uzsorások ellen, nemcsak dobolást. Egy-két szigorú Ítéletet, melyet a helybeli sajtó is közölhet példaadásul, hogy nemcsak rendelkeznek az urak, de a rendel­kezésnek érvényt is szereznek és sok ezer szenvedőért mernek egy-egy uzsorást is megbüntetni! Vigyázzunk katonáink éSetáre ! Az utóbbi hetekben ismét nagy katona- szálliíások vannak és a közönség mind nagyobb számban keresi fel a pályaudvart, hogy katonáinkat megajándékozza. Tegnap e nagy sziveskedésben majdnem tiz katona vesztette életét. Mikor a vonat már megin­dult, zsemlyékkel dobálta meg a közönség a legényeket. Ezek leugrottak a kocsiból és a mozgó vonat alá is merészkedtek, hogy a zsemlyét kihozzák. A közönség megdermedve nézte a jelenetet, mely sze­rencsére azért nem vált véressé, mert a vonatot megállították. Az állomásfőnökség nevében is kérjük jószivű közönségünket, hogy ne tegye kockára katonáink életét! Az állomás főnökségének joga van elzárni a pályaudvart, az pedig szégyenünk lenne, ha minden lelkesítő szó nélkül robogná­nak át a katonavonaíok Vácon. fflii kér a hadékórház? Vác város hadikórházában magyar son­kára van szükség. A kórház gondnoksága kéri, hogy magánosok ajánljanak fel egy­két darabot, árát megfizetik. Kiásták a falát. Beck Ignác fűszerkereskedőnél kedd reggelre betörés történt. Ismeretlen tette­sek behatoltak az udvarába és az egyik raktárának 'alát kiásták. Azon át kihurcol* tak egy csomó árút és a nélkül, hogy ész­revették volna őket, eltávoztak. A rendőr­ség nyomoz. Elsőrangú lesz a párkánynánai-lévai vonal. A Magyar Államvasutak balparti üzlet­vezetőségénél — mint értesülünk — már megkezdték a párkánynána-lévai vasúti vonal elsőrangúvá alakítására vonatkozó előmunkálatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents