Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-02-07 / 11. szám
9 nos mérgezése a szervezetnek (sepsis); a másik szövődménye a csaknem mindig velejáró tüdőgyulladás, mindkettő aztán végzetessé válhatik a már úgyis legyöngült szervezetre. Kérdés tehát, miképen védekezzünk ez újabb veszélytől ? A Jenner sebészorvos tanulmányozta s felfedezte védhimlő-oltás- sal. Egyszerű kis műtét ez, mely valamelyik helyen a sterilitási szabályok szorgos figyelembe vétele mellett végeztetik. Érdekes a védhimlőnyirok szerzésének módja. Akként történik, hogy himlőbeteg váladékával beoltanak állatorvosiig megvizsgált s egészségesnek talált borjukat s e műveletet egész sor borjún végzik. E beoltott borjúk aztán mindinkább gyengébb erősségű körülírt himlőt kapnak s e gyengített himlőhólyagokban képződő nyirkot gyűjtik össze, kezelik alkalmas módon glicerinnel s igy megkapják az emberi véd- himlőolíásra szánt nyirkot. Hogy milyen változásokat idéz elő a szervezetben a beoltott himlőnyirk ? Erre vonatkozólag utalok a hosszú esztendőkön át tartó ki\ sérletek eredményére, melyek szerint beigazolódott, hogy az a szervezetben himlő- ellenmérget termel, mellyel elárasztja a vérpályát, hogy védekezést nyújtson a netán megtámadott organizmusnak a vészes kór tolakodó csirája ellen. Az első védekezési módot a törvény írja elő, a midőn kötelezőve teszi, hogy minden újszülött első életévén belül védhimlő- nyirkkal beoitassék (1876. évi XIV. í.-c.). Minthogy ez a oltás kilenc esztendeig nyújt “védelmet, immunitást a himlő ellen, 9—11 éves korban lesz másodízben kötelező a védhimlőoltás. További eljárásról a törvény már nem intézkedik, tartsuk tehát mi magunk szem előtt ez igazán bevált, fontos védelmi módozatot. Olvasom, Budapesten falragaszok hívják fel a lakosság figyelmét a védhimlőoltás fontosságára. Jön ugyan a tavasz, a járványok ideje, közel is vagyunk szép fővárosunkhoz, mégsem látom itt az időt e védelmi eszköz igénybevéfe* lére. Reméljük s adja a Gondviselés, hogy el se jöjjön! Neumann Adolf h. városi orvos. Szepess^ —'főhadnagy. A hivatalos lap közli, hogy Szepessy László népfelkelő hadnagyot a király fő- hadnagygyá nevezte ki. 8iad!i |cenyár5 inasfs élelem* Annyira ijesztgették a közönséget a hadikenyérrel, hogy milyen formátlan, fekete és izetlen lesz, hogy mindenkinek ilyen kevert lisztből készített íöldforma kenyeret lehet sütni s az is, kisült, hogy a legtöbb kis és nagy háztartásban a legfinomabb fehér lisztből elegendő készlet áll rendelkezésre s kicsinyben és nagyban otthon dagasztják s a pékeknél süíteítik a hófehér burgonyás kenyeret. Hála Istennek, nem olyan nagy a nyomorúság, mint a milyen a hire s a milyennek ellenségeink látni szeretnék. Épenségge! nem olyan fekete az ördög és a hadikenyér, mint a milyenre festik. A falusi nép pompásan él; akárcsak máskor béke idején. Mindenütt most rikatják a hízókat, ölik a kövér sertéseket s zsírban sülik a farsangi fánkot. A falusi nép aránylag sokkal jobban él, mint a városi nép, mert tagadhatatlan, hogy a városban gyakrabban jelentkezik bizonyos élelmiszer- hiány. 366 sebesült érkezése j a váci hadikórházba. j Péntek este tiz óra felé. : Az egész városban néma csönd, mintha | itt nem is élnének. A villamos lámpák I erőltetik a fényt, az utcán kísértetiesen j kopog a lépés, valahonnan a Konstatintér egyik sarkából öreg nóta szól a cigány hegedűjéből. Ott élnek mint régen. Azután megint népíelen és csendes a hosszú utca. Csak a Kobrák úszik fényárban. Arra gondolok, hogy a legboldogabb idejében volt ez a hatalmas épülettömeg ilyen világos és zajos, mint ezen az estén. Hetek óta van benne élet, de most igazán meg is látszik. Este hét óra után jött a telefonos értesítés, hogy éjféltájon egy kórházvonat 333 könnyű és 33 súlyos sebesülttel áll meg az uj hadikórház előtt — készülődni a fogadásra! Csodálatosan el tudták titkolni a sebesültek érkezését abban a városban, a hol egy órával később a történteknél is többet szoktak tudni. Még a mindenütt jelenlevők sem tudták és igy esett, hogy alig 8—10 kiváncsi szem nézhette végig a váci hadihórház első benépesitéséí. A barátságosan meleg szobákban és tér- ; mekben mindenütt tisztaság és rend. Sürgés, forgás minden felé, kevés hang, mindenki tudja a teendőjét. Az ápolónők a kórtermekben, a népfelkelők előre kijelölt helyükön. Előbb Gasparovics főhadnagy, dr. Horváth Elemér hadnagygyal tart szemlét, azután dr. Balogh törzsorvos, kórházparancsnok az orvosi karral oldalán nézi végig a legkisebb szobát is és megelégedetten konstatálja, hogy minden rendben, mindenki helyén. A konyhán készül reggelre a leves. A kórházruhákat lehozzák az előcsarnokba, egész hegy lesz azokból. Az altisztek cime- íes bort forralnak: engedélyt kaptak a kórház parancsnokától, hogy először ők ajándékozhassák meg a sajátjukból az érkező sebesülteket. A hófehér hordágyakaí a sínek mellett rakják le. A pályaudvar kapui bezárödnak: a nagy közönségnek nincs több vonatja. A forgalmi irodában és a főnöknél ép úgy várják a kórházvonatot, mint a Kobrák előtt a vágányokon. Végre, hosszú várakozás után jön Laf- kóczy állomásfőnök és jelenti, hogy most csöngetett be a kórház-vonat. Tizenegy óra ötven perc volt. A kaszárnya körül kiül a sötétben két vakító fény ; a mozdony szeme és mind közelebb, közelebb ér, a vöröskeresztes kocsik végtelen sora a Kobrák előtti vágányokon áll meg. Azután hosszú, néma csönd. A kórházvonaton nem mozdul senki, mintha nem is embereket szállított volna. Népfölkelőink ugrálnak fel a kocsikba és a halványan pislákoló világosság mellett látják, hogy mindenki alszik. Egyszerre öt-hatféle nyelven kiáltozás: — Kiszállani! Némi mozgás kezdődik fenn a kupékban és azután álmos, beesett szemek jelennek meg az ajtókban. Fogalmuk sincs, hol vannak. Bámészan néznek szét, aztán csendben megindulnak a kivilágított épület felé. Nagyon szomorú menet. Az arcokról a kiállott rettenetes szenvedések némán kiáltoznak, a testi fájdalom is borzasztóan VÁCI HÍRLAP látszik. És mégis mintha valami nehéz sóhaj fakadna fel lelkűkből : végre pihenőre érnek ! A kórházvonat egyik szakaszából egy fiatal főorvos kerül elő és jelentést tesz Balogh dr. törzsorvosnak a „szállitmány- rói.“ Egerből hozza a sebesülteket, ott már kórházi ápolásban volt részük. Délben indultak, fogalmuk sem volt, hová irányítják őkel. Közben mind több és több sebesült száll le a vonatról, mely 2—3 kocsival előre megy, hogy a Kobrak-kapu elé álljanak a kiürítendő kocsik. Népfölkelőink derekasan dolgoznak, de mindegyiknek csak két keze van. A sebesültek még mindig tódulnak ki és soknak segítségre van szüksége. A ■ vonatkísérő szaniíéceknek nyoma sincs. Az orvosok, Hörl, Magas és a többiek segítik le a sok nyomorult lelket. Végül szanitéc is akad, úgy látszik, ezek most ébredtek. Hörl dr. ugyancsak mossa a fejüket és észhez téríti őket, meg a kötelességükhöz. A ruhatár és konyha következik most, tovább velük : a nehéz sebesültek kocsija jön. Kis, piros nyelveket öltögető kályha körül nyolc ágy. Igazán megható; hogy mily gyöngédséggel bánnak a tehetetlenekkel. Még az arcukat is beborítják, hogy a hideg éjszakai levegő ne ártson. A kórház hordagyai elfogynak, a kórházvonat hord- ágyain kerülnek be a nagy épületbe. Benn a meleg, uj hadikórházban előbb nacionálét vesznek fel a sebesültekkel, a kit kell, megfürdetnek és osztják szét őket a kórtermekben. Csakhamar ágyra talál mindegyik, néhány perc és a kimerült betegek alszanak. Csak az ápolónők és az orvosok járnak az ágyak között, a konyhán a holnapra gondolnak, a felvételi irodában dolgoznak a sok statisztikai lapon. Künn a kórházvonat mozdonya sípol, a tömérdek vöröskeresztes kocsi lomhán lódul utána. Mennek a sötét éjszakában uj sebesültekért . . . Kövessük a jó példát! Nyitrai Ede máv. főellenőr és neje ismét tiz koronát küldtek lapunkhoz a váci vöröskeresztkórház részére. Az adományt rendeltetési helyére juttatjuk. Kitüntetés a harctéren. Stahl Rudolf máv. tisztviselőt, ki a háború kezdetétől a harctéren szolgál mint zászlós, a király másodosztályú vitézségi érdemrenddel tűntette ki A kitüntetett zászlós Hindenburg marschall közelében, Orosz-Lengyelországban harcol és többször volt már századparancsnok is. Egész nap lesz villamos áram ! A váci iparnak nagy kárára' volt és a sötét téli napokon a magánházaknál is sok boszúságot okozott, hogy villamos telepünk bérlője a háború kezdetétől nappali áramot nem adott. Most sokak örömére közli a Ganz-féle részvénytársaság, hogy hétfőtől kezdve egész nap lesz villamos áram. Mindaddig, mig a villamos telep rendesen kapja a szenet és a motorolajat. Mert eddig — úgy mondják — ez volt az akadálya, hogy csak délután indulhattak meg a gépek Megnyílt a jégpálya. A korcsolyapálya igazgatója közli, hogy a pálya teljesen rendbehozva e szép és egészséges sport híveinek rendelkezésére áll. Számos, a bérletjegyek áraira vonat
