Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-01-31 / 9. szám
LÖ7ELEK fl HARCTÉRRŐL. Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket szivesked- ienek nekünk közlés végett átengedni. * az akasztófa töwéfoen. Az északi harctérről irta : HARASZTI ERNŐ. Még soha sem láttam akasztást. Béke időben az ember borzad.'lylyal gondol an nak a szerencsétlen delikvensnek rángatózó kínjaira, a melyet a benn maradt lélek vált ki az akasztófa alatt már amúgy is halálra vált emberből. De háborúban, a mikor az ember annyi ártatlan hősnek nézi végig haláikinlódását, a mikor a mezőn, a sáncárkok nyitott sírjában ott látja halomra dőlve a sok energiában, kihűlt ifjú holttestet, akkor nemcsak apatikussá válik, hanem szinte holmi jóleső érzés fogja el, ha egy igazi bűnöst lát haláltusái vívni. Ilyen igazi bűnösök az árulók, a kiket még intelligensebb emberek is oly gyakran összetévesztenek a kémekkel. Pedig e két ember morális szempontból egészen más elbírálás alá esik. A kém saját országa részére spionkodik, a mit tán még a hazafias cselekedet gyűjtő fogalma alá is lehetne foglalni, mert hisz az éleiét teszi kockára. Csak egy körülmény rombolja le ezt a morális meghatározási: Az, hogy meg vannak fizetve, még pedig igen busásan. De az áruló! Az már neu.csak a morál alapján, hanem törvényesen bejegyzett gazember. Mert az saját hazáját árulja el, a hazáját védő hadsereget. A morális elbírálásban mitsem változik, hogy ezt pénzért, vagy meggyőződésből teszik-e. Rendszerint pénzért, mert az ilyen gazemberekből már úgy is hiányzik minden etikai, minden morális alap. Egy német tiszt társaságában masíroztunk keresztül az északi harctér egyik nagyobb, de meglehetősen piszkos városán. Vasárnap volt, a Piac Sobieskiego zsúfolásig meg volt tömve a város és a környék lengyel lakosságával, helyenkint katona-csapatokkal tarkítva. Megtudtuk, hogy akasztás lesz a főtéren, négy kémet, illetve árulót végeznek ki. (Magam sem tudom mik voltak). Lovainkat bekötöttük egy kapu alá, mi pedig megindultunk a vesztőhely felé, mely a templom előtt volt megácsolva. A bitó mögött egy szakasz osztrák Landwehr állott teljes Feldadjusztirungban. Egyszer csak mögöttünk tompa moraj hallatszott. Az első transzportot, két delikvenst kisért a bitó alá négy szuronyos katona. Közelről megfigyeltem az embert. Az egyik egészen közönséges gonosztevő típus. Igazi Lombroso-tanulmáiry. De a másik! Oh azt az arcot soha sem felejtem el. Olyan szép férfit még. nem láttam soha. Fejedelmi termet, gyönyörű vonások, magas homlok, hátrafésült szög haj, nagy dióbarna szemek, szobormetszésű szemöldök, finom szöghajlatú orr, krisztusi körszakái alatt ott villámlott csupaszon a gyönyörű hófehér férfias nyak. És ez az ember mosolyogva jött a bitó alá. Finom vékony ajka körül az egész ceremónia alatt ott settenkedett egy finom, diskrél, büszke mosoly. Észre sem vettem, hogy az egész nyomorult, színpadi póz volt a téren felgyűlt szláv testvérek számára. Kamerádom, a német orvosnövendék tett rá figyelmessé. Kérdezte, mi különöset találok ezen az emberen? Megmondtam: a nagy nyugalmat, a halálmegvetést! Nevetett a kamerád, — Ez az ember fél a bitótól, fél a haláltól, nézd meg csak az arcát, az nem passzol ehhez a tetetett lelki nyugalomhoz! És úgy is volt. Az arc megcáfolta azt a fagyos mosolyt, mert az már nem is sárga, hanem fehér volt. Mintha már a bitóról leszedték volna! Halálarc mosolylyal és finoman reszkető, vékony fehér ajkakkal. Többé már nem. imponált előttem. Még akkor sem. mikor a bitó alatt hangosan kezdett nevetni, addig, mig a hurok belé nem fojtotta a kacagást. Utálatos voll. Még azzal . sem imponált már többé, hogy állítólag rutén teológus volt. A másik kettőre már nem voltam kiváncsi. Hét Ssssstiyák katonát elgázolt a íbécss gyoe'svonat. Végzetes szerencsétlenség történt szerdán este pályaudvarunkon. Budapest felől egy katonai vonat robogott be, azon bos- nyák katonák utaztak. Prohászka forgalmi tisztviselő a vonatot a negyedik vágányra bocsátotta be, a harmadik vágányon pedig a 109. számú gyorsvonatot várta, mely tudvalevőleg megállás nélkül rohan át állomásunkon. A katonavonat utasai leugráltak a kocsikból, hiába integetett nekik az állomási személyzet, nem is hallgattak rájuk. Galics Marko és Feherics Mohara, két bosnyák katona a sínek mentén az utolsó kocsijuk felé iparkodtak, a hol konyhájuk volt és ott esti feketekávét kellett megkap- niok. Ebben a pillanatban száguldott be a gyorsvonat, melynek mozdonya a két gyanútlanul haladó bosnyák katonát elkapta. Galics /Markot a íelismerheíetlenségig ösz- szegyúrta, Feherics még szerencsésen járt, mert baloldali bordái törtek össze és a karja. Galics testrészeit összeszedték és a városi kórház hullaházába vitték, Feherics az irgalmasok kórházába került. Néhány hét múlva felépül. A halálragázoH katona hült tetemeit pénteken temették el a katolikus temetőbe, miután megállapították róla, hogy a katolikus vallás hive volt. iVle8?sn|?i követelhető lisztért, Isassá- ért, rozsért és árpáért ? A kormány utóbbi időben egységesítette a búza és lisztárakat, melyeket már lapunkban is közöltünk. Most a vármegye alispánja ezekből a hatóságilag megállapított árakból kiszámította a lisztfélék legmagasabb árát. Vácon és a váci járásban az árak teljesen egyeznek s a búzáért 40 K 50 f, a rozsért 32 K, az árpáért 27 K 50 f, az őrlésre alkalmas tengeriért 21 K 50 f, a finom tésztalisztért 67 K 84 f, főzőlisztért 63 K 79 f, a kenyérlisztért 47 K 55 f, az első minőségű sima lisztért 49 K 41 f, a rozslisztért 43 K 30 f, az árpalisztért 43 K 39 f, a tengerilisztért 31 K 17 f, az árpaliszttel keveri főzölisztérl 57 K 66 f, az árpaliszllel kevert kenyérlisztért 46 K 18 f és végül a tengeriliszttel kevert kenyérlisztért 42 K 63 fillér követelhető. Ezek a nagyban való eladási árak. A kicsinyben való eladási árak kilonkinl néhány fillérrel nagyobbak. Orosz fogságban. Csányi György váci kőműves, ki a 32-ik gyalogezred trieszti zászlóaljánál szolgált, értesítette feleségét, hogy orosz fogságba jutott, baja nincs. A levelezőlapot aláírták Still István, Pajor István és Kocsis Lajos katonatársai is, kik Csányivai együtt kerültek a muszkák kezei közé. A siafendséghős iOO-sk születése napján a királyt üdvözli. Ki nem ismeri Vácon az öreg Lobi bácsit ? Talán mindenki ismeri és mindig öreg embernek látták, de azt már kevesen tudják róla, hogy közeledik a századik születésnapjához. Az öreg Lobi Mór tegnap érte meg azt friss egészségben. A,templomban -- hálálkodni az Urnák — megjelent és Pollák Fülöp főrabbi meleg, szép szavakkal üdvözölte, mikor a Thórához felhívta. Otthon, kis családi körben csendben ülte meg a nagy napot a száz éves Lobi bácsi. Tizennégy gyermeke volt, de ma már csak négy él s azokból is csak ketten lehettek körülötte. Érdekes felújítani, hogy Lobi Mór egyike azoknak az élő keveseknek, kik a szabadságharcot végig küzdöí- íék.A103-ik honvédzászlóaljban őrmester volt és Budán, Mórnál, Kápolnánál és Temesvárnál harcolt Perczel és Dembinszky tábornokok seregében. A szabadságharc után Vácra jött és 32 éves korában megnősült. Feleségével hatvan évig élt boldogan. Lobi Mórt az egész váci környék ismeri : Kriszt Ferenc budapesti nagy borkereskedő cégnek volt félévszázadon át borbevásárlója. A cég tulajdonosai most kijöttek Vácra és szives szeretettel üdvözölték régi alkalmazottjukat. A nagy évforduló alkalmából eszébe jutott az öreg Lobi bácsinak, hogy az uralkodót üdvözli. Tegnap azután feladta a váci postán a következő sürgönyt: Őfelsége Ferenc József császár és apostoli királyunknak, legkegyelmesebb Urunknak Bécs-Schönbrunn. Legalázatosabb, ma századik életévét elért leghűségesebb alattvalója felségednek, átlépve az élet határmesgyéjét a legájta- tosabb imával reszkető ajkain könyörög a Mindenhatóhoz, hogy áldja meg felséges Urunkat, hogy általa a győzelem és dicsőség érleljék meg a babért és békét és a Magyarok Istene a milliók által szeretve dicsőített császár és királyunk kívánságát teljesítse. Felségednek hódoló alázattal évszázados szolgája Lobi Mór Vácon, Sas-utca. A főigazgató első látogatása. Spitkó Lajos tankerületi főigazgató utóda, Badics Ferenc dr. a hét végén tette meg első látogatását a váci főgimnáziumban. Az új főigazgató minden osztályba ellátogatott és a tanári karral tartott konferencia után szombaton visszautazott a fővárosba. 64-ik csatában. Horváth Sándor kovácsmester polgártársunknak három fia küzd a csatatéren. A három közül az Iván fiát hősiessége elismeréséül a harctéren őrmesternek nevezték ki és megkapta a vitézségi érdemrendet. Derék 32-es katonánk most ezt a sokat mondó levélkét küldte szüleinek: Édes szüleim! Hála Isten, még idáig nincs semmi bajom, egészséges vagyok, a mit mindnyájuknak kívánok. Én most csinálom a 64-ik ütközetet jó egészségben, csak a jó Isten továbbra is óvjon minden bajtól! Szerető fiuk Iván.
