Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-01-27 / 8. szám

VÁCI HÍRLAP

3

mozzanatain keresztül futni s talán nem is mondanék velük újságol. Gondtalan, boldog gyermekkor, melyben drága jó Szüléink szeretete s védő szárnyai alatt felnevelődtünk, talán a mesébe illő. A forrongó szilajság s fiatalos hév és erő talán mint minden életre való fiatalembernél, úgy nálam különösen erős iskolák után korán megszilárdította gondolkodásomat és életem irányát is. Talán nagyhangú frázisnak tetszik, ha azt mondom, hogy kiküz- döttem magamnak a boldogságot s sokkal helyesebbnek látom magam is, ha bevallom, hogy a sors szeszélye elvitt a tökéletes boldogság ajtajáig, de miután közmondás is, hogy tökéletes boldogság nincs e földön, mert gyönyörnek sok lenne . . . hát most egyelőre megszakad az.

Érzem és tudom, hogy édes jó Anyám megérzi azt is, a mit gondolunk s jelenleg nem is tudom tovább folytatni és csak arra kérem Anyámat, szeresse ezután is éppen oly nagyon az én egyetlen boldogságomat s leendő első kis unokáját is . ..

Öcséimnek is forró csókteli üdvözletem küldöm. Géza 17-én elment, Kálmánról nem is hallottam egész idő alatt semmit. Dé- nesnek most irok szintén. Sanyit és Midi forró szeretettel csókolom ^s remélem, átérezvén hivatásukat, komoly buzgalommal és nagy szeretettel iparkodnak édes jó Anyámnak vigasztalói s majdan a haza derék polgárai lenni.

A Mindenható jó isten áldja meg drága mindnyájukat, óvja meg minden baj s veszélytől, midőn pedig leborulva kérem a Seregek Urát, hogy engedje diadalra, győzelemre jutni igazságos ügyünkért kihúzott fegyvereinket, ugyanarra édes jó Anyám anyai áldását is kérem s maradok a remélt viszontlátásig, megszámlálhatatlan, forró csók és kézcsókjaim özönét küldve nagyoYi szerető, örökké hálás és hű fia

Gyula.

*

És aztán semmi. Egy sor sem. Szeptember havának derekán jön a riasztó hir: Sebők Gyula főhadnagy — elesett. Volt, a ki látta, a mint száguldó rohamban, homlokon találva bukott le lováról. Aztán a nagy, mélységes gyász fekete kárpitja mögött betűz a remény egy halvány sugára. Hírül hozták, hogy elfogták. Azt mondják : Megsebesült és orosz fogságba került. De nem volt igaz. Csak kegyes csalás, a jó édes anyának, a szerető hitvesnek, ki akkor már egy aranyos gyermeket ringatott, de az ártatlanság nem ismerhette meg apját — mondogatták. Sebők főhadnagy elesett. Hetek, hónapok múltak híradás nélkül és most már a gyász fölött csak az a gyötrő kérdés lebeg fekete szárnyakon:

— Hol, a zord észak mely hóhalma alatt alussza örök álmát a vitéz huszártiszt?...

A harctéren esett eS<

Lepey Emil sekrestyeigazgatónak három öccse küzd a harctéren. Mind a három a mozgósítástól kezdve távol van az otthontól. Az egyik Lepey Géza, a ki tartalékos hadnagy a laibachi 7. sz. vadászezrednél, a múlt év szeptember 15-én a lembergi csatáknál sebesült meg súlyosan. Az alsó testén keresztülment az ellenséges golyó, mikor földerítő szolgálatot végzett. Sokáig a bécsi Rudolf-kórházban ápolták. A másik Lepey Vilmos, a ki tartalékos tüzér-zászlós a kassai 6. sz. honvéd ágyús ütegnél,

állandóan a déli harctéren van. A harmadik Lepey Béla, tartalékos honvéd-hadap- ród, a 31. sz. veszprémi honvédezredhez tartozott. Ez utóbbiról most jött értesítés, hogy november 3-án Fölwark-Kosztkovnál (Orosz-Lengyeiország) elesett, ott is temették el. Ennek tulajdonítható, hogy Lepey Béla sem szüleinek, sem testvérbátyjának hosszú időn keresztül semmi hirt nem küldött.

Adomány a múzeumnak.

A kulturérdeklődésnek figyelmet érdemlő hire jutott hozzánk most, amikor mindenki a világháború eseményeivel foglalkozik. A muzeumegyesület januári közgyűlése Kre- nedits Ferenc városi pénztárosi vál. taggá választotta, az uj vál. tag most 100 K-t adott át az egyesület elnökének ásatások céljaira.

Piíitén Imre darabja ¥ácon.

Az Állandó mozgó fáradságot és áldozatot nem kiméivé megszerezte Pintér Imre nagysikerű moziszinművét, a „Népfelkelőt“ s hogy ezt a pompás darabot mindenkinek alkalma legyen megnézni, két napig tartja műsoron: február 6-án és 7-én. E nagyszerű képre felhívjuk olvasóink figyelmét, ünszarezredünk zászlója.

1848-ban, a komáromi vár feladásakor, hős védői zászlójuk szalagját széfdarabolták és emlékül egymás 'Közt szétosztották. Ennek m nagyemlékű szalagnak egy darabját közvetlenül a háború kitörése után megküldte Benczúr Gyuláné Rákosi jJenő főrendnek, megpendítvén egyszersmind azt az eszmét, hogy egy újonnan készülendő zászlóba feldolgozva, az ereklyeszámba menő szalagrészlet emelje annak lelkesítő hatását. Rákosi Jenő egy vezércikk keretében felkarolta ezt az eszmét, a mely csakhamar visszhangra talált. A zászló költségeit összeadták, a zászló elkészítését pedig az Országos Iparművészeti Múzeumban dolgozó Székesfővárosi Leányiskolák Vöröskereszt-Bizottsága vállalta el díjtalanul. A zászlót Helbing Ferenc, az országos magyar iparművészeti iskola tanára tervezte; egyik oldalát Szűz Mária a gyermek Jézussal díszíti, a ki kezében a nagyemlékű szalagdarabot tartja, „Patrona Hungáriáé“ felírással, másik oldalát Magyrr- ország koronás címere „Királyért és Hazáért“ felírással; anyaga fehér selyem, piros és zöld, arany paszománt s vert csipke, továbbá applikált hímzéssel díszítve. A zászló rudját a Thék-féle gyár tiszafából készítette. A szép nemzeti zászló az országos Magyar Iparművészeti Múzeum földszinti csarnokában van kiállítva, a hol az vasárnaptól kezdve naponként 9—1-ig tekinthető meg. Ezt a zászlót örök emlékül huszárezredünk fogja megkapni.

Nem lehet bírni a diákokkal.

A diák nem azért diák, hogy ne lelkesedjék a háborúért. Nem kell hozzá Verne és az amerikai ifjúsági regények, ifjú természetük nyilatkozik meg, a mikor talán mind, egytől-egyig a harcmezőre vágyik. Ismeretes, hogy országszerte a középiskolák érettségi előtt álló fiatalsága már szeptember közepén „szervezkedett"! és kívánta, hogy a harctérre mehessen. Akkor a tanárok kitalálták az orvosszert: tessék előbb az érettségit letenni és megpihent a nagy készülődés. De mi legyen azokkal a fiatalokkal, a kik még messze vannak az érettségitől, de a lelkűket hevíti a harc tüze ? Ezek már csak titokban szervezkedhetnek és kalandos vágyukat nehezen vihetik keresztül. A Füzes, a Hétkápolna környéke a titkos összejövetelek helye, a hol talán a hét vezér példájára még vérrel is megpecsételik szent fogadalmukat, hogy minden poklon keresztül, szülői és tanári szigorúság dacára „megvédik a hazát“. Oly szép és főleg oly igaz elhatározásuk! Csak ne lennének olyan nagyon fiatalok, a kikre még csak jó egypár év múlva kerül a sor, hogy katonáskodjanak. De ők ismerik az ifjúsági regényekből a gyerek katonát, a hőst és meleg otthont, iskolát, testvért, mindent elfelejtenek -- mennek a háborúba. A váci főgimnázium ismert fegyelmén az elmúlt héten egy kis csorba esett. Egy nehány kis diák, mikor az osztályfőnök kereste, nem volt a helyén. A többiek némi remegéssel vallották meg, hogy vállalkozó társaik katonáknak jelentkeztek s e csekélység miatt nem vehetnek részt a latin órán. Már volt ez igy a váci főgimnáziumban és talán az ország majd mindegyik intézetében. Végül is, egy-kéí nap után, a kis kalandosok lesütött szemmel vissza- somfordáitak a padjukba, mert az ezredek- nél is tanárokra találtak a tisztekben, kik mondták: fiaim, előbb tanuljatok, aztán jöjjetek katonának. A városban néhány kedves, vállalkozó diákunk eltűnése néhány órás szenzációt jelentett, de nem garantáljuk, hogy mire ezek az egyszerű sorok megjelennek hogy nem lesznek itthon némi csalódással.

öoktoB'B’áa^atásB'ól a harsmezőre.

Bézay Jenő joghallgató, Bézay Jenő posta- és táviró felügyelő fia egyike volt azoknak a lelkes fiataloknak, ki önként beállott katonának, Kiképzése alatt azonban megbetegedett s ezt az időt felhasználta arra, hogy a jogtudományi szigorlatot letegye. A napokban avatták a budapesti tudomány-egyetemen doktorrá, utána a kaszárnyába kellett visszatérnie, honnan még aznap egy zászlóaljjal a harctérre indították.

Az anyakönyvi hivatalban.

Egy váci népfelkelő, a kinek azonban csak most kell legközelebb bevonulnia, fiatal ember létére már négy éve nős és a négy évi házasélet alatt már három gyermeke született. A harmadik fiút most jelentette be Borbély anyakönyvvezetőnek. Az első örömpercek után elhatározó hangon jelentette ki:

— Most pedig megyek és felmentetem magam a katonai szolgálat alól.

— Hogy, hogy ? — kérdezte az anyakönyvvezető. Milyen címen ?

— Mint hadseregszállitó 1

Megint megszökött egy internált.

Úgy látszik, már napirenden vannak a szökések a huszárkaszárnyából. Az őrség tegnap jelentette a rendőrkapitánynak, hogy Jankel Zsado 617 számú internált a reggeli összeszámlálásnál nem volt a kaszárnyában, azóta se találják. Megszökött.

Kifizetik a forspontot I

Az utóbbi időben a katonaságtól rekvi- rált fogatok árának kifizetése körül igen sok kellemetlenség támadt, igen sok panasz érkezett, hogy a fogat tulajdonosa semmit sem kapott elpusztult, illetve elveszett fogatáért sem a becsárat, sem a törvényesen biztosított napibért. A bajok gyökeres orvoslása céljából az uj törvény azt mondja, hogy a rekvirált fogat árát azonnal ki kell fizetni. A bérfizetés tehát megszűnik, kivéve azokat az eseteket, a midőn két három napos fuvarozásra foglalnak le fogatokat, a mikor a gazda a napi 6 K-át kapja. Ezekhez a fogatokhoz tulajdonosuk adja a kocsist, mig a megvásárolt fogatokhoz a hadvezetőség rendel ki népfelkelőket.