Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-09-26 / 72. szám
VÁCI HÍRLAP 3 A lefoglalt fémtárgyak összegyűjtését a kormány megbízásából a Fémközpont r.-t. fogja a Magyar Vaskereskedők Országos Egyesületével karöltve eszközölni. A fémtárgyak összegyűjtésére a vaskereskedők a leghivatottabbak, mert ők tudják leginkább, hogy a körzetükben milyen mennyiségű és milyen fajtájú fémtárgyak találhatók, ők állanak állandó érintkezésben ezen tárgyak birtokosaival. Hogy mily mennyiségű fém gyűlhet ösz- sze nálunk háztartási eszközökből, azt e pillanatban nem tudnám meghatározni; tájékozásul szolgálhat azonban, hogy Németországban a feldolgozott állapotban található és más anyagokkal pótolható fémmennyiséget összeállítva, arra a megállapításra jutottak, hogy az ily alakban összegyűjthető fém tiz évre biztosíthatja a német, hadvezetőség fémszükségletét, ha a háború ugyanoly mértékben folyik, mint most. Ezt alapul elfogadva, azt hiszem, bátran állíthatjuk, hogy a mi hadvezetőségünk fémszükséglete is, minden eshetőséget tekintetbe véve, évek hosszú sorára biztosítva van és csak arról van szó, hogy a feldolgozott állapotban az országban található fémanyagokat, ez esetben a háztartási és ehhez hasonló használati tárgyakat megfelelő organizáció utján oly módon juttassuk a hadvezetőség kezébe, hogy a használat alól való elvonás által se háziipari üzemekben, se pedig háztartásokban fennakadás ne történjék. A háztartásokban található fémtárgyak egy része olyan, a mely nincsen használatban, hanem inkább dísztárgy; hiszen tudjuk jól, hogy különösen a régi időkben minden háziasszony büszkeségét lelte a konyhában felhalmozott, fényesen kicsiszolt rézüstökben, sütőkben és mozsarakban. Ezeket a használatban nem levő tárgyakat szívesen fogja nélkülözni minden háziasszony, mert nemcsak hazafias kötelességét teljesiti azzal, hogy a fémtárgyakat beszolgáltatja, hanem bőséges kárpótlást is nyer, mert a kormányrendelkezés, tudomásom szerint, a beváltásért a mai viszonyoknak megfelelő magas árakat fog megállapítani. A mindennapi használat tárgyát képező eszközök beszolgáltatásával egyidejűleg megvásárolhatja majd a közönség a pótlásul szolgáló, vaslemezből készült, zománcozott, vagy ónozott edényt, vagy vasból készült cikkeket ugyanannál a vaskereskedőnél, a ki a beváltást eszközli. Orosz hadi fogságban. Koch Elemér honvédhadapród-jelölt tábori postával értesítette Gurszky Rezső ny. pénzügyőri szemlészt, hogy fia, ifj. Gurszky Rezső m. kir. 1. honv. gyalogezredbeli had- apród-jelölt sebesületlenül orosz hadi fogságba került. Előléptetések, királyi kitüntetések. A király dr. Frenreisz Ferenc népfelkelő főorvost, ki a váci honvéd hadikórházban tesz szolgálatot, ezredorvossá léptette elő, dr. Magas Árpád kórházi főorvost, kinek a vöröskereszt főmegbizoítja most adományozta a vöröskereszt főorvosi címét, a király a váci honvédhadikórházban segédorvossá nevezte ki. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatarrásuk elismeréséül pedig Samarjay Sándor m. kir. 3. honv. huszárezredben őrnagynak és Krakker Béla m. kir. 32. honv. gyalogezredbeli hadnagynak a hadidiszitményes III. oszt. katonai érdem, keresztet adományozta, az ellenség elölt elesett Weinberger Zoltán cs. és kir. 38. gy. ezredbeli zászlósnak pedig az ezüst vitéz- ségi érmet és a hadnagyi rangot adományozta. Az elesett katona itthon van. A m. kir. belügyminiszter a héten három váci születésű hősi halott katonának küldte meg a halottlevelét Borbély anyakönyvvezetőnek hivatalos bejegyzés végett. Mind a három a m. kir. I. népfelkelő gyalogezred népfelkelője s mind a három még a múlt évi szerbek elleni ütközetekben estek el. A hivatalos értesítés szerint a hősi halottak: Klimstein József tizedes, Mayer János őrvezető és Rákóczy József őrvezető. A leghitelesebb Írások tehát megjöttek, de a váci anyakönyves a három közül mégis csak kettőt jegyzett be, mert az egyik, a „Zimony melletti csatatéren 1914. szept. 22-én hősi halált halt“ Rákóczy József — bár súlyosan megsebesült — ez idő szerint is életben van s jelenleg is Vácon lakik családjánál. Minthogy pedig az anyakönyvesnek erről tudomása van s minden kétséget kizárólag meggyőződött róla, hogy az elesettnek kimondott Rákóczy József azonos személy az élő Rákóczyval, a boldog embernek halottlevelét további eljárás végett visszaküldte a belügyminisztériumba. Váco?? olcsóbb a cukor a makssimáSis árnál. A kormány e héten szabta meg a cukor legmagasabb árát és ime, csoda történt, Vácon nem ragaszkodnak a makszimális árakhoz, sőt olcsóbb árakon kínálják azt. A nagykereskedő ugyanis két korona hasznot vehet mélermázsánkint, az elárusító kereskedő pedig minden költséget beleszámítva a két koronához nyolcat csaphat, vagyis tiz fillérrel adhatja kilonkint drágábban a cukrot. Vácon a kereskedők csak nyolc fillérrel magasabban árulják a cukrot. Kihalt orosz falvakon keresztül. Egyik huszártisztünk Írja egy váci barátjának szeptember 8-áról a következő sorokat: Mostanában ismét mozgalmas napokat élünk, egyre menetelünk előre és oly ellenséges földön járunk, a hol a mieink még nem jártak. Tegnap reggeltől estig meneteltünk, vagy hét községen mentünk keresztül és ha nem győződtem volna meg személyesen, el sem hittem volna, mert sehol egy emberi lelket nem láttunk. A házak, csűrök kis része leégve, nagyobb része érintetlen takarmánynyal, de ember sehol sem volt. Szeretném tudni, hogy mi célja lehet az orosznak azzal, hogy a lakosságot mi előttünk elhajtja. Lovaink jól érzik magukat a sok csépeleílen zabszalma között, katonáink pedig fogdossák az elárvult malac és szárnyasokat, minek elhaj- tása, úgy látszik, nehezebb volt. Itt, ott egy-egy kutya, macska búvik elő, a szobákban még az óra is ketyeg. Előttünk égő falvak képezik a határt egész hosz- s*.ában, ha nem volna itt a folytonos erős eső, úgy azt hiszem, csupán leégett házakat találtunk volna, mert sok helyütt látható volt alágyújtós, mely a nagy nedves- ség tői nem tudott lángra kapni. A hengermalom vízvezetéket építtet. A váci hengermalom részvénytársaság folyamodott az iránt, hogy a Dunától egész a gyártelepéig vízvezetéket létesíthessen- Az illetékes fórumoknál megkapta az engedélyt és a hivatalos tárgyalás október 18-án lesz. A vízmüvet a barátok temploma alatt akarják felépíteni s a barálközön, Géza-király-téren,:fő-uton, iskola-utcán, fló- rián-uícán fektetik le a vízmű csöveit, melyek a malom kazánjait óránkint 6000 liter vízzel fogják táplálni. Az építkezést azonnal az engedélyezési tárgyalás után megkezdik. Vigyázzunk a tábori levelekre. Katonai hatóságtól nyert értesítés szerint megállapítást nyert, hogy az országot ellenséges ügynökök járják be és a had- bavonultak által a harctérről hozzájuk tartozókhoz intézett tábori levelezőlapokat, leveleket különböző ürügyek alatt még pénzbeli ígéretek ellenében is megszerezni igyekszenek. Ezeknek nem más a céljuk, minthogy a harctérről érkező levelekből tudomást szerezzenek az egyes hadtestekhez tartozó ezredek állomáshelyeiről, valamint egyes hadtestek, ezredek veszteségeiről, csapateltolásokról és hasonló körülményekről, hogy azokat kémkedési célokra használhassák fel. Ennélfogva a legnyomatékosabban felhívják a közönség figyelmét ezen ügynökök működésére, figyelmeztetve, hogy a harctérről érkező leveleket és tábori levelezőlapokat gyanús személyeknek semmiféle ürügy alatt ki ne adjanak, azokból még jegyzetek készítését se engedjék meg és ily gyanúsnak látszó ajánlatokat vagy a rendőr, vagy a katonai hatóságnak azonnal tudomására hozzák. Katonák halálra vertek egy csőszt. A dunakeszii szőlők csősze volt Szabados Mihály, a kit most vettek be katonának a váci sorozáson. A csősz nagy ellensége volt az ottani hadikórházban levő katonáknak, a kik nagyon dézsmálták az őrizetére bízott szőlőket. E hó 17-én Szabadost halva találták gunyhójában. Megállapították, hogy a szegény embert annyira összeverték, hogy csak búvóhelyére tudott vánszorogni és ott kiszenvedett. A tetteseket, kiket bizonyára a hadikórház „betegei“ közt kell keresni, a dunakeszii csendőrség nyomozza. Nincs bolgár katona Vácon. Bulgária mozgósított! — ezt a hirt az egész ország boldogan vette tudomásul s talán csak a Vácon és környékén lakó bolgároknak volt ez hétköznap. Miként a nagy szerb — görög — bolgár —török háborúban, úgy most sem mozgatta meg a bolgár követség felhívása, hogy térjenek vissza hazájukba szivüket. Kimentem a piacra, sátruk alá hírért. Nem akartak eleinte nyilatkozni „mert megint kiteszik az újságba.“ Csak az erélyes hangra jelentették ki, hogy ők bizony nem bolgárok, nem is mennek haza. Egyik családnak 12, a másiknak 9 gyereke van, a kik itt vannak „beíratva“, jól érzik magukat már vagy 20 — 25 éve. Különben is ez nem is háború — mondja az egyik az ismert sátor alatt — tegnap jött hozzánk egy bolgár, az se tudta, hogy be kell rukkolni. Mi köztünk Vácon nincs egy se katonának való, de Verőcén van vagy tizenöt bolgár, azt vigyék el. (Valószínűleg a verőceiek erős konkurrensek!) Minket különben is nem a háború érdekel, hanem a piaci árak! — mondották végül. Ebben azonban igazuk van, mert a mi derék bolgáraink csendben gazdagodnak, miután háborítatlanul, (de a közönség felháborodására) csinálják hétről-hétre a magasabb árakat.
