Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-09-26 / 72. szám
HuszonKilencediK évfolyam 72 szám. Vác 1915. szeptember 26. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és iaptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (íparudvar.) Nyiltter sora 60 fillér. Telefon-szám 17 Kél lm ateiÉí. Kerek egy esztendő választja el a kettőt egymástól és mégis mind a kettő háborús dulást lát. Ebben közösek. Azonban másban nem. Egyebekben az eltérés óriási a két szeptember között. Ma békébe illő nyugalommal folyik országszerte az iskola kulíur munkája, pirospozsgás arcú ifjak sietnek reggelenkint a tudomány csarnokaiba. Idehaza serényen folyik az állami, társadalmi élet és a háborút csak a mesz- sziről jött sebesültek hirdetik. Ezek is lelkesedéstől kipirult arccal jönnek hazafelé és azí újságolják, hogy végét járja a lelki sötétség, a szellemi butaság legfőbb pro- tektora: a cárizmus. Seregeinken, szövetségeseink ércfalán megtörik az orosz és nincs messze az idő, amikor a cár kard helyett fehér lobogót fog a kezébe venni. Most gondoljunk vissza a múlt esztendőre! Hazánk fényes napjait teljesen elsötétítette a muszkák végehosszátlannak, kiirthaíatlannak tetsző tömege. Az orosz sáskajárás úgy hömpölygőit, hogy azt feltartóztatni lehetetlen volt addig, amig meg nem osztották tömegeiket zseniális hadvezéreink, mazuritavaink, kárpáti bérceink. Tavaly szeptemberben az orosz tömeg még oly nagy volt, hogy megosztása fizikailag lehetetlen volt. Minden ésszerűség a mellett szólott, hogy kitérjünk előle. Igaz, a kitérésnek áldozata lett Lemberg, majd java Galicia. Csakhogy a csapda sikerült, az orosz megoszlott s ma már roncs, pozdorja. Hálát kell adnunk a magyarok Istenének, hogy igy van, hogy nem hagyott el minket, hogy aminő gyászosan fekete volt a tavalyi szeptember, olyan diadalmasan fehér az idei. Ennek a két hónapnak a szembeállítása minden idők historikusának érdek- feszitő vizsgálódási tárgya lesz. A tavalyi szeptemberben ellenségeink gyászharangot kongattak felettünk. Azt hirdették, hogy végünk van, elpusztulunk. Pedig a vég színezetének mutatásában rejlett a mi erőnk. Hagytuk, hogy a lomha, de rettentő nagy nagy számú tömeg, az orosz csorda tehetetlenségénél fogva győzelemszerüen gördüljön előre, olcsón hódítva területeket. Hagytuk, hogy megittasodjék olcsó diadalától és primitiv eszével véglegesnek higy- je győzelmét, elveszítse előrelátó óvatosságát. Az egész háború arra vall, hogy mi elleneinket egyre csak úgy vezettük, hogy ne lássa a veszélyt. S mikor már a legbiztosabbnak hitte magát, akkor jött Gor- lice, Przemysl, Lemberg, Varsó, Breszt- Litovszk, Vilna, mind megannyi gyémánt betűvel irt, brilliáns fényben tündöklő határállomásai győzelmi történelmünk fejezeteinek. 1914. szeptember és 1915. szeptember közötti időben játszódott le ez a zseniális koncepciójú hadjárat-sorozat, melynek egy egy nagy csatája felér a múltnak egy-egy nagy hadjáratával. Azért esik jól most szeptemberben, a diadal fényében visszagondolni a múlt szeptember sötét perceire. Mert ennek a két hónapnak ellentétes és ugrásszerű harci helyzete mutatja erőnket, kitartásunkat, szellemi felsőbbségünket. Mi nem a tehetetlen tömeggel, nem a nagy számmal győztünk, hanem a friss, az egészséges szellemmel, műveltséggel. Ez ad nekünk taktikai éleslátást, stratégiai készséget, lelki nyugalmasságot, lelkesedést, önérzetet, gazdasági, ipari szervezettséget. Ezeket az erényeket pedig a vak és szellemileg sötét orosz tömeg csakis győzőjének ismerheti meg. A két háborús szeptember érre tanít minket. És ez szellemi elsőbbségünk Európa összes népei között, a mi legnagyobb diadalunk ebben a 14 hónapja tartó világháborúban ! ÁlEomásfőnökitiik kEtüntetése. A hivatalos lap pénteki száma királyi elismerést hozott azoknak a vasutasoknak, kik hónapokon át a legnagyobb lelkiismeretességgel és fáradhatatlan munkával teljesítették nehéz feladatúinak Ebben a névsorban olvassuk Lalkóczy Pál ellenőrnek, a váci állomás főnökének a nevét, ki az aranyérdemkeresztet kapta a királytól a vitézségi érem szallagján. A királyi kitüntetés pályatársai által is elismert kiváló vasúti szakembert ért, a kinek legfelsőbb helyen méltatott munkássága általános jóleső érzést fog kelteni városszerte is. Katonáink szabadsága. A polgármester a következő hirdetményt teszi közzé: A m. kir. honvéd, minister 130000j 1915. sz. rendeletére ezennel közhírré teszem, hogy a harctér mögött állomásozó póttesteknél — intézeteknél, a különböző alakú- laloknál szolgáló katonai — honvéd és népfelkelő legénység őszi mezőgazdasági munkálatokra szabadságoltatnak. A szabadságok az illető egyénnek által kihallgatáson (rapporton) személyesen előterjesztett kérelmére minden kérvényezés és községi bizonyítvány bemutatása nélkül engedélyeztetnek. A szabadságolhatási vonalak a következők : Horvát-Szlavon- és Magyarország déli részében: Zupanje, Vinkovci, Vukovár vonala a Duna — Ti- telig. Fehértemplom, Lugos a Marosmente Déváig. Magyarország délkeleti részében : Déva, Nagyszeben, Fogaras, Brassó, Ko- vászna, Csíkszereda, Gyergyósz'entmiklós, Beszterce, Máramarosszigel. Kitüntetés a harctéren. A király Molnár Pál cs. és kir. hidászfőhadnagynak, Molnár Péter máv. főellenőr fiának ismételten az ezüst Signum Laudist adományozta. Készüljünk a téli háborúra Az Országos Hadsegélyző Bizottság 11. (ruházati) albizottsága gróf Serényi Béla elnöklete alatt szeptember 15-én a honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatalának kiküldötte jelenlétében tartotta első őszi ülését és elsősorban elhatározta, hogy megköszöni a hazafias közönségnek azt a messzemenő áldozatkészségét, melylyel a múlt télen hősiesen küzdő katonáinkat meleg felszereléssel ellátta. Egyben a közönség tájékoztatására az albizottság a következőket teszi közzé : A hadjárat múlt téli tapasztalatai alapján megállapitlatotf, hogy hősiesen küzdő katonáink a hadvezetőség részéről mindennemű szükséges meleg ruházattal el van látva, de mindazonáltal a közönség áldozatkészsége részéről a következő adományok ismételten kívánatosak még a hadvezetőség által nyújtott kincstári felszerelés kiegészítésére: I. Gyapjúfonálból készítendő volna : a) Sál, circa 250 cm. hosszú, 25 cm. széles legyen a fül és nyak betakarására* b) Érmelegitő, 30 cm. hosszú, oldalnyi- lással a hüvelykujj számára. c) Kötött térdvédő, 45 cm. hosszú, középen megfelelő kidudorodással a térdkalács számára. Az Országos Hadsegélyző Bizottság által a meleg óvócikkek készítéséhez biztosított gyapjufonál gyári árban, klgr.-ként 15 koronáért rövid időn belül lesz beszerezhető. Vidéken gyapjufonalat a főispánok, illetőleg a polgármesterek, a járási főszol- gabiráknál lehet megrendelni. II. Selymet, vagy puha gyapjúból készített szövetet (ruhadarab, bélés síb.) akár uj, akár használt állapotban, küldje az áldozatkész közönség az Országos Hadsegélyző Bizottság II. számú albizottság címére (Budapest, Képviselőház.) A selyem, vagy szövetdarabokat a II. számú albizottság a jótékony nőegyletek foglalkoztatói utján fogja a hadvezetőség által eseíről- esetre szükségesnek jelzett cikkekre feldolgoztatni. A közönséget felkérik, hogy a lehetőségig az itt jelzett cikkek készítésére szorítkozzék, mert ezen cikkek előírása tapasztalatok alapján történt. A múlt évben szállított hósapkák a jövőben inkább a selyem és gyapjúsállal lesznek helyettesíthetők. A gyapjúfonálból kötött kész cikkek a honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatalának címére (Budapest, IV. Váci-u. 38.) mig a selyem- és gyapjúszövetek, mint előbb említettük, az Országos Hadsegélyző Bizottság d. számú albizottsága címére (Budapest, Képviselőház) küldendők. Mindezeknek szállítása a honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatalához postán 20 kilogramig és vasúton bármily sulyb n„ az Országos Hadsegélyző Bizottsághoz pe-
