Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-07-28 / 57. szám
VÁCI HÍRLAP LÉKELEK fí HARCTÉRRŐL. * Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket szivesked- ienek nekünk közlés végett átengedni. Tirol védői. Neumann Mór tüzér, Neumann Zsigmond gyáros fia írja a következő érdekes levelet a „Váci Hírlapnak“: Egy kis pihenőnk van, felhasználom, hogy az olasz határon átélt napjainkról a kedves váciaknak, a kik bizonyára érdeklődnek sorsunk iránt, egy kis beszámolót írjak és t. szerkesztő úr lesz szives mindenütt ismert és olvasott lapja útján a nyilvánosságra hozni. Mikor a hitszegő olasz ellen megkezdettük a háborút, ezredünk két zászlóalját vezényelték erre a határra. Trientben szálltunk ki a kocsikból és a már itt állomásozó 37. gyalogezred legénységével a frontra készülődtünk. Délelőtt tiz órakor indultunk, egy órát útközben pihentünk és este tiz órakor érkeztünk kijelölt helyünkre. De már megelőztek benünket! Ott állottak a tiroli hires császárvadászok és láttuk arcukon a féktelen gyűlöletet az olaszok ellen. Türelmetlenül várták, hogy mikor támad már az olasz. Kapitányuk figyelmeztetett, hogy lehető legnagyobb csendben legyünk, mert az olasz már támadni akar. Csakugyan két perc múlva alig 300 méterről vág át irtózatos dörrenéssel egy 28-as löveg. Szerencsénkre semmi bajunk nem történt, mert állásaink Istenadta természettől oly erősek, hogy lehetetlen bármit is érjenek el a legnagyobb áldozatokkal is. Nem túlzás, ha igy jellemezem: egy szem borsót a falra vetünk, ennyi az erős olasz tüzérség munkája a mi tiroli állásainkon. Ezért csak játéknak veszszük az egészet. Gyalogsági harc lehető ritkán van, na- gyobbára tüzérségi harc, de ez minden nap s mert abszolúte eredménytelen az olasz részről, jelenti Hőffer napról, napra, hogy a tiroli fronton a helyzet változatlan. A tüzérek állítják, hogy naponta 25—30 ezer löveg röpül át frontunkra és legfeljebb a kősziklák mozdulnak meg, hogy az alant 'ámadásra készülő olaszokban csináljon pusztulást. Hát csak lövöldözzenek igy tovább, tehetik, mert ők még kezdők. Az olasz katonáról is irhatok már. Ha mi nem védő, hanem támadó háborút viselnénk ellenük, (már tudniillik csak az olaszszal lenne dolgunk) szőröstül, bőröstül megennénk őket. Borzasztó hevességgel támadnak és az ő „éljen“-jük „Savoya“ Ezzel rohannak, de mihelyt lötávolságra megközelítenek bennünket, hanyatt, homlok menekülni iparkodnak és a „Savoya“-t csakhamar elfelejtik és hallatszik a biztatás helyett az „adiuto“ (segítség!) A hadvezetőség kitünően intézkedett, hogy majdnem az egész tiroli fronton a a császár-lövészekből áll a védelem. (A többi részen magyar.) Azok közt már ugyan sok a 14 éves, de nem ritkaság az 55—65 éves ember és mert ezek úgyszólván egész életükön át katonák, minden tekintetben felveszik a harcot a sorkatonasággal. A múlt héten szeretett trónörökösünk szemlét tartott fölöttük és fölöttük, legnagyobb megelégedésének kifejezése mellett sok ilyen derék öreg tirolinak mellére tűzte fel a vitézségi érmet! Hogy valaha az olaszok Trientbe (a melyet úgyszólván ingyen megkaphattak volna) eljuthassanak — ki van zárva. Olyan hegyövezetek foglalják körül a várakat, hogyha nem többel, mint egyetlen gépfegyverrel felül három baka egy hegytetőre, egész ezredeket semmisíthetnek meg. Ezért egészen hiábavaló itt minden támadásuk. Alkalmam volt egy olasz katonafogolylyal beszélni, a ki civil életben adótisztviselő észak Olaszország egyik nagyobb városában (a honnan a jó anyagot sorozzák) és megkérdeztem, milyen a lelkesedés náluk és mi hát a véleményük ? Erre ezt a választ kaptam : Röviden megmondhatok mindent: olyan baklövést még Olaszország vsoha sem követett el, mint mikor a háborút megüzente. Boldognak érzem magamat, hogy fogságba kerültem. Nagyon sokan vagyunk, a kik igy gondolkodunk. A napokban Trientben jártam és láthattam, hogy milyen a „Hinterland“ élete. Hát ilyen: naponta katonazene, gyönyörűen ki van világítva a korzó és olyan élénk, mint a milyen lehet estenkint mostanság Budapest Dunapartja. Igazán mondhatom, hogy a nép teljes biztonságban érzi magát és a forgalom csak annyiban csökkent, hogy a kereskedők csak nehezen kapnak árut, mert a vasúti vonal majdnem teljesen katonai szállításokra van elfoglalva. De úgy hallottuk, hogy a városban annyi élelmet raktároztak el, hogy három évre is elegendő lesz. Egyelőre a legújabb s talán legismeretlenebb harctérről többet nem irhatok, mert kifogytam az időből, (meg a papírból), de ígérem, hogyha érdekli önöket, többször fogok tudósítani. Addig is szives és meleg üdvözlet minden váci kedves ismerősnek! Kövessük a jópéldát! Dach A. Adolf tiz koronát adott át nekünk, hogy jótékony célra fordítsuk. A jó szívvel nyújtott adományt az adományozó utólagos beleegyezésével Vác város hon- védhadikórházához juttattuk. Nagy hecc az internáltakkal. Azoknak az internáltaknak, kik a városban különféle helyen dolgoznak, minden vasárnap délután jelentkezniük kell a rendőrségen. így történt ez most vasárnap is és mikor már száznál is többen szorongtak a külső kaszárnya előcsarnokában, lezárták a kapukat és nagy álmélkodásukra kijelentették, hogy innen senki ki nem megy! Mi volt az oka, hogy az internáltakat bennfogták a kaszárnyában ? Azt mondják, hogy a pénztkereső internáltak rendetlenül viselkedtek a városban, éjjelezíek, dorbézoltak, sőt volt, a ki meg is szökött stb. így volt-e, nem kutatjuk, teljesen a rendőrségre tartozik, bárha sokan állítják, hogy most rend van az internáltak közt, nem úgy, mint a múlt év utolsó hónapjaiban, a mikor panasz, panaszt ért. Másnap, hétfőn munkanap lévén, a munkaadók valóságos búcsújárásban mentek a rendőrségre, hogy internáltjaikat visszakapják. Itt azután eléjük tartottak egy hosszú Írást, melyet ha aláírtak, megkapták munkásaikat, ha nem — nem. Az Írásban pedig nagyon szigorú feltételek voltak. Mindenért, a mit az internált csinál, a munkaadó a felelős, még az internált levelezéséért és éjszakáiért. Ha az internált megszökne, minden költség (kocsi, vasút nyomozás) a munkaadó nyakába zúdul. Minthogy Vácon oly kevés a munkás, a munkaadók kénytelenek voltak a drákói rendelkezésnek alávetni magukat. De nem nyugszanak meg. Úgy tudjuk, hogy ma, vagy holnap értekezletre gyűlnek egybe és a belügyminiszterhez táviratilag felebbezést jelentenek be a rendőrség soha nem hallott szigorúsága miatt. Népfelkelők jelentkezni! Dr. Göndör Sándor katonaügyi előadó lapunk utján is felhívja az összes létszám felett, vagy más oknál fogva szabadságolt népfölkelőket, hogy igazoló okmányaikkal hivatalában azonnal jelentkezzenek. Nagy betörés a székesegyház kincstárába! Úgy, a hogy már Vácon szokás : adták tovább a hirt, kiki hozzátéve, (dehogy valamit is élévé,) hogy hallotta, hogy kifosztották a székesegyház kincstárát. Mindent elvittek, összetépték a drága miseruhákat stb, mégennél is többet újságoltak. És mi történt? Péntekről szombatra hajló éjszaka szokatlan világosságot láttak a székes- egyházban. Fel költötték Lepey Emil sekrestyeigazgatót, Velebny János fősekrestyést és szokatlan éji időben egy nagy társasággal bementek a templomba, de betörőnek hire, hamva se volt. Egy gyertyát égve hagytak és az terjesztette a világosságot. A publikum pedig a betörés hírét. Úgy, a hogy ez már nálunk szokás : felületesen, hozzátoídva, szenzációra éhesen. Hirdetései!. Az első váci állandó Mozgószinházban Vasárnap, aug. 1-én színre kerül: Háború hiradó aktuális. A próbababa eredeti vigjáték 2 felvonásban. A fekete liliom detektivdráma 3 felvonásban. Az asszony titka, humoreszk. Kezdete 6 órakor. Rézkénpor kapható a Schumacher- drogéríában. ,< A volt SCHRÖTT JÁNOS-féle gróf Csáky Károiy-ut 31. sz. a. levő vendéglő 1915» augusztus hé elsejére bérbeadó. Bővebbet Rákóczy-utca ~ 12. szám alatt. ZZZZm T. vevőközönségemnek szives tudomására adom, hogy folyó évi augusztus elsejétől fűszerüzletemet áthelyezem a HATTYU-UTCA 15-IK SZÁM alatti (Somogyi-féle) sarokházba. Kiváló tisztelettel FODQR FERENC fűszerkereskedő.
