Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-01-17 / 5. szám

/ ■ HuszonKilencediK évfolyam 5. szftm. Vác, 1915. január 17. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fiilér. Telefon-szám 17. A PIARISTÁK 200 éve Vácon. Az utolsó két évszázad közoktatásában kiváló szerepet tölt be hazánkban a kegyes tanitórend. Ezt a jeles rendet tudvalevőleg a XVI. században, az jegyház megújhodá­sának mozgalmas idejében Kalazaníi Szent József alapította. A mikor az egyetemes népnevelés tűzte ki rendjének céljául ez a nagy emberbarát, működés által ez a taní­tás népszerűsitését valósította meg. Ezért terjedt el a piaristák rendje oly példátlan gyorsasággal egész Európában. De sehol sem voll reá nagyobb szükség, mint ha­zánkban, a hol a török kiverése, illetve a szatmári béke megkötése után a közok­tatás ügye a legszomorúbb állapotban volt. Lengyelországból jöttek át hozzánk, arról a földről, mely a XVÍ. és XVII. században nyugal kultúráját hazánkkal közvetítette. Rövid idő alatt óriás népszerűségre tettek szert és valóban átalakító hatással voltak a magyar íanügyre. Vácra 1714. október 28-án Kollonich Zsigmond gróf, biboros-püspök telepítette le őket. Az első években a plébánia ve­zetésével, az egyházmegye növendékpapjai­nak tanításával, de főleg az ifjúság neve­lésével foglalkoztak. A gimnáziumi évköny­vek 1717-től kezdve tüntetik fel a tanulók névsorát. Iskoláik annyira zsúfolva, hogy szinte roskadoztak a munka alatt, pedig kevesen is voltak, szegények is voltak és rendes otthonuk sem volt mindaddig, inig Berkes András nagyprépost nagylelkű ado­mányából mostani helyükön megfelelő ház­hoz és iskolához nem jutottak. Alig telt el félszázad, máris nagy meg­tiszteltetés érte őket, Mária Terézia Migazzi Kristóf gróf püspök ajánlatára az általa alapitolt nemes ifjak intézetét, — melyet ünnepiesen 1768. május 13-án nyitott meg, — az ő vezetésükre bízta. Nemcsak Vác és környékéből kerül! ki ennek tanuló ifjú­sága, hanem az egész országból. Mágnások, köznemesek és főtisztviselők nagy szám­ban keresték fel gyermekeik íaniíása és nevelése okából a váci piarista iskolát és a nemesi konvikíust. Ebben az időben érte aranykorát a piarista oktatás. De nem csupán tartalomban, ha­nem külső fényben és elismerésben is. Iskolai ünnepélyeiken és szinelőadásaikon gyakori vendégek voltak Vácon: Grassal- kovich Antal gróf, Hadik András gróf, Bar- kóczy Ferenc hercegprímás, Esterházy Ká­roly gróf egri püspök, Koller Ignác vesz­prémi püspök, a Szláray, Forgách, Kegle- vich stb. grófi családok. A királyi tábla és a hétszemélyes tábla tagjai is kirándultak Pestről és Budáról, hogy részi vegyenek a növendékek vizsgáin és ünnepein. Mikor 1764, augusztus havában Mária Terézia és férje I. Ferenc császár meglá­togatták Vácol, részt vettek a kíséretükben volt II. József és II. Lipót (akkor) kir, her­cegekkel Mária Anna és Mária Krisztina kir. hercegnőkkel a tiszteletükre rendezett szinielőadáson és nagy dicsérettel halmoz­ták el a piaristákat. Két évvei később 1766-ban Mária Krisz­tina kir. hercegnő újból fölkereste Vácot, hogy férjének, Albert szász hercegnek be­mutassa a piaristákat, a kiknek működése iránt mindketten nagy elismerésüket nyil­vánították. 1786-ban II. József ismételten járl Vácon. Ez alkalommal megtekintette a már bezárt Theresianum épületét és meglátogatta a piaristákat is. A váci társházban több Ízben tartottak rendi nagygyűléseket és hoztak oly hatá­rozatokat, a melyek kihalással voltak az országos tanügyre is. A rend tagjainak működése nem merült ki a tanításban és nevelésben, bár ebbeli munkálkodásuk is sokféle volt, mert nem csupán a gimnáziumban tanítottak, hanem az egyházmegyei papnevelő-intézetben is, továbbá Migazzi konviktusában, a There- sianumban és a püspöki líceumban. Nagy- értékű tudományos és hasznos rendi mű­ködést is fejtettek kL A váci házban rövidebb-hosszabb ideig működtek a rend legjobbjai, igy: Dezse- riczky Imre, a jeles lörténetiró, a ki a rend spinyéri szőlőkunyhójában irta meg a vá­ros és a püspökség történetét; Horányi Elek, a ki az irodalomtöríénelemben emelt díszes emlékei nevének; Szabiik István, országos hírű fizikus, a ki az első uj szer­kezetű magyar léggömböt bocsátóba fel Pesten; Dugonics András, a legnagyobb piarista, a ki magyar nyelven az első re­gényt irta; Oswald Gáspár, a váci Nagy- temlom és a kecskeméti Öreglemplom épí­tési főfelügyelője; Pállya István, a nagy is­kolai drámairó; Benyák Bernáí, a ki a filo­zófia és szépirodalom művelésében egy­aránt jeleskedett; Bolla Márton, egyetemi tanár, történetiró ; Horváth Cyrill, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, egyetemi ta­nár, költő és filozófus; Purgstaller József ugyancsak akadémikus és egyetemi tanár, a filozófia művelője és rendfőnök; Som­hegyi (Schrönk) Ferenc szintén rendfőnök és egyetemi tanár, kiváló történetíró ; Cseh Ferenc, jeles filozófus; Erdősi (Polesni) Imre, az 1848—49. évi szabadságharcnak Kapiszírán Jánosa, a branyiszkói hős; Horváth Pius költő és iró, a ki a josef- stadti börtönben sinyleü hazafiságáért; Schuszter Konstantin, a fejedelmi alapítvá­nyairól és nagy takarékosságáról hires püspök ; Vass József akadémikus, műve- lödéstörlénelmi iró; Schirkhuber Móric szintén akadémikus, korának kiváló ve­gyésze; Kalmár Endre rendfőnök, költő és iró; Pivár Ignác, a váci sikelnémainlézel, majd a budapesti vakok intézetének igaz­gatója, nagy emberbarát és jeles gyógy­pedagógus ; Pachinger Alajos, kiváló ter­mészettudós! Csapiár Benedeie, a rend tör­ténetirója; Hévízi János orszgy képviselő és kiváló népszónok; Hénap Tamás rend­főnök és iró. Ezek csak az országos nevűek, azok, a kiket kiváló egyéni sajátosságuk a szo­ros nevelés és tanítás szűkesnek tetsző körén kívül a tudomány, irodalom és a kultúrtevékenység más területeinek műve­lésére késztetett, de mennyi azoknak a száma, a kik közkatonákként teijesiíették kötelességüket s kizárólag neveléssel és tanítással foglalkoztak. Ebben az odaadó munkásságukban emésztették fel összes szellemi erejüket és ezért egyéb jutalmat nem kívántak, nem vártak soha, mint azt. hogy tanítványaik az éleibe kikerülve, ma­gyar hazánknak hasznos polgárai legyenek. Két évszázadnak a lefolyása mutálja, hogy ezt a céljukat fényesen elérték. A váci gim­náziumból kikerült ifjak mindenkor becsü­lettel helyt álltak az élet nehéz küzdelmé­ben, mert magukkal vitték jó tanáraik bölcs tanítását és atyai szivük szeretetének me­legét. Napjainkban, a mikor a kuHűrtörekvések az iskola falain kívül is megindultak, gim­náziumunk tanárait ismét az első sorok­ban látjuk’. A múzeumban, a munkásgim­náziumban. a líceumban vezető szerepet töltenek be, nélkülük ezeknek az intézmé­nyeknek fennállását elképzelnünk sem le­het. A jelenből, a harmadik évszázad ha- tármesgyéjéről visszatekintve a két évszá­zados múltra, a büszkeség és hála kettős érzelmével állapíthatjuk meg, hogy a váci piaristák a város környéke közoktatásának elsőrangú tényezői voltak és működésükkel beírták nevüket Vác dicsőségének köny­vébe. A váci Múzeum-Egyesület, mint a város kultur-egyesülete a piaristák ez áldásos munkásságát a maga egészében méltá­nyolja és mint történelmi társaság, azzal akarja leróni adóját, hogy Kisparti János dr. titkárának könyvét kiadta, mely a váci piaristákat virágkorukban, a XVÍÍI. század­ban mutatja be, a mikor működésüket az uralkodótól lefelé az egész ország figye­lemmel kisérte és elismerte. Tragor Ignác dr. a Váci Muzeum-egyesiilet elnöke. Áthelyezés. Kmety István váci kir. járásbirósági ír­nokot az igazságügyminiszter, a hivatalos lap mai közlése szerint, a budapesti kir. központi járásbírósághoz helyezte át. fóincs újabb foehSwás! A városban elterjedt hírek szerint a 28-31 éves, katonai szolgálatra alkalmas népfel­kelők február 15-én hivatnának be. Érte­sülésünk szerint ilyen hivatalos irás még nem érkezett katonai ügyosztályunkhoz és igy a bevonulás határnapjának megjelölése nem egyéb, mint önkényes kombináció.

Next

/
Thumbnails
Contents