Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-07-21 / 55. szám
HuszonKilerscediK évfolyam 55. szám. Vác 1915. julius 21. szerda, VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám Mi lesz a szénnel? j A magyar kir. államvasutak igazgatósága, a mit még soha sem tett meg, a napilapok hasábjairól szól az ország közönségéhez és felhívja, hogy szénszükségleteit sietve szerezze be a télire, mert őszszel a szén szállítására nem fog vaggon rendelkezésére állani és a bányák sem szolgálják ki vevőiket. Ha már a mávnak másokért fáj a feje, egészen bizonyos, hogy a szénpiac nagyon szomorú képet mutat. Szakkörökben biztosra veszik, hogy a tél folyamán valóságos széninség lesz, még pedig sokkal nagyobb arányú a múlt télen tapasztaltnál. A helyzet az idén annyiban rosszabb, hogy tavaly ilyenkor még simán mentek a szállítások és a nyár folyamán meglehetősen nagy mennyiségek halmozódtak föl, az idén azonban a raktárak csaknem üresek. A háború kitörése óta állandó szállítási mizériákkal küzdenek, a melyekben csak annyiban voltak változatok, hogy időközönként a forgalmi akadályok hosszabb- rövidebb időre, inkább rövidebb, mint hosszabb időre némileg enyhültek. Egészen azonban még csak napokra sem szűntek meg, ellenben az többször, huzamosabb ideig is megesett, hogy a szállítások egészen megszűntek. A vaggonhiány és az, hogy a már elindult kocsik szokatlanul hosszú ideig maradtak utón, állandó jelenséggé vált és ez már magában is megbénítaná a forgalmat, pedig ennek tetejében éppen a szén-ellátás tekintetében fegfoníosabb kassa-oderbergi vasúi állandóan túl van terhelve és ott mindig torlódás van. A tél tehát szomorúbb lesz, mini az, a melyik elmúlt, ezért gondos előrelátással már most tenni kell a széninség enyhítésére. Nagyon helyesnek találná mindenki a városban, ha a polgármesterünk, miként a liszttel való ellátás kérdését teljesen magára vállalta, hasonlókép tenne a fűtőanyag beszerzése terén is. Mert a mint most nem tudja minden család gabonaszükségletét egész évre beszerezni és ezért hatósági gondoskodásra lesz utalva, úgy a téli szénszükséglet megvásárlására és behordatására sincs pénze és a legnagyobb nyomorúság elé néz sok ezer család. Általános megnyugvást keltene városszerte, ha a polgármester a szénkereskedőket értekezletre hívná meg és mármost megbeszélnék a tennivalókat. A főváros már ezt elvégezte, árakat is csinált és gyűjti a fekete gyémántot. Azt hiszszük, hogy hatósági közbenjárással gyorsítani lehetne a szénfelhalmozást, tudnának gondoskodni tároló helyekről s ha előrelátó gondossággal megyünk a lél elé, nem történhetne mega'', a mit múlt évben láttunk, hogy a szénkereskedők a legnagyobb ri- mánkodásra sem tudlak szenet adni. De ugyanily kéréssel fordulunk jótékony egyesületeinkhez is. Van a városban néhány ilyen egyletünk, mely fűtőanyaggal segít sok szegény családot. Egy hó múlva a bányák emelni fogják az árakat, ma még jutányosán vásárolhatnak. Ha olcsóbb a szén, több jut több szegénynek: erőltessék meg magukat és néhány vaggon szenet már most rendeljenek meg. A midőn mi a hatóság figyelmét idejekorán a bizíosan elkövetkező széninségre felhívjuk, ez nem akar a tehetős családok gondjának elvétele lenni. Mindenkinek kötelessége önmaga és a társadalom iránt gondoskodni házáról és népéről. Legyen mindenkiben annyi gondos előrelátás, hogy külső segítség nélkül is megszerzj téli fűtőanyagát. A kevésbbé tehetősek, a máról holnapra élők segítségére legyen készséges jóindulattal a város hatósága, majd csak akadnak jóakaratú emberek, a kik a helyes irányba terelt munkát — miként a lisztutalványozást, államsegélyt, —később magukra vállalják, ellátják. Ha tél közepén jégvermeinket gondos figyelemre méltatja a balóság, most kivételesen tekintsen a szénkamrákra is és gondoskodásából ne felejtse ki a szegény, a téltől már előre fázó népet! Ötvenéves érettségi találkozó. Meghatóan szép ünnep folyt le vasárnap Esztergomban a bencésrendiek templomában. Ölvén éves érettségi találkozóra jöttek össze a volt iskolatársak, akik közül már csak heten vannak életben, köztük egy váci tudós, Farkasfalvi Imre nyug. statisztikai főtiszt. Ünnepi misét mondott a bencésrendi főgimnázium igazgatója, majd elbeszélgettek az öreg iskolatársak és táviratilag üdvözölték osztályfőnöküket, Vaszary Kolos bíboros hercegprímást. A hét öreg úr (mind hetven éven felüliek), akik még élnek az iskolatársak közül, a következők: Matuska Alajos székesfővárosi nyug. alpolgármester, Viola Imre székesfővárosi nyug. tanácsos, Farkasfalvi Imre nyug. statisztikai főtiszt, Levatics Gyula lévai ügyvéd, Szabó János verbói ügyvéd, RehákJános földbirtokos, trencsén- báni ügyvéd és Schober Ernő lipótujvári fegyintézéti igazgató. A legutóbbi 40 éves találkozón még ott volt Korpás Márton váci városi tanácsos is. A mostani találkozón az összejött iskolatársak nagyobb alapítványt tettek Vaszary Kolos bíboros nevére, melynek kamatait a történelemben kiváló tanuló fogja kapni. Királyi kitüntetés. A király egy háborús járvány leküzdésénél kitűnő működése elismeréséül dr. Ströszner Béla törzsorvosnak, Vác város szülöttének, az eperjesi tartalék kórháznál a Ferenc József-rend lovag keresztjét a katonai érdemkereszt szalagján adományozta. Vasutas-katonák. Egy hadivasut építése. Láttuk egy ilyen Kriegesbahn építésének minden fázisát. A vasút gyönyörű vidéken megy át, másfélezer méter magas hegyek, szűz őserdők hatalmas fái között. Egy vasutas század végezte, helyesebben vezette az építést. Mert természetesen a vasutas századból csupán a mérnökök, vezető tisztek s a szakértő munkások kerültek ki, míg a kézi munkások ezrei civilek, köztük nagyon sok magyar, Erdélyből, Csongrádból és az ország különböző vidékéről. Egy viharedzett arcú, öreg, de kemény magyar munkás mutatta be például a sziklarobbantás tudományát. Előbb acélvésővel mély lyukat fúrtak a sziklába. Az öreg magyar elkészítette, ezután a dinamitpatrónt betette a lyukba, gondosan betömte a nyitást földdel s a mikor meggyujíoíia, elkiáltotta magát: — Fajerl Ez annyit jelent: tűz, robbantás. Tehát szétszaladtunk mindnyájan s midőn vagy háromszáz méternyire voltunk, hatalmas dördülés, nagy Ívben jókora szikladarabok röpültek a levegőbe. A munkát vezető tisztek csaknem mind tartalékosok, szakemberek, van közöttük budapesti gépészmérnök, — egy nagy műszaki kereskedő cég vezetője, — szabadalmi biró, ugyancsak Budapestről, technikus, a kinek a múlt évben be kellett vonulnia, mielőtt mérnöki oklevelét megszerezhette volna. S van köztük egy ötvenhárom éves Kriegsfreivilliger, hadiönkéntes is, egy gazdag bécsi mérnökvállalkozó, a ki hajnali négytől sokszor éjfélig épp oly buzgón dolgozik, mini a huszonöt esztendős zászlós. Parancsnokuk s az egész nagy munka vezetője, egy aktiv főhadnagy, a ki előbb mint egy páncélos vonat parancsnoka vitt véghez bravúros hőstetteket. Kaípnásan és ötletesen győzik le az épi- tés nehézségeit. A vonal hosszú darabon őserdőn vezet át. Itt töltési kellene építeni: e helyett a kéznél lévő fából cölöpöket vernek, gerendákat fektetnek le rá, tehát mintegy hosszú hidat csinálnak a töltés helyeit, annak a tudatában, hogy ez gyorsabban megy mint a tömérdek földmunka. A vasútvonal nyugati részén egy húsz kilométeres szakasz már készen állott; kitalálták a módját, hogy ezt a darabot, füc getlenül a még épülő résztől használni lehessen, az úgynevezett elekíró-trén közlekedik itt ugyanis. Ez az elekiró-írén nem egyébb, mint egy teher-automobil-vonaf, vagyis egymás után kapcsolt több teherautó, melyek azonban egészen speciálisak. Az egyik nevezetes tulajdonságuk, hogy kerekeik megfelelő szerkezete következtében tudnak haladni vasúti síneken, de közönséges országúton is. Tehát mennek
