Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-07-18 / 54. szám

2 VA Cl HÍRLAP bér elejéig, azok a kívánt gabonamennyi­séget beszerzik és a kész lisztet fogják az illető egyesület tagjainak akár együtt, akár külön-külön is kiszolgáltatni és a gabona árát majd csak a liszt átvételénél fogják fizetni. Ugyebár ez már egyszerű és prak­tikus megoldás ? Megjegyzendő, hogy aki nem maga szerzi be gabonáját, hanem a malmok, vagy gabonakereskedők révén, úgy azok a maximális áron felül 1 kor. 30 fillérrel drágábban fizetik, mert a malmok és gabonakereskedők minden vásárolt métermázsa gabona után ennyit tartoznak fizetni a hadibanknak. A mi egyesületeink (a kaszinótól kezdve az Ipartársulaton Gazdakörökön keresztül egészen az asztaltársaságokig,) kik tag­jaiknak ezidőszeriní a tagdíjak ellenében úgysem tudnak mást nyújtani, legalább ezt tegyék meg, ellenkező esetben a télen új­ból oiv lisztmizériák lesznek, minő volt és van és annak első sorban ők lesznek az okai. Mi például vasutasok a kővetkezőkép csináljuk: A váci állomás szeríárvezeíőjé- nél, Lang úrnál egy ivet tettünk ki, me­lyen minden vasútas szeptember 5-ig be­jegyzi, mennyi és milyen gabonára lesz szüksége. Ezt az ivet szeptember 6-án át­adjuk a váci hengermalomnak, ki a jegy­zett gabonát megvásárolja (a fent jelzett L3Q koronás felárrral ) A gabonából nyert 2—3 féle lisztet és darát a (jegyzés ará­nyában) azután az illető aláírók bármikor, bár mily részletekben (tehát nem kell egy­szerre az egészet) kész fizetés mellett át­vehetik. Ha valamely oknál fogva néni ve- nék át, úgy az nem baj, mert az átvétel nem lesz kötelező. Ugyanebben a formában csinálhatja bár­melyik egylet, intézet, vagy hivatal bárme­lyik malommal, akár dunaival is, mert a váci vizi molnároknak nagyrésze a va­gyonos polgárok közé tartozik és amelyik egyedül nem birná, majd beszerzi néki a gabonakereskedő, ezeknek úgyis pang most az üzletük. Ha megfogadják praktikus tanácsomat, lesz Vácnak és lakosságának jó kenyere és nem kell az utalványra várnunk, sem a hatósági ellátásra. Mogyoróssy István. Dr. Itfadas Jéssef gyásza. Dr. Vadas József főorvoshelyettest és családját súlyos csapás érte: felesége sz. Funk Róza élete 47-ik évében meghalt. Dr. Vadasnét néhány hete szállították le Buda­pestre egy szanatóriumba, a hol a leggon­dosabb ápolás sem tudta az életnek meg­menteni, szerdán reggel kiszenvedelt. Holt­testét hazahozták és pénteken délelőtt te­mették. A mélyen sújtott család iránt meg­ható részvét nyilvánult meg a gyászszer­tartáson, a hol Fóliák főrabbi az igazi jó családanyát, szerető hitvest könyekiy meginditóan búcsúztatta el. A tisztelők és rokonok igen nagy serege kísérte az el­hunyt úrnőt örök pihenőjére. Kövessük a jópéidát! Schneller Albert tiz koronát adott ál ne­künk, hogy valamelyik helybeli háborús intézmény javára fordítsuk. Utólagos bele­egyezésével a váci vöröskereszthez jut­tattuk az adományt. Újabb fő zs liszt kiosztás. Most, mikor isten áldását hordja be a gazda a földről, kiderül, hogy nem is va­gyunk mi olyan szegények, mint a hogyan hiresztelték hiresztelték. Nincs már nyolc­van percentes kukoricás kenyér, a pékek a tiszta búzából való kenyeret is megsüt­hetik (megsütötték a télen is!) sőt már töb.; a főzőliszt, mint a mennyit vártunk. Emlékezzünk csak: mikor az első főző­lisztutalványok jöttek, akkor hivatalos komolysággal kijelentették, hogy fejenként egy kiló főzőlisztnek elégnek kell lenni augusztusig, mert nem lesz több főzőliszí kiosztás És azóta a városi hatóság már kétszer adott egy-egy kilót mindenkinek, sőt, mint értesülünk, e héten következik a negyedik főzőlisztkioszíás, a melyen a Kisparti iroda kis deákjai már serényen dolgoznak. Erre a negyedikre is meges­küsznek, hogy több főzőlisztkiosztás már nem lesz, de ne vegyék rossznéven — nem hiszünk benne. Az alispán szerdai számunkban közölt kijelentése szerint au­gusztus 15-ikéig a hatóság gondoskodik a népnek liszttel való ellátásáról. Addig még egy hónap van, itt a kitűnő termés, bizo­nyos, hogy lesz ötödik, talán még hatodik főzőlisztkiosztás is. De, hogy azután mi lesz, azt olyan sötét homály borítja, hogy arra ma még sem a polgármester, sem az alispán nem tud választ adni. Űíiíiepeli A pomázi járás vezetőférfiainak, valamint nagyszámú közönség jelenlétében ünne­pelték Tahiíóífalun az elmúlt csütörtökön a szigeíség körorvosának, dr. Kunitzer Sándornak 25 éves orvosi jubileumát. A főispán, valamint a járás nevében Almásy főszolgabiró üdvözölte a szerény ünnepel­tet, ki nagy elfoglaltsága mellett is lanka­datlan hangyaszorgalommal, éjjelt is nap­pallá téve, látja el az egész járás köz­egészségi gondjait Dumcsa pócsmegyeri jegyző adta át ezután a körzet hálás em­lékezésének jelét, egy modern műtőasztalt Kontra Imre tahitőtfalui jegyző meleg sza­vakkal méltatta a község nevében a há­ború alatt hősként fáradozó orvos érde­meit, melyeket az osztatlan elismerés alap­ján jegyzőkönyvben kívánta megörökíteni Fülöp Béla ref. tanító. A zsidó árvaház tahii telepe nevében egy növendék fejezte ki köszönetét, majd a jubiláns meghatoí- ían köszönte meg a számára szerzett szép napot, mely egyébként 25 éves házassági jubileuma is. Az ünnepélyt a tahii csárdá­ban bankett követte. Jobb félni, mistf megijesäri! Lencsó Ferenc dr. a városházára pénte­ken egy koleragyanus beteget jelentett be. Azonnal megtelték a legmesszebbmenő óv­intézkedéseket, a beteget még el is külö­nítették. Napjában többször megvizsgálták a gyanús asszonyt, de mindez ideig a ko­lera jellemző tünetei nem mutatkoztak, va­lószínű, hogy erős gyomorbajjal van az or­vosoknak dolguk. Lesz zsemlye és kifli! Háromnegyed év óta nekünk, váciaknak még a kirakatból sem mutogatják a sokat szidott, sokat ócsárolt kiflit és zsemlyét, a mely úgy hiányzik az asztalokról ! A keserűség annál nagyobb, mert tudjuk, hogy nem messze tőlünk pl. Ipolyságon, Érsekújváron meg sem szüntették a pék­sütemények készítését, nálunk pedig koráb­ban, mint bárhol. Mégis jól eső örömmel újságoljuk, hogy legközelebbi időben a váci kifli és kenyér elfoglalja méltó helyét az asztalokon. A város és a járás ugya­nis nem kevesebb, mint tiz waggon búzát kapott a kormánytól, azaz csak most utal­ványozták ki, de hogy mikor érkezik meg, azt a hatalmasságok sem tudják megmon­dani. Arról fogjuk megtudni, hogy több lesz a főzőliszt ebben a sokat szenvedett városban is a pékek közt szétosztanak lisztet, hogy kiflit és zsemlyét süssenek. Legalább eddig ez a határozat a város­házán. Orosz hadifogságban. Csepregi Lajos 32. gyalogezredbeli ka­tona értesítette feleségét, hogy orosz fog­ságba jutott Az ellenség Samarkand vá­rosba (Ázsia) vitte. — Kiss Sándor 1. hon- védgyalogezredbeli szakaszvezető Kraszna- jarszk városból irt a feleségének, hogy az ottani fogolytáborban sok váci ismerősre, többek közt Meiszner Gyula huszárfőhad­nagyra akadt. Konkurálnak a tfáci hentesek és mészárosok* A mit nem tudóit eddig eRrni a városi hatóság, hogy olcsóbb legyen Vácon a hús, talán, talán elfogjuk érni a váci mé­szárosok és hentesek harcából, mely még csak most indult meg, de már is a hús ol­csóbbodásra vezetett. A kik figyelték eddig a húsárakat, tapasztalhatták, hogy a disz­nóhús ára Vácon a marhahús előtt lega­lább is 40-60 fillérrel vezetett. Ennek az­tán az lett a következménye, hogy mindig az olcsóbb húst fogyasztották: a mészá­rosok jó üzleteket csináltak, a henteseknél pedig csak a zsir, szalonna fogyott. Most, hogy a kőbányai sertéspiacon a sertés ára visszament, a váci hentesek is elér­kezettnek látták az időt, hogy a hús árát leszállítsák és pedig arra az árra, melyen a váci mészárosok a marhahúst mérik. Az árleszállításra a hentesüzletekben mind több és több lett a vevő, a kik pedig a mészárosoktól maradtak el. Mit tesznek erre a mészárosok? Nehogy nyakukon maradjon a hús, be sem várták a hét ele­jét, már tegnap, szombaton leszálltak a hús árával négy koronára. Alosí azután a marhahús ismét 40 fillérei olcsóbb, mint a sertéshús, tehát a mészárosok visszavár­ják vevőiket. A konkurenciát szívesen látja a város népe, de azt kívánja, hogy a hen­tesek ne álljanak meg és a sertéshús árá­val közelítsék meg a marha árát, akkor megint, rövidesen olcsóbb lesz mindenféle hús Vácon. Egy öreg tragikus halála. Szerdán délután a hétkápolna alatt levő bányába ment ki Dallos István városi ko­csis homokért. A földet alulról bontotta és nem vette észre, hogy a tömeg kezd meg­indulni. A homok lezuhant és a szeren­csétlen ember nem tudott kimenekülni: megfulladt alatta. Dobost várták haza, mi­kor késő este sem érkezett meg, keresé­sére indultak, a lovakat megtalálták, a ko­csis nem volt sehol. Tudták, hogy szeren­csétlenség történt. Mire kiásták, már halott volt. Éder járásbiró rendelkezésére a hul­lát felboncolták és a halál okát megálla­pították. Dallos István a gazdasági cseléd­pénztárnál biztosítva volt, családját a ke­nyérkereső elveszte miatt néhány száz ko­ronával kárpótolni fogják

Next

/
Thumbnails
Contents