Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-05-19 / 39. szám
váci hírlap 3 LÉKELEK (\ HARCTÉRRŐL. * Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket szivesked- ienek nekünk közlés végett átengedni. íjTábori élet Montenegró határán. Fehér husvét. — Virágágyás kolónia. — A magyarnótás rigó. — Boroshordó, mint fürdőkád. Levelet kaptunk a montenegrói harctéről. Ez a levél arról tanúskodik, hogy Montenegró határán sincs rossz dolga a magyar katonának. Ott a mi hőseink megvetették lábukat s mintegy áttörhetetlen páncélfal állják útját a montenegrói bandák betöréseinek. Nem is tudott ezen a részen átjönni egy kecskepásztor se, pedig nagyon sokszor megkíséreltek mindent, hogy legalább egy szekér kenyérlisztet szerezzenek maguknak. A levél szerint a husvét elég hideg volt. Ünnep szombatján az eső havazásra fordult s fehér lett a föld. Fagy azonban nem volt s igy a hó nagyon rövid ideig tartott. „Nagyon ránk férne már egy kis jó idő, az ide való lakosok azzal biztatnak, hogy május közepéig mindennap szokott esni.“ Reggel ünnepi mise volt gyönyörű fehér hószőnyegen. Mise alatt a halomszámra érkezett sonkát és pirostojást megszentelte a páter. A moníenegróiak nyugodtan hagyták ünnepelni a magyarokat, mert nekik is ünnepük volt. Április 7-én már vége van a télnek. A tisztek virágágyakkal vétetik körül lakásaikat. A legszebb és legillatosabb mezei virágokból áll az egész kert. Egy virágágy közepén geometriai pontossággal van színes virágokból kiültetve : I. F. J. A betűk csupa ibolyákból vannak körül ültetve. A csatározásokra vonatkozólag a következőket írják a levélben: „Itt majdnem minden nap van tüzérségi harc, gyalogsági meg éppen minden nap. Ez már annyira megszokott dolog, hogy nem is említem meg. Legutóbb megemlékeztem arról a rigóról, mely egy tábori mise alatt a zenét szolgáltatta. Most a rigó megint szerepelt. Egy- látszik, megszerette a magyar katonákat. Állandóan közelünkben tartózkodik. P. na pokon keresztül fütyölt a rigónak még pedig magyar nótát. Gyere be rózsám, gyere be! Április 9-én hajnalban arra ébredek, hogy a legényem meglehetős falsul fütyüli az ablakon alatt; Gyere be rózsám, gyere be! Egy ideig türelmesen hallgattam a füttyöt, azonban később megsokaltam a szűnni nem akaró zenét és kimentem, hogy leintsem a legényt. A legény azonban úgy horkolt, hogy kisebb gondja is nagyobb volt a füttynél. A fütty azonban egyre tartott. Gyere be rózsám, gyere be! Bosszúsan kerestem a fütyölő urat, végre a közeli bokorban megtaláltam. A rigó fütyölte torkaszakadtából meglehetős hamis hangon: Gyere be rózsám, gyere be! Jól mulattunk a szerenádon. Hogy mily jó dolguk van a mi Robinzonjainknak, legjobban jellemzi a következő pár sor: Vasárnap házszentelés volt. Előzőleg misét tartott a páter, aztán pompás disz- ebéd volt, a felszentelt tisztiétkezdében. Hogy most már melegebbre vált az idő, tűrhetetlen a lakószoba. Hogy gyakrabban fürödhessünk, ma kezdtük meg a fürdöház építését. A fördőkádat már beszereztük. Egy három és fél hektoliteres boroshordót két részre fűrészeltünk. Egész nyakig érő viz fér bele. Eddig csak egy vas kondér- ban fürödhettünk nagyon kevés vízben. Gedeon igazgató a fegyencek mezei munkájáról. Ismeretes, hogy az igazságügyminiszter a fegyházakban és fogházakban letartóz- tafattak közül, a kik künn, az életben mezei munkát végeztek, díjazás mellett a gazdák rendelkezésére bocsátja, hogy a nagy munkáshiányon segítsen. Megkérdeztük Gedeon Emil fegyintézeti igazgatót, nálunk miként hajtják végre ezt a rendelkezést és van-e érdeklődés a fegyencmunka iránt. — A váci fegyházban — mondotta az igazgató úr — a nyolcszáz letartóztatott közül kétszáz fegyencet válogattam ki mezőgazdasági munkára és ezek bármikor elindíthatom. Úgy volt, a főispán fogja a fegyencmunkásokat szétosztani, de legújabban a minisztérium rendelkezik. Mikor felettes hatóságomnak előterjesztést tettem, terveztük, hogy huszas csoportokban két őr felügyelete alatt napi egy korona húsz fillérért és ellátásért adjuk ki a fegyenceket. Nem tudom, kisebb csoportokat engedélyez- e a miniszter, a mi minden esetre a kisebb gazdák érdekében lenne. De mert a fegy- ház katonaviselt őreinek nagy részét a hadvezetőség behívta, a napszámra kiadott fegyencek mellé katonai őrségről kellene gondoskodni, a mit már kérelmeztem is. ~ Vácon és környékén van-e nagyobb érdeklődés a fegyencnapszámosok iránt. — Eddig még nem igen tapasztaltam. Dräsche Lázár vitt el eddig húsz fegyencet, lovag Floch Reyhersberg Alfréd, özv. Rud- nay Józsefné reflektál eddig munkájukra. Lehet, hogyha a nagyobb munka kezdődik, nagyobb lesz a kereslet a fegyencerő iránt is. Egy kapitány hősi halála. Baintner Ernő honvédhuszárőrnagy rég nem látott öccsét, Baintner Károly közös hadseregbeli huszárkapitányt ment a szomszédos sereghez meglátogatni. Mikor odaért, egy holtestet temettek épen : Baintner kapitányét. A hős katonát golyó találta a nyakán és az ütőerét átvágva elvérzett. Baintner Károly a harctéren soron kívül lett kapitány és vitézségéért a Signum laudist kapta. Halála édes atyját, Baintner Ottó balassagyarmati bankigazgatót, testvéreit és feleségét borította mély gyászba. Híradás egy przemysli hadifogolyról. Bulejsza András váci iparos a 16-ik besztercebányai honvédgyalogezredhez vonult be, melyből, valószínűleg egy zászlóaljat Przemyslbe vezényeltek. Itt volt Bulejsza is, utoljára múlt év november 2-án irt családjának. A hosszú halgatásból azt hitték, hogy a védősereg kitörésekor elpusztult, mig végre most tudatta egy levelezőlapon, hogy él, baja nincs és Zarzin orosz városban hadifogoly. Hogyan ir a muszka magyarul? Említettük már, hogy Vácra is jött egy hadifogolytól nyomtatott levelezőlap, melynek szövege magyar nyelven volt, csak a város és a lap Írójának nevét Írták rá léniával. Most ismét jött egy ilyen levelezőlap, mely igy szól : Tessék most küldeni rokonaimhoz Orosz fogságban vagyok, városban Tomszk Gub- riába megyében. Egészségesés nem sebesülve vagyok. Lehet Írni hozzám is magyarul. Szives üdvözlet. Névém és keresztnéven! : Szokol József. 71. Szokol József váci iparos a 71-es gyalogezredben szolgált és Oroszlengyelor- szágban került orosz fogságba. Kilenc hónap utón irt, Bolka József katonánk éppen kilenc hónapja nem adott magáról hírt. Most érkezett meg a levele, mely úgy látszik, nagyon hosszú utat tett meg: még március 5-én adta fel Samarkandban. Tudatja, hogy egészséges, nincs baja, minden ismerősét tiszteli. A hadisegélyes mesterné asszony. Mesterinas lép kipirult arccal az Ottó- boltba. — Kérek egy nehány keztyűt küldeni a mesterné asszonynak, mert venni akar egy párt és restelli itt próbálgatni. — De hát mégis tudnunk kell, milyen számú keztyű kell. Az inas a vállát vonogatja. — Hát milyet viselt eddig ? — Nem viselt az eddig. Csak most akar, mert’ hát hadisegélyes. — Hát milyen a keze mégis ? — Tessék az arcomról lenézni. Éppen most vágott pofon, a hogy idefelé indultam. A katonák uj sapkája. A csukaszürkének, a mely úgy összeforrott ezzel a háborúval, konkurrense van. Az uj menetszázadok, a melyeket most indítanak a harctérre, nem csukaszürke sapkát viselnek, hanem fakó, szürkés-zöldet. A csukaszürkének és a zöldnek keveréke ez a színárnyalat, a melyről el lehetne mondani, hogy modern, tavaszi félszin, de valójában praktikus újítás, a melyet, ha nem is a tavaszi divat, de mégis a tavasz hivott életre. Télen jól bevált a ködös levegőbe olvadó csukaszürke szin, most azonban, a mikor zöldbe borult a világ, jobban eltűnik benne a zöld sapka. Ezért szerelik fel katonáinkat az uj sapkával, a mely különben is gondosan megcsinált ruhadarab. Pompás, a nemezbe átmenő posztóból készült, erős, vastag és mégis nagyon köny- nyű. E mellett egy darabból van az egész. Az ellenzője kemény betéttel, a sapka saját anyagából készült. On károsodik hogy hanem hirdettet; hogy van eladó háza, telke, hogy van kiadó lakása, szobája, hogy van eladó bútora, hogy eladó a szalmája, trágyája, hogy eladó a gabonája, hogy van eladó bora, káposztája a Váci HirBap szerez vevőt, bérlőt, lakást, bútort, ruhát és minden szükségest. Hirdessen a Váci Hírlapban.
