Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-10-07 / 76. szám
HuszonnyolcadiK évfolyam 76. szám. Vác, 1914. oKtóber 7. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Eeves szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Kosciuskó álma. Megindult a földrengető förgeteg s rét- tenhetlen tömegek kezdik ki a hatalmas orosz birodalom határait, írtig testét évszázados ölő rákfenéje bomlasztja belülről. Űj felvonás kezdődik a történelem színpadán. Egyik oldalon a ragyogó szentségit népjogok .védői, a másik oldalon a kultura- mentes, minden nemes emberi érzést és szabadságot letipró orosz despoíizmus küldi tűzvonalba rengeteg seregeit. S foly a csata, dühöng az öldöklő férgetek és különösen Lengyelországban a szabadság szele ébreszti álmaiból a rab bilincsek alatt sínylődő tömegek lelkűidét. Kosciuskó szelleme halja ál a hős Wieniavski utódait; s hosszú és keserves évtizedek álmainak megvalósulását várják a lengyelek. Minden erejükkel igyekeznek széttörni acélos bilincseiket, melyet rájuk rakott a szorultságban szabadságot igérö, de hatalmának teljében kancsuka ütéseket osztogató cári hatalom. Hosszú tespedésből ébred Lengyelország. Áhitoz a szabadság után, melyei valamikor saját vezetői, főurai, hatalmasai játszottak leigázói kezére. Új energiával, megtisztult lélekkel várja az elkövetkezendő nagy időket. Végre beteljesülni lálja a svájci Rappenchivyl városban levő lengyel nemzeti múzeum homlokzatára irt tüzes jelmondat reményét: „Lengyelország géniusza rendíthetetlen bizalommal várja feltámadásának óráját.“ Lengyelország nemcsak Oroszország kabzsi és erkölcstelen politikájának, hanem saját belső viszonyainak is köszönhette összeomlását. A pénzért hazátáruló nemesek; Mala- kovski kancellár, Branicki tábornok s főleg maga az uralkodó Szaniszló voltak, a kik az országot kétszínű politikájukkal a züllés lejtőjére vezették. A megindult romlást senki sem tudta feltartóztatni; s az 1797 iki felosztás alkalmával Oroszország, valamint a vele szövetkezett hatalmak teljesen feldarabolták a birodalom testét. A lengyelek szabadságának teljes megölésével nem tudták azonban nemzeti érzésüket és kultúrájúkat is teljesen elrabolni, bár Oroszország mindenáron és ferde politikájával mindig arra törekedett, hogy a lengyelekkel ne csak régi szabadságukat, hanem nyelvüket is teljesen elfeledtesse. Azonban hiába volt a legkegyeflenebb terrorizáló politika. Hiába álliloflák oda mumusnak Szibéria hómezőit, Lengyelországban mindig izzott és forrott a szabadság után törők lelke. Csak véres megtorlásokkal, lömeges gyilkolásokkal bírták meglaríani őket az orosz sötélség jármában. Kultúrájuk megmaradt, sőt fejlődött. A l nemzeti nyelv tisztult, erősbödött; s féltve és rettegve őrizték jelentős irodalmukat, melynek legértékesebb munkásai az utóbbi időkben: Eliza Orzeszkova, Herryk, Sien- kevievic, Lelevel, Szujoki, mig az elmúlt századokban az irók és költők egész sora voltak. Hogy Oroszország csak mily eszközökkel tudta rabigában tartani az izmos és jobb sorsot is méltán megérdemlő tömegei, annak illusztrálására álljon iü az 1863- iki forradalomban büntettek számsora : felakasztottak 128 férfit, rabságba, Szibériába vittek 9423 férfit és nőt, majd később Szibériába száműztek 18.672 férfit és nőt. Kelet Szibériába kényszermunkára vittek 11.000 embert s összesen mintegy 70.000 lengyelt fosztottak meg életétől s szabadságától. Ily eszközöket alkalmazott Lengyelor- i szággal szemben II. Sándor, a nagy reformátor terveivel induló uralkodó. így bántak el azzal az országgal, melynek a forradalom kezdésekor nemcsak az orosz katonaság is pártját fogta. De Lengyelország ereje nem senyvedt el a hosszú rabság alatt. A szivek mélyén érzik a szabadság vágyát; s ők maguk is segítenek felszabadítóik seregeinek az otromba és lomha birodalom erejét ösz- szetörni. Virrad a szabadság hajnala, közéig Kosciuskó álmának beteljesülése és lassan elérkezik a várvavárt idő, midőn majd újra, fényes belükkel Írják be a történelem lapjaira a szabad „Lengyelország“ nevét. Október 6. A törléneli idők forgatagában, ha csak néhány pillanatra is, a magyar nemzet kegyelete az aradi tizenhárom felé. fordul. Templomokban imádkozó ajkak és áldást kérnek a szabadsághősök haló poraira, szabadságéri küzdő fiaink fegyverére. A felsővárosi plébániatemplomban Polhorányi József prépost-kanonok mondott gyászmisét és a váci daleg/esiilet megható dalokat énekelt. A város dr. Zádor polgármester és dr. Göndör főjegyző képviselték. Délelőtt tiz órakor Kisvácon a ref. templomban voll emlékezés. Sáfár Béla lelkész imát és szép beszédei mondott a múlt és a jelen szabadsághőseiről. Ill a várost dr. Franyó tanácsos képviselte. A tábori csomagforgalom ideiglenes szünetelése. Az óriási munkatorlódás miatt, mely a táborban levők részére feladott rengeteg mennyiségű csomagküldeménnyel a postahivataloknál előállóit, tábori küldemények felvételét a postahivatalok október 2-től kezdve ideiglenesen beszüntették. A csomagfelvétel ulbóli megkezdését a posta annak idején jelezni fogja. Hornung Gyula. Az újvidéki temetőben alussza örök álmát hősünk. Sírján a föld megszikkadt s csak most jött értesítés halála körülményeiről. Az újvidéki katonai kórház a következő hivatalos érlesitést küldte: Hornung Gyula, a cs. és kir. 68-ik gyalogezred tartalékos zászlósa haláláról van szerencsénk a következőket közölni: Nevezett zászlós úr folyó évi szeptember 21- én .......- -- mellett srapnelllövés következtében a bal alsó lábszáron sebesült meg és csonttörést szenvedett. Szeptember 22- én reggel három órakor Újvidékre hoztuk, a hol a polgári kórházban szeptember 23-ának délelőtti tiz órájától kezdve ápolás alatt állott. Betegségének lefolyása a következő volt: A srapnelllövéstől vas- darabkák és piszok hatolt a sebbe, minek következtében gyors lefolyású vérmérgezést kapott. Műtét nála ki volt zárva. A halál vérmérgezés (sepvis gravosj következtében állott be. Nevezett folyó évi szeptember 23- án délután két órakor halt meg. Dr. Brenner s. k. főorvos. * AAég egy értesülésünk van Hornung Gyuláról. Fényes László, a nagyhírű újságíró a múlt hetekben végigjárta a déli harcmező kórházait. Budapestre visszatérve felkereste az atlétikai klub belvárosi társaságát és ezeket mondotta: — Bizonyára érdekelni fogja az urakat Hornung Gyula halálának körülményei. Az újvidéki kórházban találtam rá, de beszélni vele már nem tudtam, szegény már agonizált. ‘Az orvosokkal beszéltem sebesüléséről. Kijelentették, hogy az a seb, a mit srapnell ütött a lábán, száz közül kilencvenkilenc esetben gyógyul. Az egy percent: Hornung Gyula. A bátor katona ugyanis talán nem is tudott róla, hogy rendkívül előrehaladott cukorbetegsége volt. Ez pedig kizárja a lehetőségét, hogy műtét utján segítsenek rajta. A szegény fiú cukorbetegsége miatt nem gyógyulhatott meg. Lgy hősünkkel kevesebb. . . Dunakeszi feloldva, Rákospalotán gyanús eset. Dunakeszit a héten feloldották a kolerazár alól, mert a Galíciából behurcolt egy koleraesel veszedelme megszűnt. Szombaton ismét megszólalt a telefon a föszol- gabiróságon (telefontól és sürgönykihordótói félnek mosl oil legjobban) és Rákos- palotáról jelenlétiek koleragyanus megbetegedési. Romeiser tb. főbíró Keresztes Dániel dr. járási orvossal azonnal leutazott Ráköspalotára, a hol a beteget vizsgálat alá vették. Valószínű, hogy a bakterologiai intézet kimondja, hogy „kolerára nem gyanús“, mert a beleg leilta magát és a koleraszimptomák ettől eredtek.
