Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-12-23 / 98. szám
VÁCI HÍRLAP Ä honvédek muszkát fognak. Tóth Sándor, a kiváló evezős, a nagyszebeni honvédgyalogezred zászlósa vasárnap másodszor került haza a harctérről. Most [óbb combját fúrta keresztül a golyó és jó időbe kerül, mig harmadszor is visz- szakerülhet a lövészárokba. Fájdalmas sebe dacára kevesen fogják fel oly kedélyesen azt a sok szenvedést, a mit itthon csatának hívunk. Részt vett az oroszok felvidéki betörésének visszaverésénél, azután az előnyomuló sereggel már Neu-Sandecen túljárt, mikor megsebesült. Sok érdekesebb mondani valójából legérdekesebb, hogy az oroszok rendre megadják magukat. A tisztek nagy része egyik kezükben revolverrel, másikban furkósbotíal rohannak a síurmok- ná1 a muszkákra, a kik a furkós botoktól jobban félnek, mint a szuronytól. Egymás után adják meg magukat a muszkák és a kötöző helyre menő sebesült honvédek 15—20 elfogott orosz katonát kisérnek. Tóth Sándor látott egy fogoly szállítmányt, melyet egy, mond egy szál huszár kisért és a huszár — volt váci hatosokból való, — büszkén mondta, hogy ötszázan gyalogolnak előtte. Ütközetek után a jókedvű bakák és a — tisztiszolgák fogadnak, hogy ki hoz a mezőről, vagy az erdőből több oroszt. És újabban mind több és több olyan muszka katonát hoznak, kinek vállán az ezredjeizés mellett korona van: ezek az atyuska büszkeségei, a gárdaezredekből valók. Legjellemzőbb arra, hogy az oroszok milyen szívesen adják meg magukat, a következő eset: Egyik faluba — mondja Tóth zászlóselőőrsnek vonult be s mindjárt a szélső házba benyitott kéf emberével. Hosszú asztaloknál egész század katona ült és vígan ittak. Mikor kijelentette nekik, mindnyájan foglyok, tisztelettudóan sapkájukhoz emelték kezüket és azután mindnyájan kezet fogtak egymással. Mikor megkérdezte, hogy mi volt ez, egyik orosz altiszt felvilágosította, hogy gratuláltak egymásnak, hogy végre fogságba jutottak. Betörök a gvárdiánnáS. Schmidt Fulgenz szént-ferencrendi gvár- dián vasárnap reggel imáiba merülve az oltár előtt állott, ez alatt a klasírombeli szobájának mindkét ajtaját eddig ismeretlen tettesek felfeszi tették és szobájában talált összes pénzt elvitték. Kétségbeesve tett jelentést a házfőnök felfedezéséről. Szobáját feldúlták és a hol csak egy-két koronája is volt a fiókokban, mind össze- I szedték a betörők. Először azt jelentette, j hogy a takarékkönyvek is eltűntek, de később kiderült, hogy csak az apró pénzre áhítoztak a kellemetlen látogatók, de igy is 460 koronát vittek el. A rendőrség azt jelenti, hogy a betörők nyomában van és egy-két nap alatt elfogja őket. Karácsonyfa a vöröskeresztben. j A vöröskereszt váci kórházában a kará- | csonyfaünnepélyt ma, szerdán este Ü27 óra- j kor tartják meg, melyre a közönséget lapunk utján hívják meg. Szegény gyermekek felruházása. A Petőíi-aszíaltársaság minden évben sok gyermeket öltöztet fel tetőtől talpig. Ez idén. a felruházó ünnepély most volt, de csak két gyermeket láthattak el téli ruhával. A derék egyesület ugyanis a háború kezdetén minden vagyonát átadta hadba- vonull katonák családjainak felsegélyezésére, azóta csak két gyermek ruhájára tudott nagyobb összeget összegyűjteni. . Az internált lop és megszökik. Bojarsky Sulim szerb szűcs azok . közé az internáltak közé tartozik Vácon, kiknek a rendőrkapitány megengedte, hogy a városban lakjanak. Petár derék alattvalója rögtön munkához látott és házról-házra gyűjtötte a prémeket, hogy azokat olcsón kidolgozza. Schumacher Jenőné, Haas La- josné és még vagy tizenöt hölgy ült fel a szerb szűcsnek és bizalommal adták át neki drága holmijukat. Bojarsky mester azonban csak nem akart jelentkezni a munkával. Végre is a rendőrséghez fordultak, a mely aztán kellemetlen meglepetéssel szolgált. Kederiíette, hogy Bojarsky Sulim a több száz koronát érő prémeket elvesztegette, vagy elzálogosította és aztán szó nélkül megszökött Vácról. Megszűnt a teherforgalom. A budapest—vác—marcheggi vonalon a katonaszállitások oly nagy mérvet öltöttek hogy a máv. igazgatósága elrendelte a teherforgalom beszüntetését. Az állomások egyelőre tehát csak gyo sarukat vehetnek fel továbbszállításra. iVÜssders siapféns^re jösí. Egy másik hírünkben Írjuk meg, hogy a ferencrendi klastrombán betörők jártak. A rendőrségen azonnal megindították a nyomozást és. a gyanú Fejes Afihály laka- íostanoncra esett. Vallatni kezdték és egész más sült ki a vallatásból. Fejes gyerek váltig tagadta, hogy a zárdában betört volna, ellenben azt kibökte, hogy nemrégiben özv. Tromf Károlynénál alkalmazott Szofal Mihály lakaíossegédlőí 200 koronái lopott el. Az összeget jórészt ellumpolta és csak ötvenhat koronát találtak nála. Meglopott assxQnjfok, A gyönge vásáron kivételkép gyönge volt tolvajfelhajtás is. A rendőrség egészben három asszony megkárosításáról tud. Molnár Sándorné zsebéből 20, Berta Józsefné újpesti asszonytól 60, Szűcs Józsefné őr- szentmiklósi asszonytól pedig 40 koronát vágtak ki. Tettesek nincsenek. Jön a karácsony. Küldjük a kis Jézust ajándékaival értünk küzdő katonáinkhoz f A külföld í*e szóló leveleket kell A kereskedelemügyi miniszter újból felhívja a közönség figyelmét arra, hogy a külföldre (Ausztria és Bosznia-Hercegovina kivételével) szóló közönséges és ajánlott leveleket a katonai ellenőrzés megejthetése végett nyitva kell postára adni. mézzé mm AZ ASZTALFIÓKJÁT és ha niár fogytán van a név* jegye, rendelje meg a PESTWI- DÉKI NYOMDÁNÁL VÁCON, hiszen közeledik már a karácsonyi és újévi üdvözletek ideje és ne halassza megrendelését az utolsó pillanatra. LEVELEK fi HARCTÉRRŐL •ifr Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket szíveskedjenek nekünk közlés végett átengedni. « A NÉMETEK. Az északi harctérről irta : Haraszti Ernő. Abba a szerencsés helyzetbe jutotta?n hogy alkalmam nvilt a nagy német nemzet fiaival közvetlenül érintkeznem. A német ha- zafiságot, harcratermetíséget, a germán jellemet szemtől-szembe megismerhettem és elmondhatom, hogy én, a ki bevonulásom óta igen nagy adag pesszimizmussal voltam eltelve, ma megismerve nagy szövetségesünk fiait a harctéren, optimistább lettem a legnagyobb optimistánál is és az a szent impresszióm, hogy mi, magyarok ezt a borzalmas háborút győzelemmel fogjuk megvívni. A németek oldalán el nem veszíthetjük, még ha az egész világ is ellenünk fog fegyvert. Csak néhány pillanatfelvételt akarok bemutatni Vác város közönségének a Váci Hírlap utján, néhány képet csupán a nagy nemzetről, a nagy nemzet talán még nagyobb fiairól. A szégyen. Egy orosz-lengyelországi határíaluban történt. Német tűzőrség, gyalogság ás műszaki csapatok, vonultak keresztül. Nemi ,y órai pihenőt tartottak és a tisztek össze- barátkozíak velünk. Igazán kedves, udvarias tiszt egytől-egyig. A kínálásra tartott ezüst cigarettatárcák olt csillogtak a hideg őszi napfényben. Nem tudtuk őket az udvariasságban még csak megközelíteni sem. Äz egyik csinos, nyúlánk szőke fiú volt, igazi germán tipus. Kicsit fészkelődni kezdett. köszörülgette a torkát, láttam, hogy valamit akar mondani. Végre nagy nehezen, inkább suttogva, mint hangosan fordult felém: — Mond csak, Kamerád, hogy lehet az, hogy átvonulásunk alkalmával a ti országotokban (Ausztria egyik tartományátértette) még annyi fiatal, erőteljes, egészséges civil van ? Látod, minálunk csak a gyerekek, aggok, no meg a betegek maradtak otthoni A többi ott van a harcmezőn, mind, mindl A legnagyobb • szégyen ilyenkor, ha egészséges ember otthon kritizál! A Szepi! Végtelen kolonokban a mint az egyik vadászezred elhaladt, kétszáz lépésről új csapat következeit. Élén egy galambősz tiszt lovagolt, szép vasderes oldenburgi kancán. Gondoltam, no itt most egy eleven német tábornokot fogok látni! Kihúztam magamat és vártam a pillanatot, a mikor hozzánk ér. — Kinder! Schauts da kommt der Szepi. Mosoly és öröm a németek ajkán. Ejnye, gondoltam magamban nem szép ezektől a németektől, hogy egy magasrangú katonatisztről mosollyal „per Szepi“ beszélnek! A német fiúk egymás után rohantak oda a Szepihez, a ki sorjában mosolyogva végig kezeli a pajtásokkal. Egész közelről szemügyre vehettem. Galambősz haj és szakái, piros arc, orrán aranyos evikker. — No mi az? Megint Rast? Nem szé- litek magatokat? Most lovagoltam túl a 45-ik kilométert, még 14 van hátra! A'lajd azután lesz egy kis Rast! Szégyeljétek magatokat! — Ki volt ez a magasrangú tiszt? fordultam egyik szomszéd német tiszthez. — Ez, pajtás, egy reaktivált Laitmant, a ki önként jelentkezett a háború kitörésekor, sok száz bajtársával együtt fegyveres szolgálatra. Végigküzdötte a francia-német háborút, ma 67 éves és az egyik tüzérezred Laitinandja. A háború előtt egy lipcsei vegyészeti gyár kémikusa volt, egyébként Wéber Józsefnek (Szepi a becéző neve) hívják.
