Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-12-06 / 93. szám
VÁCI HÍRLAP VÁCI HUSZÁROK A HÁBORÚBAN. „ legénység összeválogatása. - .Mindenhit hazahozott !“ - A szaKasz- ezető dicsérete - Hirsch Sándor önhéntesen beáll. - Imahoz. Kesiíés és lelKesedés. A végelláthatatlanul duio világháború minden mozanata egyképen köti le idegei érdeklődésünket. Mégis, mikor húszát iáinkról hallunk, vagy olvasunk, mintha nagyobbat dobbanna szivünk, mintha nagyobb lenne büszkeségünk súlyosabb a fájdalmunk. Mindjárt a háború elején jeleztük, hogy huszárainkról lehetőleg tájékoztatni fogjuk olvasóinkat, Módunkban van most ezt az ígéretünket beváltani a harctéren készült feljegyzéseit alapján. Nem szakszerű Katonai feljegyzések ezek, hanem olyanok, amelyekben háborús élményeket átélő ember szól az érdeklődő emberhez. * Megjött a mozgósítási parancs. Kedves kis városunk hangos lett a hadbavonuló katonák lelkes nótázásától és a bevonuló lovak nyerítésétől. Ugyanis garnizonunk lóállományát a vállalkozóknál tartásban levő lovak egészítik ki. Hangos lett a kaszárnya, folyt a gyors munka az előkészületekkel. Kapitányaink hajnaltól késő estig a legénység és a lovak felszerelésével s főleg annak szakaszokba való beosztásával foglalkoztak. A laikus előtt ez utóbbi talán nem is munka. Dehogy nem 1 Ez talán a legnehezebb, mert a svadronyosnak az emberek kiválasztásánál azok jellemére és mikénti használhatóságára kell tekintettel lenni. Fontos, hogy egy-egy század minden szakasza egyforma olyan tulajdonságokkal biró emberekből és olyan képességű lovakból álljon, hogy azokra válságos pillanatokban egyformán lehessen számítani. A kapitányok ezen munkáját megnehezítik a hadbavonulók hozzátartozóinak (feleség, anya, stb.) könyörgései. Tudvalevő, hogy a bevonultak nem egyszerre mennek mindnyájan a harctérre; a fölös számuak a pótszázadokhoz jutnak későbbi pótlásokra. Egyik svadronyosunk az ilyen kéréseket azzal utasított vissza, hogy megígérte, hogy a mint elviszi a fiút, vagy férjét, úgy visz- sza is hozza. Hány anyának és feleségnek adott erre kezet! Felemelő volt látni, hogy a legénység maga inkább azért neheztelt, ha nem az első vonalba, hanem a pótszázadba nyerte beosztását. Később a harcok alatt, egy rettenetes éjszakán volt alkalma az említett kapitánynak itthon tett Ígéretére figyelmeztetni egyik huszárját. Ugyanis a mint kitudódott — a harc hevében, úgy 2—3 óra között éjjel, eléje térdelt egy huszár családapa ezen szavakkal: „kapitány úr mi itt mindnyájan elveszünk“, mire a kapitány megragadva a huszár karját reákiáltott: Fiam mit Ígértem a kaszárnyában? Hazaviszlek! A huszár megnyugodva, mint egy oroszlán harcolt tovább. (Ez esetre visszatérünk.) A váci huszárosztálynál a nyolc napi előkészületek alatt (háború békében) is lélekemelő dolgok történtek. Az egyik század gyakorlatozott. Svadronyosunk egy alkalommal valamiféle fejlődést vezényelt a gyakorlótéren. Közben egyik szakaszparancsnok lova megtagadta az engedelmeségel, nem ment előre; a szakasz szárnyán levő szakaszvezető a szakaszparancsnok helyére ugratott s vitte a szakaszt a helyére. A tartalékos szakasz vezető e valóban szép ténykedését szép szavakkal méltatta kapitányunk a front előtt, hangoztatván, hogy ha majd rövid idő múlván a harcmezején a szakasz előtt levő parancsnokot az ellenséges golyó leteriti, akkor az olyan szakasz, melynek ilyen szakaszvezelője van, nem lesz elhagyatva, mert a helyettes átveszi az elesettnek helyét. (Ugyanis katonáéknál senki sem pótolhatatlan). Egy alkalommal az elindulás előtti napokban egy intelligens fiatal ember, ki soha nem volt katona, jelentkezett a garni- zonban, hogy vigyék a harctérre. Mikor kapitányunk, kinek századába a kiváló hazafi beosztást nyert, ezt az esetet a teljes fegyverzetben álló századnak a front előtt tudomására hozta, dacára a katonai rendnek, melyben a század állott, egy halk, sohajszerű. csendes „Isten éltesse“ hangzott el 150 magyar torokból. Bizony nem marad egy szem sem, melyben köny nem csillant volna meg a meghatottságtól. A vagonirozás, illetve az indulás három csoportban történt. Az első csoport este 11 órakor (aug. 7.) állott össze a laktanya előtti térségen várva kapitányuk megérkezését. Nem is kellett sokáig várnia. Alig, hogy a front mögötti eligazította a délceg gascogniakat (igy nevezték el maguk között a századot) már felhangzott a „kardot ránts, jobbra nézz“ s már vágtatott a jelentéssel a daliás frontmögötti százados. A jelentés átvétele után svadronyosunk, mikor meggyőződött, hogy mindenki a helyén van, imához vezényelte a századot, majd rövid lelkesítő beszédben figyelmeztette a legénységet a szent kötelességre, mely a harctéren vár reájuk. Svadronyosunk első szavai ezek voltak: Ha Isten velünk, ki ellenünk! s igy végezte; A ki az úrral jár, nem jár sötétségben; én vagyok közietek a legnagyobb úr tehát csak utánam fiúk! Utunk egészen a végcélig valóságos diadalát volt. Jó magyar népünk minden állomáson cigánnyal fogadta és kisérte katonavonatunkat, A katonáknak lelkesedése határtalan volt. Legközelebb kivag- gonirozunk. (Folytatjuk szerdai számunkban.) Az önkéntes Őrség jelentése. Az eddig jelentkezett önkéntes őrök száma: 689. — Újabban felvétettek; Acsay Márton, Bartoss András II., Benda Sándor, Kecskés Elemér, Landsman Mór, Mészáros Vince, Nell Ignác, ifj. Obermajer Gyula és Ungár Jónás. — Teszák Gyulának a parancsnoki tisztségről való lemondása — érdemeinek elismerése és jegyzőkönyvbe való iktatása mellett — sajnálattal vétetett tudomásul. Miután azonban a lemondott parancsnok továbbra is lelkes és állandóan mnnkás tagja kíván maradni az őrségnek, irodafőnöki munkakörrel felügyelőnek választatott meg egyhangúlag. Szolgálatra való későn jövetel, illetőleg a szvl- galali hely önkényes elhagyása, végre pedig szolgálatból való igazolatlan elmaradás miatt 2 tag meginlésre, 2 dorgálásra Ítéltetett, 2 pedig kizárással sujtatott. A váci munkásbiztositó a hadsegélyzés szolgálatában. A harctéren küzdő katonáink ellátása iránt országosan indított mozgalomból legutóbb a munkásbiztositó pénztárak intézménye is részt kért. Az országos munkásbiztositó határozata nyomán a váci kerületi munkásbiztositó pénztár is körirattal fordult munkaadó tagjaihoz, kérve őket, hogy munkásaikkal egyetemben csekély heti önkéntes járulékokkal adakozzanak a katonák téli ruhával leendő ellátására. A heti járulékok a legcsekélyebb összegekben vannak megállapítva, minden munkás után, kinek napi keresete két koronát el nem éri, heti hat fillér, két koronától négy koronáig tiz fillér, öt koronától hat koronáig 14 fillér és hét koronától nyolc koronáig 18 fillér lenne fizetendő, melyet a munkások és a munkaadók közösen viselnek. Oly csekély, pár fillérnyi megterhelés esik egy-egy részre, a mit alig hisszük, hogy bárki szívesen ne vállalna a mi körünkből is, a mint örömmel vállalják országszerte. A kis adományokkal mégis igen nagy és kettős célt érnek el: védenénk a tél zordsága ellen azokat, a kik minket és szép országunkat az ellenségtől védelmezik és megvédve őket a betegségektől, a béke idejére egészséges, munkabíró munkássereget biztosítanánk az ország felvirágoztatására. Halálozások. Weiner Ignácné élete 82-ik évében elhunyt. A köztiszteletben álló Weiner Ignác feleségét, Boros Samu hírlapíró, Boros Jakab mozitulajdonos és városi képviselő édes anyjukat gyászolják, kinek hült tetemét csütörtökön nagy részvét mellett kísérték ki nyugvó helyére. — Id. Zabka Ferenc élete 98-ik évében Prágában jobblétre szenderült. Az öreg úr, ki legutolsó napjáig jó kedélyben élt, többször járt Vácon is és itt sok tisztelő barátot szerzett. Halálát Zabka Ferenc nyug. máv. felügyelő és nagy családja gyászolja. Az internáltak szöknek. A váci honvédhuszárkaszárnyában őrzött internáltak közül ismét megszökött három. Mikor ennek hire ment, másnap négyen adták rá a fejüket, hogy szökést próbáljanak, de rajta vesztettek, mert az őrség észre vette és visszavezette őket. Büntetést természetesen nem kaptak. A szökéseket hoitbizonyosan várhatjuk, napirenden lesznek. Mint a himes tojással, úgy kell bánni ezekkel az alakokkal, a kik a magyar nemzet kárára voltak. A hála az, hogy az eltartásért zúgolódással és szökéssel fizetnek minden bántódás nélkül. Otthon soha se jutott nekik meleg hajlék, itt kifogásolják, falujukban egy héten egyszer ettek meleget, itt naponta kapnak és nem tetszik nekik. Hát megszöknek. Mig fegyelmi büntetésben nem részesül ez a siserahad, addig nem fognak velük bírni. A humánus bánásmód szökést teremt. Zu- bovichék valók nekik, nem polgárőrség! Huszárok uj parancsnoka. Báró Zech huszárezredes, az első honvédhuszárezred parancsnoka, dandárparancsnok lett. A huszárezred veztője a harctéren Baintner Ernő őrnagy lett. Egyúttal közölhetjük, hogy huszáraink az első és második orosz betörésnél a Kárpátokon nagy sikerrel harcoltak és felsőbb helyről is dicséretei nyertek.
