Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-12-02 / 92. szám
h. gy. e. Herzog László 1. h. gy. e. Leder- mann Miksa 60. gy. e. Biber István 1. nepf. e. Herczeg János 1. népi. e. Fenyő (Fleisch- mann) Ede cs. és kir. 32. gy. e. tart. orve- zelő. Madár Janos 7. h. gy. e. Kr.zsek György 32. gy. e. Kovács József 1. nép . p. Tarr Gábor 1. népi. gy. e. Csitneki Antal 10. h. gy. e. Magyar Sándor 32. gy. e. Cseh Péter 24. h. gy. e. Trenka József 1. h. gy. e. Hegedűs József 1. h. gy. e. Pcijoi Ferenc 1. népi. e. Budai Mihály 13. h. e.Galba János 1. h. gy. e. A katonai ügyosztály figyelmezteti a Vácra érkezett sebesült katonákat, hogy kötelesek az ügyosztálynál jelenteni ittartózko- dásukat, különben csapaíjukhoz való visz- szatérésük után szigorú büntetésben lesz részük. Balás püspök — titkos tanácsos. A király három magyar püspököt, köztük Sipeki Balás Lajos rozsnyói püspököt valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki. A legújabb titkos tanácsost Vácról igen sokan üdvözölték levélben és sürgönyben kitüntetése alkalmából. Fedor* Srrsr*e s^yugefijaztatása. A rom. kát. iskolaszék Pothorányi József prépostkanonok elnöklete alatt vasárnap gyűlést tartott, melynek városszerte érdeklődésre számot tartó tárgya Fodor Imre tanító nyugdíjazása volt. Pothorányi elnök igen meleg szavakat talált a negyvennégy évig szolgált kiváló tanító érdemeinek méltatására s kijelentette, hogy mindenkor mintaképül állítható, önzetlen és lelkes népnevelőnek, bár legteljesebben rászolgált a nyugalomra, távozását őszintén sajnálják. Olyan férfiú, mint Fodor Imre, ki a legszebb érdemeket szerezte hosszú és nehéz szolgálata alatt megérdemli, hogy a legmagasabb helyről kitüntetésben részesitessék, ezért az iskolaszék a grófpüspök úr utján kérni fogja, hogy a kiváló tanító királyi elismerést nyerjen. Preszly Elemér felszólalására kimondották, hogy a tanítótestület által rendezendő búcsúünepélyen az iskolaszék testületileg részt fog venni Ezután Fodor Imre állásának betöltéséről volt szó. Az iskolaszék egyhangú megállapodással elhatározta, hogy nem hirdet pályázatot, hanem meghívja az állásra Éder Katinka oki. tanítónőt, Éder Kálmán vezető járásbiró leányát, ki a legutóbbi pályázat alkalmával az összes pályázók között a legjobb bizonyítványt volt képes felmutatni. Az uj tanítónő Fodor távozásával, mely valószínűleg január elsején lesz, kezdi meg működését. Bogányi Emma kézimunkatanitónő elhalálozásával megüresedett állásra Mlinkó Lászlóné kézimunkatanitónő! választották meg. Kiváltja meg az újévi üdvözletét? Már most indítsuk meg az akciót, hogy mindenki váltsa meg az újévi üdvözleteket a katonák karácsonya, vagy más nemes célra. Lehetőleg december hó 15 —20-ig mindenki hozza nyilvánosságra, hogy a b. u. é. k-t ezúttal pénzben váltja meg és igy az ismerősei, rokonai, tisztelői felmenve érzik magukat, hogy neki postán gratuláljanak s igy ők is megválthatják az újévi üdvözleteket. Semmi értelme nincs annak, hogy például január közepén vagy végén nyugtázzuk az üdvözletek megváltását, a mikor már senkise követheti a példát Tessék előre jó példával előljárni, hogy a kik hasonló jól akarnak, legyen módjuk és idejük rá. Lei« teils ion? Pestvármegye törvényhatósága hétfőn tartotta ez évben utolsó közgyűlését gróf Ráday főispán elnöklete alatt. Máskor megyegyűléseken kevés olyan tárgy akad, a mely közvetlenül érdekli városunkat és vidékünket, most azonban egy nagyfontosságú kérdésről olyan vita keletkezett, melyről meg kell emlékeznünk. Ez év végén járt le a városi képviselők egy részének mandátuma, ennél fogva városi képviselőválasztás lesz, rögtön rá néhány nap múlva pedig tisztujiíás, mert a város tisztikara tudvalevőleg hat évről hat évre válasziatik s ez az idő is elérkezett. A megyegyűlés póttárgysorozatának első pontja voll: a váci városi képviselőválasztáshoz elnök kiküldése. Babó Mihály volt országgyűlési képviselő felszólalt e tárgynál és argumentált, hogy a rendezett tanácsú városokban, miként a törvényhatóságoknál,, halasszák el a tiszt- ujitást. Ezért a vármegye Írjon fel a kormányhoz, hogy ily intézkedés tétessék. A megyebizottsági tagoknak nagy hajlandóságuk volt Babé érvelését elfogadni, mert úgy gondolkodtak, hogyha a tisztviselők egy része a háborúban van, nincs nincs is módjukban a tisztujitásról érfesü- lést szerezni és esetleg nem adhatják be pályázati kérvényüket, a mely esetben pedig nem is választhatók meg. A főispán azonban más vélekedésre fordította a közgyűlést felszólalásával. Azt mondotta ugyanis, hogyha ma a vármegye a rendezett tanácsú városok tisztujiíásának elhasztása érdekében felírna a kormány- mányhoz, ez nagy elfoglaltsága mellett rögtön a nagyfontosságú kérdéssel nem foglalkozhatna. De ha foglalkozna is, fizikai lehetetlenség lenne uj törvényjavaslatot készíteni s ennek az egy törvényjavaslatnak elfogadására az országgyűlés mindkét házát összehívni, mert akkorra már az év elmúlik és a városok tisztviselőinek mandátuma .úgy is megszűnt. A közgyűlés a főispán érvelését 36 szóval 29 ellenében elfogadta. Ennélfogva Vácon is meg lesz a városi képviselőválasztás, utána a tisztujiíás. A városi képviselőválasztáshoz, mely egy-két hét múlva következik el, a vármegye elnökül Zádor János dr. polgármestert küldte ki. Az apa elment.* Lobogók lobogtak, száz ablak virágos, Lelkes hangulattal ujjong fel a város, Trombiták harsantak, dobverők peregtek, Kendőket lengettek harcos seregek. S az apa elment. Katonásdit játszik a fiú azóta, Kis kezében fa kard, ajkán játszi nóta, Parányi ágyúját igazgatja bátran, Akárcsak a nagyok künn, a nagy csatában, Hová apa elment. Az anya szemében a fény kialvóban, Szive, ez a hü szív, fáj a mikor dobban, Ifjú, szép arcáról lehervadt a rózsa, Naphosszat ül némán, gubbasztva, azóta, Hogy az apa elment. Ott fönn a határon vad haláltánc járja Ágyuk bősz fűzébe, golyók záporába. Vitézek rohannak, vad, isszonvú harccal, Egyik megtántorul . . . földre bukik arccal . . . Az apa elment. Farkas Imre. *) ,,A társaság" legújabb számábói. LCVELEK ti HARCTÉRRŐL. * Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a hai derekről kapott leveteiket szíveskedjenek nekünk közlés végett átengedni. Hír a váci huszárokról. Péntek, augusztus 7-ike : a váci huszár- kaszárnyában nagy volt a harci kedv, mert ki volt adva a parancs a teljes felmálhá- zásra. Este íjz órakor vagonirozás és 8-án reggel megindul velünk a vonat. Hogy hová es merre megy, még halvány sejtelmünk sem volt. Egyik állomásról a másikra érkeztünk, a jó magyar nép egymás hátán. Egyik ételt, másik italt hozott, a harmadik kertjének virágait fosztotta le nekünk. Ragyogó fogadtatásban volt részünk, nem csoda, mi voltunk az elsők, kik Galicia regényes hegyei közt Oroszországig mentünk. Utolsó állomásunk, a hol kivagoniroztunk, Berezovica volt. itt öt napot töltöttünk, aztán megkezdettük a nagy munkát, mit szeretett hazánk reánk bízott. Augusztus 16-án már orosz földet tapostunk és délután 5 és 6 óra között megszólaltak ágyúink. A buzakeresztekkel dúsan megrakott tarlón estére táborunkba érve az első vacsorái ettük orosz földön. És mily boldogok voltunk! Tábornok urunk velünk evett egy fazékból. Augusztus 17-ike hétfő volt, mindenki boldogan indult befelé az orosz síkságon. Délután két óra tájon lehetett az idő, mikor az első orosz ágyú szavát meghallottam, utána erős gépfegyver s kézi lőfegyver ropogása hallatszott. Itt volt az idő mindenre! Ekkor kaptuk a parancsot lovasrohamra a hires és a világ előtt bátornak tartott kozákok ellen, kik hosszú dzsidájukkal kezükben úgy festettek mint az erdő! Nagy orditozással vágtattak felénk, mi pedig kivont karddal kezünkben — daloltuk a „Menydörög az ágyú, csattog a kard . . .“ nótát. Örültünk a rohamnak, mit azelőtt csak jelzők ellen tehettünk, sajnos, nem gyönyörködhettünk a szép piros vérben, a mi kardunk ragyogását festhette volna meg, mert a hires kozák nem mert a magyar huszár éles szemébe nézni: 300 lépésre tőlünk megfordult és mint a csorda, futott visszafelé. Az volt a boldogabb, a kinek jobban vágtatott a lova! Augusztus 18., 21., 25-ike, szeptember 7., 10-ike, október 16., 17., 19., 21. és 25-ike voltak azok a napok, a melyeken nagy és nevezetes eseményeket éltek át a váci huszárok. Sajnos, most nincs időm mindegyik napról Írni, de majd csak lesz rá alkalom, meri megérdemlik. De van még annyi időm, hogy a mi derék jó váci polgárainkról megemlékezzem. Vácra is eljutott a kósza hir, hogy az első honvédhuszárezred elpusztult. Egy-két hétre jöttek a levelek a mi kedves városunk lakosságától hozzánk, a harctérre. Hogy sajnálnak minket, Galcsek méltóságos úr is irt a többiekkel, hogy az ő huszárjait, a kiket megáldott és a kinket Isten nevében mint fiait bocsájtott el, ilyen csapás érte... Mikor egy-két perc pihenőnk volt, ezeket a leveleket mind felolvastuk és örültünk, hogy a hírek túlzottak. Vagyunk és élünk és Írunk még a muszkák futásáról! És olvasás közben örömmel mondogattuk, hogy
