Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-11-29 / 91. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Királyi kitüntetés a harctéren. Az ellenséggel szemben tanúsiíolt vitéz magatartása elismeréséül a király Horváth Gyula cs. és kir. 34. gyalogezredbeli századosnak, néh. Horváth Gyula püspökuradalmi erdőmester fiának, Horváth Elemér püspöki szertárié bátyjának a katonai érdemkereszt harmadik osztályát a hadiékit- ménnyel adományozta. Uj gyorsvonatot kaptunk. A máv értesítése szerint uj gyorsvonatpár jár a budapest—wieni vonalon. Ezek a vonatok a 110 és 105 számú gyorsvonatok a melyek közül azonban csak az utóbbi áll meg állomásunkon este 6 óra 9 perckor, Budapestre érkezik este 6 óra 40 perckor. A 110 számú gyorsvonat Budapestről délután 5 óra 15 perckor indul. Vácon megállás nélkül robog át Wien felé, Mindkét vonat már forgalomban van. Ariz elitek a váci vöröskeresztről. A váci vöröskeresztegyesület elnöksége különböző felvételű levelezőlapokat készíttetett kórházáról. Ezek az eredeti és szép kiállítású lapok 10 és ő fillérért a városházi trafikban, Demjénnél, Schmidt testvéreknél, Góts Viktornál, Völgyinél és a kórház irodájában kaphatók. E lapok eladásából befolyó jövedelmet a városi vörös- kereszlkórház javára fordítják. Használjunk vöröskeresztes anzichtet! §¥3it esznek az internáltak? Múlt hetekben a Dunántúl egy nagyobb gazdaságába vittek a váci kaszárnyából Internáltakat, kik a mezei munkára önként vállalkoztak. Alkalmunk nyílt betekinteni a munkaadó szerződésébe s innen tudtuk meg, hogy mit esznek tulajdonkép az internáltak. A szerződés szerint naponként és fejenként következő élelmiszer jár nekik : 1 kiló kenyér, 60 deka burgonya, 25 deka bab, 1 deka pörkölt kávé, fél deka frank-kávé, 2 deka cukor, 20 deka marhahús, 20 deka marhahús, 2 deka só, fél deka vöröshagyma, i deka disznózsír és megfelelő adag paprika és tűzifa. Ezenfelül minden három napra kapnak 1 csomag 16 filléres cigaretta dohányt, 1 csomag,cigarettapapírt és egy csomag gyufát. Az internáltak maguk főzik meg az ételt. Mi azt hisz- szük, hogy egy szerb sem evett otthon annyit, mint itt nálunk, a jó magyar földön. Qsszedobolfák a cigányokat. A városháza katonai ügyosztálya a napokban sürgönyt kapott az első népfelkelési ezred parancsnokságától, hogy. azonnal küldjön 36 éven túl levő, katonai szolgálatra nem alkalmas népfelkelőkből vagy harmincat — betegápolónak. Göndör Sándor főjegyzőnek jutott eszébe, hogy erre a célra jók lesznek a váci cigányok. Itt ülnek ölhetett kezekkel, keresetük nincs, már a közgyűlés elé is folyamodtak segítségért, onnan is elutasító írást kaptak, hát van most kereset: menjenek betegápolóknak. Nosza a dobos kiállt a cigányvárosba és dobolni kezdett: minden 36 éven túl levő, de ötven évet meg nem haladt cigány azonnal fel a városházára! Az egész városrész az utcára gyűlt és izgatottan kezdték tárgyalni, mi lehet a gyors behívásnak az oka? Megállapították maguk között, hogy másról nem lehet szó, mégis meggondolták a városi urak magukat és az öregebb cigányok közöli koronákat fog szétosztani, hát szépen, egymásután gyűltek a főjegyző szobája előtt. Nem sokára megnyílt az ajtó, Göndör dr. kezdi magyarázni nekik, hogy nincs muzsika, nincs kereset, hát gondoskodnak róluk: menjenek beteget ápolni. Ki jelentkezik ? I-árao ivadékai most sem tagadták meg természetüket. Összenéztek és mintha mondani akarták volna: — Munkáról van szó? abból nem kérünk és egyetlen egy se jelentkezett. De hát ha nem is katona a népfelkelő, katonai törvények alatt áll, a főjegyző nem tréfázott velük. Szépen kiválogatta a füstös gyerekek közül az alkalmasakat, itt az Írásos parancs, mehettek le Budapestre ápolónak! Savanyú arccal vették ál az Írást, a cigányvárosban eget ostromolta a bőgés („viszik az uramat háborúba!“) de másnap mégis utazott a cigánytranszport. így esett azután, hogy ma kevesebb a muzsikus cigány Vácon. 121 és 172. Lehetne ebből egy kis operettet is csinálni, ha békésebb idők lennének. Az igaz, hogy akkor nem látnák itt az internállak, a kikről szól ez a kis történet. A külső laktanyában levő szerb és orosz internáltak mindegyike tudvalevőleg számot visel. Csak a számokat hívják és előbujik egy kocos, nem szalonképes alak és reszketve várja, vájjon mi lesz a sorsa. A múlt napokban Hochfelder Aláíyás két internáltat kért házi munkára. Az őrparancsnok, a ki ezen a napon Biel József volt, kijelölte a 121 és 172 számúnkat, a kik már régen munkát keresnek. Eddig rendben volt. Estére uj őrparancsnok jött, de mert a két szám nem jelentkezett, Biel József két emberrel kevesebbet adott át utódjának. Lett ebből másnap nagy baj! Két internált a polgárőrségtől megszökött, ezt nem lehet hagyni, ezért felelős valaki! A rendőrkapitány beidézte Biel Józsefet, Hochfelder Mátyást, kihallgatta őket jegyzőkönyvileg, sőt többeket is, de bizony, bár halomra nőttek már a jegyzőkönyvek, okosabb abból senki sem lett. Megszöktek az internáltak — ebbe már akarva, nem akarva meg kell nyugodni! De nem úgy a polgárőrök. Ezek nem hagyták a szégyent magukon és kezdtek nyomozni ott, a hol kell: a kaszárnyában. Valamelyik polgárőrnek eszébe jutott: kiáltsuk ti a két számot 121, 172! És nagy meglepetés következett. Két szurtos alak, a kérdéses számok tulajdonosai szepegve előbujtak. — Hát maguk nem szöktek meg ? — Ugyan, tessék ránk nézni, úgy festünk, mint a kik szökésre készek? Ne tréfáljanak az urak! Tényleg két nyomorult galicai, a kik örülnek, hogy élnek, nem hogy szökni akarnának. A talány megfejtése most következett: A két internált délelőtt munkáját végezve, bejött a kaszárnyába ebédre. Délután ismét elmentek munkába, estére visszatértek szállásukra, a nélkül, hogy megérkezésüket jelentették volna. Minthogy pedig nem jelentkeztek, úgy vették őket, mint szökevényeket, pedig azóta naponta ott ülnek békésen a kaszárnyában és várnak újabb munkaalkalmat. A rendőrkapitány már köröző levelet bocsátott ki ellenünk és országosan keresteti a 121 és 172 számú internált, a kik el se mozdultak a váci kaszárnyából! Internáltak és ezer korona. Valami összefüggésnek kell lenni Weisz Józsefné ezer koronája és az internáltak között. Ez a szegény asszony egyetlen szobácskájáí öt internáltnak adta bérbe, ő maga meghúzódott a konyhájában. A szobában állt egy kis ládika, ebben hatszáz korona készpénzben, négyszáz takaréki betétkönyvben. Ez a kis láda a napokban eltűnt, de az internáltak maradlak. A rendőrségen azt mondják, hogy az értékes ládát az ablakon adták ki. De ki ? Uj megállóhely a dunaigjolyvögyi vonaton. Hont község mellett a máv. egy úgynevezett vonatbejelentö berendezést létesített, a melynek az a célja, hogy Ipolyság és Dré- gelypalánk állomások között a vonatok rö- videbbidőközökben közlekedhessenek, illetőleg a forgalom gyorsabban legyen lebonyolítható. Ezen berendezés miatt egy te- lefonőrbódét kellett építenem, a hol két blokkőr felváltva szolgálatot teljesít. Az őrhely igy meg lévén, egy megállóhely létesítése könnyű volt és Hont község kihasználta ezt a kedvező alkalmat és 1400 ko- ronányi összeg lefizetésével kieszközölte, hogy közvetlen a község mellett a vágány mellé egy százméter hosszú és 4 méter széles perron készíttessék. A uj megállóhely folyó évi december elsején nyílik meg. A polgárőrök — hatosokban. A város iparkodik polgárainak azt a szolgálatát, melyet a külső kaszárnyában az internáltak körül teljesítenek, könnyebbé tenni. Az önkéntes őrség tagjai ma markét órát állanak fegyverben és négy órát pihennek, a város pedig jó meleg téli bundákat és nagy botos csizmákat vásárolt az őrség tagjainak. A nagy hidegek tették indokolttá a város gondoskodását. — A váci hengermalom részvénytársaság árjegyzéke s 0-ás búzaliszt 34 K, főzőliszt (33 °/0 árpaliszttel) 30 K 50 f, kenyérliszt (33 °/o árpaliszttel) 27 K, takarmányliszt 11 K, finom korpa 8 K. — Árak kötelezettség nélkül per 50 korona. Ezek az árak zsák és engedmény nélkül összúlyt tiszta súlynak véve értendők. Nyilítér. Köszönetnyilvánítás. Abban a mérhetetlen nagy csapásban, a mely felejthetetlen jó férjem, illetve édesatyánk elhunytával ért bennünket, a jól eső részvét oly sok oldalról nyilatkozott meg, hogy külön e helyen megköszönni nem tudjuk. Fogadják mindazok, de különösen az ipartársulat, az Ipartestület, a Nőegylet, a Művezetők helyi csoportja és a Vöröskeresztegyesület, a kik a temetésen résztvettek, őszinte szívből jövő köszöneíünket. Vác, 1914. november 26. Özv. Hochmajer Antalné és családja. Férjem elhalálozása folytán a Nagysör- ház vendéglőt tovább vezetem. Kérem mindazokat, a kik eddig vendegeim voltak, hogy jóindulaíúlag továbbra is pártfogoljanak és látogatásukkal megtisztelni szíveskedjenek. Vác, 1914, november 26. özv. Hochmajer Antalné. A Váci Hírlap kézbesítése körül gyakran hangzanak fel panaszok. Kiadóhivatalunk csak az esetben tudja ezeket orvosolni, ha akár telefon, akár levelezőlapon azt minden egyes esetben bejelentik t. előfizetőink.
