Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-02-01 / 9. szám
í tluszonnyolcadih évfolyam 9. szám. Vác 1914. február 1. 13 an k VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjeleniR szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, ftlévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső, Ny Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Karoly-út 4. sz, (Iparudvar.) ilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. A VÁCI TA KA RÉKPÉNZ TÁ R. Vác, jan. 31. Mire e sorok megjelennek, második félszázadba fordul a Váci Takarékpénztár élete. És ebben a jelentős órában városunk egyik hatalmas pénzintézetét a nyilvánosság nevében jóindulattal köszöntjük, hogy az uj évtizedek közös célokért közös megerősödésre vezessék Vác városa és polgársága érdekében. Lapozzuk dióhéjba foglalt történetét az ötven éves Váci Takarékpénztárnak és szomorúan látjuk a boldog idők múlását, mikor kis eszközökkel, bátor önhittel nagyokat teremtenek. Ma mindaz, a mit az előttünk levő emberöltő egyszerű munkásai alkottak, a leheletlenséggel határos, mert a lelkek átalakultak és nem a jövő: az alkotás, hanem a jelen : a megélhetés ragadja fék közé a szellemi erőt, a kéí- kézi munkást, vagy a tervező lelket. De ezen a munkán túl is vagyunk, elődeink végezték el — a Takarékpézíár története mutatja — küzdelmekkel, de alaposan. Ma a jelen élénkbe állítja a tőkeerős, minden téren megbízható intézményt, mely a maga becsületes konzervativizmusával rendelkezésére ál! városának, polgárainak egyaránt. Alá már a jövendő ködös képe foglalkoztatja az örök kiváncsi embert, mely meggyőződéssel vallja, hogy a Váci Takarékpénztár alapja, hasonlókép az ősi városáéhoz, sziklára van építve s emberileg el nem gondolható, hogy hatalmas piedesz- tálján rázkódtatásí szenvedjen. És mert ez igy van, a nyugtalan, haladni vágyó ember összekapcsolja városa iránt való szerete- téí a Váci Takarékpézíár jövendő évtizedeivel: a hol a megállapodott férfikor következett ei, lehetetlen, hogy ne gondoljanak mindazokra a nemes célokra, melyek nemcsak egyéni terveket szolgálnak, de láthatatlanul szeretett városunk ütőerén tartva kezüket, a nagy gondolatok megvalósítására segítsenek, sőt biztassanak is azzal az erkölcsi és anyagi tőkével, melyet a félszázad réíegenkint szerzett meg neki. A jövendőt elképzeljük szebbnek, de egyben összeforrottnak a város polgárságának sorsával és e nemes sorstársulás kötelezi a hatalmast. Ez az újság a gáncsban, mint a dicsérésben mérsékletét tudta mutatni, mert minden hiba és bűn kisebb a jövendőre mint a mily nagy a ma szemében s minden nagy cselekedet kisebb a tartózkodó jövő előtt mint a fömjénező, talán igaztalan jelenben. Ezért nem dicséretet halmozunk ma a jubiláló Váci Takarékpénztárra, hanem a lelkesítő munkát, a szeretleljes jóindulatot, a városát, embertársait segítő és önmaga életét nemesitő gondolatot ajánljuk becsületes sáfárjainak a jövendő uj ötvenesztendőre! A Sárga csikó. Film-előadás a Fővárosi A agy Mozgóban. A darabban előforduló énekszámokat cigányzene kiséret mellett éneklik Parlagi Kornélia és Pintér Imre. A legközelebb Blaha Lujza tiszteletére rendezendő díszelőadás prológját. Irta és elmondja: Pintér Imre. (Csorba Laci, parasztruhában megjelen, a zenekar a függőiig mögött pianiszimó népdal- egyveleget játszik.) Levett fővegemmel elibéíek állok s illő tisztelettel jó estét kívánok. Gyolcsból van a gúnyám, nem urias fajta, cifra sujtásokkal magyar ember varrta, ott ringott a bölcsőm szőke Tisza táján, összes ingó-bingóm tulipános ládám, benne cifra szűröm, bodros darutoliam, nagy pénzembe került, hét falun sincs olyan* Rég jártam már Pesten, tán meg se ismertek, sokat dalolt velem asszony, leány gyermek fényes palotában volt az én szállásom . . . hej de kikergettek, nem volt maradásom. Paraszti modorban népszínműnek hívtak, rólam tudós urak könyveket is Írtak . . . Szigligeti, Bérezik, Vidor, Tóth, Csepreghy van e a ki hírből nevük’ nem ismeri ? Apostolok gyanánt hirdették az igét, hogy a magyar nyelvet diadalra vigyék s rövid húsz év alatt, csodával határos Pest-Buda magyar lett, a két német város. Jött egy csoda asszony fényes ragyogással, csicsergő ajakkal madárdaiolással, álomba ringatott, megbűvölte lelkünk s az ő nagy nevével száz csatákat nyergünk. . . . Piros bugyelláris Török Zsófikája Almássy Tihamér szép „cigány Pannája" „Finum Rózsi“ „Náni“ „Gyimesi vadvirág“ ehhez hasonlókat nem látott a világ . . . ma, a „Veres sapka“ Ugri Jucikája, holnap Csikós Bandi tart számot reája, „Tündérlak“ „Huszárcsiny“ „Tótlány“ „Anjgyal Liszka . . .“ Letűnt fényes korszak mért nem is jössz [vissza ? Mért hallgatott el a nemzet csalogánya ? Mért nem csendül újra fel az ő nótája? Hogy is van csak ? . . (Blaha Luzja arcképe megjelenik a vásznon, mely mögött Parlagi Kornélia énekli.) Rózsa bokorban jöttem a világra nem dajkált ez édes anyám hiába, járt utánam három falu legénye, én meg csak úgy hitegettem, csalogattam, válogattam belőle. Ez az igazi nóta! (a dal átcsap férfi [hangba.) Nem anyától lettél, rózsafán termeltél, piros pünkösd napján hajnalban születtél! Gúnyos kacagással előlép a tangó. Zü- lötl férfi alak, frakkban, félrecsúszott nyakkendővel, betört cilinderrel'. Oda se a bajnak, kedves öcsém Csorba, ti uíánatok most mi kerülünk sorra. 1 J Magyarnóta nem kell, nincsen rajta áldás, már a báltermekben sem divat a csárdás. „Sárga cserebogár“ s ilyen szamárságok nem izgatják már ma a gyöngyifjuságot, „pántlikás kalapom“ nem fujdogálja szél, már a tilinkó is Hacacárét mesél s mert a szobalány is modern akar lenni folyton azt énekli: „Szabad e be menni?" . . Ez biz’ öcskös igy van, más időket [élünk. „Vas“ lett a modorunk „link“ a szenve[délyünk, „Nimolé“ „Pepita“ „Pitiáner“ „Szépen“ ily zagyva magyarul nem gagyognak Bécsiben : Fel sem tudom fogni mi jutót1 eszedbe, hogy a Sárga csikón feljöjj Budapestre? Ki halt itt az érzés, nincs színe a dalnak, kékvók, hastánc, tangó — ez kell a majgyarnak. Festés, szobrászatban idegent majmoljunk, majd minden színházban németül gajdolunk, Tihanyi, Tamássy, Eőry, Együd Pista . . . kinek jut eszébe ha jön Reinhardt Miksa ? Hanem azért egyben még is elől állunk nivósb parlamentet sehol se találunk, itt oszt megmutatjuk egész külföld előtt mire használjuk fel a kaíonaerőt. Hí legalább van még erkölcs, összetartás, szereíetben élünk mint kenyeres-pajtás, például: a Pista Gyulát ugyszereti, hogy benn’ baj ne essék, szépen kivezeti. ... Azért Laci fiam én csak annyit mondok eredj szépen haza, ne járd a bolondot, nincs már romantika, hazudik a vászon, tán a magyardal is bilincsbe’ ül Vácon ... — Bevégezted ? — igen! ~ No hát én mást mondok: idegen agyvelőd ne kínozzák gondok, mert mig magyar zászlót lenget a szél [Budán; mig ellőtte magyar viz folyik a Dunán; kívül: Hymnusz a mig virág nyílik erdőn, mezőn, réten; a mig a fiastyuk fenn ragyog az égen, élni fog a magyar ajkakon a nóta a mint élt is mindig Árpád apánk óta. Most tán elkábultunk, elnyomott az álom, de én az ébredést nyitott szemmel várom. Várom és hitemben nem ingat meg semmi, érzem, hogy a magyar ébren is tud lenni, érzem, hiszem, tudom, hogy az adott [percben minden alkuvó szív megdobban, megrezzen és az intő jelre felharsan az ének, ha oda fennről újra izennének !!! Teljes erővel hallatszik a Kossuth-nóta. A Váci Hírlap kézbesítése körül gyakran hangzanak fel panaszok. Kiadóhivatalunk csak az esetben tudja ezeket orvosolni, ha akár telefon, akár levelezőlapon azt minden egyes esetben bejelentik t. előfizetőink.
