Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-11-22 / 89. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Hgwlí a hailnre. A hét második felében a következő hadi- kölcsön jegyzésekről értesültünk: Újpest város 50 ezer, Rákospalota nagyközség 200 ezer, Sződ község 6 ezer, a váci kötő- és szövőgyár 50 ezer koronát jegyzett. A kegyestanitórend váci háza és a főgimnázium alapjaiból 15,500 koronát ajánlott fel a hadikölcsönre, ezenkívül körülbelül tízezer koronát jegyzett a tanári kar. A váci járásbíróság tisztikara 1450koronát jegyzett. Veresegyház derék magyar népe a hét elején szövetkezeténél 16 ezer koronát, a postáján több ezer koronát jegyzett ahadi- kölcsönböl. A Magyar Bank váci fiókjánál a jegyzett összeg meghaladja a 280,000 koronát szombat délig. A már közülieken kívül, nagyobb összeget jegyeztek : Reisz- man Gyula 15,000, Reiszman Gyuláné 11,500, Ivánka Pál főszolgabíró 10,000, dr. Oberländer József 10,000, Hufnagel Imre 10,000, Adler Gyula és neje 10,000, Perlusz Ignác 10,000, Schneller Miksa 6000, Weinberger József 5000, Perlusz Márton 5000 Schweitzer Lipót 3550, Kubinyi Géza 3000 koronát. Részletes kimutatás készíteni a Vácon történt hadikölcsönjegyzésekről teljes lehetetlenség, mert igen sokan a pénzintézeteknél nem adtak felhatalmazástarra, hogy nevüket és a jegyzett összeget nyilvánosságra hozzák és ezt a bankoknak és takarékpénztáraknak respektálni kell. A jegyzések befejezése holnap, hétfőn lesz, szerdai számunkban iparkodni fogunk a lehetetlennel megküzdeni és ha névleg, nem is, de számszerűen kimutatni, hogy mennyivel járult a hadikölcsönhöz Vác. Valószínű, hogy ez az összeg sem tűnteti fel teljes valójában majd Vác lakosságának áldozatkészségét, mert értesülésünk van arról, hogy igen sokán Budapesten, ottani bankoknál jegyeztek, de aligha tévedünk, hogyha azt állítjuk, hogy a' váci káptalan egy milliós imponáló jegyzésével több mint két millió koronát ajánlott fel a hadikölcsönre. Pestvármegye 550 ezer koronát szavazott meg. Mégis csak kisajátít a máv. ? Vác állomás kibővítése: milyen régi zene füleinknek! Ebben a véres időkben már el is feledkeztünk róla s talán végleg feledésbe is megy, ha most egy hivatalos irás nem figyelmeztet rá. Ismeretes, hogy a máv. olyan terveket készített az ország legrégibb vasúti állomásának kibővítésére, mely szükségessé teszi a vasút mellett, a városi oldalon fekvő telkek kisajátítását. Erre vonatkozólag már régebben megindultak az úgynevezett barátságos egyezkedések is a máv. és az érdekelt telektulajdonosok közt, a minek nyomán nagy felzúdulás következett el. Tudjuk miért ? a máv. egy koronát Ígért az értékes telkek négyszögöléért. Még e1 sem ült a felzúdulás, már hire hallatszott, hogy a máv. váci osztálymérnöksége által uj terveket készíttet a pályaudvar elhelyezésére s ez esetben az épület és a raktárak a temető felőli oldalra kerülnek s igy a város felé eső telkeket nem kell kisajátítani. Ez a hiresztes aligha fedi a valóságot, mert mint értesülünk, a máv. balparii üzletvezetőségének kérelmére a peslvidéki kir. törvényszék a kisajátítási kártalanítási eljárás megkezdését rendelte el. Kerese Gábor kir. törvényszéki biró elnöklete alatt december 9-én, 10-én, 11-én, 15-én és 16-án ül össze az egyezkedés megkísérlése végett tárgyalásra a törvényszék a váci városházán. Az öt napos tárgyalásra, mely iránt bizonyára élénk érdeklődés fog mutatkozni még a nem érdekeltek között is, nem kevesebb mint 73 felet idéztek meg. Hősi halált haltak. Az elmúlt héten két katonánk haláláról jött hivatalos értesítés Vácon lakó szeretteikhez. Az egyik Drahony József, polgári foglalkozásra kőműves, mint katona a negyedik hidászzászlóalj tartalékos hidásza volt. November elején, mikor csapataink a Drinán átkeltek, Lubovicánál oltotta ki életét az ellenség golyója. — A másik halott Csepregi Mihály 32. gyalogezredbeli tartalékos gyalogos, kiről ezrede jelentette, hogy a Kárpátokban hazája védelmében hősi halált halt. Turbános internáltak a kaszárnyában, A hét közepén feltűnést keltett egy kis csoport, a melyet a városháza udvarára dirigáltak be Mind íurbános, bő nadrágos szerb alattvaló volt, eddig Püspökhatvanon őrizték őket a tűzoltószerfárban, de mert a hideg idő beálltával a szellős helyiségben megfagytak volna, behozták őket Vácra. Részvétünket érdemlik meg a szegények. Országukat, Macedóniát Szerbia foglalta el, őket a szerbektől vallásuk és faji gyűlöletük választja el, mégis, mert most szerb alattvalóknak kell mind a tizenhármat tekinteni, nincs szabadságuk. Ugyancsak a héten két francia artistával, a kik a Beketov-cirkuszban dolgoztak és egy szerb ügynökkel, kit a budapesti rendőrség küldött Vácra, szaporodott meg az internáltak száma. Itt említjük meg, hogy a polgár- mester az elmúlt napokban téli takaróval látta el mind a négyszáz internáltat. Egy- egy takaróért a város közel tiz koronát fizetett. Adományok Vác város vöröskeresztes kórházának. (Andreánszky-villa.) Schandl Miklós 25 koronát; N. N. 20 koronát; Szigvárt János 1 kgr. vattát, 20 darab kézpólyát, 100 darab sublimát pasztillát, 5 méter steril, gázt, 3 tucat szappant, 24 darab zsebkendő ; Schumacher drogériából 2 liter rumot, 250 gr. teát, 48 darab mosdó szappant, 10 üveg keserű vizet, 6 üveg befőtt gyümölcsöt, 3 üveg paradicsomot; Szalay Testvérek 50 üveg sört, és a kórház berendezése alkalmával többször bocsájtották rendelkezésre fuvarozó kocsijukat; Hradicsni Józsefné 80 darab nagy mosószappant és 6 üveg paradicsomot; Rostetter F. 15 poharat és egy üveg tölcsért adott. (Folytatjuk.) A nagylelkű adományokért ez úton is hálát mond a kórház vezetősége. — A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai 50 hgKént. Buzaőr- lemény: Asztali dara AB szám 34 K 20 fill. — Asztali dara C szám 33 K 90 fill. — Király liszt 0 sz. 33 K 50 fill. — Lángliszt 1 sz. 33 K 20 fill. — Elsőrendű zsemlyeliszt 2 sz. 32 K 90 fill. — Zsemlyeliszt 3. sz. 32 K 60 fill. — Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 32 K 20 fill. — Középkenyérliszt 5. sz. 31 K 80 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 31 K 40 fill. — Barnakenyérliszt 7. sz. 29 K 90 fill. — 773 sz. 27 K 90 fill. — 73A 25 90 K fill — Takarmányliszt 8. sz. 10 K -80 fillér F. sz. 8 K 10 fill. G. sz. 6 K 80 fill. Ocsú 8 K 50 fill. 50 kilogrmként. (A muszka éhezik. A mull héten jött haza Szalay Dezső zászlós az északi harctérről. Fiatal katonánk, a ki ott volt Sabác első bevételénél és nem régen lett önkéntes káplárból zászlós az északi harctéren, sok érdekes eseményt mond el barátainak, a kik egymásután keresik fel, mert bizony Szalay olyan állapotban hagyta el hős katonáinkat, hogy itthon egyenesen ágyba került. Az utolsó időben nem kevesebb, mind tizenhét nayot töltött hóban, vízben Sambor környékén, a lövészárkokban, nem csoda, hogy teljes kimerültség miatt néhány hétre pihenőt adott neki ezrede. Szalay igen sok érdekeset tud a harctérről elbeszélni, a melyekből itt jegyzünk fel két érdekes részlelet: — A mi lövészárkaink alig egy kilométernyire vannak oroszokétól. De mig a mi legénységünk között ott van minden tiszt, együtt örül és szenved velünk mindegyik, az oroszok katonáikat előre küldik, de tisztjük 6 — 800 méternyire ássa el magát biztos helyen, a minek legfeljebb az a haszna van, hogyha egy-egy orosz katona hátrál, revolverével lelőheti. De az oroszokra legnagyobb hátrány, hogy nincs, a ki a legénységgel együtt érezzen, azt biztassa, hát a katonaságuk derűre, borúra meg is adja magát és ezt a hátul gugsoló tiszt nézheti méreggel, de meg nem akadályozhatja. De hajtja őket amegadásra az éhség is. A mi ezredünk három katonáját előőrsi szolnálatra küldték ki. Erdőben haladtak, lehet, hogy óvatlanul, egyszer csak azt veszik észre, hogy körülvették őket — nincs menekülés. Meg kellett adni magukat a túlerővel szemben. Az elfogott járőr vezetője, a mi káplárunk történetesen tudott tótul. Mikor lefegyverezték őket, egy keveset beszélgettek még. — Aztán mit esztek ? kérdezte az orosz járörvezetö. — No ugyan nem dicsekedhetünk vele — válaszolt a magyar — reggelire plank kávé jut. Ebédre már kétszer rizses húst kaptunka héten, már unni kezdjük. . . A muszkák összenéztek és nagyot nyeltek, de a mi fiunk rendületlenül folytatta: — A hét többi napján húsleves jut, de bizony alig csapnak bele egy-egy embernek egy negyed kiló főtt húst és ha meleg cipónk nem vóna, talán elég se vóna. . . Az orosz katonák hallgattak egy darabig, aztán összesúgtak, majd a vezetőjük megszólalt : — Tudod mit, magyarszki, visszaadjuk mind a hármatoknak a fegyvereteket. Mi meg elétek rakjuk a mi fegyvereinket és megadjuk magunkat. Nem baj, hogy többen vagyunk, kisérjetek be, nálatok nem fogunk éhezni. így történt. A mi három bakánk diadalmasan kisérte be az ezredhez a sok muszkát. A jó „mesemondó“ bakakáplár még aznap megkapta a vitézségi érmet. A Váci Hírlap kézbesítése körül gyakran hangzanak fel panaszok. Kiadóhivatalunk csak az esetben ludja ezeket orvosolni, ha akár telefon, akár levelezőlapon azt minden egyes esetben bejelentik t. előfizetőink.
