Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-11-08 / 85. szám

VÁCI HÍRLAP Néplii a csatit Barsi Nándor a püspök- uradalom erdőmérnöke, nep- fölkel«") hadnagy irta lapunk­nak ezeket az érdekes ké­peket: Ellenség előtt. Mindjárt a háború kitörése után egyik nagy galíciai megerősitett városba rendel­ték ezredünkef, a hol a váröv egyik sza­kaszának védelme lett reá bízva. Az első két hét eltelt a berendezkedés­sel s a legénység kioktatásával feladatá­nak teljesítésében. A második két hét vé­gjén jött a parancs, délután indulunk Lem­berg felé. Négy órakor már meneteltünk s harmadnapra estefelé, a hogy éppen el­akartuk szállásolni ezredünket egy falu­ban, jött a dandárparancsnok autója: az elszállásolást abba hagyni s megyünk to­vább még vagy 20 kilométert, ott megszál­lunk egy vonalat s tartjuk addig, mig há­tulról nagyobb erőink nyomulnak előre.--- Na, ennek már fele sem tréfa, mondottuk magunk között — s azok, kik­nek volt otthon valakijük, megírták sebté­ben a búcsúzó levelező-lapot. — Tölteni! — hangzik a vezényszó s a szivek megdobbantak, az arcokról eltűnt az addig békésnek látszó, gondtalan kife­jezés s a szemekben az elszántság tüze villant meg. Ha meg kell halni, haljunk meg bátran s egy óra múlva már egész kedélyesen hallgattuk a távolból felénk mo­rajló ágyúk dörgését. Azt el is feledtem megjegyezni, hogy ez- redünk népfölkelő ezred, 33—42 éves meg­lett emberek, a kik otthon —■ ha ugyan egyáltalán gondoltak rá — a népfölkelést, mint hidakat és asszonyokat őrző sereget gondolták el s valljuk meg őszintén, gon­doltuk magunk is. Éjfél körül értünk nagy homokban a ki­jelölt és megszállandó vonalra, 16—18 órai menetelés után. Az előőrsök felállittattak s a fáradt kato­nák pihenhettek reggelig, teljesen felsze­relve, nagyon hideg éjszakában szabad ég alatt. Ezt is meg kell szokni, ilyen hábo­rúban a katonaélet vigasztalták egy­mást az öreg harcosok. Meg is szokták, mert ezután vagy két hétig nem igen ju­tottak fedél alá. Az első orosz fogoly. Tovább csak másnap délben mentünk, miután előbb jól megebédeltünk. A moz­gókonyhák ott vannak a csapatnál ütközet alatt is, igy jó ebéd — ha időt enged az ellenség az elfogyasztására — mindig van készen. Utunk réteken, erdőkön, falvakon vezetett keresztül s folytonos menetelés után éjjel 11 óra körül tértünk nyugovóra egy kis orosz falucskában. Vacsora nem volt, mert a konyhák nem követhettek az erdőn keresztül. Másnap kozákok állal feldúlt falvakon keresztül nyomultunk a visszahúzódó el­lenség után s alkonyattájt rájuk is akad­tunk. Itt fogtuk el a legelső orosz foglyun­kat. Egy a csapatától elmaradt kerékpáros orosz gyalogost leltek egyik krumpliföl­dön meghúzódva. Természetesen mindenki nagyon kiván­csi volt rá, tisztek, legénység egyformán, mert még ezideig igen kevesen láttunk orosz katonái tábori egyenruhában. Alapo­san megvizsgálták lelőfől-talpig. A leglöb ben természetesen haragos és nem valami biztató megjegyzésekkel közeledtek hoz­zája, mert azt hallották, hogy az oroszok a foglyokkal nem sokat teketóriáznak, ha­nem egykettőre összeapritják. A mi bizony eleinte, különösen az elfogott huszárokkal, csakugyan meg is történhetett. Másnap reggel történt azután, hogy egy népfölkelő század, mely jobbszárnyunkíól este elszakadt, elfogott egész század orosz gyalogost tisztestől. Az oroszok bevolíak ásva nyakig s egészen közel engedték a mi századunkat. Közvetlen közelről azután irtózatos tűzzel támadtak rájuk s meg­adásra szólították fel őket. Megadás he­lyett azonban a népfölkelők hasravágódva, hasonló erős tűzzel feleltek s egykettőre körül fogták a fedezetten álló oroszokat. Azok látva, hogy körű1 vannak fogva, fel­tartották kezeiket s megadták magukat. A hű század parancsnoka és egy sza­kaszparancsnok halva maradt a csatatéren. Két tiszt súlyosan megsebesült. Elesett körülbelül 40 ember. De az a lelkes fo­gadtatás, mely másnap a századot várta, mikor néhány órával később 280 orosz foglyával bevonult, kárpótolta őket a sú­lyos veszteségért. A tűzkeresztség. Alkonyat tájon bukkantunk az ellenségre. A tüzérség vezette be a tüzet, mi pedig előnyomultunk hosszú rajvonalakban. Itt értünk át augusztus 30-án a tűzkeresztsé­gen. .Agyúk tüzeltek ide is, oda is és pat­tantak szét fejünk felett a srapnelek. Egy kicsit bizony kellemetlen volt a ke­mény. ropogó hang s a felénk tartó erős zugás, de azért ment mindenki gondolko­dás nélkül előre. Az egészen hegyes végű orosz puska­lövedékeknek a srapneléhez képest egé­szen lágy zengése van, a mi különösebb nyugtalanságot csak akkor kelt, ha a gép­fegyver kattogása is kiséri. Közelebb jutva az ellenséges állásokhoz, ez a két zene azután összekeveredett s egyszerre csak azon vettük észre magunkat, hogy benne vagyunk a harcban egészen. A hirtelen beálló sötétség azonban vé­get veteti a küzdelemnek, különben is az ellenség visszavonult s az egész napon keresztül menetelő fáradt csapatok lefe­küdtek ott, a hol éppen állottak, kipihenni az egész napos menetelés fáradalmait. I ur Fájdalommal megtört szivvel jelent­jük, hogy hőn szeretett férjem, atyám, fiunk, testvérünk és sógorunk Kertész Ignác élete delén rövid szenvedés után el­hunyt. Porhüvelyeit folyó hó 8-án délután 3 órakor helyezzük örök nyugalomra. Áldás és béke lebegjen hamvai felett! Kertész Ignácné felesége. Kertész Palika fia. Kohn Sándor és neje, Kohn Sámson és neje szülői. Kertész Pál, Kohn Ármin, Kohn Margitka, Kohn Irénke, Grosz Vilmosné szül. Kohn Eteí testvérei. Kasznár Ignác, Kohn Tercsi, Kohn Irma, Kohn Vilmos, Kohn Sándor sógorai és sógornői A vacsora most már második estén ma­radt el. s elmaradt az ebéd is. A konyhánk ugyanis téves rendelkezés folytán nem ta­lált meg bennünket s igy már másfél nap óta nem kaptunk étkezést. Az éhség a leg­jobb szakács, mondja a magyar közmon­dás. A legválogatósabb urak egészen jó étvággyal fogyasztották már napközben az útfélen talált, káposztásokban szedett tor­zsát. A galíciai nyári éjszakák igen hidegek voltak s ha a közelben lévő ellenség tu­datában tudtunk volna is aludni, a hideg nem engedett. Nagyobb veszteséget még akkor nem szenvedtünk. (Szerdai számunkban folytaljuk.) 3 Belefúii a pocsolyába. Zsíros Györgyné künn lakott a pince­völgyi szőlőkben. A napokban bejött a városba, de a Rostetter téglagyár mellett rosszul lett és beiefordult a pocsolyába. Ott is lelte halálát. Holttestét behozták és felboncolták. Megállapították, hogy a sze­rencsétlenül járt asszony epilepsziában szenvedett, a mely ép akkor fogta el, mi­kor a vizes gödör mellett ment és mert nem volt senki közelben, a ki segíthetett volna rajta, nyomorultan kellett elpusz­tulnia. A Váci Hírlap kézbesítése körül gyakran hangzanak fel panaszok. Kiadóhivatalunk csak az esetben tudja ezeket orvosolni, ha akár telefon, akár levelezőlapon azt minden egyes eset­ben bejelentik t. előfizetőink. Nem kolera : szivszéHiűdés. A Kossuth-utcából kiáltották a napokban kolerát. Vályi Péterné hirtelen meghalt, azt suttogták, hogy kolera okozta halálát. A hatóság elrendelte a holttest felboncolását és megállapították, hogy Vályinét nagy­mérvű érelmeszesedés és szivszélhűdés ölte meg. Száj- és körömfájás« A Huber-birtokon száj- és körömfájás lépett fel a hasított körmű állatok közt, ennélfogva a rendőrkapitány Vác város állatállományára nyolc napos zárlatot ren­delt el. — A váci hengermalom részvény­társaság lisztárai 50 KgKént. Buzaőr­lemény: Asztali dara AB szám 31 K 70 fill. — Asztali dara C szám 31 K 40 fill. — Király liszt 0 sz. 31 K 50 fill. — Lángliszt 1 sz. 31 K 20 fill. — Elsőrendű zsemlye­liszt 2 sz. 30 K 90 fill. — Zsemlyeliszt 3. sz. 30 K 60 fill. — Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 30 K 20 fill. — Középkenyérliszt 5. sz. 29 K 80 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 29 K 40 fill. — Barnakenyérliszí 7. sz. 28 K 40 fill. — 77a sz. 26 K 40 fill. — 73A 24 70 K fill* — Takarmányliszt 8. sz. 10 K 50 fillér F. sz. 8 K 20fil). G. sz. 6 K 80 fill. Ocsú 8 K 00 fill. 50 kilogrmként. Nyilttér. Lakásváltozás. alatt működésemet Széchényi-utcai Preszburger-féle házba helyez­tem át. külön feljárat. Kedd, szerda, csütörtök és pén­teki napokon villamos vasúton jövök reggel hét órára. és teljes fogsorok szájpadlá- ■ OgflK nélkül. Platina, aranykoronák és aranys hidak. Foghúzás, fogtömés (plomba) aranyból, platiná­ból, porcellánból és cementből.„Régi hibás fogsorok átdolgozása. FISCHER DEZSŐ vizsgázott fogtech­nikus művészies munkáért a párisi higiena-kiállitáson a fogászati szakzsiiri által aranyérem, érdemkereszt, valamint díszoklevéllel ki tüntetve. Hétfőn, szerdán, pénteken mindenkor reggel hét és tiz óra között található vagyok.

Next

/
Thumbnails
Contents