Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-11-01 / 83. szám
2 VÁCI HÍRLAP LEVELEK fl HARCTtRRÖL. # Édesanyám megkaptam azt a levelet, a kiben írja : szegény fiam te, élsz-e még ? Élek édesanyám, élek. Az a jó isten, a ki nekem az életet ajándékozta, meg is tartott eddig. Élek, hála isten, semmi bajom eddig. És hiszem, hogy meg is maradok, ha az Úristen ő szent Felségének úgy tetszik. De ha el is esem, legyen az Ő akaratja. Csak egy busií, édesanyám. Lgy szó. Az a szegény. Elgondolom, hogy édesanyám napjában százszor is elsóhajtja: szegény fiám. Édesanyám, ne tegye. Mondja, hogy édes fiam. Mondja, hogy drága fiam, jó fiam. Mondjon akármit, csak azt ne: szegény fiam. Higyje el, hogy itt messze muszkaországban is fáj nekem az a szó, jobban, mint a hideg. Jobban, mint az ágyúebek vonítása. Jobban, mint a feltört lábam sajgása. Nem vágyókén édesanyám szegény. Szegény az ördög, mert nincs neki lelke. Szegény a gazember, mert lelkiismerete nem talál nyugtot. Szegény a gyáva, mert félelme folyton mardossa belülről. Nem vagyok szegény. Az Úristen azt akarta, hogy az én karom ereje, az én fegyverem golyója büntesse meg a gonoszt. Az orgyilkost, az összesküvőt, hitemnek és hazámnak aljas ellenségét. A hazámért szenvedek s az Isten ítéletét viszem szuronyom hegyén. Hát ne sirasson édesanyám. Legyem rám büszke, ha győzök és még büszkébb, ha meghalok. És ne mondja rólam, hogy szegény. A karomat a véremet, az életemet, a lelkemet adom az Istenért a hazának. Hát szegény az, a ki ennyit ád ? Azok a szegények, a kik ezt nem értik. P. L. honvéd. * Gyönyörű időnk van: a narancs érik a fán. Nem akarjuk elhinni, hogy októbert járjuk. Tegnap ismét ellátogattak hozzánk a franciák, de megint eredménytelenül távoztak. Gyönyörű látványt nyújt — tagadhatatlan — a felvonuló francia hajóraj. Lövéseik közül azonban egy sem ért el hatalmas erődeinkhez, lövéseik „vorírefferek“ voltak: mind a vizbe vágódtak és 30—40 méteres tölcséreket vágtak fel. Ennek ellenében Kreuzerünk (páncéloscirkáló hajónk) egy pár nagyon hasznos lövést tett és azután szerencsésen visszafutott. Mióta itt vagyunk, egy nap se telt el ágyúlövés nélkül. A francia ágyúk, melyekről „Az Est“ azt irta, hogy a hires Lovcenre húztak fel, nem tudnak eredménnyel dolgozni. Észre se vesszük, hogy vannak. Nagyon jó dolgunk van, túlzás nélkül: boldogság itt a Bocche di Cattaroban a monarchia elővédjének lenni! Ifj. Ivánka Pál. * . . . Eddig nem volt szabad megirni, de most megírhatom, hogy benn vagyunk jól Szerbiában. Kilencjnap és kilenc éjjel tűzbe voltunk éjjel, mint nappal. Ezt leírni nem lehet, csak a Mindenható tudja, hogy mi volt ott. Ne higyjétek otthon, hogy mi most pihenünk, dehogy! Éppen ott vagyunk, a hol a fiatalja, éppen ma dicsért meg a tábornok úr minket, hogy a tűzben oly hősiesen viselkedünk, mintha most szolgálnánk katonaévünket. Legyetek nyugodtak, a jó Isten megsegít! Kovács István tizedes. Uj búcsúzás. Te szép vidék, te csodatáj, Te drága, szent honom, Bár még sebem sajogva fáj, Megint biícsúzkodom. A harci vágy csatába hiv S a fegyverek zaja, Mig tart egy tört asszonyi szív S két kis leány szava. Azaz tartott . . . Már távolos Emléke integet, Miként a füst e fátyolos, Futó vonat megett. A vágyam is futó vonat: Az otthon csókjai Nem tudták küzdő kardomat Itthon marasztalni. Óh, látom én : a győzelem Kendője leng felém, Hazám könyét letörlenem Azzal kell . . . megyek én. A csók, a köny, a táj s sebem Ti ne beszéljetek, Beszéljen most csak fegyverem . . . Ah, Isten veletek! Szepessy László. Nincs orosz Máraiarosbai. Most is éreznünk kell, hogy közel vagyunk Budapesthez: a milyen szenzációkat ott, a kávéházi heccendorfi Konrádok kitalálnak, azok talán megnövelve eljutnak a mi városunkba is. Tegnap már két hirt telefonáltak meg, később pedig a Budapestről érkezők hozták pozitívum formájában. Az egyik örvendetes, másik szomorú: A törökök megüzenték a háborút Oroszországnak, de az oroszok újra betörtek Magyarországba és Máramaros megyét ismét elborították hordáikkal. Az örvendetes hir szinte eltörpült a máramarosi betörés mellett. Szerencse, hogy a legilletékesebb helyről, a miniszterelnökségtől jött a cáfolat. A vármegye főispánja ugyanis polgármesterünknek tegnap a következő sürgönyt küldte: A miniszterelnök meghagyásából közlöm Önnel, hogy orosz győzelmekről terjesztett híresztelések teljesen alaptalanok. Csupán Galíciában és Orosz- Lengyelországban sikeresen folytatott offenzivánkkal kellettmegállanunkjiogy megfelelően intézkedések történhessenek a Varsó felől jövő túlerővel szemben. Ez teljesen önként, az ellenség minden nyomása nélkül történt. A mi főerőnk a San torkolatától Przemyslen át a Kárpátokig az ellenségtől elvett megerősített állásokban megdönthetetlenül áll. Az északkeleti megyékbe betört orosz csapatokat az ország határától jó mesz- szire nyomtuk és tovább üldözzük. Majdnem egész Bukovinát és Galíciáitok hazánkkal határos részeit megtisztítottuk az ellenségtől. A szerbek ellen a múlt napokban elért sikerek ottani akciónk további győzelmes folytatására nyújtanak reményt. Most jött Berlin hivatalos híradása szerint a török flotta a Fekete tengeren megkezdette a háborút Oroszország ellen. Magyarországot ennek a híradásnak meg kell nyugtatni: a miniszterelnökség hamis hirt eddig nem közölt. Minket közelebbről még egy tegnap hazatért váci huszártisztünk előadása külön is biztosit arról, hogy veszedelem nem lehet. Szerinte Galicia felé nyúló Kárpátokban úgy el varinak sáncolva csapataink, hogy azon át lehetetlen Magyarországba törni. Budapestnek kötelessége lenne, hogy példátmufafó szigorral járjon el a rémhir- terjeszlők ellen. Akkor a vidék is tudná, hogy mit tegyen velük szemben! Az önRéntes őrsereg első őrsége. A váci önkéntes őrsereg tegnap adta első őrségét a külső kaszárnyában. Eddig azért nem működött, mert az internáltak vándorlása tartott s most már a végleges létszámot, a melyet őrizni kell továbbra is, megállapították. Összesen 292 internált van a kaszárnyában, kik önmagukat nem tudják fenntartani a városban, azért künnlakási engedélyük sincs. Tegnap este kezdődött az őrség munkája, mely reggel hatig tartott s ekkor uj felváltás következett. Tizenkét polgárőrt hívtak be, a kiknek parancsnoka dr. Krakker Kálmán volt, őrsvezető pedig H. Csereklye János. Az őrség felügyelője Novotny Kornél. Az őrszemnek két óránkint váltatnak fel. Az önkéntes őrség jövő héten újabb munkát válla. Hir szerint átveszi a pályaudvar őrzését, ezenkívül éjjeli szolgálatot tart az utcákon. Erre vonatkozólag most folynak a tárgyalások az őrsereg parancsnoksága és rendőrkapitány között. Az amerikai konzulátus kiküldötte a váci internáltak között. Pénteken megjelent Vácon Jekkelfalussy Lajos miniszteri tanácsos az amerikai kon- zálátus egy képviselőjével és a konzulátusra bizott angol és francia internáltakat látogatták meg. Mindannyiját kihallgatták és kívánságaikat jegyzőkönyvbe vették. Minthogy az amerikai nagykövetség útján Anglia, Franciaország és a monarchia között megállapodás létesült az internált egyénekre nézve, valószínű, hogy a Vácon fogva tartott angol és francia alattvalókat szabadon fogják bocsátani és visszatérhetnek hazájukba. Fizetésképtelen váci kereskedő. Haas Izidor váci divatárúkereskedő a Széchényi-utcában fizetésképtelen lett. Árúkért 14,500 koronával tartozik, készpénztartozása 2000 koronára rúg. Ezzel szemben üzletében levő árúk csak ötezer koronát képviselnek, üzleti berendezése pedig 700 koronát ér. Megszűntek a személyhajójáratok. A dunaqőzhajós társaság október elején megszűntette a bécsi személyhajójárato- kat, most az esztergomi hajók utolsó menetét jelenti. Ma ment az utolsó esztergomi személyhajó az idén, holnaptól a felső Dunán csak teherárúforgalom lesz. Kérelem. Mindazon nemesszivű honfiak és honleányok, kik sebesült katonáink részére lisztet, cukrot, kávét, tejet, rizst, gyümölcsöt, teát, rumot, káposztát, paradicsomot, süteményt, húst s bárminemű étel, vagy fehérneműt adhatnak, ajándékozzák meg a váci vöröskereszt kórházát. Mindennemű adományt hálás köszönettel fogad az elnökség. Huszárok bevonulni! Göndör Sándor dr. katonai élőadó dobszó és fali hirdetmény utján is közölte, hogy a városba tartózkodó, be nem vonult huszárok azonnal tartoznak nála jelentkezni. Egy ízben ez a felhívás már megjelent, de akkor visszavonták.
