Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-10-14 / 78. szám
Huszonnyolcadé évfolyam 78. szám. V ác, 1914. október 14. PolitiRai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. • Telefon-szám 17. Siró asszonyok, éhező gyermekek. . . . Ezért nem tudunk mi győzni — Írja egy francia harcos. A'lert amerre vonulunk — úgymond — nem lelkesedéstől kipirult arcokat, hanem könnyes szemeket látunk. Nem lelkesítő, nem buzdító kiállások buzdítottak a harcra, hanem a kétségbeesés jajszói ütik meg utoljára füleinket. így nem lehet harcolni, igy lehetetlen győzni. A harcos katona legalább is a testiekben megelégedettséget akar a honmar-adottakról tudni, nem pedig nélkülözést, nyomort. Nem harcolhat teljes lélekkel az, a ki siró asszonyokat és éhező gyermekeket hagyott hátra. . . Nem bizony. S ezt ne feledjük el mi sem! Nem pedig mindaddig, a mig katonáinkat elszólitja a kötelesség. Ne legyen hazánkban s ez esetben ne legyen városunkban a távollevő családfentartó miatt egyetlen egy siró asszony, egyetlen egy siró gyermek sem. S hogy ilyen valóban ne találtassék, az az itthonlevők kötelessége ez a mi kötelességünk. A saját érdekünkben való kötelességünk. S a haza és a szentügy iránti hazafiui, honleányi kötelességünk. Mert . . . igy nem lehet harcolni, ig/ lehetetlen győzni. Mert nem harcolhatnak teljes lélekkel azok, a kik siró asszonyokat és éhező gyermekeket hagytak hátra! így mondta ezt az a bizonyos francia katona. . . S jó részben igaza is van. A mi katonáinknak is teljes lelkesedésre van szükségük. A teljes lelkesedés is egy lényeges erő, kiegyenlítő tényező azzal a nagy túlerővel szemben, a mely elé állíttattak. S azt a lelkesedést nagy mértékben szítják azok a rózsaszínű levelező lapocskák, a melyekre vagy ilyesféle — s nem az ellenkezője — van Írva: Légy nyugodt. Jól vagyunk. Kívüled semmi hiányunk . . . Azon kell hát lennünk, hogy csakis ilyen levelek mehessenek a táborba. Egyetlen egyet se vigyen olyat a mi postánk, a mely ott a csaíéren, még ha csak egyetlen egy szívben is nyugtalanságot, az otthon valókért való aggódást ébreszthessen. S hogy ez igy lehessen, ezért tenni, cselekedni — mi ránk vár az otthonvalókra. Nélkülözés miatt egyetlen egy váci asszony se sírjon, egyetlen egy gyermek se éhezzen! S akkor csakis jó hirek, megnyugtató sorok mennek — észak és délfelé egyaránt. S ennek fejébe a válaszok, mindkét égtájról is csak jók lehetnek. Mindnyájunknak északról és dél felől is csak az jöhet, hogyf: Győzelem!!! Hogy ez a válasz véglegesen és döntő formában minél előbb megjöhessen, rajiunk is áll. Minden olyat, a mi nagy küzdelmünkkel összefüggésben áU, végezzük el szi- vesen és teljes mértékben. Legyen az kinek-kinek tehetségéhez, munkabírásához, avagy pénz vagy természetbeni adomány. Azzal, hogy most már itt az államsegély, még nincs minden népjóléti munkálkodás kimerítve. Talán csak egyelőre s talán csak rövid időre függeszthető fel a hetek óta tartó ily irányú munkálkodás. Közeledik a tél. Nemsokára tehát újabb segítséget fog kérni — a családfeníaríóí nélkülöző család. A télire — még ha vége lesz is a háborúnak — sok család, akár sebesülés, sőt talán a csatatéren való elpusztulás folytán, továbbra is családfentartó nélkül maradhat! Erre az időre tehát gyűjteni kell. Akik már eddig fizettek, segítettek, tegyék ezt továbbra is — ugyanabból az érzésből, kötelességből- — a mint ezt eddig is tették. A kik nem adtak eddig, adjanak a jövőben. A kik — bármily ok miatt, talán félreértésből, talán azért, mert előttük a gyűjtőiven éppen olyan összeg volt — ‘anyagi tehetségükhöz mérten keveset ajánlottak fel, helyzetükhöz méltó módon emeljék fel hozzájárulásukat. Ezen kívül pedig minden egyes ember — legyen férfi, nő vagy serdültebb gyermek — a hol teheti, bármily vonatkozásban is legyen segítségére a harcoló nemzetnek. Hisz ezer mód kínálkozik erre. Vöröskereszt, az itthon maradottak testi, szellemi segítése, a harcolóknak melegebb ruhával való felszerelése stb. stb. Az ily fajta munka most az első, minden más fajta pedig ezredrangú. Minden igyekezetünkkel azon legyünk, hogy a magyar katona egész lélekkel, telles lelkesedéssel harcolhasson, a mihez azután — nem győzöm elégszer ismételni, egy igen lényegesen ható erő a siró asz- szonyok és az éhező gyermekek teljes hiánya.-gyiHálásak a sebesültek. A következő sorokat kaptuk: Tekintetes Szerkesztőség! Alulírottak azon alázatos kérelemmel fordulunk a Váci Hírlap szerkesztőségéhez szíveskedjék alábbi kérelmünket becses lapjában közölni; Mi, magyar sebesült katonák hálás kö- szönetünkef fejezzük ki mindazon jótéteményekért, melyekkel minket a vöröskereszt egyesület váci kórháza elhalmozott. Legnagyobb hálával , tartozunk először azoknak, a kik irántunk oly önfeláldozással voltak. Különösen említésre méltók: kedves doktorunk és annak kedves neje s ezek az ápolónők névszerinl: Lukács Ir- muska, Takács Liliké és Galambos Mariska, kik minket a harmincegyes számú szobában igazi anyai gondozásban részesítettek. Köszöneíükel fejezzük ki még mindazoknak az ápolónőknek, kik minket szerele- tükben részesítettek. Alázatos szolgái névszerinl mi magyar sebesült katonák: Fekete István, Derepatits Márton, Szabó Lajos és Szigul András. A polgárőrség alakuló gyűlése. Holnap, csütörtökön délután hat órakor alakul meg a váczi polgárőrség. A városháza közgyűlési termében lesz az alakulás, a melyre a meghívók minden jelentkezett polgárőr címére elküldettek. A kik meghívójukat nem kapták volna meg és azok is, a kik ugyan még nem jelentkeztek, de szándékukban van — azok ezúton hivatnak meg. A ki csak teheti, menjen a gyűlésre azért is, mert a gyűlés végén a jelenlévők az esküt is leteszik s igy azoknak, a kik ott lesznek, nem kell emiatt külön jelentkezniük. Értesülésünk szerint jövő héten már meg is kezdik a szolgálatot a polgárőrök, a kiknek a száma most már 450 körül van. Tehát hovatovább Vác városának minden hazafiasán gondolkozó lakosa benn lesz az őrségben. Itt közöljük az újabban jelentkezettek névsorát: Antal József, Burda József, Bódy Fábián Bankos János, Csapó János, Csuka Endre, ifj. Csapó József, H. Csereklye János, De- zsőfy Sándor, Demjén Lajos, Együd Lajos, Együd József, ifj. Együd Lajos, Fuxleitner Pál, Fodor Ferenc, Fazekas Károly, Fejnilli Mihály, Fazekas Kálmán, id. Füstös István, Gyuran László, Galba József, Germann Mihály, Gyurkovics György, Horváth Imre, Hufnagel Sándor, Juriga János, Jakab Sándor, Klein József, Kment János, Kormos Sándor, Komjáthy Kálmán, Kahoffer Sebestyén, Kovács Ferenc, Kment József, Kubinyi Géza, Knehta Károly, Kemény Bertalan, Kiss Lajos, Cs. Kurdi Lajos. N. Kurdi János, E. Kurdi Lajos, D. Kurdi János, K. Kurdi János, Knoblauch Béla, Légrádi Ernő, Meszes János, Megtért Gábor, Mároki József, Némets Lajos, Noveczky Antal, ifj, Népi Ferenc, Orbán János, Petényi Antal, -Parly István, Pichler János, Lukács Pintér István, Pataki Gyula, Püski Sándor, Rácz István II., Rappensberger László, Simon Gyula, Schiffer János, Schumacher Jenő, Schágrin Henrik, Sáfár Béla, Sári Pál, Schvarczenberg Ferenc, Schmidt Ferenc, Szlama József, Tóth József, Varga István, Vörös Imre, ifj. Varsányi Pál, Wallach János, Welki Gábor, Watz Lajos, Az „Alföld“ - koleragyanus. Hétfőn ért a Dunán városunk alá a Ferenc-csatorna-vállalat „Alföld“ nevű vontató gőzöse. A hajó máskor nálunk nem szokott kikötni, most leeresztette vasmacskáját és hatósági orvost keresett. Meg is jeleni a hajón Neumann Adolf dr. a ki konstatálta, hogy egyik hajófütő beteg, hányási ingerei vannak, de a kolera felléptére oly jellegzetes görcsök nem jelentkeztek. Engedélyt adott a gőzös íovább- vonulására, de a legközelebbi koleravisz- gáló állomást, Garamkövesdet táviratban értesítették, hogy az „Alföld“ hajót állítsa meg, hogy a beteget újra megvizsgálhassák. Ez alkalomból figyelmeztetni kell mindenkit, hogy valószínű a Duna vizének in- ficiálódása, mert már két eset történt a Dunán. A folyó vizét tehát csak felforralás után szabad inni!
