Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-09-27 / 73. szám

2

csányi András, Kráiik .József, Báskay Dezső, Fodor család, Banyák Ferenc, Zelenka Lukácsné, Gyürky Béláné, Göblné, Pethő Bertalan, Gurszky Rezsöné, Zeller Árpád, Salles Erűin, Sztanek István, Laczkó Lud- milla, Mikuska János, Rajzó Imre, özv. Takács Lipóíné 1 — 1 korona.

Külön adományok: Neógrádi L.-né 50 korona (másodszor), özv. Harkay C.yuláné, Farnady Józsefné 20 — 20 korona, leszák Gyuláné, Drexler Józsefné 10 — 10 korona.

Fát, szenei Iliül Hűsít családjainak!

A Jiervadó természet könyörtelenül szedi ie a fák sárgult lombjait. Itt az ősz. Nyomában leselkedik a muszkánál is rettenetesebb ellenség: a tél. Kenyérkeresőink a dúló harcok mezején várják az idegeket bénító, vérfagyasztó telet, bár itthon seré- j nyen folyik honleányaink között a lázas | munka: készítik katonáink részére a hó- j sapkákat, haskötőket és karmantyúkat. Ö róluk mégis csak gondoskodunk, hogy készületlenül ne találja a tél. De gondoskodnunk kell az itthon maradt családokról hogy a megélhetésükön kívül — miről az állam gondoskodik meleg szobában

tölthessék hosszú téli esteiket!

Közönségünk már annyira túl van ter- j helve önkéntes és gyűjtés útján való ada- | kozással, hogy újabb terheket nem igen róhatunk reá, de, hogy ne kelljen a jégvirágos ablakokat a szegény családoknak le- helletükkel felolvasztani; hogy ne kelljen a szobákban álló kandallók barátságos pattogását nélkülözniük: elhatároztam egy hat képből álló alkalmi színmű megírását és annak előadását .Hadak útján" cim alatt, melynek teljes jövedelmét hadbavonult katonáink hozzátartozóinak tüzelő anyaggal való segítésére kívánom fordítani így jószivü közönségünk, ha nem is közvetlenül, de közvetve járulhat hozzá ehhez az újabb segitő-akcióhoz.

Rendőrkapitányunk készséggel adta engedélyét az előadás megtartására, ámde, hogy eme elhatározásom testet öltsön, az alábbi kéréssel fordulok e helyen városunk érdeklődő közönségéhez:

1. Minthogy az egyesületek és társulatok műkedvelő tagjai nagyobbrészt hadba vonultak, felkérem mindazokat a hölgyeket és urakat, a kik a fentemlitett színműben szerepet vállalni óhajtanak, hogy eme szándékukat alulírottnál mielőbb személyesen bejelenteni;

2. a váci kát. Legényegylet elnökségét, nemkülönben a Kúria szálló bérlőjét, Nemes Ignác urat arra, hogy előbbi, az egyesület tulajdonát képező színpadot, utóbbi pedig a Kúria nagytermét a fentemlitett célra való tekintettel készséggel átengedni;

3. a váci Sport Egyesület elnökségét, hogy az Iparudvarban levő helyiségét a próbák megtartására szintén átengedni;

4. mindazokat az iparosokat, (ács, festő, borbély) a kik ezen nemes cél érdekében segédkezni óhajtanak, ebbeli szándékukat nálam mielőbb bejelenteni szíveskedjenek.

Ha igy közösen együtt működve felajánljuk tevékenységünket, ezzel nemcsak hazafias kötelességet teljesítünk, de a jóindulattal mellőzhető kiadások megtakarításával módot nyújtunk sok szegény családV A CI HÍRLAP

nak, hogy az előttünk álló kegyetlen télben meleg szobát élvezhessen.

Minden érdeklődő ez ügyben felvilágosításért forduljon hozzám, a Pestvidéki nyomdába. Búnffy Gyula.

Harctéren irt verseskönyv.

Ágyudörgés, harcizaj között is megmaradt költőnek Szepessy László főgimnáziumi tanár, a ki mint tartalékos hadnagy küzdött vitézül a szerb harctéren és most sebesülten érkezett Vácra. Srapnell érte az egyik lábát. Gyógyulásának idejét arra használja most fel, hogy sajtó alá rendezi a háború két hónapja alatt irt verseit, a melyek e címmel fognak megjelenni október első hetécen: „Virágos vonattól a Vörös keresztesig“. Pártolásra méltó, nemes célt szánt e verseskönyvének: a jövedelemnek a költségek fedezése után megmaradó összegét éleseit bajtársai özvegyeinek és családtagjainak segítségére adja. E címen lehet megrendelni a jótékony- célú kötetet: Szepessy László hadnagy, főgimnáziumi tanár, Vác, Báthory-utca L szám. íme két szép szemelvény a készülő verses könyvből:

Fotográfiák.

Tudja a kis feleségem,

A harctérén mi kell ne..em ;

Két kis lányunk ölbekapta És lefotografáltatta.

A kisebbik ijedten néz.

Édes ajka merő szinméz.

Két kis duda két orcája,- Nefelejcs a szemepárja.

Nagyobbiknak a szemeben Az értelem bujkál szépen.

Ő már tudja bizonnyára,

Mért kell fotográfiája.

Édesanyja nyakláncába Kapaszkodik liamarjába,

Hadd lássa meg édesapa,

Hogy ő mamát el nem hagyja.

És a mama, a kis mama Mosolygását nekem adja;

Helyettem is tihozzátok Simul arca, kicsi lányok.

Kis mamuska s két kis lányom,

Te földi szentháromságom,

Megcsókolom a képetek :

Tudom, otthon megérzitek !

AKasztásoK.

Akasztottuk a szerbeket sorjába Körtefára avagy a szilvafára:

Az éretlen gyümölcsök közt fügöttek A halálra pár perc alatt érettek.

Hatodiknak kedvezett a szerencse :

Lógás közben leszakadt a kötele.

Utolsó volt . a legtöbbet szenvedett.

Legelső lett: megmentett egy életet.

„Fála, fála!" — hálálkozott két kézzel,

Mikor látta, nem húzza új kötél fel.

„Nincsen bűnöm. Megmentet az Istenem,

Mivel bátyám két árváját nevelem“.

.............. Valahogy e védekező szavakra

Elöntötte szemem a könny patakja:

Két kis lányom jut eszemben hirtelen . . .

Ki gyereket ápol, nevel,

Nem felejti sohase el :

Akasztófa alatt se a jó Isten !

Tolvaj a templomban.

Schandl Miklós főgimnáziumi igazgató feljelentést tett a rendőrségen, hogy a piaristák templomába tolvaj járt és a falba erősített két perselyt ellopta. Az egyiket az oltár háta mögött kiüresitve megtalálták. i A perselyben 20-25 korona lehetett.

Hornul!) Gyula.

Szegény ilornung Gyula, rácáfolt a közmondásra. Neki száz évig is élnie kellett volna, annyiszor emlegették, hogy a csatákban elpusztult. Még jóformán Zimony- nál el sem dördültek az ágyúk, már terjesztették halálhírét, mely azután annyiszor ment szájról, szájra, hogy már nem is hitték el. Bátor és hős katona, mondották, a golyó sem fog rajta.

És csütörtök reggelre a sokszor emlegetett híresztelés valóra vált. Budapestre, a Jelzálogbankhoz, melynek tisztviselője volt, érkezett az újvidéki tartalék-kórház parancsnokságának a sürgönye, hogy Hornung Gyula, a 68 gyalogezred zászlósa ott meghalt, csütörtökön délután temetik. Egy fél óra múlva egész Vác tudta, hogy egy hőssel kevesebb van és részvéttel elevenítették fel a fiatalon elhunyt katona mozgalmas, szép múltját.

Itt kezdődött közöltünk, alig néhány évvel, mindnyájunk élénk emlékezetében él A főgimnáziumban kitűnt már univerzális sporttehetségével s a hogy a tizennyolc éves fiú ez érettségit letette, dédelgetett kedvence lett a Váci Sportegyesületnek. Abban az időben ennek az egyesületnek legszebb ambíciója volt, hogy a fiatalok érvényesüljenek s tehetségüket fejleszthessék. Hornung Gyula eleinte mint úszó brillírozott. És voltak uszóversenyek Vácon az ő elsőségével. Azután mint evezős szerepelt és a Váci*Sportegyesület neve ismert lett a határokon túl is. Hornung egyik erőssége volt a csapatnak. A második hatalmassága: Bárdos Ernő egy héttel előzte meg a halálban . . .

Ekkorra már Hornung Gyulának annyi versenyérme, ezüst serlege volt együtt, hogy kívánkozott ki a nagy világba. Itt hagyta a fészket és nagyobbra nőtt, mint gondoltuk. A Váci Hírlap elismeréssel iránta mindenkor megemlékezett a váci fiú győzelmeiről, mely annál szebb volt, mert az Adriától kezdve egész az északi tengerig aratta azokat és neve a német városokban is oly ismert volt, mint idehaza.

A budapesti Magyar Testgyakorlók Körének egyik vezető egyénisége lett győzelmeivel s vetekedtek érte az evezős egyletek. A Duna evezős egyletnek sikerült elhódítania. És most nőtt igazán nagyra: a mull ősszel és az idén tavasszal jobb skiffista nem volt a Dunánkon, Bécsben, Budapesten bajnokságot nyert. Két párevezővel pedig Európa legjobb dubló-pár- jának tartották Erdélyi Pállal. Tragikus sors: Erdélyi a szerbek ellen mint tüzérhadnagy sebesült meg és négy hét előtt ugyancsak az újvidéki kórházban szenvedett ki.

Hornung Gyulának annyi győzelmi jelvénye van alig egy évtizedes sportműködése alatt, mennyi kevésnek akad az országban. És ha az egész magyar sportvilág fájdalma nyilatkozik is meg, a hős katona miénk volt. Ezért örököseinek, ha igazán tisztelik emlékét, kötelességük, hogy a dicsőséges múltat jelentő emlékeket Vác város múzeumában helyezzék el!

Meg kell emlékeznünk még a megdi- csőült hős meleg szivéről. Bátyján kívül, ki Szabadkán szolgálja a hadsereget, kis rokonságának, Schefferéknek az utóbbi időben gyönyörű sorokat irt. Elbúcsúzott