Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-09-09 / 68. szám

MI LESZ

a belgakert és a Kodak sorsa?

Mióla a kormány rátétté a sárvári Char- donnet-selyemgyárra a kezét, mind hango sabb a kérdés itt a városban, mi történik nálunk a belgakerttel és a Kodakkal ? Várják, hogy a magyar kormány lefoglalja ezeket is és legalább a békekötésig állami tulajdont képezzenek. Úgy látszik, ezt érezte is az egyik külföldi „ellenséges“ alkalmazott is, a ki a napokban felkereste a polgármestert, mert a biztonságát íélti.

_ Legyenek önök nyugodtan, mondotta

a polgármester, bizonyára nem csekély gúnynyal, bármily barbárnak, keletnek tartják hazájukban Magyarországot, egyetlen egy olyan esetet nem fognak megélni, minő az önök „müveit hazájában“ a német, osztrák és magyar fürdőzőket érte. Azok pénzt vittek az önök hazájába, önök tőlünk viszik el a keresetet, a pénzt és mégis biztosítom, hogy „a műveletlen kelet“ példát fog mutatni, mert hajuk szála sem görbül meg, ha népünket nem provokálják.

Megnyugodva tért-e haza a magyar-barbároktól remegő francia — nem tudjuk. De az idegen tőke által alapított váci vállalatokra az állam nem teszi rá a kezét — az tény.

Sőt Németország sem, mely csak az erőszakra erőszakot alkalmaz, hogy rövidebb stratégiai utat szerezzen igazi ellensége: Franciaország ellenében. Da ha hadüzenet meg is történt, amint az Anglia és a monarchia közt már elvégeztetett, aKodaknak sem lesz bántódása. Mert az ál am a sárvári gyárat nem azért foglalta el, mert idegen, francia tulajdon, hanem azért, mert egy selyemgyár munkájához első sorban is robbantó anyag kell, azt nagy mértékben gyártja és a hadiszolgáltatásokra hivatkozva ilyenre a hadvezetőségnek szüksége van, lefoglalja, akár magyar, akármelyik külföldi gyár készíti Magyaországon, vagy Ausztriában. Az államnak nincs kedve, hogy sok gondja mellett félig kész gyárépületeket, vagy zöldséges kerteket foglaljon le és őriztessen, ezért egyelőre tessék lemondani arról az élvezetről, hogy a belgák gyönyörű szemű szőlőihez most az egyszer olcsón hozzájuthatunk.

Védjük meg véneinket

mondja a váci magyar védőegyesület és lelkes felhívást bocsátott ki a város és a vidék lakosságához, hogy hósapkát, has- melegitőt és karmantyút készítsen minél nagyobb számban határon harcoló katonáinknak. Országosan megindult ez a munkálkodás, Vácon az iskolákban már meg is kezdették. Vác lakossága nem fog elmaradni ezen a téren sem és bizonyos, hogy százszámra juttatja azokat a védőegyesülethez, mely azután a hadsegélyző hivatalhoz Budapestre küldi. A kik ilyen munkára vállalkoznak, azoknak az anyagot, a méretet és a mintát szívesen megmutatják, a vidékieknek pedig ugyanez a védőegyesület elküldi a darabokat. Az egyesület ezzel a felszólítással végzi felhívását: Ne legyen honleány — kicsiny, vagy nagy, ki e szent kötelesség alól kivonja magát!

Jönnek a s besültek.

Fgy-kéí nap múlva meg fog tellni a vöröskeresztegylet váci kórháza. A tegnapi ünnepen a rendőrséghez telefonáltak, hogy

csatákban megsebesült katonákat fognak hozni. Kálló rendőrkapitány kérte a vöröskereszt budapesti központját, hogy legalább tizenkét órával előbb adják a sebesültek szállítását a váci vezetőség értésére s igy a sebesült-transzport elmaradt, de most már minden órában várhatjuk a hősöket.

Hőseink a harctéren.

Pollák Ferenc

György Mihály péküzletében volt alkalmazva. A süíeménykihordót városszerte ismerik. Sabácon túl vagy negyven kilométerre sebesült meg: a golyó bal ftiltö- vön ment be, a jobb fültőnél megakadt, a mi azt mutatja, hogy a golyót messziről lőtték. Ala a Baross-uícai klinikán fekszik. Hozzátartozói meglátogatták és jó kedély- 1 yel a következőket mondta :

— Már jó! benn voltunk Szerbiában és bár minden bokrot külön kellett elfoglalnunk, a nyomorult fajta hátrált előlünk és csak apró ütközetekben volt részünk. Mig idáig elértünk, három nagyobb harcunk volt. Egy srapnel-szilánk a hogy a nadrágom alul össze van kötve, ott ütötte át és a lábamat alig hogy megsebezte, föl se vettem. Közben igazán izgalmasan vonultunk, a mire csak egy példát mondok : Egy szerb faluban, mikor átvonultunk, hátulról lövöldöztek ránk. Megállapíthattuk, hogy olyan helyről jöttek a lövések, a hol már ágyú elpusztította a házat, csak egy kuko- ricagórészerű csőszhely állott. Hadnagyunkkal én is kivezényeltettem és egy létrán felmásztunk a góréba. Hát egy öreg asz- szonyí találtunk ott, a ki szivszaggató módon jajgatott, hogy milyen beteg, de meggyógyul, ha adunk neki egy kis — konyakot. A hadnagyom jószivvel segített rajta és mondta nekünk:

— Hagyjuk ezt a nyomorult vén . ..

És indult le a létra lépcsőin, abba a pillanatban egy bomba robbant fel: hát nem a vén gazember asszony dobta utánunk a párnája alól! Szerencse, hogy nem tudta irányozni, a bomba előttünk robbant és nem tett kárt emberben. No de, gondolják, hogy elintéztük.

Már visszafelé masíroztunk, mikor igazán egy eltévedt szerb golyó okozta sebesülésemet. Rögtön ápolást kaptam és most már Budapesten várom, hogy a tanár úr mikor tartja alkalmasnak, hogy álkapcámból kivágja a szerb emléket.

Hajnalvárás.

Nem lehet az mégsem, hogy ez a nagy fájás mindhiába fájjon ; lészen még egyszer majd örömfelrivalgás ezen a világon.

Oly fekete sorsunk, de ragyog még a nap s fekete sors, napfény egymásba bomlanak.

Lészen még egyszer majd sorsunk fordulása, sötét éjfél után hajnal hasadása.

Sátor András.

Tizenötezer muszka fogoly Szamekéknak.

Szokatlanul érdekes vállalkozásról vettünk hirt. A monarchia hősi seregei szinte számolatlanul szállítják az orosz harcmezőkön elfogott katonafoglyokat, melyeknek ellátása a háború végéig Ausztria és Magyarország kötelessége. A lapokból ludI juk, hogy Magyarország hány városába jutott már a foglyokból s most egy uj helyre, Somorjára ezrivel viszik a foglyokat. Somorján eddig kilencezer muszka katona van, még hat ezret várnak oda s mind a tizenötezret egy ott levő régi, elhagyatott kaszárnyában fogják őrizni. Ennek a rengeteg embernek ellátása a váci Szamek-testvérek gondját képezik. Szame- kék mint hadseregszállitók, ajánlatot tettek ugyanis a hadügyi kormánynak, hogy hajlandók foglyok ellátásáról gondoskodni, ha azok birtokuk közelében telepíttetnek le. A katonai vezetőség Somorját jelölte ki, a mely mellett a Szamek-birtok fekszik és már a legközelebb tizenötezer muszkájuk lesz Szamekéknak.

Adj szállást. . ,

Csereklye Lajos malmában történt. Zám- bor Kálmán egyik csendes estén Kovács András nevű fiatal embernek szállást adott. Reggelre azonban Kovács is, meg Zámbor aranylánca is gyűrűjével együtt eltűnt. Hamar a rendőrségre sietett, a rendőrök csakhamar kézre kerítették a tolvajt. Kovács eleinte tagadott, de azután beismerte tettét. Letartóztatták.

Elvágta az us'a nyakát.

A Kőrúton lakik Parti István feleségével Zab Erzsébettel. Négy hónap előtt volt a lakzijuk, a házasságkötés, mint ők mondják, szerelemből történt. Nem is volt közöttük semmiféle civódás egész vasárnapig. Ezen az estén a férj és feleség össze- pöröltek. Parti azt találta mondani, hogy „kidoblak“. Ezen indult meg a perpatvar, a melynek szomorú vége lett. Parti lefeküdt aludni, az asszony egy sarokba húzódott és ott dolgozott. Éjfél felé Partiné kiment a konyhába, egy borotvát vett elő és mélyen alvó férjének nyakát elvágta. A borotva a gégében megakadt, a férj felébredt s erős dulakodás után legyűrte a gyilkosságra kész asszonyt. Parti súlyos beteg, az asz- szonyt letartóztatták.

Az újság elfogadása előfizetésre kötelez.

A Kúria érdekes és a közönséget is igen közelről érintő ítéletet hozott, a melyben kimondja, hogy mindenkinek, a ki huzamosabb ideig elfogadja a neki bárhogyan kézbesített lapot, annak árát még akkor is meg kell fizetnie, ha a lapot nem is rendelte meg. Kimondja továbbá a Kúria* hogy az ilyen perekben nem az adós lakhelyén levő bíróság az illetékes, hanem az, a mely ott van, a hol a lap készül s a hol azt postára teszik.

Kinek van életbiztosítási kötvénye?

A behívott katonák, tartalékosok, póttartalékosok és népfölkelők között bizonyára sokan vannak olyanok, a kiknek életbiztosításuk van. Ezeknek hozzátartozóit figyelmeztetjük, hogy tegyenek azonnal jelentést az illető biztositó társaságok ügynökségeinél arról, hogy a biztosított a mozgósítás folytán bevonult. Ezen bejelentés nélkül ugyanis egyes biztositó társaságoknál esetleg nehézségek támadhatnak.

A határ fosztogatói.

A rendőrségen halomra gyűlik á sok feljelentés, hogy a szőlőhegyeket fosztogatják. Szőlőt, gyümölcsöt, kukoricát halomszámra cipelik el a gyerekek, kik már valóságos komitácsi bandákká szervezkedtek. A rendőrkapitány ennek folytán kidoboltatta, hogy azokat a szülőket, kik gyermekeiket felügyelet nélkül hagyják, kérlelhetetlen szigorral büntetni fogja.