Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-09-06 / 67. szám

V A C 1 HÍRLAP 3 Neil az állaieü a váci katonák családjainak. A mit sok szegény család család, szülő, asszony és gyermek a mozgósítás első idejétől remegve vár, megérkezett. A kor­mány utalványozta azokat az összegeket, melyek a hadba vonult váci katonák hálra- hagyottaikat méltán megilletik. A segélyzés igen tisztességes, van olyan család, nem is egy, a melyik száz koronát is kap egy hónapra. Ez az összeg természetesen a családtagok számától függ. Eddig a váci népjóléti bizottság teljesí­tette háborúba ment katonáink családtag­jainak segélyezését. Ez a váci társadalom kötelessége volt és még a tegnapi kifize­tést is ebből a gyűjtött összegből adták. A jövő héttől kezdve azonban már a városi pénztárnál fogják fel venni a katonák hátra- hagyottai a kiutalt összeget, mely jár nekik a háború végéig, vagy mig a családfentartó vissza nem jön. Mi lesz most már a váci társadalom által összeadott és e célra szánt összegekkel ? Kérdik sokan és jogos kíváncsisággal. Erre vonatkozólag a hivatalos bizottság, mely az első könnyeket városunk jószivü lakossága által szívesen felajánlott koro­nákkal csendesítette, nyilvános felvilágosí­tással köteles szolgálni. Mi ezt illetékes helyen nyert információnk alapján már előre jelezhetjük, mely körülbelül igy szól: — A váci népsegitő bizottság nem oszlik fel, mert a város közönségének állandó áldozatkészségéről meggyőződést szerzett és tekint a szomorú jövő: a tél felé. Lehet, hogy az állam a most kiutalt segélyeket redukálni fogja és akkor itt fog állani me­gint a város közönsége által felajánlott összegével, hogy azt kiegészítse. De lehet, hogy ez nem következik be, azonban egész bizonyos, hogy jön a tél, a munkanélküli­ség és a soha nem ismert nyomor. Erre tartogatjuk magunkat, Vác polgársága által adott pénzt. Kérve kérjük a mi lelkes la­kosságunkat, jóindulattal, nemes szívvel adott heti adományait, bárha az államsegély meg is érkezett, ne vonja meg, mert arra nagy, igen nagy szükség lesz a télen, hogy ártatlanok ne szenvedjenek. A váci vöröskeresztegyesűlet kérése a főtulajdonosokhoz. Az egyesület elnöksége ezúton kéri a váci lótulajdonosokat, hogy a kórháza számára szükséges viz szállítására a lo­vaikat átengedni szíveskedjenek. A víz­szállítás naponkint, megállapítandó időben történik s csak rövid időre vonná el a lo­vakat tulajdonosaiktól, miután előrelátható­lag többen ajánlják fel majd fogataikat e célra, egy-egy fogatra csak napok múltával s előre megállapított időben kerülhet a sor. A kik hajlandók szolgálataikat e célra fel­ajánlani, szíveskedjenek ezt Szommer Gyula elnök tudomására adni, vagy pedig budapesti főút 27. szám alatti kórházban naponkint 4 —7-ig, a godnoki irodában be­jelenteni. Miután valószínű, hogy nemsokára sebe­sültjeink is érkeznek, azok szállításához szükséges fogatok felajánlását is az előbb említett helyeken bejelenteni szívesked­jenek. 100 ágy készen várja a sebesülteket. A belső huszárlaktanyában 10Ü gondo­san felszerelt katonaágy, tiszta, világos szo­bákban, célszerű elrendezésben, folyton gazdagodó éléstárral, konyhával és fehér­nemű raktárral készen áll a Vácra jövendő sebesültek számára. A kaszárnyából gon­dos kezek munkája által kórház lett. Dél­cegen lépkedtek ki belőlük honvédhuszár­jaink s talán nemsokára nem egy közülük bénán ballag vissza. De közben kiérde­melte a „vörös ördög“ hősi címet. A lélek sértetlenül jön vissza. Emelkedett állapot­ban hagyta el e házat s most hadi erények­ben meggazdagodva, megdicsőülten, jól végzett munka után még emelkedettebb lélekkel lép be — talán mások vállára tá­maszkodva — a kaszárnyából kórházzá vedlett, kívülről komor, de belül annál in­kább barátságos épületbe. E helyen piheni ki majd eddigi fáradalmait s gyógyulást találva, erőt gyűjt a további dicső munkára. Adj a az Isten, hogy ne legyen ez ágyakra szükség, de ha ellenben már á jövő pilla­natban be kell, hogy töltsék rendeltetésü­ket, hivatásuknak meg fognak felelni teljes mértékben. Hála ezért a váci vöröskereszt buzgóságának s Vác város közönsége ál­dozatkészégének. S hogy mindenki tiszta ké­pet szerezhessen magának a való örvende­tes tényről, győződjék meg saját szemeivel. Már eddig is sok százan nézték meg az l. számú vöröskereszt kórházat, a többiek­nek is nyitva az ajtó. S ez a legjobb mód arra, hogy a mire szükség van, mennél előbb szintén meglegyen. Mert nincs em­ber, a ki egy-egy szobában megállapodva, meghatottságában arra ne gondolna: nini, hisz nekem is van eféle, vagy aféle dol­gom, a mit nélkülözhetek, avagy szívesen nélkülözök. Bizony-bizony meghatottság járja át az ember lelkét, a mikor egy-egy fekhely előtt meg-megáll. Pedig még üre­sen állanak! Hátha még ott látjuk majd a sebesülteket, a vérünkből való vért. Nem lesz kevés azoknak a száma, a kik majd térdre esve fognak könnyeiknek szabad folyási engedni s könyeikkel fogják áz­tatni — mint az apostoloknak — áldást hozó s a magyar fegyvert előre vivő lábaikat. Bármelyik ágyat vesszük is szemügyre, jóleső látnivaló a szemnek. Hótiszta fehér­nemű, ugyanolyan fejpárna, egy-egy ha­sonló tisztaságú alsómba s egy-egy törül­köző. Meg is érdemli, akárki kerül is oda. Akármilyen fegyvernembe tartozott is lé­gyen, legyen az bár váci, vagy országunk- beli, avagy az ugyanazon zászlóért küzdő cseh, német, avagy horváí testvér. Sőt talán a niás ajkú s a messzebbi földre való baj­társat még inkább öleljük keblünkre. Hisz most éljük azokat az időket, a mikor leg­inkább kell, hogy az összes küzdőíársak és eszmetársak higyjék és gyakorolják e mondást: a mit kívántok és akarjátok, hogy veletek cselekedjenek, ti is úgy és azt te­gyétek másokkal. Csakis igy remélhetjük és várhatjuk, hogy a mi fiaink bárhol is gondos ápoló kezekre és szeretetteljes ápoló kezekre kerüljenek szükség esetén, ha mi is hasonlóképen cselekszünk. Mi már egy nagy lépési tettünk. 100 ágy a laktanyában, egyéb helyeken (püspöki palotában, irgalmasok kórházában, a Mária- udvarban) még vagy ötven gondos ápolással várja a sebesülteket. Nyugodtak lehetünk tehát, velünk is hasonlóképen fognak cse­lekedni, a mi hozzátartozóink is szeretetre, cselekvő szeretetre találnak bárhová so­dorja is őket a sors. Vagy 150 ágy készen áll már. Legyünk azonban készen arra is, hogy talán- néhány nap, talán néhány hét múlva a fővárosi kórházak zsúfoltsága ese­tén még tízszer ennyire is szükség lehet! Két uj vonat. A máv. igazgatóságától vett értesítés sze­rint a mai naptól kezdve ismét két vona­tot kaptunk: A 133. sz. személyvonat Nagy­marosról reggel 4 ó. 23 perckor, Vácról 4 ó. 55 perckor indul, Budapestre 5 ó. 55 p.-kor érkezik. A 128. sz. vonat Budapest­ről este 6 órakor indul, Vácra 7 ó. 2 p.-kor, Párkánynánára este 8 ó. 44 perckor érke­zik. E két vonat már mai naptól közleke­dik s igy már 10—10 vonatunk van Buda­pestről és Budapestre. Nyugalomba vonult tanító. Schwarcz Márkus, a váci őri. izr. hitköz­ség tanítója negyvenötévi szolgálat után nyugdíjba vonult. Schwarcznak, ki Vácon 1882-től tanított, a vallás és közoktatásügyi miniszter eredményes és buzgó tanítói működéséért most elismerését nyilvánította. Aranygyűrű a dunafővenyben. Szokatlanul kicsire apadt a Duna vize. És szokatlanul értékes tárgyat találtak benne. A Duna fövenyén játszó gyermekek egy arany karikagyűrűt találtak. Vájjon jo­gos tulajdonosa váci-e? — A váci hengermalom részvény- társaság iisztárai 50 Kgként. Buzaőr- lemény: Asztali dara AB szám 27 K 20 fill. — Asztali dara C szám 26 K 90 fill. — Király liszt 0 sz. 27 K 00 fill. — Lángliszt 1 sz. 26 K 70 fill. — Elsőrendű zsemlye­liszt 2 sz. 26 K 40 fill. — Zsemlyeliszt 3. sz. 26 K 10 fill. — Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 25 K80 fill. — Középkenyérliszt 5. sz. 25 K 40 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 25 K 00 fill. — Barnakenyérliszt 7. sz. 24 K 00 fill. — 7Vs sz. 22 K 00 fill. — 73A 20 K 00 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 8 K 50 fillér F. sz. 6 K 50 fill. G. sz. 6 K 80 fill. Ocsú 7 K 00 fill. 50 kilogrmként. Nyiltíér. Nyilvános köszönet dr. ÜHagas Árpád irg. r. főorvos urnák. Kötelességünknek tartjuk, hogy dr Ma­gas Árpád irg. rendi főorvos urnák a nyil­vánosság előtt meleg, hálás köszönetét mond­junk, hogy lelkes buzgóságával, odaadó orvosi készségével egész családunkat sú­lyos betegségből ki gyógyította. Vácon, 1814 szeptember 4. Kopetzky József hentesmester és neje. Köszönetnyilvánitás. Felejthetetlen jó férjem elhunyta alkal­mával, a minden oldalról jött jóleső rész­vétért ezúton mondok köszönetét. Egy­ben mélységes hála-köszönetemeí feje­zem ki nagyságos Pintér József urnák, az újpesti egyesült villamossági részvény- társaság igazgatójának, a gyár tisztikará­nak és üzemi személyzetének, kika teme­tésen részt venni és ezzel a nagy veszteség felelt érzett mély bánatomat enyhíteni szívesek voltak. Vác, 1914 szeptember 3. Özv. Horváth Szabó Ferencné. Községeknek mellékelve 7058—1914. kig, sz. ren­deletek.

Next

/
Thumbnails
Contents