Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-09-02 / 66. szám
VÁCI HÍRLAP gazemberek I az ő papjuk Csornádról. Ökölbe szorult kézzel néz minden magyar ember Pestmegye egyik legvagyonosabb községe felé. Nem a kielégíthetetlen bosszúvágy kergeti szívből az agyba a vért, hanem az a nyomorult hálátlanság, mely- lyel ennek a falunak népe, otthona, mindene iránt viseltetik. Mondjuk meg mindjárt: Csornádról van szó, Pestvármegye szégyenéről. Van-e ki ezt a nyomorult népet nem ismeri ? Nem testileg, hanem lelkileg nyomorult, gaz fajta. Minden jómódú embere magyar nevet visel, de tótul beszél, mert ilyen a külföldön hírhedt magyar sovinizmus: engedte, hogy az ország szivében vagyonhoz, nagy vagyonhoz jusson egy nép és engedte, hogy teljesen elíóíosod- jé'k, holott a legközelebbi falvak népe szin- magyar! Ivánka főszolgabíró fiatal vezetője volt még járásának, mikor jelentette, hogy annyi az élelmiszerhamisiló ebben a községben, hogy fogdája a büntetésre elitélteket már nem tudja befogadni. A fővárosba és Vácra minden hamis tej, tejfel és túró Csornádról jön s elég egy razzia a gödi állomáson, hogy az összes csomádi lejárások megszökjenek, mert egyetlen egynek nincs hamisítatlan teje a kannájában! Évek óta mesterségesen, a legnagyobb furfanggal megakadályozzák, hogy községháza épüljön falujukban, minden erejükkel azon vannak, hogy magyar szóra ne taníthassa őket senki: iskolájuk nincs. Ha nem lennének igazi önfeláldozó lelkek, kik saját lakásukon, otthonukban tanítanak, ma Budapest közvetlen közelében egy községnek nincs iskolája! A vármegye felfüggesztette Csornád autonómiáját és egy népre kimondotta, a mi legnagyobb szégyen lehet rá : kiskorú, nem érdemli meg, hogy önmaga intézze ügyeit! És minden magyar türelem csak az ő gálád viselkedésüknek tápláló erő: nem megtérés, de vakmerő elbizakodottság jellemzi ezt a hitvány, törvényszék előtt annyiszor, mint a mennyiszer közigazgatási hatóság előtt forgó, élelmiszer- hamisitásokból vagyonosodó népet. Nem folytatjuk, csak a tények szigorú regisztrálására szorítkozunk: A váci járási tanács hétfőn délután, mint a háború kitörése óta minden héten szokta, összegyűlt a főszolgabiróságon. Annyi szeretettel a magyar nép iránt az ‘országban kevés bizottság gondoskodik arról, hogy minél gyöngébben érezze azt a rettenetes csapást, mely a világháború által reánk zúdult. Ha kell tanács, ha kell parancs — innen indul ki és a jóindulat ezer szála iparkodik a vármegye egyik legnagyobb járása fölött őrködni. Most is, hétfőn, eddig nem ismert érdeklődés nyilvánult meg ennek a népsegitő bizottságnak működése iránt. Ivánka Pál főszolgabíró elnökölt a gyűlésen, a melyen a járás községeinek minden jegyzőjén és barátján kívül nem kisebb személyiségek vetlek részt, mint gróf Károlyi Lászlóné, gróf Pejasevich Albert és felesége, Kvassay István nagybirtokosok, Szűcs István min. osztálytanácsos és mások. Meleg érdeklődéssel vették sorrendre a tárgysorozatot, őszinte rokonszenvvel és kitartással tárgyaltak minden előterjesztett ügyet, semmi izgalom, csak Holéczy János, csomádi lelkész volt kicserélve. máskor oly nyugodt tagja a nagy társaságnak, ma szinte a ráismerhetetlenségig izgalmakkal telinek mutatkozott. Mikor arról volt szó, hogy a népet össze kell gyűjteni a falvakban és meg kell magyarázni a világjelentőségű eseményeket^ felszólalt a csomádi pap és rémes képét festette községe állapotainak. A napokban — úgymond — vidékről jött haza és a temploma előtt, melyet most restaurál Schwortz Pál váci kőművesmester, nagy és izgatott vitában látta az építészt a falu népével. Ez utóbbiak kijelentették, hogy mit sem fizetnek, mert az urak már nem urak. A képviselőtestületben, mikor arról volt szó, hogy a katonáknak bevonul férfiak családtagjainak segítségére szavazzanak meg egy összeget, megtagadták. A jegyző állandóan revolverrel jár a nép között, legközelebb — folytatta a község papja és hangjából teljes elkeseredés szólt — kényszerítve leszek én is fegyverrel járni, mert én mondom, Csornád papja, hogy gazember ez a nép! Megdöbbenve hallgatta mindenki a jólelkű papnak előadását és mikor erélyes fellépést követelt, mindenki helyeselt. Gróf Károlyi Lászlóné, ki egyik nagybirtokosa a csomádi határnak, elsápadva figyelte a szavakat: aligha tudta, hogy olyan népet támogat, mely a kancsukát (Holéczy szavai!) nem a humánus bánásmódot érdemli meg. A csomádi pap előadását Floch-Reyhers- berg Alfréd dr. erősitelte meg, kinek része volt azokban az inzultusokban, mert a tótul beszélő csomádi népre erélyesen rászólt. Ivánka főszolgabiró, miután felszólította Házi járásőrmestert, hogy Csornádon szerzett tapasztalatait adja elő, kijelentette, nem elég vádaskodni, tessék konkrét eseteket a hatóság tudomására adni. Nincs az az ember, a ki ellen az elnézésnek csak a parányával is járnának el, sőt a megtorlás erősebb lesz, mint gondolják. De állítja, hogy a csomádi nép sem rosszabb, mint a többi, csak bánni kell tudni velük, kíséreljék meg és úgy hiszi, neki lesz igaza. Ismétli, hogy mindenki, a ki magyar állameszme ellensége, a legnagyobb és legjogosabb büntetésben fog részesülni, de ehhez az kell, hogy a község intelligens vezetői konkrét eseteket jelentsen, a melyekben a csendőrség, utána a hatóság a kérlelhetetlen szigorral eljárhasson. A harmadak ápolónői tanfolyam. A váci hölgyközönségben gyönyörűen nyilatkozik meg a részvét sebesült katonáink iránt: immár a harmadik vöröskereszt-ápolónői kurzust kellett megnyitni, a mely hétfőn történt. Neumann Adolf dr. a vezetője, ki igen szép beszédben ecsetelte a vállalkozó nők kötelességeit s annak a kívánságnak adott kifejezést, hogy ne csak a kurzus látogatásában vetekedjenek, de mikor eljön a köíelességteljesités ideje, ott is lelkes buzgalommal ápolják hős katonáinkat. A harmadik tanfolyamén a következő hölgyek vesznek részt: Mátis Már- lonné (Szada), Preyer Gyuláné, Schneller Olga, Illofszky Margit, Oszaczky Mariska f arkas Józsefné, Farkas Mici, dr. Blauner Miksáné, dr. Schneller Ferencné, Pápa Manóné, Pápa Gizi, Grünhul Józsefné, Grünhut Olga, Reiszman Gyuláné, Révész Béláné, Lobi Gréti, Szarnék Manóné, Szarnék Lili, Nemesik Apollóné, Vigh Margit, Vigh Etus, Lővinger Mórné, Dinka Nándorné, Spitz Etus, Székács Sándorné. Kövessük a jő példát ! Farkoviís Izidor váci cipészmester Fülöp Albert hadbavonult feleségének és gyermekeinek egy-egy pár uj cipőt készített és adományozott, melyért a jószivű adakozónak ezúton mond köszönetét a hátrahagyott szegény család. Katonák köszöneté. Vasúti állomásunkon átvonult katonák boldogan fogadják Vác remek lelkesedését és ajándékait. Hálásan emlegetik mindenfelé a szép fogadtatást és több ezred még Írásban is. megemlékezik róla. Már volt alkalmunk katonáink köszönetét tolmácsolni, most a kövtkező sorok közlésére kéretünk fel : A bécsi 84. házi távirda ezred hálás köszönetét óhajtja nyilvánítani a váciaknak átutazásuk alkalnával tanúsított meleg és szives fogadtatásért. Vácon, 1914 aug. 29-én este 7 ó. 20 p. Adományok a vöröskeresziegyesületnek. Nap-nap után érkeznek pézbeli és természetbeni adományok a vöröskereszt kórháza javára. Újabban a következők adakoztak: Cserni Józsefné felajánlott egy teljes ágyfelszerelést, Schneller Albert négy szalmazsáknak való szövetet, Jäger Gyuláné 24 darab fehérneműt, Haraszti Ernőné 12 darab fehérneműt, Schaffer András 31 darab fapolcot. Coffal Mihály lakatosmesler a polcokat felszegeíte, özv. Péts Sándorné 31 darabból álló konyhafelszerelésf kölcsön adott, egy magát megnevezni nem akaró 8 inget, Göllner Hugóné 8 üveg befőttet és gyümölcsízt, Sulyok Imréné 100 darab törülközőt és három csomag teát, Schmidt Ferencné négy lepedő és paplan- áthuzat, Justh Ferencné egy darab szekrényt kölcsön adott, Göllner Hugó bútort kölcsön, Gőbel Józsefné üvegneműt és hat üveg paradicsomot, Wengler Józsefné konyhaedényeket, üvegneműt, ételneműt és bútort, özv. Peterdy Ferencné négy darab fehérneműt, Berkess Józsefné hét darab konyhaedényt, Szövő- kötőgyár r.-t. Vác 100 pár meleg, téli harisnyát. Egy műcsarnok-kávéházbeli déli társaság 8 koronát küldött a Váci Hírlap utján a váci vöröskeresztnek. Rendeltetési helyére juttattuk. Gróf Berthold huszárönkéntes érkezett tegnap délelőtt a liz órai személy- vonattal Vácra. A fiatal gróf tudvalevőleg édes apja életében a váci főgimnáziumban mint magántanuló végezte középiskolai tanulmányait és most önkénteskedik a tizedik huszárezrednél. A mikor leszállt, régi ismerőseikre, Brenner főmérnökékre talált, a kik felajánlották neki lakásukat. Berthold huszárönkéntes az északi harctérről jött s már öl nap óta utazik, három bordája van összetörve. Egy ároknál a lova felbu- koít és maga alá temette. Az mondja, hogy ezredében ő az első sebesült. Innen Váeról intézkedett, hogy nagyoroszii birtokáról kocsi jöjjön érte s mig meggyógyul, ott fog tartózkodni. — Remélem és hiszem, hogy három hét múlva ismét Oroszországban küzdhetek bátor huszárjainkkal! — mondotta az önkéntes.
