Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-08-30 / 65. szám
VÁCI HÍRLAP Hőseink a csatatereken. F Sin szerkesztősége kér mindenkit, ha értesül hős katonáink megsebesüléséről, azt tudomásunkra adni szíveskedjék. Tudatni es közölni RIvánjuk lakosságunkkal bátor küzdelmüket, mikent itt most két derek katonánk megsebesülését mondjuk el: Pick Pál Vácról vonult be az ezredéhez. Perlusz Márton mészáros üzletében volt székálló. L héten került haza Sabác alól, jobb karján egy kartács vágott sebet. Rokonai azonnal felkeresték Budapesten és a helyőrségi kórházban találták fel. Mi már akkor kerültünk Sabácba — mondotta Pick - mikor az előttünk ott járt ezredek a várost megtisztították. Nekünk az volt a parancsunk, hogy tovább haladjunk. Ez a munka nem volt könnyű: négy apróbb ütközettel jutottunk beljebb, Szerbia belseje felé. Mindenütt ellenséges néppel kellett még szemközt államink. Egy helyen két szerb szénaboglya mögül lövöldözött ránk. — Szúrd le! kiáltott rám Roller százados úr és az egyiknek szivét az én bajo- nettem járta át, a másikai szomszédom küldte a másvilágra. Sok helyen rakásba feküdlek a holttestek, alig tudtunk haladni. Mennyi a halott, megállapítani nem lehetett, de mindnyájan konstatálhattuk, hogy a szerb tízszer annyi, mint a mienk. Másfél napnyira voltunk már Szerbiában, mikor parancsot kaptunk a visszavonulásra. Alig hogy Sabácba értünk, jött a parancs, hogy újra előre! Csapatunk fáradságot nem ismerve indult újra s ekkor egy srappnel pattant szét fölöttünk, mely jobb karomat sebezte meg. Nem gondoltam én arra, hogy hazajöjjek. Csak hátra mentem az orvoshoz, de a golyók úgy röpültek, hogy nem lehetett sebemet megvizsgálni, hát átküldték a Száván. Itt gyorsan vonatra tettek és másnap már Budapesten voltunk. Négy-öt nap alatt teljesen meggyógyulok és megyek vissza az ezredemhez. Müller János. Müller Antal váci vendéglősnek három fia küzd a harcmezőkön. A hét közepén táviratot kapott Müller, hogy legfiatalabb fia, ki káplári sarzsit visel, megsebesült Sábáénál és Baján fekszik a vöröskereszt kórházában. Müller Jánosnak jól menő hentesüzlete van a szent Miklós-téren. Fe- teséges. Müller a menyével azonnal vonatra ült és meglátogatta hős fiát. Baján a nő- képzőt rendezték be katonák kórházává, a hová rögtön bebocsátást nyertek. A 27 éves Katona ágyban fekszik, jobb lábafején ment keresztül a szerb golyó. Előadásából a következők az érdekes részletek:- Már talán negyven kilométerre lehet- iüni\ Sábáétól és egyetlen ütközetben sem sebesültem meg. Rendkívül lelkesen vonulóink Szerbia belsejébe, bár még a bokor is ellenségünk volt. A mikor megsebesültem, már órák hosszant lődöztük a szer- beket és mig a rajvonalban voltunk, mit sem éreztem, csak a rohamnál vettem észre, hogy nem tudok lábamra állani. Mondta jó hadnagyom: — Maga Müiler megsebesült, menjen csak vissza Előre fiúk, bátran! szólt most a többihez és ebben a percben egy golyótól találva esett vissza. Az egész ezred rohant előre és én iszonyú kínok közt feküdtem a sáncban. Az ellenségtől nem féltem, csak az asszonyaitól. Megvallom, rettenetes híreket kaptunk ezekről a bestiákról. Láttuk vonulásunkkor, hogy szegény katonáinknak füle, orra hiányzik és szájukba van dugva. Ezeket a rettenetességeket mind a szerb asz- szonyok követik el, a kik az ezredek elvonulása után előbujnak és kegyetlenül bánnak el a tehetetlen embereinkkel. Ez jutott eszembe és menekülni akartam előlük. Nem bírtam felállani, hason csúszva vagy három óra hosszán át borzalmas kínok közt, mig eljutottam a kötözőhelyre. Nézzék meg tenyereimet, tele van ezer szerb tövissel, ma ez jobban fáj, mint a lábam. Nagyérdemű Váci Hölgyek ! Csak napok kérdése, hogy megsebesült hadfiainkból Vácra is érkeznek sebesültek. Ezeknek ellátásáról és ápolásáról a Vöröskereszt-egyesület kíván és fog is gondoskodni. Ámde ez az egyesület csak a legszükségesebbet, a legnélkiilözhetöbbet adhatja. Pedig katonáink életüket vitték a harctérre, a kik visszajöhettek kényelmüket, nyugalmukat, vérük hullását s testi épségüket áldozták helyettünk is, érettünk is. Tegyük számukra minél elviselhetőbbé a fájdalmat s minél előbb gyógyulóvá a sebet. Adjunk egy kis kényelmet is nekik. Felkérjük Nagyságodat 1. adja tudtul nekünk, hogy hajlandó volna-e egy kis puha fejpárnát adni két huzattal a sebesült katonák feje alá ? A ki újat csinál, lehetőleg 40—60 cm-re szabja. Egyébként más méretűt is köszönettel fogadunk. Egyelőre 100 párnára van szükségünk, Ezek szerdáig való elküldését tisztelettel kérjük. 2. És volna-e módjában az, hogy könyvei közül egyet-kettőt olyat ajánljon fel üdülő katonáinknak olvasmányul, a mely könyv szórakoztató és nem izgató kisded olvasmányokat foglal magában? — A hírlapok is alkalmasak lennének. Ügy a párnák, mint a huzatok és a könyvek a tulajdonos nevével látandók el és az alulirtakhoz küldendők. A tulajdonjog fenmarad. Segítsünk, a hol segíthetünk ! Vác, 1914. évi augusztus hó 27-én. Borbély Sándor, Borbély Sándorné. Nyilvános köszönet. A váczi vöröskereszt egyesület elnöksége hálás köszönetét fejezi ki mindazon hölgyeknek és uraknak, a kik buzgóságának köszönhető, hogy az augusztus 20-ki gyűjtés 675 K 20 fillért eredményezett a Vácra került sebesült katonáink jobb ápolására Külön köszönet illeti Borbély Sándorné önagyságát, Borbély Sándor igazgató urat, a kik a gyűjtés lelkes kezdeményezői, irányítói voltak, valamint az ő segítő társait is, Valter Ferenc, Krupa Pál, Zsemberi József és Gogola Aladár tanár urakat. A váci vöröskereszt egyesület elnöksége. 500 üdülő beteg Vácon. Ismeretes, hogy a vöröskereszt budapesti központja és Vác városa között konfliktus keletkezett a 22 év előtt hozott képviselőtestületi határozatból kifolyólag. Akkor, mint azt megírtuk, a közgyűlés nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy 500 katonát vállal el ápolásra háború esetén. A lelkesedésben nem gondolták meg, hogy erre aligha lesz képes a város, mert mint a példák mutatják, oly nagy helyek is, mint Szeged, Temesvár, csak 200—200 katona ápolását ajánlották fel. Ha azonban igy határoztatok, a város nem akar hazafias kötelessége alól kibújni, csupán azt kívánta, hogy a gyógyszerköltségeket a vöröskereszt fedezze és orvosokról gondoskodjék, mert ezekre annak idején nem kötelezte magát a város közönsége s most a vörös- kereszt ezeket is erőszakolja. Zádor János polgármester és Galcsek György pénzügyi bizottsági elnök ezért felkeresték pénteken a központot, a hol jószerencséjük Babits József vöröskereszt-főmegbizotthoz, a váci Kláraháza volt tulajdonosához vezette. Babits úr a legnagyobb előzékenységgel járt a város képviselőinek kezére s mindenre sikerült megállapodni. E szerint a vörös- kereszt gyógyult üdülő betegeket fog Vácra küldeni, olyanokat, kiknek sem orvosi, sem más ápolásra nincs szükségük, de mert a csatában kapott sebük következtében elgyengültek mielőtt újra csapataikhoz vonulnának, üdülésre van szükségük. Ha pedig ezek közül valamelyik megbetegednék, azonnal visszaszállítják budapesti kórházba. A vöröskereszt napi két koronát fog fizetni az üdülő betegek után. A város megbízottai eljártak a honvédelmi miniszternél is és a vasút melletti kaszárnyát megkapták, melyei a vasutasezred ágyaival fognak berendezni. Valószínű, hogy a Kobrák is be lesz rendezve, sőt a siket- némaintézetet is átengedi a közoktatásügyi miniszter és igy a betegek kényelmesen elhelyezhetők lesznek. Mihelyt a berendezés készen lesz, a vöröskereszt központja üdülő katonákat telepit ki Vácra. Váciak egyetemi katedrán. A hivatalos lap tegnapi száma közli, hogy a király kiket nevezett ki a pozsonyi és debreceni új egyetemek tanáraivá. E nevek között váciakra is találunk. A pozsonyi egyetemen a polgári törvénykezés tanszékére dr. Falcsik Dezső pozsonyi jogakadémiai rendes és egyetemi magántanárt, a büntetőjog és eljárás tanszékére dr. Degré Lajos törvényszéki albirót, egyetemi magántanárt, a bölcsészet tanszékére pedig dr. Kornis Gyula kegyestanitórendi tanárt nevezték ki. Falcsik egyetemi nyilvános, rendes tanár lett a hatodik fizetési osztályban, Degré és Kornis pedig nyilvános rendes tanár a hatodik fizetési osztályban. A táncoló huszár. Munkácsról kapjuk e sorokat: Tisztelt szerkesztő úr, nem állhatom meg, ha megkésve is, hogy meg ne irjain, mint egy Vácról Munkácsra bevonult baka ezt a remek jelenetet: A munkácsi állomáson néztük, vártuk a vonuló katonavonatokat, Egyszer csak megáll egy vonat, leugrik egyik kocsiból négy cigáhy és húzza a talpalávalót. A leányok és asszonyok mindegyike táncol, de mégis egy csákós huszárt áll körül s közönség. Mezítláb, de teljes felszereléssel táncolt és páratlanul lelkes táncával elragadott mindenkit. Akkor láttam, hogy a mi kedves Schandl századosunk mellette üti tenyerével a taktust. A k '. tány úr az utón, mást nem kapott, vály^ „vetőket vett fel a v állatjára és azok boldogan !iuzták. A ki táucotl, a maga keleti tüzessép,;- ;'. pedig éppen egy huszár- cigányvolt. A mun^áosiak nem felejtik el.
