Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-08-19 / 62. szám

VÁCI HÍRLAP 3 Hánycsaládszoriiisejiélyre? A városnál e héten kezdődött meg a be­folyt adományokból való segélyezés. Je­lentkezett 301 család, kinek férje, apja, vagy gyámolitója ment el katonának. Az összes segélyezendők száma meghaladja az ezret. Befolyt körülbelül 6000 korona segély, ebből 1200 korona hetisegély, mely minden héten rendelkezésre fog állani. Szombaton 1400 koronát osztottak ki, te­hát körülbelül 200 koronát kell hetenkint a gyűjtött összeghez pótolni. A kulcs az hogy minden katona felesége naponta 50 fillért kap, a gyermekek pedig 20 fillért fejenkint. A hivatalos, állam által kilátásba helye­zett segélyezésre vonatkozólag is megtör­tént az összeírás. Göndör Sándor főjegy­zőnél 332 család jelentkezett, a kik beje­lentették, hány családtagjukkal szorultak rá a segélyezésre, minthogy kenyérkere­sőjük háborúba ment. A kimutatásokat már tegnap elküldölték a pénzügyigazga­tósághoz, mely a számításokat megteszi és valószínűleg egy hét alatt az állami se­gítséget is megkapják a váci katonák hát­rahagyott családjai. Naponta minden fel­nőtt 68 fillért, a gyermekek 34 fillért kap­nak, ezenkívül lakbérpótlékot is. A segé­lyeket a városi pénztár fogja kifizetni az oda befolyt állami adókból. Több a katonavoiiat. Még néhány napig fog tartani lelkes és bátor seregünknek elvonulása a mi vasút­vonalunkon, azután csak a hadiárúkat szállító vonatok raja következik. Még csak néhány napig lelkesíthetjük katonáinkat, lelkesülhetünk az ő bátorságukon s azon a páratlan készségükön, mellyel a véres csatáknak indulnak. Azután sokára, talán nagyon sokára el kell válnunk tőlük, ki tudja, hány kerül vissza, hány fogja élvez­hetni Vác és népének gyönyörű megnyilat­kozását! Azért ismét felhívjuk lakossá­gunkat, most, az utolsó katonavonatoknál jelenjenek meg minél számosabban és hozzák el szívesen adott ajándékaikat. De osszák e! azt ne csak esíénkinf, hanem reggelenkint is. Mert a katonákat szállító vonatok egész nap mennek, közönségünk pedig csak az esti vonatokhoz jár ki. Szo­morú nézni hogy a reggeli, délelőtti vo­natokat, melyek telve érkeznek állomá­sunkra, senki sem várja! Vác magyar ér­zésű leányai és asszonyai! Alost mennek az utolsó katonavonatok, üdvözlésükre vi­gyétek ki reggel és délelőtt is virágjaito­kat! Jövő héten már nem virágokra lesz szükség, már némán szenvedő hősök fo­gadására kell készülnünk! lövessük a jó példákat! AHidasy-féíe vendéglőből egy preferánsz- párti eredményekép négy koronát kaptunk a hadrakelt katonák itthonmaradt családjai részére. Az összeget rendeltetési helyére juttattuk. Boros Andor máv. főellenőr ötven koro­náját Budapestről a váci katonák család­jai részére a következő sorok kíséretében küldte hozzánk: „Szolgáljon ez az összeg bár egy könycsepp felszáritásáira s ha az ország minden polgára teljes erejével se­gítené azt a nagy és nemes küzdelmet, melytől létünk és nemlétünk, boldogulásunk függ, úgy erős hitem, hogy e küzdelmet dicsőséggel fogjuk befejezni!“ A vidék lelkesedése. Hétfőn délután nagy értekezlet volt a főszolgabiróságon, a hol a járás községei számoltak be arról, hogy a vidék ne.n ma­radt el a központoktól, mikor véreink se­gítéséről van szó. Ácsán megalakult a segélyzö bizottság és azonnal két családot vett pártfogásba, kiken sürgősen kellett segíteni. Csőváron három katona családja része­sült rögtöni segélyben. Alagon a nőegylet ötven tagú bizottsá­got alakított és 3000 koronát gyűjtött se­gélyezésre, 1700 koronát pedig a vörös- keresztnek. A lovaregylet a vöröskereszt céljaira külön helyiséget ad. A katonavo­natokat páratlanul szép fogadtatásban ré­szesítik. Foton a segítő bizottság megalakult és a gazdák közösen, egymást segítve hord­ták be a termést. Őrszentmiklóson Kvassay István földbir­tokos kijelentette, hogy a határban senki­nek sem szabad éhezni. Kenyeret, más élelmiszert minden rászorulónak ő ad a községben. Pestújhelyen ezer koronát gyűjtöttek a segélyezésre. Közös konyhát nyitottak, a hol 360 gyermeket látnak el naponta. Egyes családok 40 gyermeket vettek magukhoz teljes ellátásra. A munkások közt a hely­zet — munkaalkalom híján — egyre rosz- szabb lesz. Rákospalotán 593 család ellátásáról kell gondoskodni, a bizottság megalakult és 4000 koronái gyűjtöttek. Az ovodák nap­közi otthonokká alakultak, a hol a gyer­mekekre felvigyáznak az óvónők és taní­tónők, hogy a Szálló munkába mehessen. Sződön a képviselőtestület felhatalmazást adott, hogy minden segítséget a községi pénztárból kifizessenek. A lelkes beszámoló végén Ivánka Pál főszolgabíró ismételten figyelmébe aján­lotta a jegyzői karnak és a községek in­telligenciájának, hogy nagy, hazafias köte­lességeikről meg ne feledkezzenek s a most hallott példákon buzdulva emeljék magukhoz az ártatlan szenvedőket. Az anyai szív. Megható eset arról, hogy hogyan szeret az anyai szív. Kulcsár Ernőnének. a bol­dog emlékű váci poéta özvegyének egyet­len fia, Dezső elment katonának. Remegve, féltve bocsátotta útnak fiát, szivére kötvén, hogy minél előbb küldjön értesítést hol- 3éléről. Kulcsár Dezső elment, de a levél napról napra késeit. A szegény anyát ag­gódó félelem fogta el, hátha fia már nincs életben! Végre hosszú várakozásra meg­jött az értesítés és jó dolgokról ir az any­jának Kulcsár Dezső. Ez a hir végtelen boldoggá tette az édes anyát. Az izgalom kiült az arcára, nem birt hevesen dobogó szivével. Összeesett s néhány pillanat múlva kiadta lelkét. Az iró özvegyét igaz, nagy részvéttel vasárnap délután temették az alsóvárosi temetőbe férje koporsója mellé. Fia nem vehetett részt a temetésen. Ezüstlakadalom. Bézay Jenő posta -és táviró felügyelő, a váci postahivatal köztiszteletben álló főnöke hétfőn ülte házasságkötésének negyedszá­zados évfordulóját. A nevezetes napot fel­használta fa postahivatal tisztikara és a tisztelők nagyszámú serege és szives üdvö- zöl leikkel, virágokkal halmozták el az ezüstmenyegzőjüket ülő házaspárt. Elázott fáklyásmenet. 'Hétfő délután rövidke irás jelentette Demjén kirakatában, hogy estére a király tiszteletére fáklyásmenet lesz Kisvácról az alsóvárosra és a hol a menet elvonul, ott a lakosság világítsa ki ablakait. Nem sokan tudtak a felhívásról s a fáklyásmenelnek is ellenségéül szegődött a nyári zápor. így tehát az egész ünneplés elmaradt. 80ÖO korona. Gr. Serényi Jánosné a váci vöröske- resztegyesiilelnek ezer koronát adományo­zott. A szeszadépótlék fel Emelése. A pénzügyigazgatóság közhírré teszi, hogy szeptember elsejétől a szeszadó pótlék ötven fillérről hetven fillérre lesz ország­szerte felemelve. Mindenki, a ki vendéglős, kereskedő, jól teszi, ha az uj (örvény ren­delkezései iránt érdeklődik, mert minden mulasztást és eltitkolást törvényszerint szi­gorúan fognak büntetni. Hogyan levelezünk a hadrakelt katonákkal? A postaigazgatóság lapunk utján a kö­vetkezőket közli: A hadrakelt sereghez tartozó katonai és polgári egyének részére feladott levelek a rendes forgalomban hasz­nált bármely levélboriíékban is portómen­tesen továbbittatnak, a borítékon bármiféle portómentességi záradék alkalmazása tel­jesen felesleges és szükségleien. Figyel­meztetjük a harctérre levelet Írókat, hogy a levelek címzésénél mást, mint az illetőnek rangját, ezredét és századát nem szabad a borítékra Írni. Nem szabad tehát megje­lölni, hogy az iliető melyik dandárnál, had­osztálynál, vagy hadtestnél van szolgálatban. Különösen figyelni kell arra, hogy semiféle helységnév ne szerepeljen a címzésen, ha­nem csupán a tábori posta száma, melyet a katona közölhet a harctérről, esetleg előbb is hozzátartozóival. A címzés tehát igy történik: név, rang, század, (az esetleg el is maradhat), ezred, tábori ;postaszám. A borítékra felül rávezetendő a feladó pon­tos cime is. Az Oroszország ellen küldött csapataink részére berendezett tábori pos­ta is szolgálatát augusztus hó 11-én meg­kezdte. Az idők változnak. Csütörtökön, augusztus 13-án volt évfor­dulója a világosi fegyverletételnek, a mely szomorú tényt hatalmas méretű festmény örökíti meg a szentpétervári cári palota nagyiermében. Csodás idők csodás jelen­sége, hogy e nagy tragédia 65-ik évfordu­lóján a legjobb barátokként küzdünk együtt mi magyarok és osztrákok a szabadság hóhéra, Oroszország ellen. Adja a Hadúr, a magyarok Istene, hogy a cári palota hatal­mas festménye pandánjaként a budai kir. vár lovagtermét is díszítse egy hatalmas festmény az oroszok fegyverletételéről va­lamelyik orosz falunál. Majd visszafelé . . . Vácon átvonuló katonaságot városunkból és vidé­künkről kirándult közönség állandóan tüntető meleg szeretettel fogadja. A katonákat szállító felvirágozott vonatokban a vidáman nótázó hadfiakat lelkesen meg- éljenzi s megvendégeli. Kenyér, bor, szivarstb. bőven jut a derék katonáknak, a kik nem győzik megköszönni a közönség figyelmét. Egy baka elragadtatásában ki­vette sapkája mellől az odatűzött bokrétát s hálásan átnyújtotta egy őt megvendégelő urihölgynek, mondván: — Majd visszafelé jövet hozok a nagyságos asz- szonynak szebbet is! Visszafelé jövet . . . Adja Isten mielőbb!

Next

/
Thumbnails
Contents